Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-08 / 106. szám, szerda

[8] ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. május 8. ® © Üdv! Na, igen, itt vagyok megint, itt van a Nagyszünet, tudod, az oldalad. Hát igen, hiába is tagadnám, a múlt héten nem olväshattál (legalábbis nem a múlt heti számot), mert ugye, a munkát kellőképpen meg kell ünnepelni, és a munkát, ugye, mivel lehet ugye a legjobban és a legtisztességesebben megünnepelni, hát ugye természetesen, izé, hát ugye, május elsejével. Szóval ünnepeltél mi? Fel is vonultál? Nem? Nem baj! Nekem ez a május egy inkább Tavasz-ünnep, mert megszoktad Te is meg éri is, hogy amikor gyerekecskék voltunk (és amikor azt mondták gyerekecske, nem tudtuk, hogy minket becéznek, vagy a kecskét hívják), akkor május elseje mindig olyan csillogó-villogó ünnep volt. Mindenki kiment az utcákra, meg tribün és sok zászló, meg a sok néni, bácsi lengettek. Szóval, mindenkinek nagyon görcsben volt a keze (azt hiszem, hogy csak egyedül nekem volt a zsebemben). Akkor nem sokat értettem az egész buliból, csak azt láttam, hogy az emberek látszólag boldogok, mint utóbb kiderült, nem is voltak boldogok, csak úgy tettek. Én boldog voltam, mert olyankor volt pecsenye, meg kolbász, meg tömegundor, meg mindenféle repülő és guruló gépek, és ezeket mind-mind megnézhettem, de Te is. De azért az őseink sem tudtak megszabadulni ezektől az emlékektől, mert a mai május egy is hasonló az akkorihoz, csak most (még) nincsenek fölfelé vonulók (mármint az utcán), és nincsenek olyan szakállas muksók fotói sem azokon a „táblákon", amiket például én sohasem cipeltem, mert nem bírtam el, és különben is, én akkor még csak kicsi gyerek voltam. Az egyik május elseje mély nyomot hagyott bennem (gy.k.: nem, nem azóta vagyok nyomott), mert akkor úgy döntöttem, hogy majd ha nagy leszek, ez majd biztos az eszembe fog jutni. És tessék, most, hogy kopogtatom a billentyűzetet, most futott át az agyamon, hogy ecet, helyben vagyunk, most kell az eszembe jutnia, amit pár éwel ezelőtt oda elraktároztam. Na, a lényeg az, hogy ott csápoltak az emberek, hogy jaj, de jó, hogy elseje van és pont májusban, amikor megkértem apukámat, rakjon már fölfele valamire, mert szardíniát sem látok (persze akkor másképp fogalmaztam ezt meg). Mivel apukám (is) nagyon szeret engem, fölrakott valami dobozra, vagy a jó franc tudja, hogy mire, de frankóra beláttam a tömegeket. Ott voltak a tévések is, meg fotósok is voltak dögivei, én persze aktívan érdeklődtem minden új dolog iránt, mert én egy ilyen fazon vagyok. Ahogy ott az „anyuci láttad..." című tekintetemmel, na meg mosolyommal figyeltem, kiszúrt az egyik fényképész csaj, mármint hogy engem, egy gyereket a tömegből és vagy kétszer le is fotózott. Hát, ember, én aztán el voltam telve magammal, hogy majd én, meg az újságban és különben is fotóztak, de engem. Annyira beleéltem magam, hogy nem szóltam senkinek, majd meglepetés lesz, hogy benne vagyok az újságban (megasszem azt gondoltam, hogy legalább mindegyikben benne leszek, meg nem is volt ennyi újság, lehet, hogy még olvasni sem tudtam). Aztán nem hiszem, hogy benne lettem volna, filmszerepre sem kértek fel, így aztán mostanáig nem is meséltem el ezt senkinek, csak most Neked. Szóval, ennyit a munka ünnepéről. Kénytelen voltam ismét üzenni az „Azt üzenem"-ben, mert már nem bírtam ki, hogy ne személyeskedjek már Veled. A bulizó is újra jelentkezik egy szuper bulival. Nem kell félned, ebből a buliból nem fog senki kirekedni (mint a Power Dance 1-ből), ugyanis 2500 jegyet adnak el bulinként. Két buli lesz, az egyik Komáromban, a másik Dunaszerdahelyen. Mindkét bulira öt-öt jegyet sorsolok ki közöttetek! Ha nyerni akarsz egy ilyen jegyet: írj valamit, vagy rajzolj a Nagyszünetbe, vagy egyszerűen írd le a véleményed az oldalról, vagy bármiről. írd meg, hogy a komáromi vagy a szerdahelyi buliba szeretnél-e jegyet nyerni. Ird meg a címedet, meg a nevedet is. Ha azt akarod, hogy komoly esélyed legyen a nyerésre, még a héten küldd el a leveled! Én drukkolok Neked (vagy: én Neked drukkolok)! KAPRINAY ZOLTÁN TESMAG Utoljára Volt itt Tesmag 1, Tes mag 2, Tesmag mindörökké, és most itt a negyedik - Tesmag utoljára - tesmagi levél, mellyel szeretném befejezni ezt az ügyet. Azt hiszem, mindannyiunk számára egyértelmű, hogy Tesmagon a faluról, meg egyáltalán sok mindenről megoszlanak a vélemények. Valószínűleg a Te véleményed is megoszlik például a melletted állóéval (gy.k.: ezt nem kell szó szerint venni). Úgy tartottam tisztességesnek, ha még ezt a levelet közlöm, már csak azért is, hogy arányban legyenek a „Tesmag jó és szép" illetve a „Tesmag nem is olyan jó hely" vélemények. Végezetül tehát Kapa Sándor tesmagi lakos levelét olvashatjuk: „Tisztelt szerkesztő úr! Engedje meg, hogy pár sorban reagáljak az ÚJ SZÓ Nagyszünet rovatában 1996. február 28-án megjelent, az En falum cikkre. Nem tudom, hogy mi késztette a cikk íróját ilyen hangvételű, a falut és annak becsületes lakosainak lejáratását szolgáló cikk megírására. Nem tudok(unk) a cikk Írója megalapozatlan (vérfagyasztó) kritikájával egyetérteni. Nem akarom a cikkben leírtakat részletezni, cáfolni, azt hiszem, ezt már megtette a falu nevében Piri Ildikó, szintén a Nagyszünet rovatban megjelent cikkével. Az én falum című cikkhez talán még csak annyit, hogy az ott leírt állítások megalapozatlanok és a teljes valóságot nélkülözik (valótlanok). Tisztelt szerkesztő úr, ha lehetősége van rá, vagy valamelyik kollégájának, személyesen is meggyőződhetnek a közölt cikkben leírt kritika valótlanságáról, szívesen látjuk falunkban. Tisztelettel Kapa Sándor" Ide valami hasonló szöveg illene: Mi a különbség a képen látható csaj és a Nagyszünet között? A Nagyszünet (elsőbbséget) élvez! (Balaskó Erika rajza) A SZAKÉRTŐÉ A SZO Süketek alszanak, és mivel álmukban mindannyian (fétre)beszélni szoktak, most beszélgetnek álmukban. Eréz: Légy jó, mintha látnál... Ibor: Irodalmi szem le! Omika: Nyelvi emlékünk a nyál? Eréz: Igyuk meg, vagy ki gyuk meg!? Ibor: Fogd már be, mert odarohadok! Szép vagy, de nem rozsda. K.U.TYÚ (ugye folyt.köv.?!) DIÁK MURPHY STRÉBER - IDŐPARADOXON Azok a diákok, akik mindig minden házi feladatot meg szoktak csinálni, valami különleges időbővítő készülékkel rendelkezhetnek, amivel 28-30 órára tudják nyújtani a napot. GÁLIK PÉTER CSAJOK. FIGYELEM! Antonio, a szívtipró Robbanásszerűen tört be Hollywoodba s rövid idő alatt aratta le a babérokat. Amikor az első amerikai filmszerepét megkapta, szinte egyáltalán nem beszélte a nyelvet. Néhány köszönésen kívül nem tudott mást angolul, így nem csoda, hogy a filmrendező szavaiból sem értett túl sokat. Antonio Banderas mégsem riadt vissza. Egész idő alatt csak egy dolog lebegett a szeme előtt. A cél, amit kitűzött maga elé. Hogy megismertesse magát a világgal, s hogy elismert hollywoodi sztár legyen. Bemagolta hát a fonetikusan leírt szöveget és eljátszotta az első amerikai filmszerepét, örömében végigrohant az utcákon és azt kiabálta: „Amerikai filmben fogok játszani!" Abból sem csinált túl nagy ügyet, hogy a film premierjén önmagát ugyan megcsodálhatta a vásznon, de mondanivalójából édeskeveset értett. Nem engedhette meg magának, hogy ez megismétlődjön. Szót akart érteni az amerikaiakkal. Bele vettete hát magát a nyelvtanulásba, s napi 8 óra kemény tanulással jó egy hónap alatt megtanult angolul. Saját bevallása szerint ma már gyakran álmodik ezen a nyelven. Hamar felfigyeltek rá a rendezők. Kisebb szerepei után (Philadelphia, Interjú a vámpírral) kisvártatva felkérték az első főszerepre. A „Bérgyilkosok"-ban Sylvester Stallone oldalán tűnt fel. A „Desperado"-ban Salma Hayekkel harcolt és menekült. Az „Óvakodj az idegentől"-ben férfiúi vonzerejét csillogtatta, na és ki ne felejtsem a „Kettő is túl sok" című filmet, melynek forgatásán halálosan belehabarodott Melánie Griffithbe. Most "pedig Madonnával - aki szintén igényt tartott (volna) Antonio szerelmére - forgatja az Evitát. Filmjeiben bosszúból, vérből, lövöldözésből, szerelemből és csábításból nincs hiány. 36 éves, de már 46 filmben játszott, ami nem kis teljesítmény. Ezzel az eredménnyel nem okozna meglepetést, ha bekerülne a Guinness Rekordok Könyvébe. Ő Hollywood legújabb szexszimbóluma, a „latin szerető", de ő mégsem (csak) erre tart igényt. Elismert, híres színész akar lenni és nem riad vissza a kemény munkától. Az elmúlt évben öt filmet forgatott, így szabadideje alaposan korlátozó dott. Egy ilyen sztárnál kissé megszokott a beképzeltség, ami Antonio Banderasból hiányzik. Otthonosan érezte magát Friderikusz showjában, egyedül rója Budapest utcáit. És ami a legfontosabb: nincs szándékában elszakadni szülőhazájától, Spanyolországtól. „Szeretnék nyitva hagyni egy ajtót, hogy vissza tudjak térni adott esetben Európába és ott dolgozhassak. Úgy gondolom, hogy egy gyökértelen ember egyszerűen semmi!" nyilatkozta. Antonio ha teheti, nem szalasztja el a bikaviadalokat (gye rekkorában ő is torreádor szeretett volna lenni, mint annyi más igazi spanyol), szivarozni pedig úgy szivarozik, akár egy igazi mácsó. S hogy Oscar-díjra vágyik? Azt hiszem, ez igazán megbocsátható. Mégis megoszlanak róla a vélemények. Akadnak olyanok is, akik nem tudnak kibékülni állítólagos büszkeségével. Akik megmaradnak a régi sztárok mellett. Van, aki azt állítja róla, sokféle arca van. S milyen az érem másik oldala? Azt hiszem, bőven akad olyan lányszoba, mely az ő képeivel van „kitapétázva". Kétségkívül nem egy nő cserélne Melánie Griffithel. Ez a forróvérű spanyol női szívek ezreit hódította s hódítja majd meg. Pillantása legyen gyengéd, huncut, vakmerő vagy bosszútól, szikrázó, bennünk magasra szökik a vér. Nyerje vagy veszítse haláltusáit, mi, nők mellette állunk. De sajnos ő már választott. Miután elvált első feleségétől, Anától, Melánie Griffith csavarta el a szépfiú fejét. A híresztelések szerint szeptemberre várják a közös utódot s a közeljövőben meg szeretnék tartani az esküvőt. Hölgyeim, sajnos az az ábra, hogy ezt a férfit sem nekünk teremtették. De csüggedésre semmi ok. Elvégre is az újságok állandóan róla írnak, fotói ezrei jelennek meg világszerte a lapokban, a moziműsorra is sorra tűzik kí a filmjeit. Ha szerencsénk van, néha sikerül őt elcsípnünk egyegy showban. Reménykedjünk benne, hogy még sokáig találkozhatunk vele a filmvásznon és drukkoljunk neki! Hisz attól, hogy Antonio nősülni készül, rajongani azért még szabad érte! MARTÁK MELINDA A ZOLTÁN AZT ÜZENI Kedves H.M.t Elég érdekes, elküldesz nekem egy verset azzal a kéréssel, hogy ne közöljem, csak olvassam el és mondjam meg a véleményemet Másrészt nagyon kedves vagy, hogy bizalmadba fogadtál és elküldted versedet. Ez egy szerelmes vers. És szerintem szép, tényleg! Szia, Szanlt (ez alliteráció) Ne aggódj, előző leveledet (is) megkaptam. Kábé (gy.k.: kb.) hetente úgy 10-25 levelet kapok, de tudod, ez változó. Mindenesetre abban biztos lehetsz, hogy minden levelet én saját kezűleg olvasok el és senki más! Szé, Denisza! (ez meg egy új megszólítás) Te aztán szépen lefirkászkámoztál engemetet. Szépen vagyunk! Köszönöm az orosz pókomat, pontosan olyan vagyok (a legtöbb dologban), ahogyan irod. Top dumás ígéretedet készpénznek veszem, remélem, jövő héttől komolyan ©rűjtöd őket. Ami a rajzot meg a szlogent illeti, leközlöm. Kedves Szocsi! Várom novelládat! Helló, Marták Melinda! Már azt hittem, hogy száműztél életedből, vagy ne adj isten, megsértettelek. Azt, hogy nem vagyok sem a Jézuska, sem a Mikulás, sem pedig a Friderikusz (érdekes felsorolás), még megbeszéljük. Sosem tudhatod... Melinda, megegyeztünk. Gratulálok és boldog szülinapot kívánok Neked (az ajándékot mellékelem). Várom „gyakoribb" leveled és sztársorolódat. Kedves Balaskó Erika! Köszi a rajzodat, tetszik és közlöm is, úgyhogy nem kell öngyilkosnak lenned! Az olyan veszélyes! Akiről kérdezel, ismerem, de nem a rokonom. Ez most úgy hangzik, mint egy találós kérdés (vagy találós válasz), de Te ugye tudod, hogy a kérdésedre válaszoltam!? BULIZO Szóval megint buli van és jó nagy! A buli neve: BULI VAN! Mikor: 1996. május 23. - Komárnói Sportcsarnok 1996. május 24. - Dunaszerdahelyi Sportcsarnok Kezdés: 20.00 órakor Sztárvendégek: HIP HOP BOYZ, SOHO PARTY, FLM, ÁMOKFUTÓK és az N.R.G. Beugró: 200.- Sk Jegyelővétel: a VMK-ban vagy a sportcsarnokban A nagy érdeklődésre való tekintettel a koncerteken csak korlátozott számban lehet részt venni (legfeljebb 2500 személy). A TE VERSED Azt hiszem, nem kell különösebben bemutatnom Neked a „Rímhányó" Romhányl Józsefet. Ha mégsem Ismernéd Őt, biztosan Ismered a Frédi és Béni a két kőkorszaki szaki, a dr. Bubó rajzfilmekből, és a Macskák című musicalből. Ezek magyar szövegelt mind a már elhunyt Romhányl írta. Szeretnék Tőle minél több verset megmutatni. Igyekszem fokozatosan. Először Is lássunk egy eblgrammát: Romhányi József: Veszélyes mese Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat, míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat, a némán lapulva leskellő kobra ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra, így hát vedd alapul: A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul. A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de riehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN