Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-20 / 143. szám, csütörtök

10Ö1 ÚJ SZÓ SPORT 1996. június 17. AZ ÖRÖKRANGADÓRA... I STRANDPAPUCSBAN A MOUNT EVE REST CSÚCSÁN Zöld és kék jegyek Úgy,. mint a régi szép Időkben. Hétfőn Ismét a Népstadionban rendezik az MTK-FTC örökrangadót. Annak idején rendszeresen itt találkozott a két csapat (Jó néhányszor zsúfolt ház előtt!), aztán nemcsak az évek, de az örökrangadó varázsa is elmúlt. Leg­alábbis részben. Ettől függetle­nül, lehet, hogy a két együttes küzdelmeiben az utóbbi évek nézőcsúcsa születik majd meg hétfőn. A Fradi már bajnok, így a közönsége (utolsó forduló lévén) újra meg akarja ünnepel­ni a diadalt. A Népstadionban, persze, nem lesz könnyű. Lát­hattuk ezt a BVSC elleni szuper­rangadón is. Éppen ezért az MTK már meg­kezdte az előkészületeket... Amint azt Fülöp Ferenc, a kék­fehérek vezetője elmondta, a négy nap múlva sorra kerülő örökrangadóra zöld-fehér és kék-fehér színű jegyeket nyom­nak. Értelemszerűen az FTC­hívők vehetik a zöld-fehér tiket­teket, amelyek a nagylelátó felőli részre szólnak majd. Az MTK-szurkolók a játékoskijáró melletti szektorokban helyez­• kedhetnek el. A rendet a Népstadion bizto­sítja, de a rendőrség különös figyelemmel készül az össze­csapásra (remélhetőleg a pá­lyán látható összecsapásra). Az'még nem dőlt el - illetve, a hét végéig döntik el az érdekel­tek -, hogy a találkozó végén beszaladhatnak-e a pályára a nézők. (NS) ASZTALITENISZ Popova is... A Nemzetközi Asztalitenisz Szö­vetség úgy dön­tött, újabb szabad­kártyákat ad. A „wild card"-dal újonnan meghívot­tak névsora az atlantai nyári olimpiára (amennyiben nem lesz lemondás, úgy 65-65 női és férfi versenyző rajtol). NŐK: Lily Yip (amerikai), Va­lentyina Popova (szlovákiai), Ru­ta Garkauskaite (litván), Aida Sztesenko (türkmén), Van Sun Kvan (hongkongi). Férfiak: Jim Butler (amerikai), Tarik Hodzié (boszniai), Kalinikosz Kreangasz (görög), Dekhail Al-Habashi (ku­vaiti), Li Gun Szang (észak-kore­ai). (MTI) Fusson, ki merre lát, jön a Lavina! Jelenleg ők alkotják a földkerekség legboldogtalanabb triá­szát: Jocelyn Thlbault, Andrej Kovalenko és Martin Ručinský... Hármójukat tavaly december 6-án - talán Miku­lás-ajándék gyanánt? - a Colorado Avalanche átengedte a Montreal Canadlensnek. Akkor, a quebeci metropolisba ér­kezvén, mindhárman boldogan bazsaiyogtak, hiszen kiscsa­patot hagytak ott, és a montreali Forum-csarnokba lépve, a Jégkorongozás szentélyébe toppantak. Ma a coloradói Lavi­na a Stanley Kupa győztese, a sportág profi világbajnoka! A Montreal pedig a dicső múlt emlékein hasztalan merengő csődtömeg. Természetesen a Canadiens - a trióért cserébe - adott ezt-azt tavaly Télapókor, és ez a mozzanat a tran­zakció Igazi pikantériája. A „kísérőital" Jelleggel küldött Mi­ke Keane mellett Patrick Roy, a csodakapus költözött Montrealból - Coloradóba... Nem örömében. A csodaka­pus egy vesztésre álló, de nem lényeges bajnoki meccs hevé­ben összekülönbözött Mario Trembiay főedzővel, majd Ro­nald Corey klubelnöknek is oda­vágott néhány kurta-vastag szót. A sorsa megpecsételődött. A já­tékoshérosz sem lehet nagyobb, mint az egyesülete, a sportágat képviselő vezetőség. így aztán az alapszakasz kellős közepén Patrick Roy, a Stanley Kupa his­tóriájának géniusza hirtelen-vá­ratlan eladásra szánt portéka lett. No, azért nem „aki kapja, marja" jelleggel! Ugyanis min­den cég tüzetesen megnézi, ki­nek adja oda értékes munkását. A Keleti Főcsoportban a Montre­allal keményen versengő Pitts­burgh és Boston ezért kosarat kapott, csakúgy, mint a Phila­delphia és a New York Rangers. Aztán, amikor a Nyugati Főcsoportban ügyeskedő Colo­rado Avalanche bejelentkezett a balhés kapuvédőért, Trembiay és Corey nagy suttyomban összenevettek. Es ez a cinkos vi­gyor el is döntötte az 1996-os Stenlay Kupa sorsát. A montrea­li főgórék váltig hitték, hogy ide­ális új gazdát találtak Roy szá­mára. Ha már válniuk kell, olyan csapat kapja meg a kincsüket, amelyik a 30 esztendős, rutinos és a bravúrjait rendre a kritikus meccsekre tartogató hálógond­nokkal megerősítve sem válhat félelmetes erővé a rájátszás­ban. Óh, egek, minő balgaság... így hát a Canadiens menőivel 1986-ban és 1993-ban Stanley Kupát és Conn Smythe-trófeát (a rájátszás legjobbjának dukál) nyert Roy elhagyta Montrealt. „A város elüldözte saját Istenét!" ­írta a Montreal Gazette, és Que­bec, a hatmillió diploma nélküli hokiedző birodalma forrongott. A népek tüntettek a kapus mel­lett. Mindhiába. Ha a profi fegye­lem betonerődítményén hajszál­repedések támadnak, akkor félő, hogy a büszke Maginot-vo­nalat hamarosan be is veszi az ellenség. Nos, „Roy minden játé­kostársát egyenlőnek tartja, de önmagát még egyenlőbbnek" ­emlékezett vissza afférjukra Trembiay főedző. - Bárhogy hi­ányzik majd, mennie kellett, mert fellépéseivel a csapategy­séget veszélyeztette..." így azután a Vezina-trófeából (az alapszakasz legjobb kapusa kapja) három példányt is el­nyerő megasztár átköltözött a hegyvidéki Coloradóba. Denver­ben egy, még Roynál is régebbi ex-Canadiens fogadta tárt ka­rokkal. Claude Lemieux, aki még a piros-kék mezben, 1986­ban az újonc Roy öcsivel együtt hadakozva ihatott először Lord Stanley legendás serlegéből. Később ő is tengelyt akasztott a montreali bossokkal (arrafelé ez lehet a folklór) és átruccant (1990) a New Jersey Devils ban­dájához. Lemieux az NHL rette­gett harcosa, egyben legkegyet­lenebb gólvágója, 1995-ben vi­lágbajnoki címhez segítette a tö­kéletesen esélytelen New Jer­sey-i Ördögöket... A kis alkimista rézből aranyat kotyvasztott! A mezőnyt visszatérő rend­szerességgel agyba-főbe verő „C" Lemieux tavaly megkaparin­totta a play off gólkirályi címét és hazavihette az MVP-nek járó Conn Smythe-trófeát. Ő, a „kül­telki strici", a „kocsmai vere­kedő" immáron második klubjá­val jutott föl a csúcsra, ráadásul fejedelmi stílusban. Valahogy azért elboldogulhat a pakkterel­getéssel is... „C" tehát némi joggal vélhette, hogy a világ tetején trónol. A Stan­ley Kupa elhappolása után íziben nekirontott a klubvezetőségnek. Javítani akart szerződésének kondícióin. Úgy vélte: most vagy soha. Az utóbbi verzió jött be, mármint a „soha". A pénzügyi vita elfajulásakor az Ördögök kipen­derítették a „túl mohó" Lemieux-t, bármily grandióziusak voltak is a csatár történelmi érdemei. A hoki­liga botrányköve, az ármányos lel­kületű csontkovács tavaly ősszel az újonc Colorado Avalanche öl­tözőjében landolt. Az újonc szót illene tucatszor aláhúzni, mert alkalmasint ez a tény tévesztette meg a rivális menedzserek, edzők éleslátá­sát. A csapat amolyan „kvázi­üjoncként" köszönt be 1995 őszén. Játékosállományának ja­va része tavaly még a Quebec Nordiques gúnyáját viselte. A sportág értői tudják, hogy a Nor­diques fennállásának 16 esz­tendeje alatt szánalomra méltó­an vergődött, bénázott az NHL szuterénjében. Quebec City pro­fi hokisportjára kimondatott a végítélet. A klub meg mázlisnak vallhatta magát, hogy a gyász­huszárokat - kompletten, ahogy voltak - átvette egy denveri il­letőségű tőkéscsoport. Kanadá­ból az „Államokba", a kontinens egyik szegletéből a másikba köl­tözött a társulat és új nevet ka­pott. A Nordiques belehullott a halkan emésztő semmibe, és megszületett az Avalanche, a Lavina... Zöldfülűeknek éppenséggel fellengzős név. Mondtuk 1995­ben. 1996-ban ők a sportág vi­lágbajnokai... Sohasem esett meg az a cso­da, hogy transzplantált (átülte­tett) klub, a drasztikus beavat­kozás első évében, magyarán „kvázi-újoncként" besöpörje a Stanley Kupát. Nem csak a hoki­ban, az NBA kosárlabdázói kö­zött sem. Az új lakással ismer­kedni szokás, be kell lakni, ott­honossá kell tenni és még évek múltán is megeshet, hogy a gardrobszoba helyett mondjuk a spejzben kötünk ki, merthogy a régi beidegződések oly mélyen beszögecselték agyunkba a régi lakásunk térképet. Nos, a totá­lesélytelen, körberöhögött Ava­lanche nem „tötyimötyizett", nem bíbelődött résztervekkel, dekádtervekkel, nem kívánt ap­ró léptekkel araszolgatni. Amitől másfél évtizeden át megfosztot­ta a sors a hokiért vérüket is adó quebecieket, azt az első colora­dói évben nyélbe ütötte. Nagy­bajnok lett! A csodákkal nehezen meg­békélő kívülálló zavartan dör­göli az állát. A kapuban Patrick Roy. Vitathatatlan szuperk­lasszis. Az első sor jobb­szélsője Claude Lemieux. Min­denki retteg tőle, a tetejében dicséretes gyakorisággal pas­kolgatja be a gólokat, és még gyakrabban csinálja ki az ellen­felek húzóembereit. Igazi, hús­vér Stanley Kupa-matéria. Ez kettő. Quebec Cityből egy szem igazán figyelemre méltó koron­gozót hoztak át. A neve Joe Sa­kic, ma már az 1996-os play off gólkirálya (18 találattal), egyben a sorozat MVP-je, né­Patrick Roy, a háromszoros Stanley Kupa-győztes a rájátszások histó­riájának legpompásabb kapusa, a tipikus nyerőember... (Fotó: Nemzeti Sport) hány napja a Conn Smythe-tró­fea tulajdonosa. Egyértelmű a képlet: senki sem hitte komolyan, hogy a Roy-„C" Lemieux-Sakic hár­mas kinyújtóztatja a mezőnyt. Ráadásul, olyan nyálasszájú, pályakezdő edzővei, mint Marc Crawford. Áááááá, ugyan, ma­gas ez nekik, mint kisnyuszinak a mellényzseb... A nagy­képűsködők, a lezserkedők me­gütötték a bokájukat. Ugyanis a jegyzett triász mellé felnőttek olyan korábban „jelölhetetlen­nek" hitt emberek, mint Adam Deadmarsh, Mark Ricci, Sandis Ozoiins (a San Jósétól hozták ­bagóért), Scott Young, Rene Corbet, Peter Forsberg, Uwe Krupp (ő ütötte a fináléban a sorsdöntő gólt), valamint az orosz kettős: Alekszej Guszarov és Valerij Kamenszkij. Csupán a történelmi hűség okán sorolom, hogy Adam Foote, Mike Keane, Jon Kiemm,, Sylvian Lefebre, Curtis Leschynshyn, Troy Mur­ray, Chris Simon, Stephane Yel­le, Craig Wolanin, Warrin Rychel és a Buffalótól „megcsípett" Da­ve Hannan nevét is most verték fel a Stanley Kupára. Hogy ezek a nevek semmit JÖVŐRE POPRADON LESZ A SZKANDER-EB Szenei Kéz '96 Új Szó-tudósítás Szlovákiában a feltö­rekvő sportágak közé tar­tozik a szkander,'melynek képviselői egyre jobb eredményekkel térnek ha­za a nemzetközi verse­nyekről. Legutóbb a höl­gyek szereztek két érmet a kontinensviadalon: Múčková második, Pastu­chová harmadik lett. Mi­lan Čapla, a szövetség el­nöke tegnapi sajtótájé­koztatóján bejelentette: jövőre szeptember 10. és 14. között Poprád rendezi az Európa-bajnokságot, melyen már a doppingo­lás miatt eltiltott Germá­nus is szerepelhet. Legközelebb szomba­t tQn (selejtezők 12.00, döntők 16.00) a szenei művelődési házban lesz a sportág nagy nemzetközi seregszemléje. A Szlová­kia Nagydíjáért kiírt Szen­ei Kéz '96 versenyen asz­talhoz ül a teljes hazai él­mezőny, köztük a komáro­mi Narancsik Sándor (+100 kg) és a pillanatnyi­lag legjobb hazai, Peter Gazdarica. A hatvan-het­ven fős mezőnyben cseh, osztrák, német (a közked­velt Stefan Medkával), spanyol, bolgár (jön az Eb­első Cvetan Gasevszki) és magyar szkanderesek is elindulnak. A férfiak négy súlycsoportban mérik össze erejüket (70, 85, 100, +100 kg), a nők egyetlen kategóriában versengenek. Különben bárki nevezhet, nem szük­séges, hogy regisztrált versenyző legyen. (j. mészáros) FORMA- 1-ES MAGYAR NAGYDÍJ Augusztustalanul? A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) a múlt héten nyilvános­ságra hozta, hogy melyik 13 futamnak biztos már a helye a Jövő évi Forma-l-es versenynaptárban. A Magyar Nagydíj - a Portugál és az Európa GP-vel egyetemben - nem szerepelt a listán. Egyes osztrák híresztelések szerint a zeltwegi verseny kiszoríthatja a Hungaroringet a kalendáriumból. Az 1997-es Magyar Nagydíjjal kapcsolatos váratlan nehézségekről Berényi Jánossal beszélge­tett a Nemzeti Sport munkatársa. • Valóban elképzelhető, hogy jövőre nem rendeznek Forma-l-es Magyar Nagydíjat a Hungarorin­gen? - Ez teljesen ki van zárva. Az tény, hogy Ausztria hosszú szünet után visszakapja a futamát, de ez egyáltalán nem jelenti a magyar verseny végét. Mindössze arról van szó, hogy az osztrákok az elmúlt he­tekben hatalmas sajtó hadjáratot in­dítottak annak érdekében, hogy övék legyen az augusztus közepi dátum, amikor pedig immár hagyo­mányosan Mogyoródon randevúz­nak a Forma-l-es cirkusz részt­vevői. Gerhard Berger és Niki Lauda is az említett időpont mellett kar­doskodik. • Miért olyan fontos az osztrá­koknak ez a dátum? - Azért, mert Nyugat-Európában abban az időszakban, augusztus közepén mennek szabadságra az emberek, azaz ilyenkor érnek rá a futam végett akár egy egész hetet is eltölteni az adott országban. • S az nem számít, hogy a Ma­gyar Nagydíjat tradicionálisan au­gusztus 15-e körül rendezik? - Nem, hiszen a FIA-val kötött szerződések szinte minden részlet­re kiterjednek, csak a futamok időpontjára nem. Erről a Világta­nács decemberi ülésén döntenek, addig viszont egy versenynaptár sem tekinthető hivatalosnak. Én azt ígérhetem, hogy azonnal elkezdek lobbyzni Ecclestone úrnál azért, hogy a magyar futam a helyén ma­radjon. • Ha mégsem sikerül elintézni, hogy jövőre is maradjon a megszo­kott, augusztus közepi dátum, mi történhet? - Én bízom benne, hogy minden marad a régiben, a többi eshetőség­re pedig azt tudom mondani, amit az osztrák sajtóban olvastam. Ezek szerint a Portugál GP kikerül a ver­senynaptárból - lejár a szerződés, kevés a néző, rossz minőségű a pá­lya aszfaltja s mi kapjuk meg a megüresedő szeptemberi időpon­tot. De van egy másik verzió is, hi­szen Ecclestone úr azt mondta ne­kem, hogy nem örül neki, ha egy or­szágnak két versenye van. Márpe­dig most Olaszországban a San Ma­ri nó-i Nagydíjat, míg Németország­ban az Európa Nagydíjat is megren­dezik a saját GP mellett... (mis) sem mondanak? Igaz! Ettől még Stanley Kupa-győztesek. Patrick Roy a harmadik titulusát gyűjtöt­te be, a hentes-mészáros „C" Le­mieux ugyancsak, ráadásul ő három különböző csapattal! Nem gyerekség... A Vancouver Canucks, a Chicago Black­hawks, majd a szuperfavorit Detroit Red Wings legénységét egyaránt 4:2-re, azaz hat meccsen nyomták le. A nagy­döntőben, a Miami Panthers el­len nem is hibáztak. „Söpörtek", vagyis zsinórban négyet nyer­tek, pedig az első két találkozón a csínytevései miatt fenyített „C" nem is léphetett jégre... Ta­valy, december 9-én, amikor Patrick Roy először gyakorolt az Avalanche hokisaival, Marc Crawford vezetőedző tucatnyi fültanú előtt kibökte: „Vele jövőre megnyerjük a Stanley Ku­pát!" Akkor hozzávetőlegesen olyan kozmikus méretű bornírt­ságnak hangozhatott, mintha valaki megfogadná, hogy strandpapucsban, fecskében, egy üveg napolajjal a kezében felbandukol a Mount Everestre, majd épségben vissza is tér. Ku­tya, meg a mája: ezek megcsi­nálták... TÖRÖK PÉTER Érsekújvári végletek Szombaton másnap hajnalig tartó vigadalom ünnepelte Érse­kújvárott a Štart férfi kézilabda­csapatának feljutását az élvonal­ba. Bemard Slobodník edző vé­dencei tavaly kerültek fel a II. ligá­ba, és már akkor sem titkolták; minél hamarabb követni szeret­nék a dunaszerdahelyiek példá­ját. Mint ismeretes, a csallóközi­ek néhány éve a lehető legrövi­debb időn belül túljutottak a má­sodik vonal akadályain. Most az érsekújváriak követték őket, miu­tán az utolsó fordulóban maga­biztosan (28:19) legyőzték a Nitra csapatát, és így egy ponttal előttük végeztek a táblázaton. A dél-szlovákiai városban szép ha­gyományai vannak a kézilabdá­nak, ám az I. ligában eddig még nem szerepeltek. Érdekes mó­don, ősztől a városnak egyetlen csapata sem lesz a II. ligában: a férfiak feljutottak, a nők (Sonez N. Zámky) pedig az utolsó helyen végezve kiestek. (j. mészáros)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom