Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-02 / 101. szám, csütörtök

1996. május 4. BELFÖLD ÚJ sz ó 1019 | CSEMADOK ÉRSEKÚJVÁRI TERÜLETI VÁLASZTMÁNYA RENDORSEGI STATISZTIKA Megfélemlítés nélkül - A Csemadok 30. területi konferenciájának küldöttei saj­nálattal állapítják meg, hogy a jelenlegi szlovák kormány és a szlovák parlament állampolgári jogaink sorozatos megsértésé­vel másodrendű állampolgárok­ká degradálja a szlovákiai ma­gyarságot, ami az érsekújvári já­rás Csemadok-tagságában jo­gos elégedetlenséget és felhá­borodást vált ki - áll egyebek mellett a Csemadok érsekújvári területi konferenciájának állás­foglalásában, amelyet a festület tegnapi érsekújvári ülésén egy­hangúlag fogadtak el. Ebben többek között tiltakoznak a nemzeti kizárólagosság elvét hirdető jelenlegi kormánykoalí­ció politikája ellen, valamint a magyar nemzeti közösség etni­kai szétdarabolását célzó terüle­ti felosztás ellen. A járás 37 alapszervezetéből 22, összesen 60 küldöttel képviseltette ma­gát a tegnapi. tanácskozáson, amelyen Bauer Győző, a Csema­dok ÓV elnöke is részt vett. Dániel Erzsébet, a TV titkára beszámolójában ecsetelte a leg­utóbbi konferencia óta eltelt há­rom évben kifejtett tevékenysé­get és röviden vázolta az idei ter­veket. Bár a Csemadok nehéz anyagi helyzetben van, az érsek­újvári régióban a hagyományos­sá vált rendezvényeket az előző években is sikerült megrendez­ni. A titkár beszámolójában hangsúlyozta, hogy a 22 falu polgármesterével, illetve közsé­gi hivatalával folyamatos a kap­csolat és hét faluval rendszere­sen közös rendezvényeket szer­veznek. A Csemadok-tagság el­öregedésével kapcsolatban Dá­niel Erzsébet megjegyezte, hogy az Érsekújvári járás 37 alapszer­vezetéből 13-ban húsz és negy­ven év közötti az elnök. Bauer Győző arra hívta fel a figyelmet, hogy a Csemadok sem az előző rendszerben, sem most nem en­gedett a nyomásnak. „Nem ad­tunk fel semmit, de tudatosíta­nunk kell, hogy saját magunkat saját magunknak kell eltartani" - hangsúlyozta. A Csemadok Érsekújvári Terü­leti Választmányának - amely az idén már önálló jogi személy­ként működik - elnöke ismét Si­dó Zoltán lett, a két alelnök, Szá­raz József, Udvard polgármeste­re és a párkányi Belák Ádám. (kamoncza) Útkeresés Nyitrán A magyar pedagógusképzésről és a magyar felsőoktatás időszerű kérdéseiről tanácskoztak kedden Nyitrán a Nyitrai Pedagógiai Főis­kola magyartanárai, a Magyar Ko­alíció képviselői és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsé­gének vezető dolgozói. Mint azt László Béla, a főiskola tanára be­vezetőjében elmondta, a magyar pedagógusképzést évtizedek óta sújtó problémák változatlanok, to­vábbra is megoldhatatlannak tűnő gondot jelent a tanári kar el­öregedése, az oktatók számának csökkenése, a szlovák nyelvű tan­tárgyoktatás egyre nagyobb térhó­dítása és a nemzetiségi kar műkö­désképtelensége. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a szlovák nemzetállami koncepció jelenlegi, egyre követ­kezetesebb érvényesítése nem kedvez a pozitív változásoknak, ezért a közeljövőben nem várha­tó lényeges javulás a magyar felsőoktatás és pedagóguskép­zés problémáinak megoldásá­ban. Ez azonban nem jelenti, hogy a mostani állapot konzervá­lására kellene berendezkedni. A mostoha körülmények között is építkezni kell, keresni azokat a lehetőségeket, amelyek nem­csak a túlélést, de a fejlődést is biztosítani tudják. -vk­Megnyílt a Flóra '96 Á pozsonyi Téli Stadionban és annak környékén tegnaptól kö­zel nyolcezer négyzetméteres alapterületen virágkavalkáddal várja a látogatókat a Flóra 17. évfolyama. A 140 kiállító között a hazaiakon kívül jelen vannak belga,, cseh, holland, jugoszláv, magyar, német és elefántcsont­parti cégek is. A vágott virágo­kon kívül kínálnak cserepes vi­rágokat, díszfákat, magokat, szökőkutakat, növényápolási szereket, öntözőrendszereket, kerti berendezéseket és szakiro­dalmat is. A kiállítás május ötö­dikéig, vagyis vasárnapig tekint­hető meg. TA SR Lényegesen csökkent a bűncselekmények száma Ú] Szó-tudósitá s Rács mögé került az a 43 éves, Svájcban élő szlovák állampol­gár, aki főszervezője volt egy nagyszabású szlovákiai kábító­szerügyletnek. A 26 kilogramm kokaint még korábban lefülelték a rendőrök a pozsonyi repülőté­ren, s őrizetbe is vették azokat, akiknek a kábítószert teríteniük, árusítaniuk kellett volna. Az ügy­let szervezőjének viszont egészen mostanáig sikerült egérutat nyer­nie. Nemzetközi letartóztatási pa­rancsot adtak ki rá és ez alapján tartóztatták őt le a német Kiefes­feldben - tájékoztatott az esetről keddi sajtóértekezletén Jozef Hol­doš országos rendőrfőparancs­nok. Statisztikákra hivatkozva kö­zölte: a múlt évhez viszonyítva csökkent a bűncselekmények száma, s növekedett a felderített­ség aránya. Lényeges javulást Kassán, illetve Pozsony belváro­sában értek el, ahol megerősítet­ték a járőrszolgálatot. Azt is elis­merte viszont, hogy időnként vol­tak túlkapások a rend őrei ré­széről, a járőrözés helyett fölösle­gesen zaklatták a szabályosan közlekedő autósokat. Az ilyen ki­hágások száma azonban - ked­dig 58 esetről volt tudomása ­szerinte nem volt több, mint az előző években. G.A. I PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI U/ Szó-tudósítás Mivel az Európa Tanács jo­gász szakértőkből álló testülete, az ún. velencei bizottság 1201­es ajánlása 11 cikkelyének véle­ményezésével kapcsolatban egyoldalú információk láttak napvilágot, Bauer Edit, az Együttélés képviselője pártja keddi sajtóértekezletén „helyé­re tette" a dolgokat. Elmondta: a velencei bizottság kiemelte a ki­sebbségek hatékony részvételé­nek szükségességét az őket érintő közügyekben, s ezt a ha­tékony részvételt elsősorban a személyi autonómiával hozta összefüggésbe. Fontosnak tar­totta idézni az állásfoglalás azon mondatát is, mely szerint a föderális és a regionális struktú­ra lehetővé teszi a kisebbségek számára, hogy olyan területi bá­zissal rendelkezzenek, ahol au­tonóm intézmények révén való­síthatják meg politikájukat. Rá­mutatott: a bizottság ahelyett, hogy érvénytelennek mondta volna az 1201-es ajánlás 11 cik­kelyét - miként azt a szlovákiai hivatalos körökben várták - meg­erősítette, hogy biztosított a benne foglalt jogok legális kere­tek közti érvényesítése. Duka Zólyomi Árpád alelnök pártja nevében részvétét fejezte kí a késmárki katonai gyakorló­téren balesetet szenvedett kato­nák hozzátartozóinak. Ezzel kapcsolatban ugyanazt kérdez­te, amit az utóbbi napokban so­kan: miként lehetséges, hogy a katonákat lobbanékony anya­gokkal együtt szállították. Az ak­tuális politikai eseményekről szólva elmarasztalta Vladimír Mečiar kormányfőt, amiért nem szakított időt a Wolfgang Schüs­sel osztrák alkancellárral és kül­ügyminiszterrel való találkozóra. Ezzel nézete szerint azt bizonyí­totta, hogy senkire sincs szüksé­ge. Duka Zólyomi ráirányította az újságírók figyelmét arra is, hogy a járási elöljárók egyre gyakrabban korlátozzák rende­leteikkel a magyar nyelv haszná­latát a magyarlakta vidékeken. Állítását egyebek között a komá­romi múzeum igazgatójának rendeletével támasztotta alá, amely utasítást ad a kiállítási tárgyak magyar elnevezésének eltávolítására. Ismertette a ko­máromi önkormányzat állásfog­lalását, mely szerint a város és múzeuma érdekeivel ellentétes a szóban forgó rendelet. (horváth) Jozef Migaš, a DEMOKRATI­KUS BALOLDAL PÁRTJA új elnö­ke lényegesnek nevezte, hogy a kongresszusuk politikai progra­mot, akciótervet és pártvezetői programot fogadott el. A párt sajtóértekezletén elmondta, hogy önálló ellenzéki politikát folytatnak majd, de jelenleg a belső pártélet felújítására össz­pontosítanak. Ľubomír Fogaš al­elnök stratégiai célnak nevezte a választási preferenciák növe­lését, a többi baloldali párttal való tárgyalásokat és a kommu­nális politikát. TA SR í VÁLASZ OLVASÓINKNAK Távol a családi háztól ZS. J.: Öten vagyunk testvérek. A szüleinkkel a legfiatalabb húgunk maradt a családi házban (azután Is, hogy férjhez ment), de külön háztartásban él. A szüleink megközelítőleg két éwel ezelőtt közölték velünk, hogy a családi házat a hú­gunknak adják. Egy-két hónappal később mindegyikünk ka­pott a szülőktől harmlnc-negyvenezer koronát. Ebből gon­doljuk, hogy a húgunk megvette a családi házat, esetleg ajándékba megkapta (ezt máig sem tudjuk). Azt szeretnénk tudni, hogy a szülők eladhatják vagy odaajándékozhatják-e a családi házat a beleegyezésünk nélkül? A családi ház épí­tésében ugyanis mindannyian részt vettünk. A családi ház mindig is az épít­kezőik) tulajdonában maradt. A tulajdonjogi viszonyokon a joggya­korlat szerint egyáltalán semmit sem változtatott az, hogy több személy járult hozzá a családi ház felépítéséhez (egyszóval az, ha gyermekként, szülőként, szom­szédként távoli unokatestvérként vagy barátként segít betont ke­verni, téglát hordani). Magyarán, a családi ház építé­sét elősegítő személyek egyálta­lán nem tekinthetőek az így felé­pített családi ház társtulajdono­sainak, s így nem is szólhatnak bele, mí legyen ezzel a családi házzal, kinek lehet eladni, oda­ajándékozni. Az eladás, ajándé­kozás kérdéseibe a törvény értel­mében nem szólhatnak bele a legközelebbi rokonok, így például az öröklésre, sőt kötelesrészre jo­gosult gyermekek sem. Végül is, a tulajdonjog, szinte korlátlan hatal­matjelent a tulajdon tárgya fölött. Másrészt, az öröklési jog isme­ri az úgynevezett osztályra bocsáj­tás (vagy beszámítás) fogalmát. E szerint a leszármazó (a gyermek vagy unoka) örökrészébe be kell számítani á szokásos ajándéko­zást meghaladó juttatás értékét is. A családi ház ajándékozása nem tartozik a szokásos ajándé­kozás körébe. Az értékét a tör­vényben meghatározott feltéte­lek (lásd a Polgári Törvénykönyv 484. §-át) mellett be lehetne szá­mítani a legfiatalabb gyermek örökrészébe - ha valóban aján­dékozásról, és nem adásvételről volt szó. Erre a beszámításra (magyarul viszont inkább osztályra bocsáj­tásra) természetesen csak a szü­leik halálát követő hagyatéki eljá­rásban kerülhet sor. (fekete) Nem kell a korábbi rendszer A közvélemény-kutatások szerint a nyugati megoldások egyre inkább megnyerik a ke­let- és közép-európai országok lakóinak tetszését. A legerőtelje­sebb változásokat Csehország­ban és Lengyelországban ész­lelték, ahol a mostani rendszer támogatóinak száma öt év alatt 25-ről 75 százalékra emelke­dett. Kivételt mindössze Orosz­országjelent, ahol a megkérde­zettek harmada a kommunista rendszert, 12 százaléka kato­nai diktatúrát, 10 százaléka pe­dig cári rendszert kívánna. A harminc évnél fiatalabbak ka­tegóriájában arra a kérdésre, hogy európainak tartják-e néha magukat, a térség országaiban szinte soha nem kaptak tagadó választ. Kivételt mindössze Oroszország képezett, ahol a fi­atalok háromnegyede a „né­ha", vagy „soha" választ kari­kázta be. Forrás: Slov. profit Vissza kellene térnünk a kommunista kormányzáshoz? Ország Igen (%) Nem (%) Bulgária 29 71 Magyarország 20 80 Szlovákia 19 81 Románia 10 90 Szlovénia 10 90 Csehország 9 91 Lengyelország 8 92 Vajon kit zavar az avar? (Folytatás az 1. oldalról) Trugly Sándornak, a múzeum régészének, számos avar sír ava­tott feltárójának kedvenc avarjai miatt támadtak problémái: „Az igazgatónő már jelezte, egyesek sokallják az avar anyagot, ki kelle­ne hát „bővíteni", úgy, hogy a szlávok itteni jelenlétét dokumen­táló emlékek is szerepeljenek benne. Azt válaszoltam, hogy egy múzeum csak abból válogathat, amije van. Nekünk késő avar kori gyűjteményünk van, olyan, amelyre nálunk jóval jelentősebb múzeumok is büszkék lehetné­nek. Csak Komárom területén 8 avar temetőt sikerült feltárni, nem kevesebb, mint 103 lovas­sírral, ami a legtöbb az egész Kár­pát-medencében. A sírokból előkerült csodálatos aranyozott bronz leletek igazolni látszanak az európai kutatás mai álláspont­ját, mely szerint Komárom és kör­nyéke valószínűleg a késő avar birodalom egyik fejedelmi köz­pontja volt. Szláv temetkezőhe­lyet nem találtunk, ha találtunk volna, ä felszínre került szláv tár­gyi emlékek is ott volnának a tár­lókban. Máig sem sikerült felderí­teni, hogy ez a terület a nagy-mor­va avagy a frank birodalom részét képezte-e. Ezt felelős történész ma meg nem mondja. A múzeum pedig nem általános történelmi áttekintést ad, innen is, onnan is valamit, hanem saját munkájá­nak eredményét, az általa gyűjtött, feltárt, feldolgozott anya­got mutatja be." Nem szakmai, politikai kérdés A múzeum munkatársainak meggyőződése, hogy a Matica szláv történelmi emlékek bemu­tatását sürgető követelése mö­gött politikai motivációk vannak, tehát nem szakmai kérdésről van szó. A dilettantizmus akar diktál­ni, a nacionalizmussal fűszere­zett hozzá nem értés kívánja megszabni, mit mutasson be a múzeum és mit nem. De úgy tűnik, szóhoz jut a szakmai félté­kenység is. A hazai szakmai kö­rök nem voltak túlságosan elra­gadtatva, amikor tavaly megje­lent a múzeum többezer darab­ból álló római kori pénzérme­gyűjteményének katalógusa. Az anyagot - rekordidő alatt - a Ma­gyar Nemzeti Múzeum numizma­tikusai dolgozták fel. A Szlovák Numizmatikai Társaság el­nöknője sietett levélben kifejezni emiatti rosszallását, mivel úgy­mond, mégsem illő dolog kiszol­gáltatni az anyagot a magyaror­szági kollégáknak. Azt viszont, hogy kitűnő munkát végeztek, maga is kénytelen volt megrovó levelében elismerni. Hogy a ma­gyarországi intézetekkel, szakma­beliekkel való együttműködés mekkora bűnnek számít, bizonyít­ja Csütörtöky Józsefnek, a volt igazgatónak leváltása is, amelyet annak idején a minisztérium hiva­talos sajtótájékoztatóján az illeté­kes osztályvezető többek között épp ezzel indokolt, úgy állítva be, mintha az ex-igazgató nem lett volna hajlandó együttműködni a szlovák társintézményekkel és kollégákkal, hanem csupán a ma­gyarországi múzeumokkal. Csütörtöky József viszont igazgatósága idején épp arra volt büszke, milyen szoros kolle­giális szálak fűzik a komáromi múzeumot a hazai rokonintéz­mények többségéhez: „Szakma­ilag aligha lehetett kifogás a munkám ellen. Hét-nyolc állan­dó kiállítást létesítettünk, a gyűjtemény az elmúlt években kibővült és minőségileg is je­lentős változáson ment át. Könyvek, publikációk sora szü­letett, valódi szellemi műhely volt ez, amelyet három-négy em­ber sokéves fáradságos munká­val hozott létre. Minden jel arra vall, hogy ennek most vége." A magyarországi hasonló intéz­ményekkel folytatott együttműkö­dés iránti averzió különösnek tűnik, ha meggondoljuk, hogy más múzeumok esetében ez ter­mészetes és elfogadott. A kultu­rális minisztérium egyik tájékozta­tójában a pozsonyi Zsidó Múze­umról a következő áll: Jelentős tevékenységet fejt ki a nemzetkö­zi együttműködés terén. Ez főleg Izrael, Ausztria és Magyarország rokonintézményeihez kötődik." Restaurátorra nincs, feliratcserére van pénz Hogy milyen útra lép a követ­kező időszakbari a komáromi mú­zeum, partner kíván-e lenni a Ma­tica említett követelésének meg­valósításában, nem tudható. Ele­na Lehotská, a komáromi szlovák alapiskola történelem szakos ta­nítónőjéből lett igazgató, aki nem a megígért pályázat, hanem mi­niszteri kinevezés útján került a múzeum élére, mindeddig nem ismertette beosztottjaival kon­cepcióját. Igaz, hogy a saját sze­mélyét sem, mivel még nem mu­tatkozott be az intézmény 25 ta­gú gárdájának. Csak az osztályve­zetőkkel tart kapcsolatot, de ér­demben őket sem tájékoztatja semmiről. A kéthetente megtar­tott értekezleteken szakmai kér­désekről alig esik szó. Lehotská asszony első teendőinek egyike az volt, hogy szlovák nyelvűekre cseréltette az irodák ajtaján lévő kétnyelvű névtáblákat. Most, a ki­sebbségi nyelvhasználatot Mečiar szerint „nem érintő" ál­lamnyelvtörvényre hivatkozva a kiállítások feliratozásában hajtat végre hasonló változtatást. Leva­kartatja a magyar szöveget ab­ban a múzeumban, amely a ma­gyar többségű Komáromban az egész szlovákiai magyar kisebb­ség kultúráját hivatott szolgálni, s amelyet túlnyomórészt magyarok látogatnak. Restaurátorra évek óta nem telik, de a feliratcserére van pénz. Pedig költséges és időigényes dologról van szó, mert néhány kiállítás esetében a tárló­kat is szét kell szerelni, hogy ki­cserélhessék a feliratokat. Mind­erre nem volna szükség, ha a mú­zeum kérvényben folyamodna a kulturális miniszterhez a két­nyelvű feliratok ügyében. A mi­niszter ugyanis kivételt tehet bizo­nyos esetekben, s Horváth úr, a minisztérium egyik illetékese az­zal bíztatta a komáromi múzeum dolgozóit, hogy az ő intézetük is megkaphatná az engedélyt. Ezen felbuzdulva felvetették az igazga­tónőnek, kérvényezze a minisz­tertől a kétnyelvű feliratok enge­délyezését. „Most már hagyjuk így" - mondta Lehotská asszony, aztán felajánlotta Csütörtöky Jó­zsefnek, a volt igazgatónak, kérel­mezze ő az engedélyt, holott erre egyedül a múzeum vezetője jogo­sult. Hogy teljes legyen a kép, érde­mes elismételni: a múzeum statú­tuma, amely világosan és egyér­telműen kimondja, hogy a ma­gyar kisebbség kulturális intéz­ményéről van szó, változatlanul érvényes. Ennek ellenére a kultu­rális minisztérium írásos anyagai­ban a következő áll: „Az eddigi fejlődés feltételeket teremt az ön­álló Magyar Nemzetiségi Kultúra Múzeuma létrehozására. Prog­ram 2000-ig: I. szakasz: A Szlová­kiai Magyar Nemzetiségi Kultúra Múzeumának kialakítása. Határ­idő: 1996.1.1." Ezek szerint a szlovákiai ma­gyarságnak már két múzeumá­nak kellene lennie Komáromban. Ezzel szemben a meglévő leépíté­se gyors ütemben folyik, a másik létrehozása pedig a holdban van. És persze papíron, amelyet muto­gatni lehet, porhintésül az Európa Tanács rapportőreinek. Miközben valamennyi kulturális létesítmé­nyünket szinte a lábunk alól húz­zák ki, és a magyar többségű Ko­máromban már csak a Jókai Szín­ház és a Városi Kulturális Köz­pont élén áll magyar nemzetiségű vezető, politikai pártjaink hallgat­nak. Az elmúlt hat évben egyetlen hazai magyar politikus sem tette be a lábát a komáromi múzeum­ba. VOJTEK KATALIN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom