Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-07 / 105. szám, kedd

1996. május 13. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó [ 51 Több mint testőr Alekszandr Korzsakovnak hívják, tábornoki rangja van, s ahogy egy testőrparancsnokhoz illik: amolyan melák. Ez rendjén is volna, sokkal furcsább azonban, hogy Borisz Jelcin legközelebbi és legbefolyásosabb tanácsadói, bizalmasai közé tartozik. Igazi cerberus, Moszkvából szerzett értesüléseim szerint esetenként attól sem riad vissza, hogy minisztereket zavarjon el az elnök ajtaja elől. Főleg olyankor, ha Jelcin „fáradt". A szavahihető forrás szerint Korzsakov mindig és minden körülmények között „falaz" Jelcinnek, s éppen emiatt vált számára pótolhatatlanná. Most azonban, úgy tűnik, kicsit elvetette a sulykot: belekotyogott ^z orosz politika jelenlegi legkényesebb kérdésébe, az elnökválasztásba. Ráadásul az ellenkezőjét mondta annak, amit főnöke bizonygat, hogy június 16án mindenképpen megtartják az elnökválasztást. Jelcin tegnap maga jelentette be: megmondta Korzsakovnak, ne avatkozzon a politikába. Csakhogy ezzel aligha tudja elhallgattatni a kellemetlen találgatásokat. Mégpedig éppen azért nem, mert közismert a testőrfőnök bennfentessége. Ráadásul Korzsakov „belebeszélésével" egyidőben kerültek nyilvánosságra a legújabb felmérések eredményei, amelyek semmi jóval sem kecsegtetik, az elnököt. Az egyik felmérés szerint fej-fej mellett áll legnagyobb riválisával, a kommunista Zjuganovval, egy másik szerint 1 százalékkal immár megelőzi őt. Most éppen 28-28, illetve 23-22 százalékra számíthatnak ők ketten, amiben az az érdekes, hogy egyfolytában 25 százalék körül toporognak. A második forduló kilátásai Jelcin számára a jobbak: 3-4 százalékkal megverheti Zjuganovot. Feltéve, ha másodjára valóban ők mérkőznek meg. Zjuganov és Jelcin párviadalának árnyékában előretört a „harmadik erő": Grigorij Javlinszkij közgazdász és Alekszandr Lebegy nacionalista tábornok 7-7 százalékon, a világhírű szemsebész, Szvjatoszlav Fjodorov 6 százalékon áll. Csakhogy ez a triumvirátus választási szövetséget kötött, a kampány utolsó szakaszában ketten visszalépnek a legesélyesebbjavára. Ez pedig már most 20 százalékot jelent, miközben népszerűségük lassan, de biztosan emelkedik! Kétség nem fér hozzá, hogy Jelcin érzi a veszélyt. Csakis ezzel magyarázható, hogy csütörtökön Lebegyet fogadta a Kremlben, vasárnap pedig Javlinszkijt. Mindkét „vendég" azt állította: szó sem esett alkuról, csak a választások tisztaságának fontosságáról, a kampány etikai normáiról tárgyaltak. Viszont nagyon szerény fantáziával is el lehet képzelni, micsoda fegyvertény lenne felcin számára, ha azzal állhatna a választópolgárok elé: megnyerte kormányfőnek Javlinszkijt, a nemzetközileg ismert liberális közgazdászt, netán azzal dicsekedhetne, hogy Lebegy, ez a talpig katona, ez az elszánt orosz hazafi lesz új kormányában a védelmi miniszter. Csakhogy ahhoz előbb szét kellene vernie a triumvirátust, amely egyre magabiztosabb. Jelcin tehát igyekszik egyezkedni, az aknamunkától sem riad vissza, de talán még a voksolás elhalasztásától sem. Eközben Zjuganov látszólag bolsevik elszántsággal tör előre a célja felé. S bár a moszkvai Pravda szombati számában nagyon magabiztosan nyilatkozott, a választások feltétlen megtartásának fontosságát hangsúlyozta, azért nem zárta ki egy „kompromisszum" lehetőségét sem. Viszont a feltételei nem akármilyenek. Az első és legfontosabb egy olyan alkotmánymódosítás, amely jelentősen korlátozná az államfő rendkívüli jogköreit, mégpedig annak a törvényhozásnak a javára, amelyben a kommunisták a legerősebbek. S ha ez megtörténik, Zjuganov szerint közvetlen választások útján kellene kijelölni a helyi hatalmi szervek vezetőit, ami szintén a kommunistáknak kedvezne, hiszen Moszkvától távol sikerült megőrizniük a hatalmukat. Ezeknek a tényeknek az ismeretében - minden bizonygatás ellenére - már nem is tűnik olyan biztosnak az elnökválasztás júniusi megtartása. Annál is inkább, hogy Korzsakov tábornok a szombati londoni Observerben megjelent interjújának „robbanása" után vasárnap este az orosz Interfax hírügynökségnek is megerősítette: a választás elhalasztásának híve, s ezzel a véleményével nincs egyedül. Meggyőződésem: tudja, mit beszél. Már csak azért is, mert több, mint testőr: Jelcin jobb keze. S bár most éppen úgy tűnik, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, sokkal valószínűbb magyarázat is elképzelhető. Jelcin csak az egyik „kezét" dugta ki, hogy megállapítsa: milyen a széljárás. Szlovákiának még 18 hónapja van Pénteken és szombaton Pozsonyban Járt Pauline Green asszony, az Európai Szocialisták Pártja Klubjának elnöke. A klub a maga 217 tagiával az Európai Parlament legerősebb politikai csoportja. Arra a kérdésre, hogy ml volt látogatásának célja, a következőképpen válaszolt: - Mindenekelőtt azért jöttem, hogy párbeszédet folytassak a partnerpártokkal, tehát a Demokratikus Baloldal Pártjával és a Szlovákiai Szociáldemokrata Párttal Szlovákiának az Európai Unióba való belépésére vonatkozó kérvényéről. Megbeszéléseink rendkívül jónak és eredményesnek mondhatók. Lehetőségem nyílt arra is, hogy találkozzam Jozef Migašsal, a DBP új elnökével, és ez a találkozó ugyancsak hasznosnak bizonyult. • Most, látogatásának végeztével megmondhatná, hogy ön szerint Szlovákia EU-ba való belépését illetően milyen pluszokról és mínuszokról beszélhetünk? - Elöljáróban leszögezném, sok plusz szól az ország belépése mellett. Gazdaságuk meglepően erős. Ez nagyon kedvező. A további pozitívum, hogy az összes politikai csoportosulás szándékában áll az EU-hoz való csatlakozás. Amint bizonyára ismeretes az ön számára - hiszen ez képezte az EU-nyilatkozat tárgyát is - aggályok merülnek fel némely demokráciaellenes tendencia miatt, és ezekről kellene alapos beszélgetést folytatnunk. Igyekszünk megmagyarázni azt a tényt, hogy az unió a fasizmus hamujából meg az emberi és demokratikus jogok abszolút hiányából nőtt ki. Az EU-nak biztosnak kell lennie abban, hogy azok, akik hozzánk akarnak csatlakozni, osztják véleményünket, miszerint nem engedhető meg a történelem megismétlődése. Számunkra rendkívül fontosak ezek a politikai kérdések. Mint tudják, vannak észrevételek a Büntető Törvénykönyv módosítását illetően, az ellenzék nem vehet részt egyes parlamenti bizottságok tevékenységében stb. Magyarán, biztosítékra van szükségünk, hogy mindenki ugyanazokat az értékeket vallja magáénak, amelyeket mi. Ez egyáltalán nem jelenti a szlovák nemzet bírálatát, mi csak abban akarunk biztosak lenni, hogy ezek az értékek itt is érvényesek. • Az Európa Parlamentben miképpen szándékozik az ön által vezetett klub elérni, hogy az említett értékek nálunk is érvényesek legyenek? - A következő időszakban aktívabb tevékenységet fejtünk ki, mivel Szlovákiának még van tizennyolc hónapja addig, amíg megkezdődnek az EU-tagielöltekkel való beszélgetések. PRAVDA, LEOPOLD MORAVČÍK Energiaár-emelés Mohi miatt? A Szlovák Villamosművek javát célzó, várt energiaár-emelés hátterében az energetikusok szerint az a tény szerepel, hogy a Mohi Atomerőmű építésének a befejezésére irányuló utolsó szerződések értelmében a munkálatok többe kerülnek majd az eredetileg tervezettnél. Az atomerőmű főberuházója ugyanis a Szlovák Villamosművek állami vállalat. Amint arról már tájékoztattunk, a pénzügyminisztériumban dolgoznak azon a javaslaton, amelynek értlemében július elsejétől 10 százalékkal drágulna a villamos energia. Ez az intézkedés a kisfogyasztókat éppúgy érintené, mint az ipart, noha a statisztikai kimutatásokból és grafikonokból az következik, hogy a mérleg elsősorban a kisfogyasztók miatt alakul kedvezőtlenül. A háztartások részére a közelmúltig alulértékelt energiaárakat a nyereségből dotálták. Abból a nyereségből, amelyet az energiatermelők részére az ipari vállalatoktól kapott bevétel jelentett. Az ipari vállalatok közül azonban számos megszűnt, más vállalatok korlátozzák fogyasztásukat és igyekeznek ésszerűen gazdálkodni, ami azt jelenti, hogy lehetőleg akkor fogyasztják az energiát, amikor a kisebb fogyasztási tarifák vannak érvényben. A kereszttámogatásnak ez a forrása tehát lassan megszűnőben van. A kisfogyasztók viszont egyre több energiát fogyasztanak - míg öt esztendővel ezelőtt az ipar javára 3 :1 volt az energiafogyasztási arány, ma már szinte azonos ez a két érték. Magát megnevezni nem kívánó hírforrásunk szerint az iparban sincs egyenjogúság. Bizonyos vállalatokat még mindig előnyben részesítenek, és bár bevételükből fizethetnék a magasabb díjakat, az állam jóvoltából alacsonyabb tarifa érvényes rájuk. Ugyanettől a hírforrásból tudtuk meg, hogy a tervezett eneriaár-emelésből származó többletjövedelemnek a Szlovák Villamosművek javára szolgáló elosztását az indokolja, hogy a Mohi Atomerőmű befejező munkálatai többe kerülnek majd az eredetileg tervezettnél. Sme í KOMMENTÁRUNK Ismét nyugati nyomásra Miniszterelnökünk hazafiasabb munkatársai minden alkalmat megragadnak ahhoz, hogy ha csak egy mód van rá, közöljék a világgal: az önálló Szlovák Köztársaság új állam, mindössze négy tavaszt ért meg. Fölöttébb laposak, közhelyszerűek ezek a megállapítások. Mindazonáltal tény, hogy nem nélkülöznek egy jó adag ügyeskedő céltudatosságot. Egyebeken kívül azt sugallja velük Vladimír Mečiar és csapata, hogy politikusaink és diplomatáink még nem rendelkeznek a szükséges tapasztalatokkal, így az „ugróléc" sem állítható túlságosan magasra. Magyarábban szólva: a nemzetközi és a hazai közvéleménynek kutya kötelessége, hogy elnézze, ha az új állam reperezentánsai időnként porcelánboltba tévedt elefántként viselkednek. A nemzetközi politikai élet és a diplomácia azoban nem óvoda, ahol természetesnek veszik, hogy a kiskorúakat szobatisztaságra kell szoktatni. Tavaly márciusban, a szlovák-magyar alapszerződés aláírásakor a Párizsban összegyűlt államférfiak és diplomaták még úgy tettek, mintha nem vették volna észre, hogy a szlovák diplomácia vezetője néhány perccel az egész világ által várva-várt alapszerződés-parafálás előtt suttyomban odapasszolta Horn Gyuláéknak a dokumentum sebtében, a Szlovák Nemzeti Párt vezetőinek nyomására kidolgozott értelmező függelékét. A nemzetközi közvélemény ezt követően még ahhoz is udvariasan viszonyult, hogy késett az alapszerződés Pozsony általi jóváhagyása. Sőt még azt is tolerálta, hogy - tekintettel a koalíción belüli viszonyokra - egy másik, ratifikációs függeléket is kidolgoztak a parlamenti jóváhagyás előtt, gondolván, hogy Mečiarék is tisztában vannak vele: ez az appendix a másik felet, a magyarokat, semmire se kötelezi. Az alapszerződés körüli huzavona végül is egyértelművé tette, hogy vannak a szlovák kormányban politikai erők, amelyek meg akarják akadályozni, hogy az alapszerződés hatályba lépjen. Vannak a DSZM-ben is, a Szlovák Nemzeti Pártban pedig csak ilyenek vannak, és ezek az erők nem is tagadják, hogy nemcsak a szlovák-magyar kiegyezést ellenzik, hanem az ország nyugati orientációját is. Cinikus mellébeszélésre ragadtatta magát a szlovák kormánykoalíció: miközben Budapestet okolta a ratifikációs folyamat elhúzódásáért, a külügyminisztérium nem is tagadta, hogy a köztársasági elnöki irodának még meg sem küldte a parlament által jóváhagyott alapszerződés szövegét, hogy Michal Kováč aláírhassa. Úgy tűnik, Nyugaton ezzel telt be a pohár. Néhány nap alatt számos nyugati politikus és diplomata fordult meg Szlovákiában. Ha a nyilvánosságra hozott nyilatkozatokat vesszük csak figyelembe, az lehet a benyomásunk, hogy semmi sem változott a korábbi állapothoz képest. Javier Solana, a NATO főtitkára is diplomatikus volt még, de kiszivárgott a hír, hogy egyértelműen közölte a szlovák vezetőkkel, ha a nyugati védelmi közösséghez akarnak csatlakozni, a nyugati normákhoz kell igazodniuk. Igazán kendőzetlenül azonban Richard Holbrooke, az USA volt külügyminiszer-helyettese „olvasott be" a szlovák vezetőknek. Bár most már nem diplomataként járt nálunk, hanem mint üzletember, ez a körülmény azonban nem lehet ok arra, hogy Mečiarék továbbra is mellébeszéljenek. Alig távozott Holbrook az országból, a parlament postázta Michal Kováč elnök címére a jóváhagyott alapszerződés-szöveget. A köztársasági elnök pedig nyomban aláírta. így most már - legalábbis a papírforma szerint - nincs akadálya annak, hogy Magyarország és Szlovákia kicserélje a ratifikációs okmányokat, és érvényesülni kezdjen az alapszerződés. Tény, hogy Szlovákia politikusai és diplomatái még nem rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, mint egy több száz éves állam reprezentánsai. Ezzel azonban nem lehet a végtelenségig visszaélni. A politikai és diplomáciai ábécében az áll. hogy minél kisebb egy ország, számára annál fontosabb, hogy külpolitikája sgítségével szilárdítsa meg helyzetét. Éppen az ország kicsinysége tette volna indokolttá, hogy Pozsony már az új állam megalakulásának első napjaiban intézkedéseket tegyen a szlovák-magyar viszony javítására. Ehelyett olyan légkört teremtett, amelyben csak növekedett a feszültség. A legszélsőségesebb nacionalisták malmára hajtotta a vizet az a tétel, amely szerint Magyarország ősellensége Szlovákiának. Tetszik, nem tetszik, de tény, hogy 1995 márciusában a miniszterelnökök nyugati nyomásra parafálták Párizsban az alapszerződést. És most ismét nyugati nyomásra gyorsult meg a ratifikálási folyamat. Aligha öregbíti ez Szlovákia diplomáciájának jóhírét. SZÁLKA ÉS GERENDA Táblák árnyékában Annak idején, amikor még sokan hittük, hogy Európába nem is kell igyekeznünk, hiszen ott vagyunk, gondoltuk: a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezése csak az egyik demokratikus gesztus lesz a sok közül. Ha kissé Keletre is az édentől, mégiscsak hasonlítani kezd majd ez a táj is arra, amire első nyugati utam akalmából Északkelet-Olaszországban rácsodálkoztam. Mert nem kell ahhoz Dél-Tirolba menni, hogy a szegényházi ember fia háromnyelvű helységnévtáblát lásson. Udine és Trieszt környékén olasz, német és szlovén nyelven győzködik potenciális kuncsaftjaikat a lombard nagybankok fiókjai is, hogy náluk lesz'legbiztosabb helyen a nemzeti kisebbségek pénze is.Akkor még sokan hittük, ha nehezen is, ha parázs parlamenti viták közepette is, de mégiscsak megváltozik az önálló Szlovákia külső és belső arculata. Megváltozott... Nem is szép lassan, hanem elég gyorsan újra kikerült Európából. Mert Visegrádban még ott volt. Visegrád pedig a helyén maradt, csak „négyek" helyett „hármakról" beszél a világ. A kétnyelvű helységnévtáblák viszont a helyükön maradtak. Többnyire. Még az utolsó magyar iskola bezárása után is ott maradnak. Mutatósak és mutogathatóak. Meghozták fejünkre az államnyelvtörvényt, kultúránkat kizárták az adóinkból is gyarapodó költségvetésből. Készítik azt az iskolatörvényt, amely kötelezővé - tehát kizárólagossá teszi az alternatív oktatást. Egyelőre a „szlovák történelmet szlovákul" jelszó jegyében, de majd következik a földrajz, a természetrajz, a matematika, a fizika, a kémia. S akkor bezárul a kör, mert a teremtett világmindenséget a magyar gyerek már csak szlovák fogalmakkal tudja majd körülírni, ami elegendő ok lesz ahhoz, hogy nyelvet váltson. Akik ezt nacionalista pártirodákból irányítják, egzisztenciális félelemkeltéssel már elérték, hogy sok olyan igazgató áll a magyar iskolák élén, akik zokszó nélkül vállalják a nacionalista állam kirótta penzumokat. Hazudnék, ha tagadnám: vannak olyan igazgatók, akik önszántukból addig maradnak helyükön, amíg a mostani iskolatörvény érvényben marad. Ők nem akarnak asszisztálni az amúgy is csonka és féloldalas nemzeti kisebbségi iskolahálózat fokozatos felszámolásához. A kétnyelvű helységnévtáblák akkor is a helyükön fognak állni. Még ha kissé viharverten is, jól takaró árnyékot vetnek az államhatalom érdekei mentén elkövetett, és rendszerint kiderítetlenül maradó szellemi és fizikai terrortámadásokra. Nekem ezek a kétnyelvű helységnévtáblák a Szlovákiában demokráciával álcázott nemzeti diktatúra jelképei. Mögöttük fel lehet számolni iskolát, Ifjú Sziveket, sajtót, könyvkiadást. Meg mindent. Ezek a táblák a helyükön maradnak, még ha kissé változatosabb is lesz a külalakjuk. Mondjuk, olyan mint Tornaiján, ahol szellemes maticás hazafiak kitűzték saját táblájukat: časť Šafárikovo. Nem magánterületen, közút mentén, pedig ilyen város nincs is. Hoffbauer urat ez mégsem zavarja. Ezek a nyílt provokációk. Primitívebb indulatok vezérlik a magyar nyelvű táblák bemázolóit. Mint az ősember vagy a kisgyermek hiszi: amit nem látok, az megszűnik létezni. Egyetlen ecsetvonással eltüntetik. De mi sem vagyunk különbek. Egyik helyen odafelé menet csupán a magyar nyelvű táblát láttam bemázolva, de másnap hazafelé igyekezve már a szlovákot is bemázolta valaki. Ilyen édes lenne a primitív bosszú? Vannak a tárgyakat fetisizálok. Ők golyókat eregetnek a kis kék táblácskákba. Ősi hit ül lelkükben: az elpusztítandó ellenség valamilyen jelképes tárgyának elpusztítása után maga is elpusztul. Fenyegetés? A golyó némelyeknek már nem is elég? Most következik a kézigránát? Táblák azért még maradnak. Még ha nem is eredeti helyükön. Például Lökön, ahol nincs a helyén a Lok sem. Javítják vagy ellopták? A változatosság gyönyörködtet. És mindezek árnyékában tenyészik valami, amit fentről demokráciának látnak, vagy ha nem, akkor annak hazudják. Európa nem erre van. Valakik ellopták az útjelzőtáblákat is. De már sokkal előbb.