Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-14 / 111. szám, kedd

1996. május 16. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó í 1125 | Vladimír Mečiar az Európába tartás fő akadálya Országszerte Jelentős érdeklődés kísérte az Európai Liberális, Demokrata és Reformpártok (ELDR) Közép-Kelet-Európa-konferenciáját, amelynek Pozsonyban a Magyar Polgári Párt, illetve a Demokratikus Unió volt a házigazdája. E fórumon A. Nagy László, az MPP elnöke tartotta az egyik vitaindító előadást, amelynek fő gondolatalt az alábbiakban közöljük. Mi történt 1989 és 1992 között? Nemcsak Nyugat-Európa lepődött meg a csehszlovákiai kommunizmus 1989-ben bekövetkezett gyors összeomlásán, hanem mi is, akik közvetlen részesei voltunk a forradalmi változásoknak. Szlovákia - akkor még a föderatív Csehszlovákia része - gyorsan hátat fordított a kommunista állam pozícióinak, és két év alatt lerakta a demokratikus rendszer politikai és gazdasági alapjait Szlovákiában a jobbközép politikai erői irányították az átalakulást Kelet-európai különlegesség volt, hogy a magyar liberálisok is ott voltak a kormánykoalícióban. Nem szeretném leegyszerűsíteni az események értelmezését, de tény, hogy Szlovákiában ezekben az években a normákon belül alakult az etnikai feszültség, és nem balkanizálódott a belpolitika. A másik szlovákiai sajátosság az volt, hogy az akkori kormánykoalíció képes volt demokratikus eszközökkel eltávolítani Vladimír Mečiart a kormányfői tisztségből. Ehhez az adta meg a lökést hogy a kormány irányításában nem demokratikus módszereket alkalmazott. Több mint 40 évnyi kommunizmus után nagyon fontos volt annak bebizonyítása, hogy a demokráciának vannak eszközei a totalitarizmus megfékezésére. Tény, hogy az 1990-1992-es időszakra demokratikusan megválasztott kormány és parlament lerakta a demokrácia, a nyitott társadalom és a piacgazdaság alapjait, ugyanakkor nem volt képes kielégítően megoldani a csehek és a szlovákok viszonyának áilamjogi elrendezését Ezt Mečiar ügyesen kiaknázta, azt ígérve, hogy a problémát megoldja. A Szlovák Nemzeti Párt és a baloldal támogatásával megnyerte az 1992-es választásokat, másodszor is miniszterelnök lett, majd 1993. január l-jén kettéválasztotta Csehszlovákiát Noha nem értettünk egyet a köztársaság szétosztásával, el kell ismerni, hogy ez békés úton következett be. Ez a két új állam érdeme. Viszont arról a tényről sem lehet megfeledkezni, hogy a Szlovák Köztársaság azóta más úton halad, mint korábban Csehszlovákia, illetve most Csehország. A Szlovák Köztársaság most harmadikutas politikát folytat és ezt emberi jogok és állampolgári jogok elleni támadások, privatizációs botrányok kísérik. Teljesen indokolt, hogy az európai demokratikus országok több demarsot is küldtek a kormány címére. Mivé lettünk 1993 és 1996 között? Az állam és az állampártra emlékeztető politikai tömörülés rendkívüli erőfeszítéseket tesz az állampolgár fölötti uralom erősítésére. A másik oldalon a demokratikus ellenzék és a liberális erők közössége többé-kevésbé sikeres küzdelmet folytat a demokrácia megtartásáért amely kompatibilis lenne az európai demokráciákkal. Ezekben az években is tapasztalhattuk, hogy Szlovákia rendelkezik önkorrekciós erőkkel. A parlament 1994-ben másodszor is lemondatta a Mečiar-kormányt. Az ok ugyanaz volt, mint először nem demokratikus kormányzás. A parlamentben átstrukturálódtak a politikai erők, széles bázisú konzervatív-liberális-szocialista koalíció jött létre a szlovákiai magyar pártok külső támogatásával. A Moravčík-kabinetaz 1991-1992-es első demokratikus kormány munkáját folytatta, és mind itthon, mind külföldön elismerést vívott ki. Hibákat is elkövetett. Főképp azzal, hogy idő előtti választásokat írt ki. Ez okozta, hogy Mečiar lett a választások győztese. Mečiar harmadik kormánya azóta határozott lépésekkel és módszereket nem válogatva dolgozik helyzete megszilárdításán. Tízezer lakás készül el A lap munkatársa Ján Mráz építésügyi miniszterrel készített interjút a lakáshelyzetről. m Megkapta már a minisztérium a lakásépítésre jóváhagyott egymilliárd koronát? - A rendelkezésünkre álló információk alapján ennek ma kellene megtörténnie. Ami a pénz felhasználását illeti, tudni kell, hogy egyszeri támogatásként ítéljük meg. Több elképzelés is létezik: 180 ezer koronáig a már létező épületek, például szállások átépítéséhez lehet igényelni. Új létesítmény esetében 300 ezer koronáig nyújtunk támogatást 500 ezer korona pedig műszaki felszereléssel együtt tervezett új lakások esetében igényelhető. Arra számítunk, hogy ebből a pénzből az egykori komplex lakásépítésből visszamaradt 5 ezer lakást fejezik be. • Az év elején viszont még arról beszélt, hogy legalább tízezer lakást kell felépíteni. Miből jut erre? Mi jellemzi a harmadik Mečiar-kormányt? Elsősorban az, hogy a pénzintézetek kivételével úgyszólván befejezte az állami vagyon privatizálását. A nemzetgazdaság több mint 70 százaléka Mečiar lojális és szervilis embereinek a kezében van. Zárt ajtók mögött privatizáltak. A miniszterelnök így kialakította politikai hatalmának gazdasági-pénzügyi háttérét Funkcióba lépése után Mečiar gyors tisztogatást végzett az államigazgatásban. Néhány hónap alatt mind a központban, mind a régiókban leváltotta az összes vezető hivatalnokot Jellemző, hogy egyetlen magyar nemzetiségű magas rangú hivatalnok sincs az állami adminisztratívában. Néhány óra alatt uralmuk alá vonták a közszolgálati televíziót és a rádiót Napról napra romlik a független sajtó gazdasági helyzete. Azt követően, hogy az államigazgatásban befejeződtek a politikai tisztogatások, most - a területi-közigazgatási reformról szóló törvény elfogadása után - további kádercserékre kell számítanunk. Márciusban a parlament elfogadta a Büntető Törvénykönyv módosítását, amelynek értelmében politikailag motivált büntetéseket szabhatnak ki, és már a szándék is büntethető lesz. A nemzetiségi és etnikai jogok területén 1992 óta - a Moravčík-kormány rövid időszaka kivételével egyértelműen romlott a helyzet. Igaz, az 1992-es alkotmány szavatolja a kisebbségek jogait, ezek gyakorlása azonban egyre nehezebb. Ilyen helyzetben nagyon nyugtalanító, hogy a kormány egyes tagjai kétértelmű nyilatkozatokat tesznek Szlovákia külpolitikai irányultságáról. Némelyek alig leplezik a Moszkva iránti rokonszenvüket. A támadások és a nemtelen mocskolódások kereszttüzében áll az egész ellenzék. így rendkívül időszerű a kérdés: Mi a demokratikus ellenzék és a liberális pártok teendője? Az eddig elhangzottakból az következik, hogy a szlovákiai ellenzék és a liberális pártok közössége nem elégedhet meg a kormány egyszerű bírálatával és ellenőrzésével. Nekünk elsősorban határozott küzdelmet kell folytatnunk a rendszer demokratikus jellegéért, az 1990-92-es időszak vívmányainak védelméért, a szólásszabadságért, a polgárjogokért, a kisebbségek jogaiért. A koalíció és az ellenzék parlamenti aránya 83:67. Noha viszonylag kis eltérés van az erőviszonyokban, a kormánykoalíció hatalomgyakorlása parlamenti diktatúra jellegű. Ilyen helyzetben két feladat áll előttünk: a/ az ellenzék munkájának jobb összehangolása; b/ a demokratikus ellenzék alternatív programjának, tehát a kormány alternatívájának a kidolgozása. A Magyar Polgári Pártnak meggyőződése, hogy Szlovákiának az Európai Unióban és a NATO-ban a helye. Szlovákia egyelőre nem teljesíti a felvétel kritériumait. Tudjuk, hogy ennek elsősorban a hatalomgyakorlás módja és személy szerint Vladimír Mečiar az oka. Ennek ellenére mindent megteszünk azért, hogy Szlovákia minél hamarabb kompatibilissé váljék Európával. E folyamatban pótolhatatlan szerepük van a liberális pártoknak. Mit tehetnek a liberális pártok és az európai szervezetek? Szlovákiára még évekig az ingatag politikai helyzet lesz jellemző. A politikai erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek. Viszont a politikai erők felaprózottak, és ez még huzamosan így lesz. Ezért az ellenzék összehangolása, a kölcsönös megértés nagyon fontos tényezője a kibontakozásnak. Ilyen helyzetben nagyon kívánatos, hogy a kontinens szerencsésebb része állandóan figyelemmel kísérje a szlovákiai helyzetet, főképp az emberi és nemzetiségi jogok megtartását. Azzal, hogy figyelmeztet a hibákra, hogy világosan kimondja az EU-ba, illetve a NATO-ba való felvétel feltételeit, jelentősen hozzájárulhat a szlovákiai demokratikus erők helyzetének a szilárdításához. - A kormány programnyilatkozatának értelmében valóban 10-12 ezer lakást kellene felépíteni. így teremthető meg annak a lehetősége, hogy 2000-ig százezer lakás épüljön. Én abból indulok ki, hogy ha a Nemzeti Vagyonalapból származó egymilliárd koronából be tudunk fejezni ötezer lakást, akkor az Állami Lakásfejlesztési Alapból várható újabb egymilliárdból további ötezret építünk fel. Optimista vagyok, hiszen tavaly 2 milliárd korona nélkül is felépítettünk hatezer lakást • Az említett második milliárdot már meg kellett volna kapniuk, de információink szerint ez nem történt meg. - Bizonyos csúszás bekövetkezett, de látni kell, hogy milyen körülmények között. Ennek oka elsősorban a legiszlatív folyamat igényességében rejlik. A pénz várhatóan az elkövetkező napokban megérkezik a számlánkra. Megjegyezném, hogy ez több részletben történik majd. Szerintem azonban legkésőbb június végéig meg kellene kapnunk, mivel ezután már nem lesz meg a kívánt hatásuk. ŠTEFAN MESÁROŠ, Pravda (Rövidítve) L KOMMENTÁRUNK i A földadó csapdája Mindéit bizonnyal jó néhány földtulajdonos arca fintorodott keserű grimaszba az év elején, mikor az illetékes községi hivataltól megkapta az ingatlana után kirótt illetéket, illetve a hozzá tartozó büntetőkamatokat az előző két évben meg nem fizetett földadó után. Képzeljünk el egy nyugdíjast, aki nem bízva az átalakított helyi szövetkezetben, amint arra lehetősége adódott, kivette a földjét a közösből, s valamelyik magángazdának bérbe adta. Azzal a tudattal, hogy a földje jó kezekbe került, megművelik, s több bérleti díjat kap érte, mint a szövetkezettől. Most pedig kezébe nyomják a több tízezer koronás adóhátralékról szóló passzust, amit szerény nyugdíjából kéne kifizetnie, miközben ő abban ringatta magát, hogy végre élvezheti keservesen visszaszerzett tulajdonának szerény gyümölcseit. Persze tudhatta volna, hogy a szlovákiai mezőgazdaság átalakítása során nemcsak a szövetkezetek transzformációja zajlott gyakran félremagyarázott és nem egyértelműen meghatározott jogszabályok szerint, hanem az azt megelőző és elvben lehetővé tevő földtörvény egyes rendelkezéseit is inkább a paragrafusjel kacskaringóihoz igazodva szabták. Pedig a magángazdálkodás lehetővé tétele után az akkori kormányzat még különböző kedvezményekkel is megpróbálta ösztönözni az egyéni gazdálkodókat, például azzal, hogy öt évre földadómentességet biztosított számukra. Akkoriban sokan éltek a lehetőséggel, különösen azok, akik nagyobb bérelt területen kezdtek vállalkozásba, elsősorban azzal a megfontolással, hogy az adómentesség érvényesülési esélyeiket javította. Bár az érintettek ma már azt vallják, jobb lett volna, ha eszükbe sem jut, hiszen azóta kiderült, amit nyertek a réven, most elveszítik a vámon. A földtulajdon utáni adókötelezettséget szabályozó törvény módosítása ugyanis 1994 után már eltörölte a kezdő magángazdák adómentességét, noha a már megadott kedvezményt érvényben hagyta számukra. Volt azonban lényegesebb változtatás is: a föld utáni illeték fizetőjének már nem annak használóját, hanem a föld tulajdonosát jelölte meg. Ezzel a rendelkezéssel két legyet ütöttek egy csapásra. Az említett módosítás után a kezdő magángazdák már nem kaphattak adómentességet, sőt közvetve azoktól is elvpnták, akik egyébként jogosultak lettek volna rá, mivel bérelt földön gazdálkodtak, s a bérleti szerződésbe belefoglalták, ők állják a föld utáni illetéket. Akkor még nem tudták, hogy ami ingyen van, az általában nagyon drága szokott lenni. Tartok tőle, hogy a rendelkezéssel nemcsak a magángazdákon ütöttek egyet, hanem azokon az idős, gyakran nyugdíjas földtulajdonosokon is, akik bérbeadással próbáltak meg kiegészítő jövedelemhez jutni. Csekély vigasz számukra az adóhivatali illetékes tanácsa, hogy a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozó ügyben a községi önkormányzattól kérjenek enyhítést, nevezetesen az adóterhek mérséklését. Ebben a helyzetben ugyanis számukra édes mindegy, hogy a büntetőkamatokkal öt-hatszorosára emelt adó mérséklését kérik-e, vagy pedig egyenesen beutalót a szegényházba. i SZÁLKA ÉS GERENDA Magánmánia Régi vágyam, hogy egyszer egyetlen esztendő alatt a szlovákiai magyar kulturális élet valamennyi rendezvényére eljussak. Szerényebb tálalásban: legalább azokra, amelyeket nem helyi kezdeményezések, hanem, mondjuk, egy régió összefogása hív életre. Függetlenül attól, hogy zenei esemény vagy népszokás, színjátszás vagy honismereti vetélkedő-e az, ahová mint újságírót vagy mint magyart invitálnának, ha jutna pénz utazásra a szerkesztőségben, ha jutna pénz odamenni magánemberként. Némelykor a rajtam elhatalmasodó hiúság odáig sodor, hogy azon gondolkodom: mi lenne, ha megpályáznám egy alapítványnál legalább az útiköltséget, mondjuk, egy, a témáról (a kultúra finanszírozása a nemzeti kisebbség kulturális ellehetetlenítését célzó hatalmi politika közepette) megírandó szociográfiára. Persze olyankor mindig eszembe jut, hogy sokkal hasznosabb lesz, ha azt a pénzt komoly dolgokra, tényszerűen a kíváncsiságom objektumaira fordítják. Annál inkább, mivel annak a dolgozatnak a közreadásához megint csak jó reményű kulturális kezdeményezésektől oroznám el a pénzt. Úgy meg talán eggyel több kulturális rendezvény lesz, s az se baj, ha nem tudok odautazni utólagos okoskodásom helyszíneire. Az viszont baj, ha valahová váiják az újságírókat, s azok mostanság már csak kivételes esetekben jutnak el oda, s ennek nem is biztos, hogy az adott szerkesztőség pénzügyi helyzete az egyetlen oka. Vegyük csak szemügyre a már beindult országos jellegű szlovákiai magyar művelődési rendezvények sorát, különös tekintettel a május 20. és a május 26. közötti hétre. Május 22-én kezdődik Dunaszerdahelyen a Duna Menti Tavasz, a gyermek színjátszók és bábjátszók fesztiválja. Még véget sem ér a rendezvény, Galántán már a Kodály Napok kónisfesztivál várna. Aki pedig egyformán rajongója a néptáncnak, a Kodály Zoltán és Bartók Béla által világhírűvé lett magyar népzenének, kénytelen választani a Martosi Pünkösdi Fesztivál és a Kodály Napok közül. Tehát DMT, Kodály Napok, Pünkösdi Fesztivál egyazon héten és hét végén. Ezt tetézi meg a Katedra Alapítvány a maga II. Katedra Napok rendezvényével. Ez utóbbinak talán jó hátteret adhat az ugyanakkor ugyanott zajló Duna Menti Tavasz is. Amolyan tévés mentalitással, a televíziós stábok könnyed felszínességével mindez elérhető lenne, s bizonyára a tévések ott is lesznek minden rendezvényen. Azt is megoldhatónak látom, hogy napilapunk legalább a tudósítások szintjén mindenről hírt adjon. A dolog akkor kezd kínosnak látszani, ha tudatosítom: szlovákiai magyar értelmiségiként fontosnak tartom a gyerek színjátszókat és bábosokat, a háromévenként hallható kórusainkat, s nem kevésbé a néptáncot, a népzenét, a néphagyományok ápolását. Ha most ehhez sorakoztatom a nemzeti kisebbség oktatásügyét, amelynek állapotáról a Katedra Társaság ülésén esik majd szó, megoldhatatlan dilemmák előtt állok. Eddig azt hittem, hogy csak a két magyar színházunknak sikerül a bemutatóikat évek óta egymás utáni napokra időzíteni. Most már tudom, négyen is képesek ugyanerre a mestercselre. Magánmániám minden nyűge ellenére is látok egy-két pozitívumot ennek a hétnek az eseményeit szemlélve is. Bár a Csemadok három esetben is a rendezők között szerepel, a Kodály Napok és a Duna Menti Tavasz esetében a területi választmányok titkárságaié a vezető szerep. A Martosi Pünkösdi Fesztivál és a Katedra Napok kiötlői pedig eredendően civil kezdeményezések. Nyoma sincs a központi irányításnak, igaz a számolatlanul érkező pénzeknek, de az együttműködésnek, a események időpontjai összehangolásának sem. Éppen ez az, ami újabban foglalkoztat. Nem féltem én magunkat attól, hogy a jogalanyiságot szerző területi választmányok nem lennének képesek a kulturális élet sokszínűségének a fenntartására. Az sem okoz álmatlan éjszakákat, hogy alapítványi törekvések, tudományos és értelmiségi társaságok sora ne tudná megtartani a szlovákiai magyar kultúra és művelődés intellektuális színvonalát. Különösen ha ez utóbbiakhoz a nehezen csurranó-cseppenő állami pénzekből is több jut, mint a Csemadokhoz. Viszont igencsak hiányzik az egyeztetés, szellemi életünk mozaikjának az együttműködésre alapozott kirakós játéka. Elkerülhető lenne az önmaguk fontosságától is gyönyörű dolgok egyidejűsége, ha már egymás hatását nem közvetlenül oltják is ki. Kinek lenne ebből haszna? Hát nekünk, néhány lelkes őrültnek, akik elmennénk Martosra is, meg Galántára is, ha már kigyönyörködtük magunkat gyerekeink tehetségében Dunaszerdahelyeii. Hogy... hogy kevesen vagyunk?