Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-08 / 106. szám, szerda

1996. május 10. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 1075 I Franz Kafka beköltözött az oktatási minisztériumba Az oktatási minisztérium nem nyilatkozós fajta. Legalábbis az Új Szó számára nem mutatkozik annak. E sorok íróját dolgavégezetlen személyes látogatásai és gyakori telefonhívásai következtében már a hangjáról felismerik a minisztérium dolgozói, aminek egyenes következménye, hogy a keresett személy sosem található az irodájában. S ha véletlen szerencse folytán épp ő veszi is fel a kagylót, nyomban kiderül, hogy nem illetékes a szóban forgó kérdés megválaszolására. Aki pedig válaszolni tudna, házon kívül van, tehát elérhetetlen. A végnélküli minisztériumi macska-egér játékok egész sorát őrzi a magnóm, beleértve a sajtótitkár üzenetrögzítőjének szlovák és angol szövegét, ugyanis rendszerint ő sem található az irodájában. Mivel a fax sem bizonyul mindig megbízhatónak (Lýdia Benčovának címzett faxom titkárnőjének állítása szerint elveszett),' kellemesen meglepődtem, amikor Zacharová Tisztelt Szerkesztőnő! osztályvezető asszony dicséretes gyorsasággal válaszolt kérdéseimre, ráadásul egyszer levélben és kétszer faxon küldte el ugyanazt a szöveget. (Örvendetes tény, arra enged következtetni, hogy nincs pénzszűkében a tárca.) A csalódás csak a válaszok elolvasása után fogott el. Úgy látszik, Franz Kafka szelleme lebegett a helyiségben, ahol a minisztériumi válaszlevél íródott. A levélváltást abban a reményben közöljük, hogy örömet szerzünk az abszurd műfaj kedvelőinek.. Tisztelt Igazgatónő! A tanügyi igazgatóknak 1996. február 27-es keltezéssel küldött körlevelében, amely a pedagógiai dokumentációnak a nyelvtörvény értelmében történő módosítására vonatkozik, közli, hogy megváltoznak a pedagógiai dokumentáció kétnyelvű nyomtatványai. Ez annyit jelent, hogy a nemzetiségi iskolákban is csak szlovák nyelvűek lesznek a bizonyítványok. Kérdéseim: 1. Kit zavarnak az eddig használatos kétnyelvű bizonyítványok, amelyek éppen kétnyelvűségük folytán egyaránt érthetőek szlovákok és magyarok számára, s épp ezért ideálisaknak tekinthetők? Milyen gyakorlati haszonnal jár a jelzett változtatás és mennyibe kerül majd a Szlovák Köztársaság polgárainak? 2. Ivan Hudec szlovák kulturális miniszter, az államnyelvről szóló törvény előterjesztője kijelentette, hogy ez a törvény nem érinti a kisebbségek nyelvhasználatijogait. Vladimír Mečiar kormányfő ugyancsak többször kijelentette a nyilvánosság előtt, hogy a törvény nem érinti a kisebbségek nyelvének használatát. Ebben az értelemben nyilatkozott Katarína Tóthová, Ivan Gašparovič, Dušan Slobodník és a kormány több tagja. Zacharová asszony, az oktatási minisztérium osztályvezetője és Miroslav Pius tanügyi igazgató netán úgy vélik, hogy a kormányfő és a felsorolt prominensek nem tudják, mit beszélnek? Másképpen ugyanis aligha magyarázható, hogy a nemzetiségi iskolák esetében is az államnyelvről szóló törvényre hivatkoznak, és annak örve alatt kívánják megszüntetni a kétnyelvű bizonyítványokat, valamint a pedagógiai dokumentáció többi nyomtatványát. Kérdéseimet az oktatási minisztérium sajtótitkárának irodájával 1996.4.16-án folytatott telefonbeszélgetés alapján, faxon küldöm el. Mivel a minisztérium dolgozói kitartóan ignorálják személyemet, a kapcsolatteremtésnek ezt a módját választottam. Amenyiben 1996. április 25-ig nem kapok a kérdéseimre választ, ezt úgy tekintem, mint személyem, azaz a magyar nemzetiségű, magyar napilapnak dolgozó újságíró diszkriminálását, és a fenti szöveget megfelelő kommentár kíséretében leközlöm. Szíves megértésüket és együttműködésüket előre köszönöm. Üdvözlettel Vojtek Katalin Pozsony, 1996.4.16. nem érinti a nemzetiségi kisebbségek nyelvhasználatánakjogát. Az iskolák kétnyelvű pedagógiai dokumentációja és a kétnyelvű bizonyítványok használatának szükségszerűségét semmiféle jogszabály nem rögzíti. A pedagógiai dokumentáció módosításának lényege, hogy összhangba hozza az érvényes jogszabályokat a gyakorlattal, aminek természetesen nincs semmiféle negatív kihatása a nemzetiségi kisebbségekre a nevelés és az oktatás területén. A tanügyi hivatalok igazgatóihoz intézett levél az oktatáson belüli államigazgatásról szóló 542/1990 sz. törvény és a későbbi előírások értelmében arra irányul, hogy saját hatáskörükben biztosítsák a szervezési utasítások kiadását az iskolaigazgatók számára (5. §, 5. bek.). Tisztelt szerkesztőnő, az oktatási minisztériumnak írt levelében kérdései a kétnyelvű bizonyítványokra irányulnak. Szükséges tudatosítania, hogy a bizonyítvány hivatalos dokumentum, amely nemcsak a szülő tájékoztatására szolgál a tanuló előmeneteléről, amely külön előírások alapján állítható ki, hanem általános jogi érvényű hivatalos okmány. Kérdésére, hogy a nyomtatványok megváltoztatása mennyibe kerül majd az SZK polgárainak, közlöm, hogy semmibe, mivel az oktatási minisztérium csak az új tanévben valósítja azt meg, éspedig három szakaszban: szeptember l-re, a félévre és az év végére. Ezért mindenfajta változtatás a nyomtatványok kiselejtezése nélkül realizálható. Egyben a jövőre való tekintettel közlöm Önnel, hogy az oktatási minisztériumban az újságírók tájékoztatása úgy folyik, hogy elsősorban az oktatási minisztérium sajtótitkáránál kell jelentkezni, aki a szóban forgó problémának megfelelően jelenti az illetékes vezető dolgozónak a szerkesztő interjúra vonatkozó kérelmét, és nem fordítva. Ez a gyakorlat már több éve érvényes az oktatási minisztérium hivatalában. Üdvözlettel Mgr. Viera Zacharová osztályvezető Pozsony, 1996. 4. 22. A pedagógiai dokumentáció módosításának ügyében engedje meg, hogy a következő tényeket közöljem Önnel. Oktatási tárcánk feltételeket teremt a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó gyermekek és tanulók saját nyelvükön való művelődéséhez, amint ezt az SZK alkotmánya rögzíti, a szülők igényeinek megfelelően. Az SzK NT nemzeti jelképekről és használatukról szóló, 63/1993 sz. törvénye az iskolai bizonyítványokat, diplomákat fontos hivatalos okmányoknak nyilvánítja (5. §, 1. bek.). Az SZK NT államnyelvről szóló 270/1995 sz. törvényének az államnyelv hivatalos használatáról szóló 3. paragrafusa, csak úgy, mint a hivatalos nyelvről szóló 428/1990 sz.., érvényét vesztett törvény 6.§ 2. bekezdése kinyilvánította: „A hivatalos okmányok és az írásos ügyvitel hivatalos nyelven készülnek." A pedagógiai dokumentáció módosítása Pedagógusnyár '96 A Pedagógusnyár '96 magyarországi rendezvénysorozat keretében több színhelyen rendeznek továbbképzéseket, amelyekre írásban jelentkezhetnek az érdeklődők 1996. május 10-ig, a következő adatok feltüntetésével: név, pontos lakcím, munkahely, a választott szak kódszáma és megnevezése. Jelentkezni a következő címen lehet: SZMPSZ, P. 0. Box 100, 945 01 Komárno. Fax: 0819/4076 . Kód Szak Helyszín Időpont 30 Ének-zene KCSF Békéscsaba JÚI.1.-8. 31 Informatika KCSF Békéscsaba júl. 1.-8. 32 Vizuális nevelés KCSF Békéscsaba Júl. 1.-8. 33 Magyarságismeret KCSF Békéscsaba júl. 1.-8. 34 Magyar ny. és irod. BDTF Szombathely júl. 8. -13. 35 1.- 4. évf. tanítók ATIF Győr aug.19.-24. 36 Biológia BGYTF Nyíregyháza aug.19.- 25. 37 Kémia BGYTF Nyíregyháza aug.19.-25. 38 Fizika BGYTF Nyíregyháza aug.19. - 25. 39 Világirodalom BGYTF Nyíregyháza aug.19.-25. 40 Ének BGYTF Nyíregyháza aug.19.-25. 41 Rajz BGYTF Nyíregyháza aug.19. - 25. 42 Magyar ny. és irod. ELTE Budapest aug.26. - 30. Rimaszombati Pedagógiai Napok 1996 Május 11. Konfliktusmegoldó pedagógia. Előadó Tímár Ágostonná, Salgótarjáni Megyei Pedag. Intézet. (Kollégium, Iskola u. 7., 8.30 -13.00) Május 18. A szociálisan hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásának holland modellje. Előadó: Véghseő Tamás (Kollégium, 8.30 -13.00) Május 25. Verstan, próza, műnemek és műfajok tanítása. Előadó: Csorba Piroska, Miskolc (Kollégium, 8.30 13.00) Június 1. Dyslexia, dysgraphia és megelőzésük. Előadó: Dr. Salné Lengyel Mária (Kollégium, 8.30 -13.00) Június 8. Ópusztaszeri tanulmányút Június 15. Történelmi vetélkedő az alapiskola tanulói részére. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rimaszombati Területi Választmányának rendezvénysorozatán résztvevő SZMPSZ-tagok útiköltségét a választmány megtéríti. Titoknyitogató Platón szerint „az ember hasonlóvá válik ahhoz, amiben gyönyörködik." Ám a művek nemcsak azért születnek, hogy gyönyörködtessenek. Az alkotó „a parányon belül rejtőző egészet hozza létre", a helyes, a szép, a jó, az igaz megmutatására törekszik. Csak ezeket dekódolni kell a szavakból. Pilinszky János Életfogytiglan című verse kétsoros: „Az ágy közös, / a párna nem." Két sor csupán, de benne az emberi kapcsolatok tragikumát fogalmazza meg: a testi egymásra találás sem oldja fel a szellem metafizikai magányát. Életfogytiglan arra ítéltettünk, hogy magunkba zárva éljünk. Az irodalmi alkotás kulcsát megtalálva kibomlik az örök üzenet számunkra, magányos olvasók számára, hogy tudjunk az üzenetről, mely rólunk is szól, és alakítsuk életünket általa: gazdagodjunk emberségben. Ferencz Győző Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok című könyve, amelynek második kiadása tavaly jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában, a versírás mesterségbeli elemei közül a verstan elsajátításában kíván segítséget nyújtani. Nem elméleti, hanem gyakorlati elsajátításban: verstani összefoglalást és gyakorlatokat tartalmaz. A verstan ismerete nélkül Pilinszky kétsorosa csak érzelmeinknek üzen. Kevéssé tudnánk kiérezni a vers metrikai megkomponáltságának ismerete nélkül épp azt a cellamagányt, börtönlétet, amit a maga sajátos eszközeivel kifejez. A kétszer két jambus jelöli ki az önnön magányába zárt emberi létezés négyzetes celláját. E metrikai cellában a két sor négy-négy szótagja kopog, mint a faltól falig föl-le járó fogoly lépései. S a ritmikai cellaméretet a feloldhatatlan ellentét még fokozza, s az elidegenedést a szinekdoché megfagyasztja. Fferencz Győző könyvének szerkezete egyszerű, átlátható, bárki könnyen eligazodik benne. A Verstani összefoglaló betekintést ad a három nagy versrendszerbe. Az ütemhangsúlyos verselés c. fejezet eligazít az ütem, sorfajták, periódusok, állandó strófaszerkezetek között, az időmértékes verselés tisztázza a versláb, kolón, sor, periódus fogalmakat, bemutatja az óklasszikus szerkezetekből a poliritmikus, monoritmikus sorfajtákat, a jambusi sorokból álló verszak- és strófaszerkezeteket. Felvonultatja a rímesidőmértékes szerkezetek gazdag válfaját is. A verselési rendszereket a szimultán verselés zárja. A rím c. fejezet betekintést nyújt a rím fajtáiba, amit rímtechnkai kérdések zárnak. A kiadvány, amelyet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium az oktatáshoz szükséges segédkönyvvé nyilvánított, kizárólag a vers kötött formáival foglalkozik: a magyar költészetben használatos ütemhangsúlyos, időmértékes és szimultán mértékrendszerekkel. Verstani gyakorlatai elősegítik, hogy a tanuló némi jártasságra tegyen szert - átírás, átfogalmazás által - a verssor, versszak megszerkesztésében. Egyes feladatok a szóválasztás finomításához, az egységes hangvétel kialakításához is segítséget nyújtanak. Az elsődleges cél azonban a verstani alapismeretek begyakoroltatása. A könyv gyakorlatai három nehézségi fok szerint épülnek egymásra. A három mértékrendszert előbb fel kell tudni ismerni, egymástól jól ekülöníteni, s csak ezután következnek a verselési készséget fejlesztő különféle feladatok, mint sorkiegészítés, verssorok, versszakok rekonstrukciója. Végül az idézetek szabad átalakítása, a megadott témára, ritmusképletre történő versírás során a tanuló az alkotó munka közelébe jut. Ferencz Győző stílusa egyszerű, élvezhető. A kiadvány óriási érdeme, hogy az 58 oldalnyi elméletet ugyanilyen terjedelmű kreatív gyakorlat követi. A verstan iránt érdeklődők örömére a könyv befejezésként verstani irodalomjegyzéket is tartamaz. ÁDÁM ZITA LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 13 AZ ANYANYELV ES AZ ANYA NYELVE. A szó motiváltsága arra utal, hogy az anyanyelv az a nyelv, amelyet az egyén az édesanyjától tanult. A gyermeket az anyjához fűző erős érzelmi szálak valóban sok esetben döntő hatással vannak a beszélő későbbi nyelvi azonosulására is. Kisebbségi helyzetben azonban gyakori, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek akkor is a többségi nyelvet vallják anyanyelvüknek, ha az az édesapjuk nyelve, s édesanyjuktól a kisebbség nyelvét tanulták meg. Különösen olyankor van ez így, amikor a kisebbségi nyelv megbélyegzett, vagyis ún. *felcserélő kétnyelvűségi helyzet áll fenn. - Vannak továbbá olyan közösségek is, amelyekben „szabályszerűen" az apák adják tovább nyelvüket a gyermekeknek. Ilyen esetről számoltak be pl. Kolumbia és Brazília egyik határterületéről. Ezen a vidéken a házasság exogém, vagyis azonos nyelvű házastárs nem jöhet számításba. A házastársak saját nyelvükön beszélnek egymással, a másik nyelvben passzív kétnyelvűek (ez az ún. * bázisváltogató társalgási stratégia egyik sajátos válfaja). A gyermekek mindkét nyelvet megtanulják, de az apaági leszármazás tudatával összhangban apjuk nyelvét tartják sajátjuknak, vagyis „anyanyelvüknek". Az sem példátlan, hogy egy gyermek anyanyelve egyik szülőjének anyanyelvével sem egyezik, mivel a szülők egy, az illető régióban általános használatú összekötő nyelven beszéltek gyermekükhöz. Pl. Pápua Új Guinea városaiban gyakori jelenség, hogy a szülőknek két eltérő törzsi nyelv az anyanyelvük, s így egymással, valamint gyermekeikkel egy mindkettőjük által ismert *pidzsin nyelven beszélnek. - Sajátos helyzetet hoz létre az is, ha egy gyermek olyan dajkától tanul meg beszélni, aki más nyelven beszél vele, mint ami a szüleinek az anyanyelve. Pl. DélAfrikában egészen általános, hogy a fehér gyermekek zulu nyelvű dadáiktól tanulnak meg beszélni, s a zulu nyelvet előbb tanulják meg, mint az angolt vagy az afrikanszt; ennek ellenére azonban a fehérek ez utóbbi nyelvek egyikét tartják anyanyelvüknek. ELSŐ NYELV - MÁSODNYELV IDEGEN NYELV. Első nyelven a beszélő által elsőként, többnyire a családban elsajátított nyelvet vagy pedig a mindennapi életben általa előnyben részesített nyelvet szokás érteni. Másodnyelvről a kétnyelvűségi helyzetben történő nyelvelsajátításkor beszélünk, s a beszélő által másodikként tanult nyelvet értjük rajta. Kisebbségi beszélők esetében a másodnyelv az ország hivatalos nyelve (amennyiben hivatalosan egynyelvű országról van szó), többségi beszélők esetében pedig a másodnyelv a velük együtt élő valamely kisebbségnek a nyelve. - Ezzel szemben idegen nyelvnek azt a nyelvet tekintjük (többnyire világnyelvről van szó), amely nem anyanyelve az illető területen élő egyik népcsoportnak sem. (L. még *környezetnyelv.) Pl. a szlovákiai iskolákban az angol vagy a német idegen nyelv: a szlovákiai magyar tannyelvű iskolákban viszont a szlovák nem idegen nyelv, hanem másodnyelv, noha oktatása alap>vetően az idegennyelv-tanításra jellemző módszerekkel történik. (L. még *elit kétnyelvűség). - A másodnyelv műszónak valószínűleg a magyar szakirodalomban gyakrabban használt alakváltozata a második nyelv. Mivel a másodnyelv tömörebb, s könnyebben családosítható (vö. másodnyelv-elsajátítás, másodnyelvmeghatározás, másodnyelvi kompetencia stb.), ezt érdemes előnyben részesíteni. FUNKCIÓMEGOSZLÁS A KÉTNYELVŰ BESZÉLŐKÖZÖSSÉGEK NYELVEI KÖZÖTT. A kétnyelvű beszélőközösségekben a kisebbségi és a többségi nyelv nem használatos teljesen azonos funkciókban, hanem közöttük közösségenként eltérő mértékű funkciómegoszlás van. Ez azt jelenti, hogy a nyelvhasználat bizonyos *színterein az egyik, más színtereken a másik nyelv szokott előfordulni. Számos kisebbségi közösségre jellemző, hogy a beszélők első nyelvüket a családban és baráti körben használják, másodnyelvüket pedig a hivatalos kapcsolatokban. Közösségenként változik, hogy a kisebbségi nyelv mennyire van jelen az iskolában (ha egyáltalán), a munkahelyen, a helyi közéletben, az egyházban stb.