Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-11 / 84. szám, csütörtök
1996. április 11 . RIPOR T ÚJ SZÓ 7 | IPOLY ÉS GARAM MENTI KÖRKÉP Még mindig csendes a határ... Tótmegyeren az utcai árkok nagy részében állt a víz. Az egyik ház előtt fürdőkádban csónakáztak a gyerekek.. A vágfarkasdi kompnál magas volt ugyan a folyó vízállása, de még nem lépett ki a medréből. Egy korsó sör megoldotta a révészek nyelvét: - A Vág vize már harmadik napja emelkedik, de nem valószínű, hogy itt kiönt. A révészház oldalán megnézhetik meddig állt a víz '62-ben és '65-ben. A piros vonalak jelzik a lépcső mellett - mondta az idősebb, szakállas révész. - A Balátán, a pincékben 1 méter víz van, de az csak talajvíz - egészítette őt ki fiatalabb társa. Hazafelé nagyon sok helyen talajvíz borította földeket láttunk. - Mi terem itt az idén? - sóhajtott a kollégám, és bekapcsolta fényszórókat. CZINTULA ATTILA A kislány szemmel láthatóan örül a víznek... Az Ipoly Unió azon a véleményen van, hogy ezeket a területeket vissza kell csatolni a folyó életébe, hogy a szabályozás előtti nagyon gazdag nedves élőterületeken újra meginduljon az élet. A mezőgazdászok a valamikori mocsaras részeket soha sem fogják tudni igazán használni. Somogyi Tibor felvételei zek vannak. Ipolyságon az asztalosi rész 80 hektárjának példáján megmutatkozott, hogy a szabályozási munkálatokba fektetett pénzösszegek sohasem térülnek meg. Ugyanis a folyó szabályozása néhány 100 millió koronába került. Ezután az Asztalost a helyi mezőgazdasági szövetkezet több 10 millió korona pótlólagos költségért rekultiválta. Az egész területre átlagosan 60 cm termőföldet hordtak. A gát megépítése, a korona 1994-es árfolyama szerint, 24 millióba került. Az államkasszából olyan beruházásokat finanszíroz a vízügyi lobbi, amelyek örökre veszteségesek maradnak. Riasztó, majd megnyugtató hírek nyomába eredtünk, hogy felmérjük, mi a helyzet árvíz ügyben. Első úticélunk az Ipolyság-Zólyom főútvonal mellett fekvő, Felsőszemeréd volt. Lőrincz Márta polgármesterasszony elmondta, hogy április 3-án reggel, a falu felett, a szalatnyai ásványvíz-palackozó üzemmel szerbben szakította át a gátat a Selmece patak. Elöntötte a környező szántóföldeket, majd az árhullám megindult a falu felé. A víz 35 ház pincéjébe folyt be, kerítéseket döntött ki, és a környező utcákban csak traktorral lehetett közlekedni. Az épületekben le kellett állítani a fűtést, mert a gázkazánok vízben álltak. A faluban 22 éve nem volt ekkora árvíz. Szabó Géza és neje még látogatásunkkor is a vizet szivattyúzta családi házuk pincéjéből. - Egy hete nem aludtunk, és nem fűtöttünk - panaszkodott a gazda. Mivel házunk még nem készült el teljesen, ezért az alsó szinten lakunk, ami egy méterrel van a talaj szintje alatt. A víz mindent elöntött. Ebben és a szomszéd utcában minden víz alá került, volt olyan pince, amelyikben majdnem kétméternyi víz feketéllett. Szabóék a pincéből seprűzik ki a vizet, amely befolyik kútjukba, ahonnan egy kicsi szivattyúval húzzák ki. - Amint látják - mondta Szabóné -, kutunk már megtelt. Kértük, hozzanak egy nagyobb teljesítményű szivattyút, de eddig még nem érkezett meg, és valószínűleg nem is fog. Azt a választ kaptuk, hogy nincsen nekünk arra szükségünk, a víz majd elfolyik magától is. Tudják, maguk az elsők, akik nálunk járnak. Megnéztük az átszakadt gátat is. A töltést azóta helyreállították, tucatnyi teherautó hordta ide a követ. A következő állomás Ipolyság. Itt a város és a Homok városrész között elterülő réten van egy focipálya. Amikor megduzzadt az Ipoly, a pálya kapuit szinte teljesen ellepte. Ottjártunkkor a játéktér még mindig víz alatt volt. - Az árhullám Ipolyságon április 7én tetőzött - tájékoztat Wollent József, az Ipoly Unió titkára. - Aznap délben a vízszint elérte az 530 centimétert. Tavaly ez csak a 480 cm volt. A rádióban elhangzottakkal ellentétben a folyó mégsem öntött el mezőgazdasági vagy lakott területeket. A szántóföldeken talajvíz áll. Ez a hibás folyószabályozás eredménye. A tervek szerint a gátakra szivattyúállomásoknak kellett volna épülniük a belvizek átszivattyúzására, de ebből nem lett semmi. Nagy hiba volt az is, hogy az Ipoly felső szakaszán kiirtották az erdőket, és így nincs meg a talajnak a vízmegtartó képessége, ezért az Ipolyon gyors árvi- További tény - folytatta Wollent József -, hogy az ipolykeszi zsilip jelenleg árvízterjesztő. Ennek dolgozói kérdésünkre azt mondták, hogy a zsilipek nyitva, de videófelvételekkel rendelkezünk arról, hogy ezek zárva vannak. A folyó a gát felett folyik át, körülbelül 1 méter esése van. - A június elejei második árvízhullám még előttünk áll. Várható, hogy bolygónk globális felmelegedése következtében ritkábbak lesznek az esőzések, viszont kiadósabbak. Ezek újabb árvizeket okoznak majd. Autónkkal a Garam felé vettük az irányt. Ezen a folyón a múlt héten az árvízvédelmi készültség második fokozata volt érvényben. Mára már az árhullám levonult. Mindenhol jól látszottak azonban a nyomai. A környező területek hordalékkal voltak tele. Lekéren a Lekér Mezőgazdasági Szövetkezetnek 50 hektár termőföldje került víz alá. Léván április 3-án lépett életbe a harmadfokú árvízvédelmi készültség a Podlužianka patakon. Ekkor a víz a városi hidak alatt már csak fél méterrel folyt, és nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy kilépjen medréből. A Mátyusföldön járva mindenhol láthattunk nagy foltokban víz alatt lévő szántóföldeket. Itt-ott már dolgoztak a vetőgépek, de többnyire csendes volt a határ. ...Felsőszemeréden Szabóék viszont nem. VAGA: Víz, víz és újra csak a víz A vízről azt tartjuk, hogy jó szolga, de rossz úr. Arról, hogy ez mennyire helytálló, a Galántához közeli vágaiak naphosszat tudnának beszélni. Ugyanis már tíz éve vízgondokkal küszködnek. Víz, víz és újra csak víz. Víz alatt vannak a termőföldek, a veteményeskertek, van belőle a pincékben, az alagsorokban, s rendre beszivárog a házakba is. Ennek következtében szétmállik a parkett, a padló, deformálódnak a bútorok, potyog a vakolat. Az ott élők érthetően panaszkodnak is emiatt eleget, elmennek a polgármesteri hivatalba, bejelentik a kárt a biztosítóban, mindhiába. Az ígéreteken kívül eddig még egy fillért sem kaptak. Jalsovszky Ferenc és felesége már évek óta nyugdíjasok. Egy életen át keményen dolgoztak azért, hogy öregségükre nyugodtan éljenek. Szép házat építettek, tágas szobákkal, nagy ablakokkal. Kényelmesen be is rendezték, ám az utóbbi tíz év alatt nem igazán tudták élvezni a kényelmes bútorokat. - 1985 októberében kezdték felduzzasztani a vágkirályfai víztározót, ezzel egyidejűleg itt, Vágán is emelkedni kezdett a talajvíz szintje - magyarázza Jalsovszky Ferenc. - Azt vettük észre, hogy a víz elönti a kertet, a pincét, nedves a padló, penészednek a falak. Az idős házaspár készségesen mutatja a víztől kéletkezett lyukat a padlón. A szekrényajtók nem csukódnak, a falakon jó egy méter magasságban felhúzódott a víz. A tűzhelyet és a gázkazánt egy deszkával emelték meg, hogy ne álljon a vízben. Az állandó szellőztetés ellenére is érezni a penészt. A házról kívülről potyog a vakolat, helyenként már csak a puszta téglákat látni. - Nézze meg a kezemet, teljesen elkoptak a munkában - mutatja Jalsovszkyné. - Dolgoztunk látástól vakulásig, hogy házat építhessünk. Most meg szemünk láttára megy tönkre az egész - teszi hozzá mély szomorúsággal. Renács Ferenc, Vága alpolgármestere, aki Jalsovszkyékhoz is elkísér, arról beszél, hogy a biztosító nem fizet ilyen esetben, mert ez nem elemi kár. A falu önkormányzata ugyan mindent megtesz a tarthatatlan állapot megszüntetése érdekében, ám lehetőségei igencsak végesek. - Állandóan szivattyúzzuk a vizet - mondja az alpolgármrester. - De ez csak tűzoltó munka, segít ugyan, de bajt nem oldja meg. Ha esőzések vannak, a talajvíz szintje újból emelkedik. Tavaly százezer koronába került a szivattyúzás, ezt az összeget, bár kértük, senki sem térítette meg. Az idén januárban harmincezer koronát fordítottunk a szivattyúzásra. - Ha ez tíz éve így van, miért nem fordultak már korábban segítségért? - Volt néhány száraz esztendő, akkor nem voltak különösebb gondok. Egyébként az akkori önkormányzat talán még a minisztériumhoz is fordult. Hasztalanul. Segítség nem érkezett. Idén januárban viszont elszabadul 1, a pokol. A falu 810 családi háza közül négyszázban komoly károkat okozott a víz. Jalsovszkyné szaporán bólogat. Mint mondja, ő is volt a biztosítóban, ahonnan kijöttek felmérni a kárt. - Ezer koronát akartak adni azért, hogy a falról lepottyant a vakolat. Hát el is küldtem őket valahová, azóta már a biztosítót sem fizetem - szögezi le, majd elkeseredetten megállapítja: - Saját házunkban úgy élünk, akár a menekültek. Nincs irigylésre méltó helyzetben Jalsovszkyék szomszédja sem. Simkó Margit nyugdíjas özvegyasszony. Nem győz eleget panaszkodni a víz miatt. - Már könnyeim sincsenek - sóhajt. - Az ember elkeseredettségében mást sem tud, csak sír. A víz tönkretette a kertemet. Olyan gyönyörű gyümölcsfáim voltak. Nyáron a gyümölcs egy kis nyugdíjkiegészítést jelentett. Most ettől is elestem. A víz beszivárgott a pincémbe, tönkretette a villanymotort, három napig nem tudtam fűteni, a radiátorok szétfagytak. Tudja mi az télvíz idején fűtetlen, vizes lakásban élni? - szegezi nekem a kérdést. Választ sem várva mutatja, milyen állapotban vannak a szőnyegek, a padlózat, a ház falai. Leírhatatlan látvány. Minden omlik, nedves, penészes. - A pincékben már a víz zöld. Attól tartunk, nehogy valamilyen járvány üsse fej a fejét - aggodalmaskodik az alpolgármester. A nyolcvanéves Sandula Mária szintén özvegyasszony. A kerítést mutatja. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy teljes egészében összedőljön. Az ő pincéjében is egy méteres víz van. Attól fél, ha eseteg esni talál az eső, a pincét és a nyári konyhát teljesen elönti a víz. Közben megérkezik az idős hölgy sógora, Sandula István. Ő is a közelben lakik, az ő házukat is elérte a víz. - Jöjjön, nézze meg, milyen rombolást végzett invitál bennünket. A veteményeskert sártengerre hasonlít, benézünk a pincébe és a vízen kívül mást sem látunk. - Már arra is volt példa, hogy a létra úszott a vízben - állítja a házigazda, majd hozzáteszi: - Most már rögzítettem a boroshordókat is, meg a létrát is. A gyönyörű szobanövényekkel teli házban szinte már elviselhetetlen a párás levegő. A nedves falak iáttán az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés: mi lesz itt néhány év múlva? Hiszen ha ez így folytatódik, ezek a házak összeomlanak. Erre az eshetőségre a falu alpolgámestere még gondolni sem akar. Ő bízik abban, hogy az önkormányzat kitartó munkája meghozza a gyümölcsét, s a vágai vízgondok megoldódnak. A községi hivatalban Kamenár László, a falu polgármestere tájékoztat az ügy legújabb fejleményeiről. Mutatja a petíciós íveket. Ezeken a polgárok tájékoztatják a parlament környezetvédelmi bizottságának tagjait a Vágán kialakult helyzetről és azt kérik, hozzanak létre egy, az adott állapot megolásáért felelős állami szervet, s azt követelik, biztosítsák be a község kanalizációjának létrehozására szükséges anyagi kereteket. A polgármesterrel közösen meghallgattunk egy magnófelvételt, amelyen a mezőgazdasági minisztérium, a Galántai Járási Hivatal, illetve a Vágsellyei Körzeti Hivatal illetékesei beszélnek a Vágán uralkodó állapotokról. A nyilatkozatok végkicsengése a következő: a polgároknak más helyen kellett volna építkezniük. - A víz által sújtott házak közül kétszáznyolcvan 1968 után épült. Az építkezési engedélyeken nem kötötték ki, hogy nem lehet pincéket és alagsorokat építeni. Meg aztán 1968 után, amikor ezeket az engedélyeket kiadták, még nem is létezett a vágkirályfai víztározó - fejti ki Kamenár László. Hangsúlyozza: neki semmi kifogása sincsen a Vágón épült erőmű ellen, ám az tény, hogy 1985 októberétől, amikor a vágkirályfai víztározót feltöltötték vízzel, Vágán emelkedett a talajvíz szintje egy métertől egészen három méterig. - A polgármester bízik abban, hogy kérésük meghallgatásra talál, s létrejön egy felelős állami szerv, amely képes lesz a felgyülemlett gondokat megoldani. Persze, jó lenne, ha minél előbb megalakulna, hiszen a víz minden nap nagyobb és nagyobb károkat okoz az ott élőknek. A falu önkormányzata meg anyagiak híján a szivattyúbázison kívül más eszközökhöz nem folyamodhat. KAMONCZA MÁRTA
