Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-25 / 147. szám, kedd

1996. június 24. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 1 5 j Emlékezet Csingiz Ajtmatovnak Az évszázadnál hosszabb ez a nap című kitűnő regényében van egy döbbenetes rész. Az ázsiai sivatagot meghódító zsuanzsuan népnek szüksége volt odaadó tevepásztorokra. Olyanokra, akik megbízhatóak, nem csellengenek el, nem is lázadnak, akik kenyéren és vízen hetekig képesek vándorolni a tevecsordával a sivatagban. Foglyaikból ezért mankurtokat gyártottak, olyan szolgákat, akiket megfosztottak az emlékezetüktől. Ezt az iszonyú procedúrát nagyon kegyetlen módon hajtották végre: leborotvált fejükre frissen nyúzott tevebőrt húztak, nyakkalodába zárták őket, kivitték őket a pusztába, hogy az emberek ne hallják szívet tépő kiáltozásukat, s ott több napig étlen-szomjan hagyták őket kínlódni - nappal a hatvanfokos hőségben, éjszaka a mínusz húsz fokos hidegben. A tevebőr a napsütés hatására egyre összébb húzódott a fejükön, iszonyatos kínokat okozva nekik. A két-három mankurt, aki a fízből életben maradt, lényegében megőrült: elvesztette emlékezetét. Utána már azt lehetett tenni vele, amit urai akartak: odaadó, kritikátlan szolgájuk maradt élete végéig. A közelmúltban Prágában járt Ellezer Wiesel zsidó származású Nobel-békedíjas amerikai író, Carter tanácsadói testületének volt elnöke. Egy interjúban egyebek között ezt mondta: „Az egyedüli ókori nép vagyunk, amely túlélte az évszázadokat, s ma is létezik. A zsidók évszázadokon át diaszpórában éltek, űzött, menekülő népként, idegenként a világ nemzetei között. A zsidó sors az emberiség valós helyzetének tükre, nyilvánvalóvá tesz minden kilengést. A mi legnagyobb fegyverünk mindig az emlékezetünk volt." Napjaink Szlovákiájában az itt élő magyarok lelkéért, emlékezetéért folyik a küzdelem. A nyelvtörvény provokatívan tiltó részei, az úgynevezett alternatív oktatás bevezetésére irányuló igyekezetek, a szlovák iskolába csalogatott magyar gyerekek számának növelése mind egy célt szolgál: hagyjuk el magyarságunkat. Felejtsük el, kik vagyunk, ne állítsunk se első, se második világháborús emlékműveket, ne állítsunk kopjafákat és millecentenáriumi emlékműveket sem. Legyünk csak szépen első lépésben magyarul beszélő szlovákok; ez a legjobb út ahhoz, hogy néhány év múlva a magyarul beszélő megjelölést mint felesleges sallangot el lehessen hagyni. Csak hát: mi ezen a földön élünk ezerszáz év óta, nekürík itt nagyon mély gyökereink vannak. Múltunkat identitásunk részének érezzük, értéknek tartjuk, amelytől nemhogy megszabadulni nem akarunk, hanem amelyre a jövőnket akarjuk építeni. Ezerszáz éve a mi őseink közül is többen ott voltak Vereckénél, bizonyára többünk elődei ott voltak István vagy Koppány seregében is. Néhányunk elei ott voltak Muhi pusztánál, szolgáltak Mátyás seregében, várakat, templomokat építettek; szolgáltak Rákóczinak vagy éppen valamelyik Habsburgnak; mindez mi is vagyunk. A nagysallói csatában ilyen módon ránk is lőttek, a Bach-korszakban mi is ott raboskodtunk együtt Kossuth követőivel. Nagyapáink megjárták az első, apáink a második világháború poklait, s ha emlékművet állítunk nekik, az ő emlékükben önmagunkat is megtiszteljük. Hitünk szerint az emlékmű nem mások ellen, hanem önmagunkért épül. S úgy látszik, itt a probléma gyökere. Az emlékművek ugyanis a múltra emlékeztetnek, de a jövőnek épülnek. Az emlékműállításokkal kapcsolatos reagálások tehát épp a jövőt érintő terveket leplezik le. Mi szabad magyarokként akarunk fejlődni itt, szülőföldünkön. Mások mankurtokká akarnak tenni bennünket. Közülünk pedig sokan nem tudatosítják a veszélyt - és asszisztálnak ehhez a folyamathoz. Ajtmatov könyvében leírja egy anya találkozását mankurt fiával. A fiú nem ismeri meg őt, ellöki magától. „Mit tettek veled? - suttogta az anya, és szája megint vonaglani kezdett, nem tudott erőt venni rajta. Fájdalmában, dühében és bánatában fuldokolva újra felzokogott, hiába próbálta fékezni magát. Az anya keserve egyáltalán nem hatotta meg a mankurtot. - El lehet venni a földet, el lehet venni a vagyont, el lehet venni az életet is - mondta fennhangon -, de kicsoda találta ki, hogy merényletet kövessen el az ember emlékezete ellen?! 0, úristen, ha létezel, hogyan sugalmazhattál ilyet az embereknek? Nincs elég gonoszság amúgy is a földön?" CSÁKY PÁL Piros tintával Bizonyítványírás ideje közeledik. Ennek kapcsán jutott az eszembe: a minap egy társasággal az országhatárhoz érkeztünk, s a szokásos cihelődés és útlevélkeresés közben az egyik kollégám megjegyezte: „Nekem még föderációs van!" A másik szintén megszólalt: „Nekem is!" Ahogy mondani szokás: mozgolódni kezdett bennem a kisördög. Hiszen ha az utónévről, családnévről és anyakönyvről szóló törvényt veszem figyelembe, akkor annak, aki élt a benne foglaltakkal, már csak új útlevele lehet. Persze előkerül „dupla keresztes" útlevél is, de ott is a régi „szokás" szerint szerepel a név. Szóvá is tettem, hogy akkor a gyermek kitől vegyen példát, de már jött is a marazmussal megfogalmazott válasz: „Mennyi problémát jelent az életben, ha vállalja a nevét..."(?!) Most, amikor a bizonyítványírónak a minisztériumi utasítás szerint szigorúan tartania kell magát a keresztlevélhez, ugyan hány magyar pedagógusnak kellene pironkodnia, ha tanítványa visszakérdezne: „És a tanító bácsi..., és a tanító néni..., és a tanár úr...?!" Mert ugyan a magyar pedagógusok közül hányan éltek ezzel az alapvető jogunkkal? A pedagógusok egytizede, talán egynegyede...? Hevenyészett felmérésem alapján a felénél mindenképpen kevesebben! Ugyan mi volt a nagyobb visszatartó erő: az illetmény, netán az örökös félsz? A választ mindenkinek önmagának kell megadnia. Mindezek után aktuális a kérdés: „Mit is akarunk...? Mit is vállalunk?!" Ebben az esetben a piros tinta címzettje vitathatatlan! MÁTÉ LÁSZLÓ Ki működtetheti a GSM-hálózatot? Rövidesen a kormánynak döntenie kell, ki kapja a GSM-hálózat működtetésének a jogát. A korszerű mobiltelefon-hálózat egyik licencét egy korábbi szerződés értelmében az Eurotel kapja, amelyből a Szlovák Távközlési Vállalat révén az állam is részesedik. Nyitott kérdés azonban a másik licenc sorsa; ezért a Slovtel és a Digifon küzd. Az első fő külföldi partnere a France Telecom, a másiké a Telenor. Mindkét cég hasonló szolgáltatást szavatol. Érdekes, milyen hazai cégek állnak a Slovtel, illetve a Digifon mögött. Az előbbit a Szlovák Villamos Művek, a Szlovák Gázipari Vállalat és a Hanco magáncég alapította, az utóbbit a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű, a Szlovák Vasutak és a liptóújvári Tesla. A villamos művek, valamint a gázipar az azonnali adattovábbítás érdekében a maga számára már országos hírközlő hálózatot épített ki, vagyis mindkét óriáscégnek van tapasztalata. A Digifont megalapító cégek esetében nem ennyire biztató a kép: a Szlovák Vasutak veszteséges vállalat, és egyáltalán, mit tud nyújtani a mobiltelefon-hálózattal kapcsolatosan? A liptóújvári Tesla esetében pedig az a bökkenő, hogy termékeit nem vagy csak komoly nehézségek árán lehet hasznosítani a mobiltelefonok területén. Persze egy érdekelt fél még marad: a vasmű. Az a vállalat, amelyik mindent megvásárol, ami menő. Néhány meg nem erősített hír szerint még a vasút megvásárlása iránt is érdeklődik. Ráadásul ugyancsak közel áll a kormánykoalícióhoz. A minisztérium által kiírt tender leszögezi: azok a cégek, amelyek megkapják a licencet, bizonyos ideig nem módosíthatják a díjszabást. Ebből következik, hogy a szlovákiai tarifák alacsonyabbak lesznek, mint Magyarországon és Csehországban, továbbá kétszer, sőt háromszor alacsonyabbak, mint az Eurotel jelenlegi tarifái. A kormány júliusban hozza meg döntését, és a licencet augusztusban ítélik oda a nyertes cégnek. BORIS TYTYKALO, Práca Elegendő gabonánk van A lap munkatársa Anton Gogával, az Állami Tartalékalap Felügyeletének az elnökével beszélgetett. • A kormány döntése értelmében az állami tartalékokból fokozatosan 200 ezer tonna gabonát szabadítanak fel. Az állam tehát kilépett a gabonapiacra. Ez módosította a liszt és a kenyér árát? - Az állam beavatkozásának köszönhetően nálunk nem emelkedett a búza ára, és ma sincs ok arra, hogy emelkedjék. Ezt egyetlen szomszédos posztkommunista országban sem sikerült elérni. Ha mégis bizonyos ármozgások tapasztalhatók, például a baromfi esetében, akkor ennek okát másutt kell keresni. A Baromfitenyésztők Uniójának képviselői például arról tájékoztattak, hogy egy kilogramm baromfit 50-52 koronáért juttatnak a kereskedelem hálózatába. A pékek pedig megerősítették, elegendő a lisztjük, a termékek árát tehát nem a liszt ára befolyásolja. • Jelenleg a búza tonnánkénti ára a szabadpiacon 4500 és 4800 korona között mozog. A tartalékalap hány koronáért adja a kenyérgabona és a takarmánygabona tonnáját? - Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az alapból felszabadított gabona révén pozitívan befolyásoltuk az árszintet. Mi ugyanis mind a mai napig az 1995 decemberében érvényes áron adjuk a gabonát. Vagyis egy tonna kenyérbúzát 3600 koronáért, egy tonna ipari felhasználásra kerülő búzát pedig 3400 koronáért. Pravda (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Szürke szárnyakon Jelcin harmadikán nyerni fog ettől már semmi, sem menü meg Oroszországot. Az elmúlt hét vége történései a/.onban felvetnek egy kérdést: kié lesz a dicsőség? Hogy nem az újraválasztott elnöké, az biztos. Pedig teljes mértékben él - egészen a visszaélés kényes haláráig széles elnöki jogkörével. Lázas tevékenységével gyors állásfoglalásra kényszerítette ellenfeleit az első fordulóból, s a szoros eredménytől megrettenő exjelöltek - Javlinszkijtől Zsirinovszkijig - egymás után nyilatkozták, hogy bár komoly fenntartásaik vannak, mégis inkább Jelcint, mint Zjuganovot látnák a Kreml urának. Persze arra készülnek, hogy majd benyújtják a számlát, előállnak követeléseikkel - de lesz-e, aki meghallgatja őket? A nagy elvtelen alkuról ugyanis reménytelenül lekéstek: az első fordulóban a harmadik helyen végzett Lebegy volt az, aki nevét meghazudtolva vércseként csapott le a lehetőségre. És jött, aminek jönnie kellett. Lebegy puccsot kiáltott, s a Kremlben fejek hullottak a porba. A lázas nagytakarítás után viszont, amikor az ügyészség a bizonyítékok iránt kezdett érdeklődni, hogy kötelességét teljesíthesse, Lebegy egy szende hattyú szerénységével kijelentette: sajnos, félreértették őt azok a szenzációra éhes újságírók, dehogy volt itt összeesküvés! Áskálódás, pusmogás, lázongás - az igen, no de puccs? Na. Ez megvolt - s kezdetét vette Lebegy szárnyalása. Dobbantónak kapott két olyan tisztséget, amely lehetővé teszi számára a rendcsinálást nemcsak a hadseregben, hanem a belügyben is. Kapásból megnevezett vagy egy tucat tábornokot, aki a demokrácia és a reformok ellensége a hadseregben. Eddig senki sem hallott róluk, hiszen annyi a tábornok az orosz, hadseregben, mint a pelyva - de Lebegy bizonyíthatta bennfentességét és hozzáértését. Hadjáratot hirdetett a bűnözés ellen - s ezt az utca embere valóban csak helyeselni tudja. Kell ennél több első nekifutásra? Lebegyből, a renitens tábornokból, aki fütyült a moszkvai parancsokra, és magánháborút folytatott híres-hírhedt 14. hadseregével Moldáviában a Dnyeszter mentén, 48 óra alatt a „mi emberünk" lett. S bár eredetileg azzal a könnyfacsaró programmal indult az elnökválasztáson, hogy megvédje a - sajátos orosz szóhasználattal - közeli külföldre szakadt oroszok jogait, most minden oroszok nyugalmának és biztonságának védelmezőjévé lépett elő. Míg aktív katonaként szakadt gyakorlóruhában, talpig fegyverben játszotta a lezser, de kemény katona szerepét, most feszít rosszul szabott szürke öltönyeiben (támogassuk a hazai ipart!), s a tévéközvetítésbe is belenyikorgott gumitalpú cipője, amikor friss kinevezéseivel a hóna alatt peckesen kimasírozott Jelcin dolgozószobájából. Szürke, de erős szárnyait próbálgatva Lebegy még azt is megengedte magának, hogy pártja hét végi tanácskozásán nyíltan kimondja: nem szereti Jelcint, nincs is rá oka arra viszont van, hogy támogassa. Eközben Jelcin és hű szócsöve, Csernomirgyin kormányfő agyba-főbe dicsérte a tábornok hozzáértését, határozottságát, kiváló terveit. Jelcin minduntalan Lebegy kiválóságára hivatkozva ígérgetett minden földi jót és támogatást az orosz hazától elszakadt kalinyingrádiaknak, a hadseregnek és a flottának. Lebegynek pedig volt mersze kijelenteni: nem kizárt, hogy egyszer még elnök lesz, talán még 2000 előtt... S míg eddig Moszkvában hivatalosan tilos volt Csecsenföld elszakadását még csak pedzegetni is, a kivetkőzött tábornok azt nyilatkozta: ám legyen népszavazás, ha a csecsenek menni akarnak Oroszországból, hát menjenek! Szóval: ki nyert az első fordulóban, s ki fog nyerni jövő szerdán? Miért is merülhetett fel Zjuganov neve mint esetleges miniszterelnöké? Ki fogja irányítani Oroszországot? Változzak hattyúvá, ha ki merem mondani a választ. SZÁLKA ÁS GEBEHDA Menetrendszerűen Itt van hát a kétévenkénti zord idő a politikában, és tetézett ajándékként a talán még zordabb az időjárásban. Meg is fázhat az ember annak rendje és módja szerint, hogy aztán fogékony legyen a nyár közepe felé haladva is ősz óta itt tanyázó vírusokkal szemben. Nehéz eldönteni, hogy a politika vagy az időjárás produkál-e nagyobb zivatarokat és viharokat. Ügy vélem, nem is ez a lényeges, hanem mindaz, amit okoznak, ami utánuk marad. Az időjárásban fák gerince roppan meg, a politikában meg politikusoké, ha még egyáltalán volt nekik, ami megroppanjon. Menetrendszerűen itt a tanév vége is, tehát június van, annak is a vége. Sok család idén is otthon marad, mert nem telik üdülésre. Még több gyerek nyaraLa nagyszülőknél, vagy kulccsal a nyakában teng-leng a játszótéren, a parkolóban vagy a lépcsőházban, ha éppen esik az eső. A szülők dolgoznak, mert menetrendszerűen véget ér majd a nyár, és következik az ősz meg az iskola, ami most két hónapra elfelejthető. De nem a szülőnek, aki már számol, keresi, hogy miből vesz új iskolatáskát, cipőt, nadrágot és más hívságos dolgokat, amit ha nyaralni menne a család, bizonyosan nem tudnának megvenni. Elfelejthetik a minden tanév végi hajrában menetrendszerűen megérkező vitákat a magyartanárnővel a helyesírásról. Mert ezek mindig visszatérnek, s az ember bevetheti még a helyesírási szótárt és A magyar helyesírás szabályai tizenegyedik kiadásának második (változatlan) lenyomatát is, valaki menetrendszerűen kijelenti róla: elavult, régi. Pedig ez az utolsó érvényesnek tekinthető változat, s a Bor-nem-isszdt előírásszerűen választotta el a gyerek. Mégis az erősebbé, a hatalmasabbé a végső szó, aki szerint a „Bor-ne-missza" rendíthetetlenül állja a sarat a leghatalmasabb magyartanárnő tudatában. Ám legyen, ha úgy kívánja őhatalmassága, a magyartanárnő. Mert a szülő meghunyászkodik az ilyen megfellebbezhetetlen döntések előtt. Ezt kell tennie, ha csak nem akarja végleg eldöntöttnek és hosszú távra előlegezettnek látni a kettest magyarból. Aztán az esti elalvás előtt mormolja a gyereke fülébe: és mégis mozog a Föld, akarom mondani Bor-nem-issza Gergely. Te sohase add fel! Menetrendszerűen van uborkaszezon. Kovászos uborka, sós uborka, ecetes uborka, csalamádé, saláta. Elárasztják vele a piacokat, a család hűtőszekrényét s a sajtót. Ez utóbbi ritkán találja el az ízek harmóniáját. Fanyar, buggyant vagy keserű utóízeket produkál. Mert kell a mennyiség, a minőséggel meg törődjön, aki akar. El kell adni a lapot, még ha uborkásítják is a benne találhatót. Pedig mennyivel jobb volna, ha a menetrendszerűen beköszöntő nyár a politikai és a konyhakerti saláták mellett őszinteséget is hozna! Őszinteséget, ami ahhoz kell, hogy az. egymással meghasonlottak s így szembekerültek kibékülnének egymással. Mondjuk ki-ki a magyartanámővel. Feltéve, hogy egyikük sem roppanna bele erkölcsi értelemben. Kivételt csak a kormánykoalíciók képezhetnek. Még boldogok is lehetünk, hiszen hol van még az ősz, ami ugyanolyan pontossággal és előre kiszámítható biztonsággal megérkezik majd, mint ez a nyár. Ez, amelyben napozni alig, de benáthásodni mindennap lehet. Biztos vagyok benne, hogy csupán néhány napig marad így, mert menetrendszerűen jön az új meteorológiai front. És akkor meleg lesz, mint ahogy nyáron nagyon meleg van. Micimackós filozófiával felvértezve kimehetünk a strandra is vagy a vizek partjára. Ott már csak arra kell vigyáznunk, hogy valaki nehogy menetrendszerűen belefulladjon egy kacsaúsztatóba. Azok szoktak lenni a legveszélyesebbek azok számára, akik nem tudnak úszni. Pedig úszni igencsak fontos és életmentő dolog lehet, ha már valaki mindenképpen úszásnak döntötte a fejét, pedig nem is tudott úszni. Menetrendszerűen jönnek a vízimentők, és kimentik a feledékeny úszni nem tudót. Boldog lesz a nyár. Menetrendszerűen aratni is fognak. Ha utána kitart az esőnek a tisztességes ritmusa, talán háromszor is kaszálhatják a réteket, lesz zöldség és gyümölcs. Hacsak menetrendszerűen nem érkezik meg az aszály vagy a már eddig is ijesztgető felhőszakadás. Menetrendszerűen megleszünk valahogyan... Hacsak a politika... De ez már egy másik téma.