Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-12 / 136. szám, szerda

1996. június 10. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ sz ó 1393 | A biztonság forrása a kölcsönös ismeret és bizalom A lap munkatársa Milan Člčcsel, az SZK Alkotmánybíróságának elnökével készített Interjút. Az alábbiakban ebből Idézünk: • A közvélemény-kutatási eredmények szerint más intézményektől eltérően az al­kotmánybíróság már huzamosabb ideje élvezi a lakosság zömének bizalmát. Ön sze­rint minek köszönhető ez, és mit jelent az alkotmánybírák számára? - Az eredményeknek örülünk, főleg az emelkedő trendnek. Ez kötelez bennünket. Mindennek gyökerét abban látom, hogy mindent megteszünk a tárgyilagos döntés­hozatal érdekében, s hogy mindezt pártsemlegesen tesszük. • A kormány és a köztársasági elnök közötti ellentétek, a parlamentben uralkodó viszonyok idegesítik a társadalmat, és külföldön is fenntartásokkal viszonyulnak a negatív tendenciákhoz. A szlovák alkotmánybírák a közelmúltban voltak az Egyesült Államokban. Ott milyen véleményeket hallottak Szlovákiáról? - Az ellentétek - legyenek azok bárkik között - mindig ártanak. A közjogi méltósá­gok és intézmények közötti ellentétek ártanak az ország nevének, és sem a társada­lomnak, sem az állampolgároknak nem használnak. Az más dolog, hogy az ellentéte­ket esetenként olyan optikán keresztül nézik, amely korántsem objektív. Az egyes tö­megtájékoztató eszközökre, illetve a külföldi levelezőkre gondolok. Szlovákia problé­máit olykor felfújják, miközben ugyanilyen jellegű problémákat más országok vi­szonylatában kicsiségnek tartanak. Az Egyesült Államokban járva a Kongresszusban éppúgy, mint a Fehér Házban, illetve egyéb jogi intézményekben igaz és objektív tá­jékoztatásra törekedtünk. Úgy vélem, sokan módosították eddigi véleményüket. • A lap tájékoztatta olvasóit a nyelvtörvényt érintő javaslat alkotmánybíróságra történt benyújtásáról, miközben az ellenzék jelezte, hogy az adóról szóló törvény mó­dosításával, illetve a kormány privatizációs hatáskörének átruházását érintő tör­vénymódosítással kapcsolatos beadványt is megküldte az alkotmánybíróságnak. Megkapták ezeket? - A nyelvtörvényt megkaptuk, az előadó bíró már lépéseket tett a javaslat kiegészí­tésére. Az adóról szóló törvény módosításával kapcsolatban még semmit sem kap­tunk, a kormány hatáskörének átruházásával kapcsolatban viszont igen, és most fo­lyik az ehhez szükséges anyag gyűjtése. JÁN DULIN, Pravda Nyugdíjasoknak - csökkentett ingatlanadó Az év elején lépett hatályba az ingatlanadóról szóló törvény módosítása, mely a községek számára lehetővé teszi, hogy a 70 évesnél idősebb állampolgárok részére kedvezményes ingatlanadót vessenek ki. Azokról a parcellákról van szó, amelyeket kizárólag saját szükségleteikre használnak ki, továbbá az állandó lakhelyként szolgá­ló ingatlanjukra, illetve az olyan garázsra, amelyben a közlekedésüket szolgáló járművüket helyezik el. További feltétele e kedvezmény nyújtásának, hogy a felsorolt ingatlanok a nyugdíjas állampolgárok tulajdonát képezzék. A lap munkatársa annak járt utána, milyen mértékben élnek a községek a nyugdíjasok javát szolgáló, fentiek­ben ismertetett törvénymódosítással. A Szlovákiai Nyugdíjasszövetség ismeretei szerint eddig nagyon kevéssé. „Azt mondják, nincs pénzük, és nem nyújthatnak kedvezményeket. Ha nyújtanak is, na­gyon minimális mértékben" - mondja Imrich Farkaš, a szövetség alelnöke. Egyúttal hozzáfűzi, hogy a nyugdíjasok erre a lehetőségre - helytelenül - úgy tekintenek, mint amire jogos igényük van. A lap a továbbiakban néhány példán keresztül illusztrálja, hogy a fenti megállapí­tások ellenére helyenként milyen mértékben nyújtanak a nyugdíjasoknak ingatlana­dó-kedvezményt. Kékkőn például egy általános érvényű rendelkezéssel 50 százalé­kos kedvezményt nyújtanak a nyugdíjasoknak, s az idén ily módon 23 család része­sült némi kedvezményben. Pozsony-Vereknyén differenciáltan alkalmazzák a segít­ségnyújtásnak ezt a formáját: a 70 évesnél idősebb kerttulajdonosoknak 30 száza­lékos adókedvezményt adnak, s ha egyedül élő nyugdíjasról van szó, akkor kertjére és házára is kap kedvezményt. MAGDALÉNA SEDLÁČKOVÁ, Práca Állítólag jót tesz a több funkció betöltése A napilap munkatársa Igor Urban DSZM-képvIselőt, a parlament titkosszol­gálatokat ellenőrző bizottságának (OKO) elnökét kérdezte: • A DSZM parlamenti képviselője, az OKO elnöke, legújabban pedig megválasztot­ták önt a DSZM Kerületi Választmányának elnökévé is. Bír majd ennyi funkcióval? - A politikusok közül a képviselő most a legszabadabb. A DSZM Kerületi Választmá­nya elnöki tisztének elfogadásakor engedtem az e tisztségbe engem javasoló és meg­választó környezet nyomásának. • Nem befolyásolja majd e sok funkció munkájának minőségét? - Meggyőződésem, hogy pozitív irányban hat majd rám. • Jozef Magvaši, a DBP elnöke szerint pártjának tudomása van arról, hogy főleg a kelet-szlovákiai térségben nyomást gyakorolnak az államigazgatásban alkalmazottak­ra, lépjenek be a DSZM-be, ha továbbra is meg akarják tartani helyüket. Van ezzel kapcsolatban mondanivalója? - Nem vagyok az államigazgatás alkalmazottja, nincs tudomásom arról, hogy vala­kire is nyomást gyakoroltak volna. Magvaši úrnak közölnie kellene, honnét szedte in­formációit. • Egyetért az OKO ellenzéki képviselőkkel való bővítésével, ahogy azt az SZNP java­solja? - Személy szerint nem vettem részt az OKO bővítésének lehetőségeiről folytatott tárgyalásokon, ezért nem ismerem a megállapodások tartalmát. PETER NOVOTNÝ, Nový Čas, (Rövidítve) Lesz dada...? Unicum. Miből és hogyan is készül ez a gyomorke­serű likőr, melyet elsősorban emésztési nyavalyák­kal küszködő embertársainknak javallott szopogat­ni? Azt még egy nyeretlen kétéves is kapásból tudja, hogy gyógynövények egész garmadájából. De azt, hogy hogyan? A receptúrét titok fedi. Ettől is olyan egyedülálló és különleges, vagyis unikum. Kis ha­zánk unikumtermelésben másfél esztendő alatt ma­gasan megelőzött minden fejlett és még fejletle­nebb országot, mint amilyen maga is. Ami nálunk fo­lyik, az valóban unikum, keserű, egyedülálló. Kies honunk olyannyira egyedülálló, hogy ha például a vi­segrádi négyekről beszélnek valahol, akkor már csak visegrádi hármakról van szó: Lengyelország, Magyarország, Csehország. Csodálkozhatunk? Alig­ha. Ahol olyan dolgok fordulnak elő meglepő termé­szetességgel, mint a Lexográfiai Intézet igazgatójá­nak és a Kebelügyminisztérium vezetőjének tökéle­tesen rugdosós telefonbeszélgetése vagy a Szlovák Biztosító szériakrimibe se illő csiki-csukija, ott már a hat is páratlan. És senkit sem csapnak ki, senki sem mond le - jó nagy marha lenne -, minden marad a régiben. Jó, jó, mostanában azért felkapta a vizet, il­letőleg az unikumot a Nagyzsolnai Fejedelem, és ki­nyilatkozta, hogy /esz dádál Mit szól ehhez Őfelsége III. Ugyanaz? Fölteszi a hamleti kérdést: adni vagy nem adni? És ád. S mert Slotából nem lesz szalon­na, pontosabban kutyából liberális demokrata, elcsi­tul majd minden, megláthatjátok majd, feleim. Há­borogni meg majd háboroghat az ellenzék, ha... Ha kulturáltan, mondhatni pitizve teszi. Készül ugyanis a következő unikum, az új házszabály, mely - ismer­ve a parlamenti erőviszonyokat és a kabinet boszor­kánykonyhájának főztjét, félő, hogy az ellenzék szá­mára ugyancsak keserű lesz. Még nem tudni persze, hogy mit tartalmaz az új házszabály, egy viszont biz­tos: figyelemfelkeltő táblás felvonulás többé nem fordul majd elő. Aki táblásán akar felvonulni, az menjen az utcára, a térre. Hogy ott sem szabad na­gyon? Akkor menjen a Marsra, ott jó az idő. Félreér­tés ne essék, nem kívánok én olyasmit, hogy ellenzé­kiek és kormánypártiak egymás torkának esve al­kossanak Kishazánk számára felvirágzást hozó tör­vényeket, csak nehezen tudom elképzelni egy ilyen - Made in Slovakei - házszabály gyakorlati megvaló­sítását. Mert a kulturált viselkedés fogalma nagyon relatív. Mint ahogy az sem elhanyagolható tény, hogy majd mindig az aznapi parlamenti ülés vezetője pillanatnyi ideg- és elmeállapotának megfelelően dől majd el, hogy kit és miért kell megrendszabályoz­ni, esetleg kivezetni a teremből. Én még azt sem tar­tom kizártnak, hogy a legutóbbi táblás tüntetőknek visszamenőleges büntetés gyanánt hátratett kézzel kell majd üldögélniük a parlamenti padsorokban, úgy, mint amikor még kisiskolások voltunk. így leg­alább a szavazógombot sem érik el, melynek nyom­kodása eddig is csak felesleges villanyáram-pocsé­kolás volt. Persze aki még mindig mocorog, azt házi feladatként otthoni hátratett kézzel való ücsörgésre is lehet ítélni, lehetőleg vacsoraidőben. Az el­lenőrzést, természetesen, a Lexográfiai Intézet SIS­teletbeli tagjai végeznék, gondosan ügyelve arra, hogy a szófogadatlanok könnyűszerrel átrabolhas­sák magukat egy szomszédos ország valamelyik rendőrőrsének parkolójába. Szóval lesz dádá? KERTÉSZ GÁBOR KOMMENTÁRUNK Az örmény elnök interjúja - A kommunisták újbóli hatalomra kerülése Oroszor­szágban nem pusztán visszalépés lenne, de egy olyan helyzet alakulna ki, amely még a gorbacsovi időknél is rosszabb: egy új Brezsnyev-rendszer visszatérését jelen­tené - szögezte le a Le Figaro párizsi napilapnak adott interjújában Levon Ter-Petroszján örmény államfő. - Ha az orosz kommunistáknak mégis sikerül vissza­térniük a hatalomba, akkor a Szovjetunió egykori tagköz­társaságainak jó részét tömörítő Független Államok Kö­zössége, a FÁK meg fog szűnni. 1991-ben a kommunis­ták puccskísérletükkel meg akarták menteni a Szovjet­uniót, valójában azonban csak siettették az összeomlá­sát. Ma az a céljuk, hogy helyreállítsák a Szovjetuniót: én azonban meg vagyok győződve arról, hogy fel fogják gyorsítani a FÁK széthullását... Le Figaro Miért fontos a Liberális Internacionálé? Egyik kollégám azt kérdezte a Magyar Polgári Párt vezetőitől, hogy milyen gazdasági előnyökkel jár a Liberális Internacionáléba való belépés. Semmilyennel, hangzott a válasz, sőt a tagfelvétel következtében növekedni fognak a párt kiadásai. Az éves alaptagdíj az LI-ben 50 ezer koronát tesz ki, nem beszélve az utazási költsé­gekről, amelyeket - kevés kivé­teltől eltekintve - tagpártok fizet­nek. Ezek után sokakban felmerül­het a kérdés: miért éri meg a szer­vezetbe való belépés? '* Az ilyesfajta kérdések fölvetése is rossz, mivel azt su­gallja, hogy az anyagi eszközök gyarapodása a pártok po­litikai sikereinek fokmérője lehet. Nehezen lehetne azon­ban pénzben kifejezni egy-egy nyugati szervezetben való tagság belpolitikai presztízsének értékét. A felvétel erköl­csi és politikai tőkét jelent, amit ügyes tevékenységgel sokféleképpen ki lehet aknázni. Példaként említhetem az Európa Unió-beli tagságot. Azok az országok, amelyek bejutnak ebbe az elit szerve­zetbe, rangosabb kategóriába soroltatnak, tekintélyük megnő. Hasonlóképpen megnövekszik azoknak a pártok­nak a tekintélye és politikai súlya is, amelyeket fölvesz­nek a rangos nemzetközi párttömörülések valamelyikébe. Az LI-tagság az MPP, az Együttélés és a Demokratikus LInió befolyásának megnövekedésével jár együtt, nem­csak külföldön, hanem idehaza is. A jelentős európai intézmények, így az EU, az Európa Parlament, az Európa Tanács, az ENSZ és az EBESZ döntéshozatalában az LI politikusai is részt vesznek, s magatartásuk visszatükrözi e tömörülés vezető testületei­nek döntéseit. Az Európai Liberális Párt, az ELDR tavaly novemberben határozatban foglalt állást a nyelvtörvény ellen, holott a parlamenti szavazás miatt a Demokratikus Uniót rendkívül kényelmetlenül érintette ez a dokumen­tum. Nem véletlen az sem, hogy az új területi és közigazga­tási átszervezést külföldön mindmáig elsősorban az ELDR és az Európa Parlament liberális csoportja illette komoly kritikával. És nem véletlen az sem, hogy a Libe­rális Internacionálé végrehajtó bizottságának novemberi ülésén elfogadtak egy kisebbségi jogokkal foglalkozó ha­tározatot, melyben egyetlen konkrét esetként Szlovákiá­val is foglalkoztak. Az ELDR és az LI az utóbbi egy évben valamennyi nemzetközi szervezet közül a leghatározottabban szorgal­mazta a kisebbségi jogok megtartását, és kibővítését. Eb­ben különböző mértékben ugyan, de mindhárom szlová­kiai liberális erőnek szerepe volt. A tagság további előnye, hogy az ELDR-en vagy az Ll-n keresztül más nemzetközi szervezetbe is bejuthat az arra érdemesnek minősített politikai erő. Az MPP és az Együttélés reményeket táplál azzal kap­csolatban, hogy az LI-tagságnak köszönhetően felgyorsul a DU belső fejlődése, fogékonyabbá válik a kisebbségi problémák iránt. Ez kétségkívül jót tenne az ellenzéken belüli együttműködésnek, s megkönnyítené a kölcsönös előítéletek felszámolását. Kérdés, hogy mindhárom párt­ban megvan-e ehhez a politikai akarat. Mindenképpen hasznos lenne, ha az együttműködés szorosabbra fűzését nemcsak szóban, hanem tettekkel is alátámasztanák az újdonsült Ll-tagok. Igyekezetükről ta­núskodott volna, ha felvételükről közös állásfoglalásban vagy közös sajtóértekezleten tájékoztatták volna a nyilvá­nosságot. Mivel ilyesmire nem került sor, azt kell hin­nem, hogy az LI közgyűlésén nem történt csoda: aki ed­dig nem volt szívvel-lélekkel liberális az újdonsült tagok közül, az ma sem az. Nem marad más hátra, mint bízni abban, hogy Szlová­kiának előbb vagy utóbb valóban három liberális pártja lesz. Remélhetőleg egyiküket sem éri olyan szégyen, mint az osztrák Haider pártját, amely annyira eltávolodott a szabadelvű eszméktől, hogy kizárták a Liberális Interna­cionáléból. Közel-keleti szappanopera Izgalommal és féltéssel reagált az arab világ az iz­raeli választások eredmé­nyére. Netanjahu egyálta­lán nem az ő szájízük sze­rint való partner - hangoz­tatják -, legalábbis a béké­ben nem az. A sokak szá­mára nemkívánatos ered­mény reagálások és külön­böző állásfoglalások özö­nét zúdította a szakértők és (főleg) a laikusok tömegé­re, az arab vezetők pedig csúcsról-csúcsra járnak, és- példátlan tárgyalásokba kezdtek. Éppen ezért tisztázandó, hogy hol is tart, és merre halad(hat) a közel-keleti békefolyamat az izraeli választá­sok után és a kairói arab csúcs előtt. . Nemhiába aggódnak az arab világ vezetői - a Netanjahu választási kampányában megjelölt cé­lok ugyanis a békefolyamat lassítását vagy (rosszabbik esetben) teljes leállítását eredmé­nyezhették volna. így azok az arab országok, me­lyek a béke mellett tették le voksukat (Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jordánia), bakot lőni látszottak. Benjamin Netanjahu annak köszönheti a győzel­mét, hogy - ellentétben Simon Peresszel - kato­naként szolgált 1967-ben, a hatnapos háborúban, amely Izrael fennállásának legnagyobb katonai sikere volt. Az új miniszterelnök azonban ragyo­gó taktikus és a realitások embere. Tisztában van a békefolyamat jelentőségével és Izrael geopoli­tikai helyzetével, amely megkívánja a békekötést az arab világgal. Még egy fontos, sőt döntő té­nyező befolyásolja őt - a békefolyamat egyik elindítója és kezdeményezője, az Amerikai Egye­sült Államok, amelynek a kezében van a marsall­bot, s így ő a Közel-Kelet igazi mozgatója. Egy kevés fantáziával a térség akár az ameri­kai szappanoperákhoz hasonlítható, amelyekben a helyén van minden fontos dramaturgiai kellék: háborúk, konfliktusok, békekötések, merényle­tek, szoros választási versengés. A helyükön van­nak a szereplők, akiket különböző (politikai) ér­dekek fűznek össze, és más érdekek választanak szét. A legfőbb igazságtevő szerepét a rendező, az Amerikai Egyesült Államok természetesen sa­ját magára osztotta, ennélfogva igyekszik a le­hető leghitelesebb alakítást adni. A producer ren­desen megfizeti saját embereit (Izraelt, illetve Egyiptomot, amelyek az amerikai költségvetést évente 3, illetve 1,2 milliárd dollárral terhelik meg, az első és a harmadik helyet foglalva el a képzeletbeli listán, míg egész Közép-Kelet-Euró­pa még 400 millió dollár támogatást is alig kap), de más szereplők (Szíria) is igyekeznek fonto­sabb szerephez jutni. Ráadásul az Egyesült Államokban nemsokára választások lesznek: nem valószínű, hogy Bili Clinton hagyja a szájából kiénekelni a már meg­levőnek látszó sajtot, és egy közel-keleti inci­denssel csökkenteni saját esélyeit. Netanjahu számára pedig nem marad más hátra, mint hogy hű szövetségeshez híven kövesse a vezért. Ame­rika-jó producerhez híven - nem fog változtatni egy „menő sorozaton". Ezt tudomásul vehették az arab országok vezetői is Clinton elnök leve­léből, amelyben a múlt héten biztosította őket, hogy továbbra is támogatni fogja a közel-keleti békefolyamatot. Ez azonban az arab vezetőknek nem elég, s minden lehetőségre felkészülve összehívták az összarab csúcsot. Maga a tény jelzésértékű, ők aztán igazán jól tudják: a Közel-Keleten, mint egy vég nélküli sorozatban, minden megtörtén­het...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom