Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-01 / 77. szám, hétfő

1996. április 2. BELFÖLD - GAZDASÁG ÚJ SZ Ó [ 763 1 BESZÉLGETÉS A MAGY AR KE RESZTENYDEMOKRAT A MO ZGALOM „RIVÁLIS" EL NÖ KJE LÖLTJEIVEL Csáky és Bugár között nincs ellentét Az MKDM tisztújító közgyűlésén Bugár Béla mellett Csáky Pál Is beszédet mondott. A két felszólalás ugyan szervesen kiegészítette egymást - tehát nem alternatív programbe­szédekről volt szó a küldötteknek mégis választaniuk kellett, melyiküket tartják alkalmasabbnak az elnöki funk­cióra. Csáky Páltól megkérdeztük, miért döntött úgy, hogy elfogadja Jelölését a pártelnöki posztra. - Azon az elnökségi ülésen, ahol ezt el kellett dönteni, először nemet mondtam. Úgy gondpltam, nem jó az, ha a jelöl­teket alternatíva elé állítjuk. Az előző országos választmányi ülés döntéséből nyilvánvaló volt, hogy nagyon sokan mind a kettőnkre szavaztak, s lényegé­ben fej fej melletti eredményt ér­tünk el. Egyrészt tehát nem akartam a küldötteket döntés elé állítani, másrészt tudatosí­tottam, hogy ebben az esetben csak egy elnökjelölt lesz, amit az elnökség túlnyomó része - Bu­gár elnök úrral együtt - nem tar­tott volna helyesnek. Engem öt vagy hat terület jelölt elnöknek, amiből nyilvánvaló volt, hogy al­ternatívát kell felmutatni. Én ezt a megmérettetést végül vállal­tam, de ez sem személyi ellenté­tet, sem programbeli eltérést nem takart. • Miben nyilvánult meg tehát az alternatíva? - Azt hiszem, csupán a sze­mélyi szimpátiában. A program­ban és a politizálásban nem. Én talán egy kissé feszesebb és ha­tározottabb politizálást próbál­tam volna megvalósítani, de ugyanerre lehetőségem nyílik az alelnöki tisztségben is. Bugár Béla pártelnököt meg­kérdeztük, meglepte-e, hogy Csáky Pál személyében ellenje­lölttel kell megküzdenie az elnö­ki pozícióért, s az iránt is ér­deklődtünk, mely feladatok megoldását tartja a legsür­getőbbnek. - Amikor tavaly ősszel beindí­tottuk a választásokat, beszél­tünk arról, hogy a tisztújító közgyűlésen több alelnököt és elnökjelöltet kellene indítani. Nem lepett meg Csáky Pál jelö­lése többek között azért sem, mivel tudtuk, hogy néhány járás - köztük azok, amelyek lakhelye környékén terülnek el - jelölni kívánják Csáky Pált. • Kiderült, hogy miért éppen Csáky Pált állították ellenje­löltként az elnöki tisztségre? - Őszintén megvallom, én ilyen vizsgálódást nem folytat­tam. A különbséget köztünk ab­ban látom, hogy én keményeb­ben szoktam megfogalmazni a véleményemet a párton belül és a párton kívül, viszont Pál ha te­heti, kerüli a konfrontációt. A po­litikai irányvonal tekintetében azonban egyforma véleményen vagyunk, koncepcióbeli eltéré­sek tehát nincsenek köztünk. Az MKDM véleményem szerint meg­erősödve került ki ebből a közgyűlésből. • Régi-új pártelnökként mi­lyen feladatok végrehajtásá­val számol az elkövetkező há­romnegyed évben? - Elég sok megbízást kaptunk az országos közgyűléstől. Min­denekelőtt a Magyar Koalíción belüli együttműködést kell elősegítenünk, és szorgalmaz­nunk kell egy koncepció kidolgo­zását a szlovákiai magyarok jogi helyzetének a megoldására. Fel kell készülnünk továbbá a köz­igazgatási-beosztásról szóló tör­vény életbe lépésére, miként ar­ra is, hogy a választási törvény meg fog változni. Ebből több fel­adat következik, köztük az, hogy az MK-n belül megvitassuk azo­kat a lehetőségeket, amelyek a szlovákiai magyarok valós parla­menti érdekképviseletét bizto­sítják. Ha egyéni választókörze­tekjönnek létre, az olyan helyze­tet teremt, amelyet csak az el­lenzéki pártokkal közösen lehet megoldani. - Reális esélye van annak, hogy a szlovák és a magyar par­lamenti pártok egymás mellé álljanak, és egymás politikáját felvállalják? - Többféle lehetséges megol­dás van, legegyszerűbb közülük az, hogy megegyezünk: az adott választókörzetekben támogat­juk egymás jelöltjeit. Sokkal jobb volna azonban olyan együttműködési stratégiát kiala­kítani, amelynek nyomán a szlo­vák ellenzéki pártokból eloszla­na a magyarokkal szembeni bi­zalmatlanság. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az együttműködés kialakítása na­gyon hosszú és nagyon nehéz folyamat lesz, de rá leszünk kényszerülve, ha Vladimír Mečiar megvalósítja, amit ígér, nevezetesen: ha megváltoztatja a választási rendszert. • A Magyar Koalíció pártjai és az MKDM miként segíthetik elő ezt a közeledést az ellen­zéki erők körében? - Ennek többféle módja van. Vannak témák, amelyek neural­gikus pontot jelentenek a de­mokratikus ellenzéki pártok szá­mára is, mi viszont nem hallgat­hatunk róluk. Ilyen a kisebbségi vagy a kollektív jogok témaköre. Meglehet azonban, hogy talá­lunk megoldást. Ilyen megoldás lehetne az is, ha kollektív he­lyett konkrét jogokról beszél­nénk. Ha mindkét részről felis­merjük, hogy együttműködésre „vagyunk ítélve", akkor a szlo­vák ellenzéki pártok és a Ma­gyar Koalíció vezetőinek is fi­gyelniük kell arra, hogy kijelen­téseikkel, megnyilvánulásaikkal ne sértsék a másik felet. HORVÁTH GABRIELLA Magyarok vendégeként - Brünnben Szilvássy József, lapunk főszerkesztője volt a vendége az elmúlt hét végén a Cs eb­es Morvaországi Magyarok Szövetsége brünni alapszer­vezetének. Tartalmas párbe­széd alakult ki a jelenlevők között, melynek során a ven­dég lehangoló tényeket kö­zölt a szlovákiai belpolitikai helyzetről, valamint az ottani magyar sajtó súlyos anyagi gondjairól. A vendéglátók vi­szont jórészt kedvező jelensé­gekről számoltak be. A mor­vaországi nagyvárosban hiva­talosan 401, túlnyomórészt Szlovákiából származó, itt ta­nuló vagy megélhetést itt ta­láló magyar él, közülük már csaknem a fele aktív, illetve pártoló tagja az alapszerve­zetnek. Az Illyés Alapítvány segítségével hangulatos klub­helyiséggé alakítottak át egy belvárosi pincét. Tavaly meg­jelent a Brünni Magyar Futár első száma is, éspedig a helyi főpolgármesteri hivatal anya­gi támogatásával. Rövidesen bemutatkozik az itteni ma­gyar hagyományőrző gyer­mektánccsoport is. A prágai és a pozsonyi magyar kulturá­lis intézet révén beindul a magyar könyvek és videóka­zetták kölcsönzése, s a klub­ban rövidesen látható lesz a Duna Televízó programja is. Ennek főleg a viszonylag ke­vés pénzből élő nyugdíjasok örülnek. Brünnben egyébként görög, horvát, német, bolgár, szlovák és roma nemzetiségi klub is működik, a magyarhoz hason­lóan valamennyit nyilvános pályázatok útján támogat a helyi önkormányzat. A CSMMSZ brünni alapszerve­zete különböző vállalkozások segítségével iparkodik a működéshez szükséges to­vábbi anyagi eszközökhöz jut­Prikler László felvétele a klubesten készült. Az előtérben jobbra Voj­tek Zoltán mérnök, a brünni magyarok szervezetének az elnöke. ni, ugyanakkor szellemiekkel, főleg könyvadományokkal is szeretne gyarapodni. Ezért várják a szlovákiai és a ma­gyarországi kiadók küldemé­nyeit is. A klubest végén egyér­telművé vált a kölcsönös óhaj, hogy legyen rendszeres kap­csolat és információcsere a brünni magyarok és az Új Szó szerkesztősége között. -U­Egészségügyi világnap kérdőjelekkel A WHO által április elsejére meghirdetett egészségügyi világ­nap jó alkalom arra, hogy vala­mennyien - betegek és egész­ségesek - végiggondoljuk: mit teszünk a betegségmegelőzés érdekében? Mit teszünk - az idei világnap jelmondatából ki­indulva -, hogy egészségesebb városokban jobban éljünk? Köztudott ugyanis, hogy a be­tegségek 80 százalékát az egészségtelen életvitel és a kör­nyezetszennyeződés okozza. Önpusztító életet élünk, mintha nem tudnánk, hogy az egész­ség pótolhatalan, s valóban a legdrágább kincsünk. Mintha nem látnánk, hogy vége az évti­zedeken át hangsúlyozott „in­gyenes" gyógyellátásnak (mely­nek azért volt ára!), hogy egyre több gyógyszer árához kell hoz­zájárulnunk, hogy lerövidült az egészségügyi intézetben tölt­hető napok száma, sőt előfor­dul, hogy az idős beteg kórházi felvételét sem tartják indokolt­nak... Ez az érem egyik oldala. A másik az, hogy noha a rend­szerváltás óta hat év telt el, nem sikerült végrehajtani az egészségügy transzformációját. Kormányok jöttek, miniszterek mentek - amit az egyik elkez­dett, a másik lerombolta. Mint a balladában... Eközben pedig az egészség­ügy egyre inkább eladósodott, lerongyolódott, az orvosok pe­dig egyre lejjebb csúsztak a társadalmi ranglétrán. Mára elegük lett az ígéretekből, ezért bekeményítettek, és til­takozni akarnak. Mert amorá­lisnak és etikátlannak tartják, hogy az orvosok bére a nem­zetgazdaságban elért átlagfi­zetéstől alacsonyabb legyen. Úgy tartják, rabszolgasors az övék, az állam a hippokratészi esküvel zsarolja őket, miköz­ben nem biztosítja szakmai és anyagi elismerésüket. Nem a minisztériumi veze­tés érdeme az, hogy a megalá­zó feltételek ellenére mégis működnek a rendelők, klini­kák, kórházak. A fehérköpe­nyesek hivatástudata, szak­mái önbecsülése és embersé­ge ugyanis nem engedi, hogy elhanyagolják betegeiket. Kénytelenek viszont alkalmaz­kodni a körülményekhez, s olykor az olcsóbb, nem a leg­gyorsabban ható gyógyszerrel kezelik a rászorulót. Egy országban, ahol a múlt­ban viszonylag magas volt az ellátás színvonala, ahol hatha­tós intézkedésekkel sikerült legyőzni a másutt még most is pusztító fertőző betegsékeget, nem lehet megtorpanni. Fel le­het ugyan emlegetni a múltbe­li eredményeket, sőt támasz­kodni is lehet rájuk, de tovább kell lépni. Anyagi fedezet és egészségtudatunk emelése nélkül ez, sajnos, nem megy. Erre (is) gondoljunk a mai egészségügyi világnapon. (péterfi) VAGAI VIZGONDOK Aláírásgyűjtés kezdődött A víz ugyanúgy hozzátartozik az életünkhöz, mint a föld és a levegő. Általában oda sem figyelünk rá, természetesnek vesszük, s csak abban az esetben foglalkozunk vele, ha nincs, ha túl szennyezett vagy ha túl sok van belőle. felébe beszivárgott a víz. Tehát Ú] Szó-Információ Ez utóbbi már tíz éve. rendsze­resen bosszúságot okoz a galán­tai járásbeli Vága község polgá­rainak. Kamenár László, a 2000 lakosú falu polgármestere szo­morúan állapította meg, hogy bár a település a Vág folyó men­tén fekszik, a vízzel csak 1985 után keletkeztek problémák. Ab­ban az évben, ősszel fokozato­san engedték a vizet a vágkirály­fai tározóba, ezzel egyidejűleg Vágán emelkedett a talajvíz szintje. Egy, illetve három méter­rel magasabb lett. A polgármes­ter, mint mondta, meg van győződve arról, hogy a vágai víz­gondok összefüggnek a víz­erőművel. Tájékoztatása szerint a falu lakóházainak több mint a 200 családi ház pincéjében, alagsorában áll a talajvíz, s ugyancsak víz borít el 20 vete­ményes kertet és 120 hektár termőföldet. Még a károkat nem becsülték fel, ám a polgármester szerint a tavalyi évben ezek 6,5 millió ko­ronát tettek ki. A jelenlegi tart­hatatlan helyzetről a község la­kói tájékoztatni kívánják a tör­vényhozás képviselőit. Ennek érdekében szombaton a falu polgárai között megkezdődött az aláírásgyűjtés. A polgármes­ter szavai szerint e hét folyamán összegyűjtik az íveket, amelye­ken a község lakói tájékoztatni kívánják a parlamentet a falu gondjáról. (kamoncza) Van-e kedvünk tréfálkozni? (Folytatás az 1. oldalról) még a lévai pedagógiai szak­középiskola tanára voltam. Mint köztudott, ebbe az iskolá­ba csak lányok járnak, de hun­cutságnak azért ők sem voltak híján. Azon a bizonyos április elsején az emeletes épületben az egyes osztályok kicserélték egymás között a tantermeket, úgyhogy a folyosók egész nap kóválygó tanárokkal voltak te­le. Mondanom sem kell, mi­lyen nagy volt a derültség, va­lahányszor hosszúra nyúlt kép­pel és jó pár perccel a becsen­getés után megjelentünk az osztályban. És persze az sem volt másodlagos - legalábbis a diákok számára nem -, hogy ezáltal az órák igencsak meg­rövidültek. Minden tanárnál ugyan nem volt osztatlan sike­re az ötletnek, de becsületünk­re legyen mondva, magunkba folytottuk a bosszúságot. A sok elcsigázott, kétségbeeset­ten rohangászó kolléga látvá­nyát ugyanis nem lehetett megállni nevetés nélkül. SIDÓ ZOLTÁN, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövet­ségének elnöke: - Egész év­ben sok bolondságot viszek véghez, de április első napján elvből nem csinálok semmifé­le csínytevést. Mégpedig azért nem, mert április elseje a bo­londok szent napja, én ezt na­gyon komolyan tiszteletben tartom. DR. NAGY GÉZA, természet­gyógyász: - Korábban volt egy kolléganőm, aki rendszeresen úgy okozott bosszúságot, hogy ollókat, kilós súlyokat és egyéb nehéz tárgyakat rakott a táskámba. Persze, ő ezt jó heccnek tartotta, én viszont egyre inkább megelégeltem a fölösleges cipekedést. Úgy gondoltam, április elseje az a nap, amikor mindezt viszonoz­hatom. Reggel felhívtam őt te­lefonon, a kagylóra zseb­kendőt tettem, amennyire tud­tam, elváltoztattam a hango­mat, és közöltem vele: Itt a rendőrség, kérjük, fáradjon be, mert gondok vannak a sze­mélyi igazolványa körül. A hölgy persze azonnal berohant a rendőrségre, ahonnan rövid úton kivágták, mert a rendőrök meg voltak győződve arról, hogy „hülyét" csinál belőlük. Mondanom sem kell, a kolléganőm őrjöngött a dühtől. HOLOCSY ISTVÁN, a Jókai Színház igazgatója: - Semmi­lyen emlékezetes áprilisi tréfa nem jut eszembe, viszont sze­retném megérni, hogy leg­alább április elsején a minisz­térium azt mondja, megdup­lázzák a színház költségveté­sét. HAHNNÉ DURAY ÉVA, gim­náziumi tanár: - Többször megtörtént, hogy a diákok hát­tal ülve fogadták az órára ér­kező tanárt, így többek között engem is. A legemlékezete­sebb az marad a számomra, amikor beléptem az osztályba, és a padokban más osztálynak a tanulói ültek. Ha tréfa, akkor legyen tréfa, gondoltam, és mi­vel abban az osztályban is ta­nítottam, név szerint hívtam ki őket felelni, de nem abból az anyagból, amit náluk vettünk, hanem abból, amelyiket ab­ban az osztályban vettünk, amelyikben éppen akkor ül­tek. Persze a feleltetés sem volt komoly dolog. MÁZIK ISTVÁN, a füleki Zsákszínház vezetője, a VMK igazgatója: - Kolléganőmet el­küldtem a polgármesterhez, hogy egy sürgős kimutatást kell leadnia. Gyorsan elkészí­tette a kimutatást, és elment a városházára, ahol persze sem­miről sem tudtak. Amikor visszajött, mondta, hogy a pol­gármester azt üzeni, én vigyek el neki egy kimutatást, de még aznap. Hozzátette, hogy ez nem vicc. Nem törődtem az üzenettel, áprilisi tréfának vél­tem, pedig nem volt az. Dél­után jött a polgármester, és kérte a kimutatást... HAVASI JÓZSEF, a Kassai Színház operatársulatának szólistája: - Évekkel ezelőtt történt velem a legemlékeze­tesebb eset. Akkor jött nálunk divatba a hot dog. Az egyik speciális gyorsbüfét a Smer Stúdió mellett létesítették, és mi is kíváncsian vártuk, milyen lesz. Egy napon próba közben két kollégánk az újdonságnak számító ételfélével állított be a színházterembe, és újságolni kezdte, hogy a most nyílt bolt­ban ingyen szolgálják ki az első vásárlókat. Én is rohan­tam, és kértem öt hot dogot. A meglepetés akkor jött, amikor a boltos a tenyerét nyújtotta a pénzért, de a pénztárca nem volt nálam. UNGVÖLGYI GÁBOR, kassai labdarúgó: - Focisták között gyakoriak az április elsejei tré­fák. Megtörténik, hogy egyi­künknek, másikunknak az edzés ideje alatt eldugják a ru­háját vagy a cipőjét odaszöge­zik a padlóhoz. BAJUSZ BARNABÁS, a Cse­madok Bodrogközi Területi Vá­lasztmányának alelnöke: - Di­ákkoromban előfordult, hogy osztály-, illetve iskolatársaim megtréfáltak. Talán óvatossá­gomnak is köszönhető, hogy az utóbbi évtizedekben senki­nek sem sikerült rászednie - a politikusokon kívül. TÓTH JÁNOSNÉ, a királyhel­meci Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója: - Azok egyike vagyok, akikhez az április else­je nagyon közel áll, ugyanis ezen a napon születtem. A leg­kellemesebb tréfa tavaly ért, amikor munkatársaim és mun­kaadóim elhitetették velem, hogy városnapra készülünk. Ki­derült azonban, hogy az egé­szet kerek születési évfordu­lóm alkalmából rendezték, (vrabec; km; -kas; g-f; kat)

Next

/
Oldalképek
Tartalom