Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-11 / 84. szám, csütörtök

1996. április 10. BELFÖLD - GAZDASÁG ÚJ SZ

Ó 845 I Az egészséget tőkének tekintjük A lap munkatársa Ivan Kozával, a nemzeti onkológiai intézet igazgatójával beszélgetett. • Mennyire nőtt a rákos megbetegedések száma? - 1989 után látszólag csökkent a rákos megbetegedések száma. Ezt azonban az okozta, hogy számos orvos nem töltötte ki az onokológiai jelentést, s így az a csalfa benyomás alakulhatott ki, hogy Szlovákiában a helyzet fokozatosan javul. A nőknél a halálozási arány nem változott, a férfiak esetében viszont emelkedett. Évente mintegy 20 ezer új beteggel számolunk, 13 ezer pedig meghal. A férfiak esetében a leggyakoribb betegség a tüdőrák, ennek 90 százaléka a dohányzással hozható összefüggésbe. A nőknél a mellrák a leggyakoribb, tízből egyet érint. A második helyen a vastagbél- és a végbélrák áll. A nőknél ugyancsak gyakori a méhrák, míg a férfiaknál a prosztata és a gyomor rosszindulatú megbetegedése. • Tartja magát az až elképzelés, hogy a rák biztos halált jelent. . - Emlékeztetni szeretnékarra, hogy a páciensek mintegy felének van esélye a gyógyulásra. A gyógyulás kritériuma: a páciensek több mint 5 évig éljenek rosszindulatú daganatos megbetegedés nélkül. • Mi a véleménye a fülöp-szigeteki gyógyítók tevékenységéről? - Szakmai szempontból nehéz értékelnem tevékenységüket, azt azonban kijelenthetem, hogy azon pácienseink közül, akik kései stádiumban fordultak a gyógyítókhoz, egy sincs már az élők sorában. Azonban ezért nem lehet a betegeket elítélni. Alternatív gyógymódokat is keresnek, amikor a hagyományos egészségügy még nincs a százszázalékos gyógymód birtokában. IVAN BIELIK, Pravda A hiányzó gabona nyomában Nem vált be a jó termésről szóló jóslat, senki nem figyelt oda az intő hangokra, amelyek figyelmeztettek a túlzott, illegális gabonakivitelre. Senki nem vette figyelembe a termelők kérését, hogy a" gabona árát legalább a rentabilitás szintjére emeljék. Valahogy így lehetne jellemezni a tavalyi gabonapiac helyzetét. A kormány a napokban úgy döntött, hogy az állami tartalékalapból felszabadítja a hiányzó mennyiséget, 200 ezer tonnát, természetesen fokozatosan. Ebből elsősorban azok kapnak, akik nem a földeken gazdálkodnak, hanem haszonállatokat tenyésztenek. (...) Hiányzik a válasz arra a kérdésre, hogy ki gátolhatja meg a termesztőket abban, hogy kereskedjenek a gabonával, és eladják annak a termést, aki vonzóbb árat kínál, mint az államilag garantált tonnánkénti 3350 korona. Ki fogja megakadályozni, hogy a gabonapiacon megjelenjenek az ügyeskedő felvásárlók? EVA PICHLEROVÁ, Hospodárske noviny McDonald's nyílik Pozsonyban Májusban a McDonald's Slovakia Kft. Pozsonyban megnyitja szlovákiai hálózatuk második gyorsétkezdéjét. Az elsőt, egy McDrive típusút, Besztercebányán helyezték üzembe, amely kimondottan az autósok igényeit elégíti ki. A pozsonyi gyorsétkezde a szokványos menüvel - számos hamburgerfajta, hasábburgonya, fagylaltok és üdítők - várja a fogyasztókat az Sznf téri étteremben (az egykori Čedok épületében). Pavol Pokárdy építésvezető közölte: az új McDonald's 580 négyzetméternyi területen működik majd, és az átadás időpontja előreláthatólag április 26. A 150 vendégre méretezett gyorsétkezdébe 1500 jelentkező közül választották ki azt a százat, aki itt nyer állást. Jelenleg a csehországi, már működő éttermekben szereznek gyakorlatot. Az amerikai gyorsétkeztetőlánc további, távlati tervei között szerepel egy McDrive megnyitása a Brünnbe vezető műút mentén. DENISA ČIMOVÁ, Národná obroda Bemutatták a T 700-as gépkocsit A Tatra Koprivnice autógyár bemutatta új járművét, a T 613asokat felváltó T 700 jelzésű modellt. Meg kell vallani, az új típus külsőleg nem sokban különbözik a régi modelltől, ám ezt tudatosan vállalják. - Meg kellett őriznünk az eredeti koncepciót, melynek léghűtéses, nyolchengeres motorját a kocsi farrészében helyeztük el. Hasonló szellemben készül az 1998-ban kigördülő, még fejlesztés alatt álló legújabb változat - közölte Karel Beneda, a Tatra Koprivnice vezérigazgatója. A T 700-as végsebessége 190 km óránként, átlagos fogyasztása 12,5 liter 100 kilométerenként. A 700-as sorozatból az idén 100-150 darab készül el. TOMÁŠ PUDIL, Lidové noviny (Rövidítve) Száguldó demokráciánk A szlovák igazságügy-miniszter a minap Bécsben sajtóértekezleten válaszolt az újságíróknak, akik a Büntető Törvénykönyv módosításával kapcsolatban tettek fel neki nehéz kérdéseket. Védte a mundér becsületét, ahogy tudta. Ez érthető is volt a részéről; mást nem is várhattunk tőle. Hiszen ha nem ezt teszi, jobb, ha haza sem jön. Mečiar és Slota nyanyái már a határon kikaparták volna a szemét. Elvégre nálunk demokrácia.van, s a miniszter sem mondhat mást, csak azt, amit elvárnak tőle. Csupán az a kérdés, kielégítette-e az újságírókat a válasza. Komolyan vehették-e, hogy Szlovákia „bizonyos országoknak még mintaképül is szolgálhat"? Ha elgondolkozunk ezen a válaszon, arra a következtetésrejutunk: ez bizony lehetséges. Csak az a kérdés, mely országoknak. Ha a miniszter azokra a posztkommunista országokra gondolt, amelyek még alig mozdultak el 1989-es politikai helyzetükből vagy még mindig abban az állapotukban leiedzenek, akkor igazat mondott. De az az állítása már túlzásnak tűnik, hogy „hétmérföldes léptekkel halad a demokrácia" keskeny kis hazánkban. Vagy talán ez afféle száguldó demokrácia? Száguldó riporterünk már volt, most már száguldó demokráciánk is van? De ha jól belegondolunk, ez sem lehetetlen. Csak éppen nem északról délre vagy délről északra száguld, mert akkor már rég kifutott volna innen. Inkább nyugatról keletre. Esetleg keletről (?) nyugatra. Talán az égtájak szerinti irány nem is fontos, más szempont alapján kell vizsgálnunk a miniszter szavahihetőségét. Aszerint, merrefelé halad ez a demokrácia. Mert haladni ugyan előre szokás, de aki irányt téveszt, annak visszafelé van az előre. Márpedig a mi sajátos demokráciánk visszafelé halad. Hétmérföldes léptekkel. Az útját romok jelzik: megszüntetett magyar iskolai osztályok, útszélre szorított kisebbségi kultúra és lapkiadás, államnyelvtörvény, büntetéssel fenyegetőző „nyelvi tanácsadókkal", a magyar kisebbség ellen irányuló közigazgatási területi átszervezés, a Büntető Törvénykönyvnek a hatalom érdekei szerinti módosítása... Soroljuk tovább? És még mi következik? S a hatalom e romhalmazok mellé emléktáblákat is állít, amelyek történelmi jelentőségű eredményeknek, a demokrácia vívmányainak tüntetik fel őket. De azokon nem fog a szemfényvesztés, akik a saját bőrükön érzik a jogvesztést. Igen, mi érezzük, látjuk, hogy ez a demokrácia irányt tévesztett, és visszafelé halad. Hétmérföldes léptekkel. S lehet, hogy vízióink vannak, de mi ennek a sajátos demokráciának a csizmáit is látjuk. Igen, a mérföldjáró csizmáit. Amelyekkel az 1989 után elért csekély eredményeket is eltiporják. Csak egyetlen kérdés megválaszolása okoz még nekünk némi gondot: ezek a „lábbelik" a német vagy az orosz csizmákra hasonlítanak-e. RÁSKI ISTVÁN Szoclib Gyakori csodának számít, hogy aranyjelentésűvé változik a szavak ólomjelentése az eleven nyelvhasználat alkimista műhelyében. Vagy fordítva. Vörösmarty hírhedett zenészként dicsérte Liszt Ferencet, ma ez a szó csak megbélyegzésként használható. A bukolikus költészet kies tájra helyezte idilljeit, ma csúf tájat határoznak meg vele sokan, talán a hangalak jelentésvesztő sugallata miatt: kies, tehát kieső, elvadult, rideg. A kedvező (melioratív) jelentésű becenév is kedvezőtlenné (pejoratívvá) romlik a használatban:; ma csak sértő szándékkal lehet prolizni vagy. komcsizni, a pesti nyelv hugija, bébije és ezernyi társa ragadóssá ízetlenedett. Az alkattanilag a szocdemmel rokon szoclibnek gúnynév jelentése van most. Ilyenként veszik nyelvükre-tollukra nemcsak azok, akik ördögpatát képzelnek minden szocialistának vagy liberálisnak a lábfeje helyére, hanem azok is, akiknek szocialistaként vagy liberálisként öniróniájuk - tehát szellemi fölénytudatuk - van. És ez az, ami elindította máris a szó jelentésmódosulását. Németh László Ésnek csúfolta az Élet és Irodalmat, s szerkesztői vállalni kezdték ezt. A vállalt gúnynév becenévvé szelídült. De itt többről van szó: talán egy váratlanul új politikai képződményről. Hiszen a nyelvi folyamat mögött társadalmi erők mozognak. A szocializmus eredetileg a munkások ideológiája volt, a liberalizmus a polgárságé. Két ellenérdekű félé. Tűz és víz. De már kísérleti szakaszban van nálunk szerencsésebb országok jövőteremtő műhelyeiben a munkás polgárrá minősülése. Ha a nyelvi alkímia műhelyében csodák esnek, csodák eshetnek a társadalomkémia műhelyében is. FARAGÓ VILMOS KOMMENTÁRUNK Mégis, kinek a forgatókönyve? Nem egyértelmű, hogy kinek a forgatókönyve szerint zajlik ez a politikai színjáték. Annyi tény, hogy egyik fontos részében hetekkel ezelőtt megköttetett a közismert politikai alku: Mečiarék támogatják a Büntető Törvénykönyv módosítását, cserébe Slotáék néhány pillanatra más pózba vágják magukat, megfeledkeznek magyarellenességükről, és megszavazzák a szlovák-magyar alapszerződést, de csak a szerintük létfontosságú - a nemzetközi joggyakorlatban viszont semmit sem érő - magyarázó szöveggel együtt. Mindkét pártelnök nyilván pontosan tudta, hogy mindez csupán az első felvonás, nem pedig a végkifejlet. Folytatás következik, méghozzá két síkon, hiszen a magyar fél a ratifikációs dokumentumok cseréjekor nem veszi át a már említett toldalékot - ha egyáltalán a szlovák partner ezt mellékeli. Ezzel pedig politikai és jogi szempontból is új helyzet teremtődik, amelynek nemzetközi és - mindkét érdekelt országban - nyilvánvaló belpolitikai hullámverései lesznek. Ne vágjunk azonban az események elébe, azokból amúgy is akad elég, éspedig a Büntető Törvénykönyv módosításával kapcsolatban, amelyet tegnapelőtt a köztársasági elnök nem írt alá. Ez a tény nyilván nem lepte meg sem Mečiart, sem pedig Slotát. Az viszont a miniszterelnököt talán igen, hogy az Európai Unió milyen gyorsan fejezte ki rosszallását. Egyesek szerint a szlovák kormányfő azzal számolt, hogy igazságügy-miniszterének múlt heti bécsi és mostani brüsszeli magyarázkodása vagy eloszlatja, vagy legalábbis enyhíti a nyugati diplomaták aggodalmait. Ha valóban bizakodott ilyesmiben a miniszterelnök, akkor ez a trükkje hatástalan volt. Annyi viszont bizonyos, hogy a Szlovák Nemzeti Párt elnökét cseppet sem szomorította el a nyugati jegyzék, hiszen ez a lépés az ő politikai dramaturgiáját erősíti, ő és pártja ugyanis köztudottan úgy viszonyul az euroatlanti integrációhoz, mint az ördög a szenteltvízhez. Slota forgatókönyve szerint most a koalíciós többség újra megszavazza, éspedig változtatások nélkül a törvényjavaslatot, az viszont ma még homályos, hogy milyen zsarolással vagy más fondorlatos eszközzel számol az Alkotmánybíróság állásfoglalása előtt vagy után. Nyilván valamiféle epizódszerepet vagy kimúlást szán ennek a testületnek. Nem egyértelmű, hogy a legerősebb kormánypárt vezetői miként képzelik a folytatást. Azt nyilván többen világosan látják, hogy ez a módosítás semmiképpen sem fér bele sem a hazai alkotmányos keretek közé, sem pedig a civilizált Európa jogrendjébe. Valószínűleg emiatt is tartózkodott Ivan Gašparovič házelnök, amikor szavaztak a Büntető Törvénykönyv módosításáról. Nyilván nem véletlen ötlete vagy rögtönzése volt ez. Az ő magánszáma, szerintem, azt tükrözi, hogy Mečiarék dramaturgiai műhelyében esetleg fontolgatják a Btk. módosításának némi kozmetikázását. így szeretnék a Nyugat szemében megőrizni eléggé megtépázott szalonképességüket. Ezt a húzást talán könnyebben megtennék, ha nem a köztársasági elnök kezdeményezné a parlamenti kulcshelyzet megismétlését. Ezért elképzelhető, hogy forgatókönyvükben ők viszont főszereppel ruháznák föl az Alkotmánybíróságot. Ma, sajnos, úgy tűnik föl, hogy Ján Slota elgondolásai szerint folytatódik az egyre tragikusabb szlovákiai játszma. Egyáltalán nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy a szlovák-magyar alapszerződés végül nem lép érvénybe, és Szlovákia végérvényesen lekési az első európai csatlakozást. A Szlovák Nemzeti Párt elnökének mostani húzásai egyértelműen e két cél elérését szolgálják. Nyilván nem kell különösebben ecsetelni, hogy ilyesfajta kimenet milyen következményekkel járna Szlovákiára, s ránk, itteni magyarokra. Mára egyre nyilvánvalóbb az is, hogy Mečiar számára sem kecsegtet sikerrel az a szerep, amelyet korábban több kelet-európai politikus is választott magának. Ennek könnyen kiismerhető hatásmechanizmusa: más pózban, más retorikával színre lépni külföldön, és teljesen mással odahaza. Még a kiváló szónoki és színészi tehetséggel rendelkező szlovák kormányfő sem képes hosszabb távon olyan politikai mutatványokra, amelyek egyaránt elnyerhetik a nyugati demokraták és a hazai mélynemzetiek tetszését. Ez a kötéltánc belföldön és külhonban semmiféle sikerrel sem kecsegtet. Ki tudja, hányadszor, újra itt az alkalom, hogy Vladimír Mečiar mindezeket végiggondolva megpróbáljon lényeges változásokat eszközölni saját forgatókönyvében. Nem lesz könnyű, hiszen a csápolok jelentős része a Slotáékhoz hasonlók táborából kerül ki. Ám ezek a kezek ma még tapsra verődnek, holnap akár a süllyesztőbe húzhatják a kormányfőt. Nemcsak őt, hanem a demokrácia utolsó végvárait is A parlamenti újratárgyalással mindenképpen új felvonás kezdődik. Ekkor talán már választ kaphatunk arra az égető kérdésre is, hogy vannak-e új elemek Mečiar politikai dramaturgiájában, s egyáltalán ő tartja-e kezében a további történések szálait. Ugyanekkor gyengülhetnek vagy erősödhetnek azok a feltételezések is, amelyek szerint tulajdonképpen csak szereposztásról van szó, mert Mečiar meg Slota ugyanazt a forgatókönyvet írja... SZÁLKA ÉS GERENDA Szavak bűntelensége Egy történész a minap arról beszélt, mennyire hasonló a nyelvezete a most folyó privatizációs eljárásoknak és a fasiszta Szlovák Állam arizálási jegyzőkönyveinek. Állítása szerint elegendő a nevet és a dátumot megváltoztatni, s a dolgok, történések leírásai igencsak hasonlatosak egymáshoz. Nem mintha azt akarta volna ezzel bizonyítani, hogy az államvagyon privatizálása ugyanolyan téveszmék és faji indulatok szellemében történik, mint annak idején a zsidók vagyonának az átruházása árja származásukat bizonyító szlovákokra. Elvégre mostanság elegendő szlovák nemzetiséget és némi párthűséget bizonyítani ahhoz, hogy áron alul jusson valaki hatalmas vagyonhoz. 1 Azon se kellene meglepődnünk - így utólag mindkettőt a történelmi múltban tudva -, hogy mennyire hasonlítottak a fasizmus és a kommunizmus propagandájának szólamai. Különbséget legfeljebb a „nemzeti vér" és a „felsőbbrendű emberfaj" fogalmait helyettesítő „kollektivizmus" és a „kommunista embertípus" megfoghatatlan értelmű fogalmainak használatában ismerhetünk fel. A szavak többsége ugyanaz volt, használták bár azokat éppen a pusztításhoz vagy a társadalom lelkesítésére.A szavak ártatlanok, nem tehetnek semmiről, sem a gázkamrákról, sem az uránbányákról, sem a gulágokról. Most, amikor ismét konjunktúrája van a szavaknak, aminek következtében le is értékelődnek fogalmak, van-e értelme tiltó szavakat kiáltozni valamely színházi előadásokat látva? Csupán mert valamely néző nem a gondolat nemességére, a játék minőségére figyel. A „nem akarom látni!" tiltásokkal kezdődött, és majdnem mindig a börtönnel és a bitófával folytatódott. Ha a művészet szabad, s egy gondolatkör elmondásához szükség van a stilizált erőszakra, a szellemi korlátoltság és a nyelvi durvaság szavaira, senki sem tilthatja meg, hogy azokhoz nyúljon. Ugyanakkor ne tévessze össze senki sem az erőszak kultuszát (társadalmiasított formáiban ilyen volt a fasizmus is) a Shakespeare-drámák tragikumával, a pornográfiát (amihez viszont a nemi szerveken kívül semmi köze a szerelem testiségének) Rómeó és Júlia hajnali ölelkezésével. Márai Sándor az Egy polgár vallomásai második kötetében ír az angol képmutatásról: ,A szállodában például erkölcsös felháborodással utasította el a portás a hölgyet, aki fel akart jönni szobámba; s később értésemre adta, hogy „úrinőnem léphet olyan szobába, ahol ágy van "; béreljek a háló mellé szalont is, akkor fogadhatom a hölgylátogatóimat, mert „az úr és a hölgy együtt ülnek a szalonban és teáznak" - mi mást is tehetnének?" Ennek a portásnak a képmutatásához hasonlónak látom azokét, akik világgá kiabálják, mennyire nem akarnak a filmvásznon, a színpadon, a videokazettákon durvaságot, erőszakot látni, trágár beszédet hallani. De ki kényszeríti őket erre? Attól tartok, hogy a pornófilmiparág ezeknek a képmutatóknak a jóvoltából virágzik, mert titokban megveszik a kazettákat. Ahogy a szerelem, az erre alapozott férfi-nő kapcsolat, a gyermeknemzés és az örömszerző szexualitás nem hibáztatható a pornográfiáért, ugyanúgy a szavak, még a művészeti alkotásokbeli durva szavak sem hibáztathatok a világ durvaságáért. Ahogyan a kereszt mint szent szimbólum sem hibáztatható a nevében elkövetett pusztításokért, a másképpen gondolkodók, más felekezetűek megöléséért. Egy művésznek a nemes erkölcsi értékek nevében alkotói joga olyan szavakat is használni, amelyekről joggal gondolja: másképpen nem éri el azt a hatást, amit szeretne. Attól tartok, hogy a valamikori ideológiák helyett igen hamar bevetik a „nyelvgyalázás" meg „nemzetgyalázás" fogalmakat, melyek szerint ismét művészeke: dugnak rács mögé finnyás ízlésű újsütetű ideológusok. Ez a társadalom, minden fejlődési vargabetűi ellenére is, kínál még tagjainak annyi szabadságot, hogy azok kényszer nélkül tudjanak választani erkölcsi értelemben vett jó és rossz között. Nem a szólásszabadságot, a művészeteket, a tudományt kell korlátozni, hanem a szabadságot korlátozni akarókat. Mert szép lassan már olyan ember sem akad, aki felemelje szavát a mindent és mindenkit korlátozni akarók ellen.