Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-27 / 122. szám, hétfő

1996. május 27. SPORT ÚJ SZ Ó 1 1 1 1 NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK - ATHÉNTŐL ATLANTÁIG (13) A repülő holland háziasszony Hiába jelölte kj a NOB a berli­ni ülésén a soron következő olimpiai színhelyéül Tokiót, Ja­pán háborút indított Kína ellen és császári parancsra lemon­dott a rendezés jogáról. Utána finn a fővárost bízta meg a XII. olimpia lebonyolításával, de Helsinki sem örülhetett sokáig, mert a nácizmus által kirobban­tott háború lángba borította a világot. Elmaradt hát az 1940-es és csak sorszámot kapott az 1939-ben Lon donnák ítélt 1944-es olimpia is... A világ ifjú­sága csupán 12 év után talál­kozhatott újra egymással a sportpályákon. Közben 1937. szeptember 2-án Genfben el­hunyt' Pierre de Coubertin. Tes­tét Lausanne-ban, a NOB szék­helyén helyezték örök nyuga­lomra, szívét pedig az ősi Olüm­piában a görög állam által ado­mányozott urnában őrzik. London még alig tért magához a háború lidércnyomása után, la­kói a Blitzkrieg romjai alól igye­keztek előkaparni, ami életükből még megmaradt. Nem nagyon kí­vánták, sőt elutasították az olim­piát. A megnyitó napján aztán új­ra megtalálták a szívüket, 80 ez­ren tódultaka Wembleybe. Ne­héz volt, de jó volt élni... Az angolok meghívták a II. vi­lágháború vesztes országait, de a németek és a japánok részvé­telét nem tartották kívánatos­nak. A résztvevők száma nőtt, és ha az eredmények nem is mindig érték el a háború előtti színvonalat, az 59 ország 4062 sportolójának küzdelme jól szo­gálta és erősítette az olimpiai gondolatot. 1. ELINDUL A CSEH LOKO­MOTÍV. Egy nappal az ünnep­élyes megnyitó előtt Emil Záto­pek 40 fokos hőségben futko­sott a réten. Lógó nyelvvel, mint egy hajszolt kutya. Este az „olimpiai falu" kényelmetlen bá­dogtetős viskóiban olyan pokoli melég volt, hogy az egyik csehszlovák sportoló azt mond­ta, bárcsak hullana egy kis hó... A finnek, akik Emil ellen ké­szültek a másnapi 10 000 mé­terre, hármasban tréningeztek egy London melletti hűvös park­ban. A hűsön maradtak a meg­nyitó napján is, akárcsak a töb­bi hosszútávfutó. Muszáj volt Emilnek felvonul­nia? Nem volt muszáj. Kikény­szerítette. Ez őrült - hangozatatták tár­sai. És még nem tudták, hogy Londonon keresztül is futott. Egészen a nők szálláshelyéig, ahol egy Dana Ingrová nevű ge­relyhajítónő szépen tudott gitár­zoni... Szóval a nyitóünnepség más­napján indították útjára a 10 ezer m-es futás mezőnyét. Az as. Az USA-ból jött a mamája és idősebb testvére kísértetében ­17 esztendősen. Tizenkét és fél órát töltött a pályán, mindvégig szakadó esőben, egyedül fejez­te be a csatát teljes sötétség­ben. A rúdugró mércét zseblám­pákkal világították meg a kali­Fanny Bankers-Koen, az olimpiák legeredményesebb atlétanője északiak voltak az esélyesek, elsősorban a világcsúcstartó finn Heino, valamint a francia Mimoun. Óriási iramot diktál­tak, de Zátopek nem hagyta magát kiprovokálni. A 10. kör után az élre tört és jellegzetes vonagló mozgásával teljesen szétszórta a mezőnyt a 34 fo­kos melegben. Pokoli iramának senki sem tudott ellenállni. A két finn feladta, a harmadik a 27. helyen végzett. Zátopek a két érmest kivéve ( Mimoun és a svéd Albretsson) minimum egy körrel mindenkit lekörözött. Uj olimpiai csúccsal lett első - 29:59,6. A második Mimoun, ideje 30:47,8 perc. Ez volt Zátopek harmadik verse­nye ezen a távon. Két nappal később az 5000 m selejtezőjéből bejutott a döntőbe, ahol csak későn kez­dett hajrája miatt kapott ki a bel­ga Reifftől. Ha még egy kört kel­lett volna futni... 1. Reiff 14:17,6, 2. Zátopek 14:17,8. perc. Nyolc esztendő múlva egyik hosszú távon és a maratoni fu­tásban nincsenek ilyen gond­jai... A nagy egyéniségek közül ki­emelkedett például Bob Mathi­forniai diák számára. Az utolsó számban, 1500 m-en 5:49-et kellett volna futnia a győzele­mért - bokáig érő sárban. 5:11­et futott... Ez volt Bob Mathias, aki élete harmadik tízpróba-versenyén olimpiai bajnokságot nyert. Győzelme után örömében el­ment - borotválkozni. Életében először. Helsinkiben másodszor lett bajnok, majd 21 éves korában abbahagyta... 2. 31 ESZTENDŐ, KÉT GYEREK = NÉGY ARANY. Női atlétikában kilenc számra bővült a műsor. A magasugró Alice Coachman lett az első néger olimpiai bajnoknő (168 cm), és váratlanul két do­bószámban diadalmaskodott Micheline Ostermeyer francia zongoraművésznő (súlylökés 13,75, diszkoszvetés 41,92). Micsoda ujjai lehettek a művésznőnek! Minden művésznők művésznője, minden sporto­lónők sportolónője azonban Fanny Blankers-Koen volt. Berlinben ismeretlen kezdőként hatodik lett a maga­sugrásban, Londonban az atlé­tika királynője. A „repülő házi­asszony" 31 esztendővel és két apró gyerekkel háta mögött is zsebre vágta a világ legjobbjait. Olimpiai bajnokságot nyert 100 síkon (11,9), 200 síkon (24,4), 80 gáton (11,2) és a váltóban. A magasugrás és a távolugrás már nem fért bele a programjá­ba. Kereszteződtek az időpon­tok. Pedig mindkét számban ő tartotta a világcsúcsot (171 cm, 621 cm). Nem cosda hát, hogy a világsajtó minden idők leg­jobb atlétanőjének kiáltotta ki. Blankers-Koen-asszony pá­lyafutása során tizenkétszer ja­vított világrekordot. Még 1950­ben az Európa-bajnokságon is három számban szerzett elsőséget, és csak betegsége, illetve sérülése akadályozta meg, hogy nem indulhatott a helsinki olimpián. Húsz évig ver­senyzett, legutoljára 1965-ben 45 évesen is 575 cm-t ért el a távolugrásban. 3. AZ ACÉLEMBER ÉS A TÖBBI­EK. Egy karcsú, sőt már-már tö­rékeny magyar atléta alaposan megtréfálta a kalapácsvetés másfél mázsás óriásait. Né meth Imre olimpiai bajnokságot nyert. Ez volt a háború utáni ma­gyar sport első ötkarikás ara­nya. Aztán még kilenc követke­zett. Papp László Londonban sze­rezte első olimpiai elsőségét, aztán ezt a trükköt Helsinkiben és Melbourne-ben is megismé­telte. Ez előtte egyetlen ökölví­vónak sem sikerült. Utána is csupán a másik népi hősnek, a kubai Teofilo Stevensonnak. Szinte halljuk nyilatkozatát, hi­szen ismerjük a szöveget: „Be­vágtam neki egyet, mire a mat­róz (a brit Wright - a szerk.) fej­reállt, akár a jancsiszeg." Papp László nyílt, őszinte, meleg szívű ember és jó a hu­mora. Mesélik, hogy a tatai edzőtáborban futott, zsákot hordott, fát vágott, horgászott. Egyszer ebédidőben letette a zsákot a sarokba. Szépen ki­bontotta a száját, aztán kiemel­te belőle - Adler Zsigát, a mes­terét... Sokak meggyőződése, ha amatőr marad, negyedszer is megnyeri az aranyat. És ha pro­fi marad, megnyeri a világbaj­nokságot. De Európa-bajnok­ként visszavonult. Visszavonul­tatták. Takács Károly esete is példa nélkül áll. Azt mondták róla, hogy nem világklasszis, hanem egye­nesen mondabeli hős. Már válo­gatott céllövő volt, amikor 1936­ban a gyutacs leszakította jobb karját (előzőleg világbajnokságot nyert), aztán egy fél év alatt meg­tanult bal kézzel lőni. És nem is akárhogyan! Két esztendővel később újra világbajnok. Londonban megnyerte a gyorspisztoly olimpiai bajnoksá­gát, s a következő percben a zsebében nyúlt, előhúzta és át­adta az újságíróknak az előre megírt győzelmi nyilatkozatát. Helsinkiben újra megismétel­te mindezt. Nyilatkozatában azonban már benne volt a hon­fitársa és tanítványa, Kun Szi­lárd második helye is. Hol talál­ható manapság ekkora hit a magyarság körében?! Az egyéni kardvívásban brili­ánsán vívó Gerevich Aladár az olimpiákon ritka teljesít­ménnyel, veretlenül nyerte a döntőt. Walter Umminger az új­kori olimpiai játékokról szóló könyvében a következőket írja: „Harmincnyolc éves volt a ma­gyar Gerevich Aladár, amikor az Takács Károly, az Acélember, aki előre megírta győzelmi nyilatkozatát egyéni kardvívásban bajnok lett. Gerevich 1932-ben első al­kalommal szerepelt a győztes magyar csapatban, 1960-ban Rómában utoljára. Az egyéni­ben 1936-ban harmadik, 1952­ben második volt. Hét arany-, egy ezüst- és két bronzérmével, de emellett elegáns és tempe­ramentumos stílusával, s 28 versenyévével minden idők egyik legnagyobb vívója volt, aki olimpiai páston szerepelt..." 4. MAGYAR ÉRMEK. A második világháború folyamán ember­életben, anyagiakban, létesít­ményekben óriási vesztesége­ket szenvedett magyar sport bá­mulatos gyorsasággal tért ma­gához. Az olimpiai előkészüle­tek utolsó heteiben a rekordidő alatt elkészült tatai edzőtábor­ban készülhettek a sportolók. A csapat az aranyérmek tekinte­tében nemcsak elérte, hanem a helyezések számában túl is szárnyalta a berlini szereplést. Hegyeshalomtól Budapestig va­lóságos diadalmenet volt az olimpikonok útja. Aranyérmes: Németh Imre (kalapácsvetés, 56,07); Gyar­mati Olga (távolugrás, 569,5 cm); Pataki Ferenc (torna); Ge­revich Aladár (kard); Bódis Gyu­la (birkózás); Elek Ilona (női tőr); Csík Tibor (ökölvívás); Papp László (ökölvívás); Takács Ká­roly (gyorspisztoly); kardcsapat (Berczelly, Gerevich, Kárpáti, Kovács, Rajcsányi, Papp). Ezüstérmes: Szilvásy Miklós (birkózás); Mogyorósi-Klencs János (torna); 4x200 m-es úszó­váltó (Nyéki, Mitró, Szathmári, Kádas); vvízilabdacsapat (Gyar­mati, Győrfi, Holop, Szittya, Csu­vik, Szívós, Lemhényi, Brandi); női tornacsapat. Bronzérmes: Várszegi József (gerelyhajítás, 67,03); Kádas Géza (100 m gyorsúszás, 58,1); Mitró György (1500 m úszás, 19:43,2); Novák Éva (200 m mellúszás, 3:00,2); Pataki Fe­renc (torna); Maszlay Lajos (tőrvívás); Kovács Pál (kardví­vás); férfi tornacsapat. A legeredményesebb országok: Egyesült Államok 36-27-19, Svédország 16-11-17, Francia­ország 10-6-13, Magyarország 10-5-8, Olaszország 8-12-9, Finnország 8-7-15. TOMI VINCE (Részletek a szerző Bajnokok és legyőzöttek című olimpiai könyvéből, amely megrendel­hető szerkesztőségünkben.) EURÓPAI FUTBALLKÓRKEP Kaiserslautern: kiesés után bravúros kupagyőzelem NÉMETORSZÁG. Berlinben a 53. Német Kupa-döntőt ren­dezték meg. A múlt héten a Bundesliga l-ből kiesett Kai­serslautern ellenfele a Karls­ruhewolt. Óvatos kezdés után Kadlecék kerültek fölénybe, és a 18. percben Fink hibája, valamint Wagner beadása után Kuka (nagy valószínűség­gel, ősszel a Mönchenglad­bachban folytatja) bravúros mozdulattal küldte a labdát kapura, de Reitmaier a helyén volt. A másik oldalon Knup fo­rintos labdát kapott HáSlertől, de senkitől sem zavartatva, 11 méterről Reinke kapus kezébe fejelt. Két perc múlva Brehme gyönyörűen tisztára játszotta magát, és a 17 méterről lea­dott lövése Reitmaier ölében kötött ki. A félidő másik felé­ben eleredt az eső, és ezért a játékosok sokszor próbálkoz­tak távoli lövésekkel. A Kai­serslautern fölénye a 42. perc­ben érett góllá. Kukát szabály­talanul szerelték a tizenhatos előtt, és a szabadrúgást Wag­ner végezhette el. Erős lövése a sorfalon keresztül jutott a hálóba. A fordulás után változott a játék képe. Logikusan a Karls­ruhe vette át a játék irányítá­sát, de Reinke kapust csak tá­voli lövésekkei veszélyeztette. Tarnat 35 méterről leadott lö­vése a kapufát súrolta, míg Hátíler labdája Reinkénél „halt el". A 72. percben nagyot tévedett Krug bíró: Brehmé­nek egy meg nem történt sza­bálytalanság után sárga lapott mutatott fel, és mivel már volt neki egy, a bíró kiállította őt. A hátralévő percekben a Karls­ruhe nem használta ki a mezőnyfölényét, és ezért 1990 után ismét a Kaiserslau­tern lett a kupagyőztes (a győzelemért 30 000 márkát kaptak a játékosok fejenként). Ez azt jelenti, hogy Németor­szágot a KEK-ben egy másod­osztályú csapat képviseli majd!!!. Martin Wagner, a győztes gól szerzője a következőképpen nyilatkozott a találkozó után: „Nagyon nehéz hét van mögöt­tünk. A múlt heti kiesés után nehéz volt összpontosítanunk, de sikerült. Még egy évig a Ka­iserslauternnél maradok!" AUSZTRIA. Mind a Rapid, mind pedig a Sturm győzött, így az utolsó forduló dönt a bajnoki cím sorsáról. Érdekes­ség: a 36. felvonásban a Ra­pid vendége a grázi csapat lesz ... Bécsben 23 000 néző előtt rendezték meg a 205. Austria-Rapid rangadót. Meg­lepetésre a bajnoki címre es­élyes zöld-fehérek az első ne­gyed órában csak védekeztek, a „lilák" három nagy helyzetet is elpuskáztak. Később feljött a Rapid, de az első félidőben Wohlfahrt, az Austria kapusa mindig a helyén volt. A fordu­lás után a 62. percben Bariszi­csot szerelték szabálytalanul 17 méterre a kaputól, és a sér­tett gyönyörű lövéssel megsze­rezte a vezetést a Rapidnak. Az Austria a bekapott gól után kénytelen volt feladni a kivárá­sos taktikát, amit a vendégek gyors ellentámadásokra hasz­nálták ki. Az utolsó percben, amikor Wohlfahrt kapus is tá­madott, egy szöglet után a lab­da Kühbauerhez került, aki 40 méterről az üres kapuba gurí­tott. Grazban rosszul kezdődött a találkozó a hazai­ak számára. A 4. percben Roh­seano hatalmas lövése után az előny a LASK oldalán volt; 40 másodperccel később azonban Vasztics nehéz szögből lövésre szánta el ma­gát, és a labda meglepetésre a hálóban kötött ki - 1:1. Fél óra játék után Wetl, a hazaiak ka­pitányának 18 méterről lea­dott lövése a felső sarokban kötött ki, ami a Sturm győzel­mét jelentette. Érdekes mérkőzést vívott Innsbruck­ban a Tirol és a Salzburg. Meg­lepetésre a vendégek voltak aktívabbak, Jančula kétszer is százszázalékos helyzetet pus­kázott el. A vezetést a hazaiak egy potyagól után szerezték meg. Brzeczek majdnem az ol­dalvonalról végzett el egy sza­badrúgást, és a Konselt he­lyettesítő llsanker kapus el­nézte a labdát. A fordulás után a csereként beálló Bica ugyan kiegyenlített, de az Innsbruck Brzeczek és Streiter góljai után biztosan győzött. Ismét hallatott magáról Marek Penk­sa, a GAK csatára. Csapata Ri­edben vesztésre állt, de a 75. percben egy jobb oldalról érke­zett beadást az ötösről továb­bította a hálóba. Eredmények: Austria-Rapid 0:2, góllövők: Bariszics, Küh­bauer; Sturm-LASK 2:1, Vasz­tics, Wetl, illetve Rohsealo; Innsbruck-Salzburg 3:1, Brzec­zek 2, Streiter (11-esből), illet­ve Bica; Ried-GAK 2:2, Sztanyi­szavljevics, Steininger, illetve Strafner, Penksa; Steyr-Admi­ra 0:2, Scharker, Wimmer. 1. Rapid 35 21 7 7 66:38 70 2. Sturm 35 20 7 8 61:33 67 3. Innsbruck 35 18 7 10 63:39 61 4. GAK 35 14 14 7 44:34 56 5. Austria 35 14 8 13 40:33 50 6. LASK 35 13 8 14 35:34 47 7. Ried 35 10 14 11 44:52 44 8. Salzburg 35 9 14 12 49:51 41 9. Admira 35 7 13 15 34:58 34 10. Steyr 35 0 6 29 25:89 6 SPANYOLORSZÁG. 42., utol­só forduló: Atl. Madrid-Albace­te 2:0, Celta-Vigo-Valencia 1:1, Espanyol-Compostella 0:0, Gijon-Teneriffe 0:2, Zara­goza-Real Madrid 0:1, Sevil­la-Salamanca 3:1, Santan­der-San Sebastian 2:3, Valla­dolid-Betis Sevilla 3:1, Bil­bao-Vallecano 3:1. A La Coru­na-Barcelona és a Merida-Ovi­edo találkozó lapzárta után ért véget... Az Atl. Madrid lett a bajnok. (dut)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom