Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-30 / 125. szám, csütörtök

1996. május 30. VELEMENY - TALL0Z0 ÚJ SZ Ó 5 | ...60 rákkeltő hatású Mindenki úgy károsítja egészségét, ahogy akarja. Eb­be nem szólhat bele senki. El­lenvetésünk csak akkor lehet, ha például a dohányos a nem dohányzók között is rágyújt. Hiszen a füst belélegzése - a passzív dohányzás - követ­keztében gyakoribbak a lég­zőszervek megbetegedései, megnő a tüdőrák veszélye. Főleg a füstmentes világ­nap kapcsán évről évre leír­juk, hogy egyetlen cigaretta el­szívásakor a környezetbe ke­rülő kétliternyi füst négyezer kémiai vegyületet tartalpnaz, amely közül 60 bizonyítottan rákkeltő hatású. Sokszor fel­soroltuk, miért káros, miért veszélyes a dohányzás: miért és kinek volna jó, ha egyre többen lemondanának róla. Aligha hihető, hogy pusz­tán a dohányzásellenes vagy füstmentes világnap esemé­nyei sokakat meggyőznek a leszokás szükségességéről, de lehet, hogy éppen a fiatal korosztályt gátol(hat)ják meg abban, hogy rákapja­nak az önpusztító szenved­élyre. A fejlett országokban a szakemberek rég rájöttek ar­ra, hogy tiltással nem sokra mennek. Rádöbbentek, hogy a fiataloknak példaképekre is szükségük van, például nem dohányzó sportolókra, színészekre, neves közéleti személyiségekre. És persze sokféle érdekes dohányzás­megelőző programra. Szlovákiában sincs ez másképp. Csak hát; nálunk is bemutatnak egy-egy prog­ramot, de valahogy nem jut el azokhoz, akiknek készül. Talán azért, mert túl elméle­ti, de esetleg azért is, mert a leírtak és elfogadottak meg­valósítására nincs pénz. Pél­dául a Marlborót reklámozó kovboj ellenplakátjának még 1992-ben betervezett kinyomtatására sem. Kár. (péterfi) Füstölő Köhögök. Krákogok. Eg a gyomrom, ha megnyomom, ha nem. Mitől van ez, nem tudom, hiszen ma még nem is ettem. Szédülök. Nem nagyon, csak úgy standard, de azt a benzin­kút nyitvatartási idejével, mód­szerével: nonstop. Fáj a fejem. Keresem nyavalyáim okát, és nem találom a cigarettámat. Ez pech, men a megsárgult ujjaim­ról azért mégsem nyalogatha­tom, szopogathatom az áldott nikotint. Elvégre kultúrember vagyok. Hová tehettem? Tegnap még itt volt a hűtőszekrény tete­jén. Tudom, mert én tettem oda. Ahhh! Derült konyhaplafonról vág belém a felismerés: a nejem rejtette el, mert állítólag nem győzi mosni a drágalátos függö­nyeit a büdös bagófüstömtől. A gyakori mosás meg nem tesz jót a függöny egészségének. Szóval így vagyunk, drágám? Neked a függönyeid egészsége többet ér, mint az én... az én... Mim is? Ezen még ráérek gondolkodni. Egyelőre azt kellene megtud­nom, hogy válóok-e az ilyesmi. Az ilyen csalárd rejtegetés. Hol lehet reggel fél hatkor ügyvédet találni, aki ezt megmondja? És ha még cigarettázik is az illető jogtudós, akkor már ez a nap is jói kezdődik. Kezdődne. De a sarki bolt is csak hatkor nyit, rá­adásul az eső is kegyetlenül zu­hog. Szólni kéne már valakinek a városházán, hogy hamarabb nyisson a sarki bolt. Meg a me­teorológus időcsinálóknak is, hogy ne marháskodjanak ne­kem ilyenkor az esővel. Hol va­gyunk? A trópusokon? Nem. A konyhában. Cigarettám meg még mindig nincs. Legalább egy diófa volna itt, a negyedik eme­leten, állítólag annak a levele is füstöl. Dió, dió, rádió. Bekapcso­lom. Hátha éppen azt jelentik be a reggeli hírekben, hogy itt, a lépcsőházunkban zuhant le egy hatalmas rakomány cigarettát szállító DC-10-es, csak én nem hallottam, mert mély alvó va­gyok. Kivéve, ha nem köhögök és nem krákogok. No, beszélj, ember, hol van az a DC-10-es? De az igazat mondd, mert nem állok jól magammal. Hogy mi? Hogy ma van a... Mi van ma? A dohányzás elleni világnap? Hali­hó! Ez, mondjuk, érdekel, az ilyen világnapokból nem jó ki­maradni. Főleg ha dohányzásel­lenes. Stírolom a függönyöket. Szürkék. Tényleg. Szagolom. Hát nem Dior. Mégis a nejem­nek volna igaza? Ilyen lehet a tüdőm is? Borzadály. Na, beszél­jük meg magammal a dolgot. Mint a nagyfiúk. Ma nem gyúj­tok rá. És ha úgy gondolkodom, hogy holnap is ma van, akkor holnap sem. És ha mindennap ma van? Akkor mindennap nem kell rágyújtani. Ne gyújtsunk rá minden ma! Adjunk esélyt az életünknek. Még szükségünk lehet rá. Még szüksége lehet ránk valakinek. KERTÉSZ GÁBOR Nem új gondolat a felső bíróság Jozef Liščák Igazságügyi miniszter közlése szerint Besztercebányán létrehozzák a Szlovák Köztársaság Felső Bíróságát. A lap az Intéz­mény céljairól kérdezte Ján Hrbalát, a Szlovákiai Bírák Társulása közép-szlovákiai csoportjának a vezetőjét. - Nem új dolog a lényegében négyfokozatú bíróságok gondolata, s megva­lósításának a feltétele az úgynevezett felső bíróság létrehozása is. Feltétele­zem, hogy ez az intézmény elsősorban a legfelsőbb bíróság hatásköréből vonna el, és mindenekelőtt a kerületi bíróságok határozatát megfellebező ügyekben hozna döntéseket. A legfelsőbb bíróságra az úgynevezett rendkí­vüli fellebbviteli ügyek tartoznának. • Társulásukat tájékoztatták a felső bíróság létrehozásáról? - Sem az igazságügyi minisztériumból, sem más központi szervtől nem konzultáltak velünk ebben a kérdésben. Az intézmény létrehozásának a gon­dolatát illetően egyébként sok pro és kontra érvem van. Úgy vélem, hogy mi­előtt egy nagygyűlésen bejelentenének ilyen fontos szándékot, megvitathat­nák a bírákkal, mindenekelőtt a legfelsőbb bíróságon működő szakemberek­kel. Megjegyzem, hogy európai viszonylatban nem szokatlan modellről van szó. Nagyobb országokban alkalmazzák, például a föderatív elrendezésűek­ben. Ezeket a bíróságokat Csehország is bevezette. • Ön szerint mi a legnagyobb előnye a felső bíróság intézményének, és miképpen oldják meg a vele kapcsolatos személyi kérdéseket? - A felső bíróság személyi állományának a feltöltése a legfelsőbb bíróság feladata lesz, éppen azért erről a kérdésről velük kell konzultálni. Semmi­képpen sem szeghető viszont meg az alapelv, hogy bíró csak saját beleegye­zésével helyezhető át. GABRIELA BÖNCHESOVÁ, Práca Javorský tudni akarja, melyik orvos tiltakozott Szlovákia egészségügyi minisztere felszólított néhány kórházigazgatót, hogy készítse el azoknak az orvosoknak a névsorát, akik bekapcsolódtak a nyomásgyakorló akciókba, tehát a tömeges véradásba, illetve részt vettek a pozsonyi tiltakozó tüntetésen. Kiderült, arról is tájékoztatást kér Javorský mi­niszter, hogy mennyi az egyes orvosok fizetése. A közelmúltban kijelentette, hogy a kórházakból szerzett tájékoztatás alapján majd nyilvánosságra hoz­za, mennyi azoknak a fizetése, akik hivatalosan tiltakoztak a minisztérium­ban. A homonnai kórház sebészeti, illetve aneszteziológiai osztályának a főorvosa azonban nem hajlandó a kórházigazgatónak ilyen listát a rendelke­zésére bocsátani. Az egyik homonnai beosztott orvos ezt nyilatkozta: „Osztá­lyunk főorvosa hétfőn arról tájékoztatott bennünket, hogy utasítást kapott, a nap folyamán faxolja el a tiltakozók listáját a minisztériumba. Mi a lakossá­got szolgáljuk, nem a minisztert, a műtőben mi mindennap felelősséget vál­lalunk a betegek állapotáért, így joggal kérdezzük: miért ijesztget bennünket a miniszter?" Elmondta, hogy kollégáival együtt minden reggel feszült légkör­ben látnak munkához, és ráadásul még a munkahelyükért is aggódniuk kell. Az új igazgató azt követően foglalta el tisztségét, hogy az előző igazga­tó magas tisztségbe került az egészségügyi minisztériumban. így az orvosok belátják, az igazgató is csak ember, akinek teljesítenie kell a miniszter uta­sításait. A homonnai kórházigazgató tegnap kijelentette: ezek a tények nem titkosak, amelyek közzétételével ártani lehetne az orvosok közösségének. Arra a kérdésre, hogy a követelt adatokat megküldi-e a miniszternek, azt vá­laszolta, hogy információi szerint ezek az adatok nem szolgálhatnak rossz ügyet. Sme Kováč elnök kész feloldani a titkot Az államfő szóvivője közölte: az elnöki iroda munkatársait és magát Mi­chal Kováčot is meglepte, hogy Vladimír Mečiar miniszterelnököt a tanácsa­dói nem figyelmeztették arra a lényeges apróságra, hogy a 100/1996. szá­mú törvény egyértelműen kimondja: titkosított anyagok és dokumentumok titkosságának a feloldását csak az a személy rendelheti el, aki titkosításukat elrendelte. Ha tehát az elnök úr levélben fordult Ivan Lexához, a Szlovák In­formációs Szolgálat igazgatójához, és a levelet szigorúan titkosnak minősí­tette, akkor titkosságának a feloldását is csak az államfő rendelheti el. A mi­niszterelnöknek nincs joga az államfő által titkosított dokumentumok nyilvá­nossá tételére. A sokkal érdekesebb Lexa-válaszok titkosságának a feloldására sem jogo­sult a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök, hanem kizárólag a tit­kosszolgálat igazgatója. Az elnöki iroda szóvivője úgy nyilatkozott, hogy az ál­lamfő annak a levélnek a titkosságát is kész feloldani, amelyet Ľudovít Hu­dek belügyminiszternek írt, és amelyre mindmáig nem kapott választ. A köz­társasági elnök úgy véli, ha ő kész a saját maga által titkosított iratokat nyil­vánosságra hozni, akkor az is természetes elvárás, hogy Lexa ugyancsak így cselekedjék a maga titkosításaival. Az államfő a nyilvánosság tájékoztatása érdekében döntött úgy, ahogy döntött. - Végre már ki kell teríteni a kártyá­kat - mondta az elnöki szóvivő. JÚLIUS GEMBICKÝ, Národná obroda (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Támogatások ­hovatartozás szerint A földművelési minisztéri­um agrárpolitikájának szerves részét képezi a támogatási rendszer. Fontos gazdasági szabályozó, hiszen általa a re­szort jelentős mértékben befo­lyásolhatja az újratermelést, előnyben részesíthet egyes ág­azatokat. Már harmadik éve a parlament által jóváhagyott zöld jelentésből indul ki, amely megszabja a szétosztás­ra kerülő összeget is. A segély nagysága néhány éve változat­lan, 7,1 milliárd korona. Figyelembe véve azonban a költségek növekedését: reálértéke évről évre csökken. 1995-ben a minisztérium dotációs irány­elvei határozattá, vagyis jogi normává léptek elő ­három-öt éves hatállyal. Kidolgozói ezzel azt sze­rették volna elérni, hogy stabilizálódjanak a feltété­lek, és a termelőket ne érjék minden évben megle­petések. Hátulütője viszont, hogy az eddigiekkel ellentétben a határozatnak csak a módosítása lehet­séges, kivételek megítélésére nincs mód. Az egyre változó helyzethez viszont alkalmazkodni kell, ezért évente megjelenik a módosítás. Idén két jelentős változás történt: az első a kül­földi tőke bevonásával gazdálkodókat érinti. A mó­dosítás értelmében ott, ahol a külföldi tőke aránya 33 százalék alatt marad, jár dotáció. A második gyümölcsösök, szőlő, komló, cserjeültetvények és spárga telepítésére, a meglévő ültetvények felújítá­sára, valamint üvegházak rekonstrukciójára vonat­kozik. Ezentúl az adott évben a tényleges költségek 40 százalékát, de hektáronként legfeljebb 200 ezer koronát (az üvegházak esetében négyzetméteren­ként maximum 700 koronát) segélyből lehet fedez­ni. Jövőre jelentősebb változásokra számíthatunk ­csak a szétosztandó pénzösszeg marad az idei szin­ten. Az egyik elképzelés szerint a vetőmagok, ül­tetőanyagok, vegyszerek, gépek és berendezések vásárlására szánt összeget, mintegy 2,2 milliárd koronát az Állami Támogatási Alapba utalná a mi­nisztérium. Egy másik tervezet csak a gépek, be­rendezések beszerzésére szánt pénz átutalásával számol, a vetőmagok, az ültetőanyagok, a vegysze­rek vásárlása továbbra is dotációt élvezne. A hegy­vidéki és hegyaljai területeken gazdálkodók ezen­túl is megkapnák az átalánytámogatást, mintegy 3,5 milliárd koronát. A minisztérium ezt azzal ma­gyarázza, hogy ott a dotációknak szociális szere­pük is van: elősegítik a munkahelyteremtést, mel­léküzemágak létesítését, hozzájárulnak a táj jelleg­zetességeinek a megőrzéséhez. Jó volna, ha végre tudatosítanák, hogy a földművelési minisztérium­nak mégiscsak a mezőgazdaságot illene támogat­nia, nem veheti át a szociális védőháló szerepét. A természeti katasztrófák, előre nem látható esemé­nyek következményeinek az elhárítására azonban jövőre sem létesítenek veszélyességi alapot. Állító­lag a pénzügyminisztérium ezen a téren nem haj­landó kompromisszumra. Arról, hogy igazságos-e ez az elosztás, sokáig le­hetne vitatkozni. Talán az jelenthetne megoldást, ha teljesen eltörölnék ezt a támogatási rendszert, és más módon, például nyereséget biztosító felvásár­lási árakkal, az elvonások csökkentésével kellene segíteni a termelőt. A dotáció ugyanis eleve magá­ban rejti a visszaélés, a megvesztegetés lehetősé­gét, továbbá a megkülönböztetés újabb és újabb formáit kelti életre. SZÁLKA ÉS GERENDA Pszt! Hallgassunk! Minden esetleges zavar elkerülése végett: 1996. június l-jén, szombaton délután öt órá­tól fél órára elhallgatnak az emberek. Kétségtelen, hogy sze­retetre és támogatásra mél­tó gondolat és vágy, min­den naivsága ellenére is. Ezt maga a kitaláló ­Lukáts Andor színész - is így látja, de ennek el­lenére hisz abban, hogy felhívásának lesz foga­natja a magyarok körében. Miért ne lenne? Az az ember, aki tudomást szerez a Kiáltás csendért fel­hívásról, bizonyára nem áll ki óbégatni az utcára. Bár ki tudja? Hátha mégis lesznek ellentüntetők, akik végigüvöltik a budapesti Vörösmarty teret, és pont abban az órában. Talán némely magamu­togató politikusnak is kedve szottyan, hogy éppen a nagy csendben ordítozzon. Gondolván: így biz­tosan többen hallják majd őrültségeit. Persze jómagam is hiszem, hogy Lukáts Andor felhívása nyomán milliók hallgatnak el szomba­ton, pont öt órakor. Mindazok, akiknek, nem tet­szik mindaz, ami ma Magyarországon, a Kárpát­medencében, Európában és egyáltalán az egész világon történik. Ezért is kellene a csend és a csendes befelé fordulás, amire minden embernek szüksége van. Egyetlen félórára? Aligha. Naponta kellene időt szakítani arra, hogy elcsendesedjünk, hogy hallgassunk. Hallga­tóddzunk önmagunk felé. Forduljunk a világmin­denség felé, amelynek részei vagyunk. Igaz, por­szemnyi, de mégiscsak lüktet bennünk egy szív, vér áramlik ereinkben, gondolatok születnek agyunkban, s valamit olykor érzünk is mindennek nyomán. Hatmilliárdszor nyolcvan pulzáló vér­áram percenként. Ha összerakhatnánk a szívek dobbanásának a zaját, talán nem is lehetne igazi csend. Pedig legyen csend, egyetlen félóráig ­magam is óhajtom a felhívásra beteljesedő hall­gatást. A szívünk talán hangosabban fog dobogni, talán meghalljuk egymásét, követjük ritmusát. Talán hallhatóvá lesznek a fűben a bogarak, az ál­latok osonása a bozótosban. S ha ebbe a csendbe beleszületik egy csecsemő, sírása muzsikává lesz. Meg egyáltalán: ez a félórás hallgatás mássá teszi-e a visszatérésünket a zajba, a zúgásba, a hangzavarba, a politikai dumák ricsajába, a bána­tos sírásba, a fájdalmas jajgatásba? Üjra zakatol­nak majd a gépfegyverek? Autóbuszok robban­nak fel? Autók ütköznek össze, s a recsegés-ropo­gás szívekig hatol majd? Minden zaj erősebb lesz? Nagyobb lesz bennünk a bűntudat? Mi van, ha a mérhetetlen nagy csendre odafi­gyel az Isten? Ő maga is belehallgat, hogy teremt­ményei hogyan hallgatnak? Egyáltalán mi fog történni, ha jövőre már az egész világ igyekszik elhallgatni június l-jén délután öttől fél hatig? El­jön a világvége? Meg egyáltalán mit szól mindeh­hez a katolikus egyház, amelynek minden lénye­ges dologról van véleménye? Engedékenyebb lesz-e, mint úgy általában? A minap néztem a csíksomlyói pünkösdi búcsú képsorait, s láttam, amint hallgatnak az emberek, amikor a felkelő napot csodálják. Hallgatásuk és az arcukon tükröződő érzések sejtették meg ve­lem, mire is van esélyünk ezen a szombaton. Ta­lálkozhatunk önmagunkkal, egymással, a világ­gal, Istennel. Lukáts Andor már tovább is gondolta a dolgot: „Ennek az első fél órának arra kellene szolgál­nia, hogy az emberek ellazuljanak, és megérez­zék, mit jelent ez fiziológiailag abban a bizarr helyzetben, amikor ott látják a másik embert ma­guk mellett, aki ugyanazt teszi, amit ők, noha még egyikőjük sem tudja, mi is történik valójában. " - Miért épp Lukáts Andor, a Kaposváron híres­sé lett színész a felhívás közreadója? - kérdezhet­né bárki, aki soha nem látta színpadon, aki soha nem látta filmekben. - Mért ne éppen ő? - kér­dezhetné bárki, aki már látta őt játszani. Hallgatta azokat a „beszélő csendjeit", amelyekkel lelket romboló tragédiákat és zabolátlan komikumot tud kifejezni. Lukáts Andornak lélekig hatoló színpa­di csendjei vannak. Hallgatása nem bizonytalan­ság, hanem építő lelkierő. Ezért is annyira hihető, hogy vele együtt lehet hallgatni. Jobb önmagun­kért, jobb társakért, jobb emberiségért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom