Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-11 / 84. szám, csütörtök

_2

J ÚJ SZÓ BELFOLD - KÜLFÖLD 1996. április 11. Tartsuk meg magyarságunkat! KI Tisztelt ÁTVÁGÁS, AVAGY REIKIZEM... ÚJ SZÓ, 1996. 111. 21. Igazán kár az elhamarkodott véleményért szerkesztőség! A Szőgyéni Csemadok Alapszervezete az idén is március 15-e eszméihez méltón ünnepelte meg a magyarság egyik legnagyobb ünnepét. A helyi Csemadok irodalmi színpada március 15-én a magyarországi Tata városban szerepelt. Ünnepi műsoruk az évek hosszú során csiszolódott arra a szintre, hogy a határon túl is méltóképpen képviselhessék falujukat és egyben a szlovákiai magyarságot is. Bebizonyították az anyaországban, hogy a kisebbségben élő magyarok számára március 15-e nemcsak nemzeti ünnepet jelent. Tata város polgárai a polgármesterrel az élen elismerésüket kellőképpen nyilvánították ki. Olyan elismerésben volt részük és olyan erkölcsi támogatást kaptak, amilyet itthon még egyszer sem. Március 17-én, Szőgyénben került sor a műsor bemutatására. Az előadás szintén nagyon jól sikerült. Elgondolkodtató viszont, hogy a szlovákiai magyarság jelen helyzetében elégséges-e, ha csak egykét településen emlékeznek meg március 15-ről úgy, hogy az a jelenlevőkben maradandó nyomot hagyjon. SÁRAI ZOLTÁN Szőgyén A Nagykéri Nyugdíjasok Szervezete a helyi Vöröskereszttel karöltve márciusban két értékes akciót szervezett. Mindkét akció témája az egészségüggyel volt kapcsolatos. Az első az önkéntes véradás volt. Falunkból mintegy 60 személy adományozott vért az érsekújvári központban. Ezzel elértük, hogy falunk e téren az elsők között van a véradásban járási viszonylatban. A második akció egészségügyi előadás volt a helyi művelődési házban, ahol mintegy 200-250 hallgató volt jelen többnyire nyugdíjasok. Križan doktor részletesen beszélt az öregkor betegségeit megelőző teendőkről, Križanné fogorvos a fogászattal foglalkozott és részletesen ismertette a betegsegélyzéssel kapcsolatos tudnivalókat. SZÁRAZ BÉLA Nagykér Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. A Nagymorva Birodalom felbomlása után a senki által nem védelmezett Kárpát-medencébe bejöttek és hont foglaltak a magyarok 896-ban. A későbbi történelem folyamán nagy áldozatok árán megvédték a betolakodó németekkel, tatárokkal és törökökkel szemben. A más nemzetiségű népek megmaradtak és szaporodtak. Az első világháború után Magyarországtól Trianonban elvették területének 2/3-át, lakosságának 1/3 részét. Szlovákia lakossága 1919-ben 2 923 214 fő volt. Ebből 1 954 446 fő (66,86 %) csehszlovák nemzetiségű, 689 565 (23,59 %) volt magyar, 9,55 százalék az egyéb nemzetiségűek aránya. A fenti megcáfolhatatlan tények bizonyítják, hogy a magyar állam több mint 1000 évig nem nyomta el a nemzetiségeket, nem igyekezett őket beolvasztani a magyar nemzetbe. A szlovák parlament képviselői a napokban hangyaszorgalommal dolgoztak, hisz a magyar-szlovák alapszerződés ratifikálásán kívül még jó néhány törvényt sikerült elfogadniuk. Ez így rendjén is volna, csakhogy milyen tartalmú és főleg ki ellen irányuló törvényekről van szó, ahhoz már lehet egy s mást hozzáfűzni. A parlament többek között elfogadta azt a Btk. módosításáról szóló törvényt, amely elfogadása ellen minden demokratikus erő tiltakozását fejezte ki. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz ez a törvény visszaállította a Btk. azon paragrafusait, melyek 1989 után ki lettek ebből törölve. Ez a törvénymódosítás, vagy ahogy egyesek nevezik „államvédelmi törvény", kimondottan az ellenzék elnémítására, a szólásszabadság korlátozására, és nem utolsósorban a szlovákiai magyarok alkotmányadta jogainak a megtiprására szolgál. Summa summárum, ez a törvény kerek-perec kimondja, hogy aki más véCsupán helyeselni lehet bármely nemzet azon törekvéseit, ha tiszteli múltját, ragaszkodik hagyományaihoz. A zsolnai fellegvár teljhatalmú ura a hazaszeretet tiszteletére a város környéki dombok valamelyikén 100-150 m magas kettős kereszt felállítását tervezi (Isten mentsen meg bennünket attól, hogy esetleg további városok is kövessék a példát). Ugyanis a A legutóbbi népszámlálás szerint Szlovákia lakossága 5 274 335 volt. Ebből 4 519 328 (85,68 %) vallotta magát szlováknak, a magyarok létszáma 567 296 (10,75 %), a többi nemzetiségek létszáma már csak 187 811 (3,55 %). Miért csökkent a magyarok százalékaránya 70 év alatt 23,39 százalékról 10,75 százalékra? Ennek okozója az erős magyarellenes nemzeti elnyomás, az elköltözés, a kitelepítés és az asszimiláció. Hiszen 1945-ben a szlovákiai magyarságot kollektív bűnösnek nyilvánították. Megfosztották alapvető emberi jogaitól. Fegyveres erők segítségével kényszermunkára hurcolták Csehországba, kitelepítették Magyarországra, hogy helyükre önként jövő szlovákokat költöztethessenek. Mi ez ha nem üldözés? leményen van mint a most hatalmon levő koalíció, és ezt a véleményét netalán még ki is meri nyilvánítani, akkor az adott esetben már felforgató tevékenységről van szó, ez a személy államellenesnek bizonyul, és a Btk. alapján büntethető. A területrendezésről szóló törvény már kimondottan ellenünk irányul, mert erre már egy laikus is rájön, hogy mí a célja ennek a törvénynek. Az ország területe olyan módon lett újraosztva, hogy a magyar kisebbség mindenhol csak tényleg kisebbség legyen, nehogy valamelyik körzetben többséget élvezzen. Itt nem másról van szó, mint diszkriminációról, és ha sikerül, akkor fokozatos asszimilációról. Egyszerűbben kifejezve, a kormány arra törekedik, hogy Dél-Szlovákiában szétszórja és ezzel meggyengítse a magyarságot, és akkor már nem lesz kisebbségi kérdés feltéve, hogy hagyjuk-e ezt a szándékát megvalósítani. A magyarság Trianon óta már annyi szenvedétervezett monstrum építési munkálatai mintegy 500 millió koronába kerülnének, és ez bizony nem csekély összeg, elegendő lenne mintegy ezer új lakás felépítéséhez. Szerencsére néhány nemzeti beállítottságú vállalat máris késznek mutatkozik a mű megépítése során „Z" (ingyenes) akcióban besegíteni. Lám-lám, él még a dicső múlt! Ezekről a szörnyű magyarellenes cselekedetekről nem tanul az ifjúság a tankönyvekben, nem ír a sajtó, nem vetítenek a szlovák televízióban dokumentumfilmeket. Ezeket megbánás és jóvátétel után meg is lehetne bocsátani, de elfelejteni, meg nem történtté tenni sohasem. Meg lehettünk volna a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát sújtani akaró államnyelvvédelmi törvény nélkül. Micsoda badar gyávaság! A 4,5 milliós nemzet védelmezi nyelvét a 600 000-es kisebbség nyelvével szemben. Az itteni magyarság nyelvét akarja kiszorítani a közéletből a vertikális területi felosztással is. Hogy ez ne valósulhasson meg, mindannyiunknak tennünk kell ellene érdekünkben mindenhol, mindig, ahogy lehet! KOVÁCS JÁNOS Komárom sen és megpróbáltatáson ment keresztül, hogy ezek a szenvedések és megpróbáltatások olyannyira megedzették, hogy egykönnyen nem lesz hajlandó lemondani magyarságáról. A szlovák-magyar alapszerződés vitájában felszólaló Móric úr megmagyarázta, hogy ha nem tetszik, ússzunk át a Duna másik felére. Ezen már az ember meg sem ütközik, mert tudjuk, hogy melyik pártnak a képviselője. Az Aranyidán beindított gőzhenger úgy, ahogy megígérték, lehengerel mindenkit, aki más véleményen van. Sorra kerül itt mindenki, aki nem hajbókol a mostani kormánynak. A köztársaság elnöke ellen folytatott állandó támadások, fiának elhurcolása külföldre, majd az ügy vontatott kivizsgálása (tudjuk, hogy kinek a keze volt benne) abszolút nem tükrözi a demokrácia betartását Szlovákiában. BENYOVSZKYLÁSZLÓ Léva Kidobott milliárdok az új területi-közigazgatási rendszer kiépítésére, megemelt költségvetés az erre érdemeseknek stb. Állítólag a „szerénység éve" lenne 1996? Történik mindez természetesen a lakosság érdekében, gazdasági megfontolásokra hivatkozva, miközben figyelmen kívül hagyják, hogy területünkön már a 16. és 17. század folyamán kialakultak a városok (területek) bizonyos vonzáskörzetei. SZABÓ SÁNDOR Királyrév Tisztelt Rapos úr, rosszindulatú cikkéből a lényeget kihagyta. Elvégezte Ön is a kritizált reiki-kurzust? Remélem nem, mert ez nem ilyen embereknek való. Oda csak az menjen, aki megtanult pozitívan élni és gondolkozni, és aki nagyon tudja szeretni embertársait (néha nehéz), még azokat is, akik megbántották. Van valamilyen fogalma a reikiről, aroloról, agykontrollról, kineziológiáról? Esetleg a jógáról? Ha évekig tanulmányozta, joga van ezekről a csodálatos dolgokról véleményt mondani, de ha az ember valamihez nem ért, jobb ha nem nyilatkozik róla, könnyen nevetségesé válhat. Reiki tanfolyamok nem csak kisvárosban vannak, ahol Ön szerint az értelmi színvonallal hiba van. Én például Kassán végeztem el két fokozatot, persze nem segélyből, hanem kisnyugdíjból, mivel húsra nem költök, összespóroltam rá. Neves publicistánk terjedelmes kétrészes cikkében ötször említette nagy méltósággal a Nagymorva Birodalmat (így!). Sajnos teljesen a szlovákok szája íze szerint, úgy, mintha még nem hallott volna Püspöki Nagy Péter cáfolatáról. Nagyon megtépázott öntudatunk fölrázása végett idézem Fodor István Históriában megjelent írását (91./5-6.): "...olyanféle viszony van a szlovákok és a nagymorvák között, mint a 12. századtól Erdélybe beköltözött románok és az ókori dákok, illetve az őket megsemmisítő római légionisták között." „A mai Szlovákia területén előkerült keleti, nomád avar temetők avar-szláv, szláv-avar vagy egyszerűen szláv jelzőt kapnak. Szinte komikus, hogy például a pilismaróti avar temető avarként szerepel a szakirodalomban, de a jelenlegi határ másik oldalán levő párkányit már avar-szlávnak tartják a szlovákok, mintha az avarok Az Új Szó egyik levelezője írta, hogy ne csak lehangoló, szomorú írásokkal foglalkozzunk. Hát sajnos több a lehangoló, elszomorító tény, de azért akad örömteljes is. Például a következő. Pozsonyban a Manderla alatti francia pékség kis ablakánál megálltam. Ha erre járok, mindig itt veszek útravalót. A friss kiflikben bő a választék (kakaós, túrós, sonkás). Az ablak előtt magyarul szóltam az útitársamhoz. A kis üzlet hátsó részéA felsorolt dolgok, köztük a reiki is, csodálatosak. Nem sajnálom, hogy kiadtam rá a pénzt, azóta sok-sok emberen tudok segíteni - ingyen. A reiki-mester pénzt fogad el a tanításért, ez dühíti Önt. Szeretném megkérdezni, Ön tett-e már valamit az emberiség érdekében ingyen? Mennyi időt szánt erre? Ugye a munkájáért fizetést kap? Es egyáltalán, miért olyan dühös? Ha az üzletben lát olyan árucikket, amit a saját számára feleslegesnek talál, legfeljebb nem veszi meg. Más még azért örülhet neki - hát ez is ilyesmi. Aki nem akar másokon segíteni, az nem költ pénzt a reiki kurzusra, és ezzel el van intézve. Én szeretem az embereket, kivétel nélkül, még a tudatlanokat is, ezért boldog vagyok ha segíthetek rajtuk. Kívánom Önnek is ezt az érzést megtapasztalni. DRASKÓCZY MIKLÓSNÉ Kassaújfalu is tiszteletben tartották volna a trianoni határokat, s az innenső oldalon buzgón igyekeztek volna elszlávosodni. E feltevés szerint Dél-Szlovákiát a magyarok csak 950-ben szállták meg." A már említett ismert történészünkön kívül további hazai történészt említve idézem a kassai Lukács József sorait, melyek a Vasárnapban (1993. 11. 28.) jelentek meg: „Árpád seregei Zwentibold Morvaországát is legyőzték, azaz a mai Szerbia és részben Horvátország területén létezett Nagy Moráviát. Egyébként a Zwentibold név Svätopluk változata csak a 18. század vége felé jelentkezik az irodalomban. Tehát Zwentibold Nagy Moráviája nem a magyar történelmi területen létezett." Örvendetes, hogy a már idézett felfogást többen is vallják, ez tapasztalható pl. Koncsol L: Diósförgepatonyról szóló két kötetes művében. ZILIZI TIHAMÉR Pozsony ben levő fiatalember ezt meghallotta és figyelmeztette a fiatal elárusítónőt, hogy szóljon hozzám magyarul. Tört magyarsággal mondta ugyan, de a „köszönöm" és a „tessék" is jól esett. Bizonyára legközelebb is náluk vásárolom majd az útravalót. A friss, ropogós kifli a kedveskedő hangnemtől még jobb ízűvé tette a falatot. Ez a legjobb reklám. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Újkori „Z" akciók? Parlamenti gőzhenger AKKOR HAT EZERSZÁZ ÉVE... ÚJ SZÓ. 1996. II. 1., 6. Történelmi szemléletváltást Vegre örömhír Már ez is „szórakozás"? MENEKULES A MAGANYBA VASARNAP. 1996 12. SZÁM Nagyon elkeserítő életút Virágkötészeti verseny A Vasárnap egyik számában olvastam Zsilka László Menekülés a magányba című cikkét, ami nagyon lekötötte a figyelmemet. Ugyanis a riportalanyban egy régi ismerőst fedeztem föl. Sztrehajka Jánost abból az időből ismertem, amikor még valóban a Zenit zenekarban játszott, szegény megboldogult öcsémmel és a többi kiváló zenészfiúval. Nagyon jó hírű zenészek voltak, a legmenőbbek abban az időben, az egész környéken ők játszottak a legnagyobb sikerrel. És mi, a család szinte mindenüvé velük mentünk szórakozni. Jani •akkoriban nagyon jóképű fiatalember volt, sok rajongója akadt. Csak úgy sugárzott belőle az életkedv. Aztán egyszer csak hallottam, hogy beállt tengerésznek, és azóta nem tudtam semmit a kilétéről. Ki hitte volna, hogy több mint húsz év elteltével egy régi ismerősről az újság hasábjain szerzek keserű tudomást. Elolvasva Zsilka László cikkét, gondolkodásba estem a történtek fölött. Hogyan is keveredhetett egy ilyen életerős ember ilyen válságos helyzetbe? És lesz-e egyáltalán számára kiút ebből a kálváriából? Ha olykor akadnak is jótevők mint a Reménység háza, ahol otthont nyújtanak a rászorultaknak, szerintem ez is csak ideiglenes megoldás. Vajon meddig tud benne megmaradni egy ilyen testileg, lelkileg meggyötört ember mint Sztrehajka János, és a sorstársai? Vagy talán a sorsát senki nem kerülheti el? Esetleg mindenki a saját magát megölő hóhérja? Ezen lehetne sokat vitatkozni. Egy azonban biztos, aki belekóstol a kábítószer élvezetébe, az előbbutóbb rosszul végzi. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat A mai fiatalság nagy részének leggyakrabban látogatott szórakozóhelye a diszkó. Van aki a zene, a tánc miatt jön, van aki azért, hogy barátokra tegyen szert, van aki csak egyszerűen azért, hogy ne legyen egyedül otthon. Azt hiszem, ezeket az indokokat meg lehet érteni, mert tulajdonképpen ez egy táncos hely célja. Ülök Zseliz közkedvelt diszkóbárjában. A diszkónak vége, a fiatalok már szállingóznak hazafelé, kissé fáradtan, a többség jókedvvel, megelégedve. Igen, így idilli lenne a kép, ha nem hallanám az egyik tulajdonos panaszát azokról a károkról, amiket ellenőrző körútján fedezett fel. Szavai szerint valaki már megint tönkretette az egyik villanykapcsolót, egy másik pedig a falon „járkált", legalábbis a sáros lábnyomokról erre lehet következtetni, és még sorolja tovább keserűen a károkat, majd ezzel fejezi be a panaszáradatot: „Nem értem, minek jönnek ide, ha nem tudnak viselkedni?" Én úgy érzem, jogos volt a kérdése, mert én sem értem. Hisz ez a hely ténylegjó. Az ízléses berendezés, az udvarias és jó kiszolgálás bennem is jó benyomást keltett, és már csak ezért sem értem, mire jó ez azoknak az embereknek, akik abban élik ki örömüket, hogy megrongálják mások vagyonát. Találgatok, az ok lehet többféle: irigységből, hirtelen indulatból, erőfitogtatásból, vagy valami beteges hajlam ösztönzéséből fakadhat a vandalizmus? Nem tudom, s azt sem, hogy a tett elkövetői hogyan gondolkozhatnak, de valószínűleg ekképpen: Nekem senki sem parancsol, nem az enyém, a másé meg nem érdekel - és püföli, rúgja az éppen kiszemelt tárgyat, míg az tönkre nem megy. Pedig jó lenne, ha érdekelné, mert az efféle barbár cselekedettel nem fog soha előbbre jutni. Jó lenne, ha ezen elgondolkoznának azok, akiknek „hobbijuk" a vandalizmus. Meg aztán nem hiszem, hogy a saját otthonukban is így viselkednének. Vagy tévednék? Ez esetben csak sajnálni tudom őket. BAJKAI KATALIN Csata A Karvai Mezőgazdasági Szakközépiskolában március 27-én 5 iskola tanulóinak részvételével virágkötészeti versenyt rendeztek. A fő téma a húsvéti kötészeti kompozíciók elkészítése volt. Minden iskolát három diák képviselte. A versenyben két kategóriát hirdettek meg: az elsőbe az egyforma alapra elkészített díszeket sorolták, a másodikban a tanulók fantáziáját értékelték, emellett volt még csoportos értékelés is. Ami a helyezéseket illeti, nagyon boldogok vagyunk, elégedettek lehetünk a karvai iskola szereplésével, ugyanis diákjai, Gútai Melinda, Lipnicky Tibor és Somogyi Ilona remekül helytálltak. Az utóbbi mind a két kategóriában megnyerte az első díjat. Az abszolút győztes sem számított ilyen remek teljesítményre. Mint mondotta: Arra gondoltam, hogy az első 10 közé bekerülhetek, de arra nem számítottam, hogy első leszek. Egyébként élő tavaszi virágokkal dolgoztam, többek közt jácinttal, hóvirággal és aranyesővel. Az érettségim után sem szeretném a virágkötészetet elhanyagolni. IZSÁK JÓZSEF Negyed