Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-02 / 78. szám, kedd

1996. április 4. KALEIDOSZKÓP ÚJ SZ

Ó ! 7 I MENZEL VIADALA KACHYNAVAL Se pénz, se posztó? Főhet a feje Jirí Menzelnek. Nem elég, hogy hónapok óta Őfelségéért viaskodik, most még a videofilm-forgalmazók is aláfűtóttek. Se pénz, se posztó. Bár a harc csendesedni látszik, Menzel és idősebb rendezőkollégája, Karel Kachyňa továbbra is rossz szemmel néznek egymásra. Több évtizedes barátságukat az Őfelsége pincére voltam című Hra bal-regény készülő filmváltozata ingatta meg, amelyhez mindketten egyformán ragaszkodnak. Kachyňa már a hetvenes években lecsapott a műre, nem sokkal azután, hogy félhivatalosan megjelent, Menzel csak pár héttel ezelőtt mondta ki, hogy szeretné filmre vinni. A megfilmesítés jogát ugyanis a Kachyňa mögött álló Sirotek Stúdió tartotta a markában, s 1993-ig Hrabal aláírása is Kachyňa elsőbbségét „szentesítette". Menzel sokáig nem is szólt közbe. Csak éppen szomorúan vette tudomásul, hogy hetven fölött járó rendezőtársa mindig más munkába fog, a Hrabal-regény filmadaptációja pedig - pénz hiányában is - egyre távolabb került tőle. Maga az író is jobban örült volna, ha a Činoherní klubban már bemutatott alkotását műveinek (Szigorúan ellenőrzött vonatok, Pacsirták cérnaszálon, Sörgyári capriccio, Hóvirágünnep) jeles rendezője, az Oscar-díjas Jirí Menzel viszi filmre, Kachyňának adott szavát azonban nem akarta visszavonni. Közben sorra születtek az újabb és újabb Hrabal-adaptációk. Petr Koliha a Gyengéd barbárt al, Dušan Klein az Angyali szemekkel bukott jó nagyot; egyedül. Vera Cais alkotása, a Zajos magány aratott kiemelkedő sikert. Ez utóbbi születésénél Menzel is bábáskodott, hiszen sosem neheztelt senkire, aki Hrabalnál kopogtatott. Kachyňát is hagyta volna még megkaparintott elsőbbségi jogával, csak hát Jirí Sirotek időközben „szakított" az idős rendezővel, s a Hrabal által újabb öt évre meghosszabított szerződéssel szép csendesen odébbállva most már ő is úgy látja jónak, ha az angol király pincérét Menzel ülteti át filmre. Aki pedig olyannyira kedvet kapott a munkához, hogy bejelentette: etika ide, etika oda, két rossz közül a kisebbiket választotta. Igaz, hogy vét Kachyňa ellen, hiszen jó pár évvel ezelőtt megígérte neki, hogy a regény megfilmesítését rá hagyja, de annyi víz lefolyt már azóta a Moldván, hogy nem látja értelmét a további udvariaskodásnak. Az lenne ugyanis a legnagyobb baj, ha a nagy tisztelet és várakozás közben nem készülne film Hrabal egyik legjelesebb alkotásából. S ami egyáltalán nem meglepő: már maga az író is Menzel oldalán áll. Kachyňa, ahogy az várható volt, dúl-fúl haragjában, s úgy kapaszkodik Hrabal korábban tett írásos ígéretébe, mint fuldokló a szalmaszálba. Minden követ megmozgat, hogy pénzt, illetve koprodukciós partnereket szerezzen, hiszen a kész forgatókönyv már ott van a kezéban. Angol és amerikai partnerekről nyilatkozik, 150 millió koronás költségekről, a főszerepben világsztárról. Menzel filmje, amely a Sirotek Stúdió színeiben készülne, állítólag 76 millió koronát emészt majd fel angol, német és francia részvényesek bevonásával. Ennek a filmnek a forgatókönyve még csak most van születőben; Menzel írja és júniusban kell átadnia. A forgatás még ez év végén, de legkésőbb jövő év elején kezdődne. Elszántságát most már sem az egyik, sem a másik fél nem akarja feladni, így aztán könnyen lehet, hogy ugyanazt a történetet kétféle változatban láthatjuk. Ez az egyik fejfájdító gondja Menzelnek. A másik: külföldi útjain egyre többször látja, hogy filmjeit, tudta nélkül, szerte a világon „ügyesen" terítik a videofilm-forgalmazók. San Francisco üzleteiben a Szigorúan ellenőrzött vonatokat és a Pacsirták cérnaszálont árusítják, Tokióban a Csonkin közlegény... vezeti az eladási listát, Párizsban Az én kis falum a sláger. Részesedésről vagy szerzői jogokról eddig szó sem esett. A bizonyára nem kis bevétel „illetékes elvtársak" zsebébe folyik. „Miközben mindenki azt hiszi rólam, hogy filmjeim révén én vagyok az ország egyik leggazdagabb embere, azt kell hogy mondjam, egyetlen koronát sem kapok a forgalmazóktól. Még csak arról sem értesítenek, hogy melyik filmem hol vándorol a világban - méltatlankodik a rendező. Az 1989 novembere előtt készült munkáim fölött állami vállalat rendelkezik, s mivel videopiacról nálunk sokáig szó sem esett, most kötnek velem visszamenőleges szerződéseket. De a Csonkin példája is arra késztet, hogy a jövőben mindenre pontosan figyeljek. Megtehetném persze, hogy pert indítok a forgalmazók ellen, s még a hazai videokölcsönzőkből is bevonnám az összes filmemet, de kit büntetnék ezzel? A nézőket. Márpedig én minden munkámat nekik készítem." Van persze egy felhőtlen öröme is Jirí Menzelnek. Miközben szorgalmasan írja Őfelsége pincérének kalandjait, ő maga is mulatságos helyzetekbe kerül. Jaroslav Dudek huszonhat részes tévésorozatában, a Sörözőben egy víg kedélyű doktor urat alakít. Kefebajusszal az orra alatt jó nagyokat szórakozik. SZABÓ G. LÁSZLÓ Könyvtár - szép új környezetben Márciusban megnyitották a Pozsonyi Városi Könyvtár új otthonát a Laurinská utca 5. szám alatt. Az impozáns történelmi épület részét képezi az óváros felújítását célzó programnak. A könyvtártermek kellemes hangulata Ivan Marko belsőépítész hozzáértését dicséri. Petr Procházka felvétele A szépirodalmi és az idegen nyelvű irodalom részlege költözött a felújított épületbe a Széplak utcai könyvtárból és a Fehér utcabeli Fekete Holló Olvasóteremből. A Királyi Városi Könyvtár 1900. október l-jén kezdte meg működését. Európában ez volt az első nyilvános könyvtár. Akkoriban évente 3,5 ezer olvasó kölcsönzött itt olvasnivalót. Manapság ez a napi forgalma a Pozsonyi Városi Könyvtár egyes részlegeinek. - Ebből látszik - mondta Peter Kresánek főpolgármester a könyvtár ünnepélyes megnyitóján -, hogy nem mindenki kényelmesedett el, nem mindenki fogadja el a kultúra passzív élvezését, sőt válogatás nélküli élvezését, hanem vannak olyan polgártársaink, akik igényt tartanak a legszínvonalasabb kultúrára, művelődésre, tanulásra. El sem mondhatom, milyen felemelő érzés számomra, hogy a mai visszásságokkal teli korban képesek voltunk tető alá hozni a bölcsesség ily jelentős otthonát. A főpolgármesteri hivatal különösen érdekelt a könyvtár felújításában. Elsősorban az épület újjáépítéséhez szükséges pénz biztosítása és a munkák sürgetése az érdeme. A szépirodalmi és idegen nyelvű irodalom részlege csaknem 140 000 kötet gyűjteményéből áll, s több mint ötvenféle sajtóterméket kínál az olvasóközönségnek. A könyvtár látogatói a földszinten jelentkeznek be, a ruhatárban leadhatják kabátjukat és táskájukat, s az itt lévő olvasóteremben - akár friss kávé mellett - napilapokat, folyóiratokat olvashatnak. Az első és a második emeleten szabadon tárolják a könyveket, az olvasók tetszés szerint választhatják ki a keresett kötetet. A többi (főleg régebbi) kiadvány az alagsorban kapott helyet. Innen az olvasók csak a könyvtár alkalmazottai segítségével kaphatják meg az olvasnivalót. Természetesen szép számú magyar nyelvű kiadvány is várja az olvasókat a könyvtárban. Szépirodalom, szakkönyvek, szótárak, lexikonok, folyóiratok... Sok-sok érdekes és hasznos olvasmány, főleg a tanulók és diákok számára. S az idősebb korosztály számára is. Az ünnepélyes megnyitó alkalmából kisebb kiállítást rendeztek a könyvtár dolgozói. Néhány különösen értékes régi kiadványt tekinthet meg az érdeklődő, köztük az 1900-ban kézzel írt, magyar nyelvű első leltárkönyvet. FIALA ILONA (Karel Kouba felvétele) J Kis NYELVŐR | Vigyázzunk az állandósult szókapcsolatokkal! Nyelvműveléssel foglalkozó kollégáim a megmondhatói annak, néha mennyi időbe telik, amíg összejön egy-egy cikk anyaga, hiszen az egyszeri jelenségeken túllépve igyekszünk a témát általánosítani, több példán is bemutatni. Olykor azonban a véletlen úgy hozza, hogy az anyaggyűjtésre szinte nem is kell időt fordítanunk. Nemrég például napilapunk egyik számában két helyen is felbukkant az egy füst alatt kifejezés, sajnos, mindkétszer megkérdőjelezhető szövegösszefüggésben. Egyik újságírónk egy szlovák kollégájáról írta, hogy „...továbbra is főszerkesztő, sőt parlamenti képviselő egy füst alatt". A másik mondatban az ún. visegrádi csoport államairól olvashattunk, hogy „a négyeket azonban most már nem emlegetik egy füst alatt." Mi a baj ezekkel a mondatokkal? - kérdezhetnék olvasóink, miután a kifejezés jelentését ellenőrizték az értelmező kéziszótárban. Hiszen - folytathatnák a szótár az egy füst alatt szólást így magyarázza: 'valamivel együtt, egyszerre', ez alapján pedig az idézett példák hibátlannak minősülnek. Valóban úgy tűnik, a szótárban megadott jelentés megengedi az 'egyidejűleg több funkciót is betölt', illetve az 'együtt beszél valamiről' értelmű használatot. A kérdésnek azonban nézzünk utána egy „illetékesebb" kiadványban is: az 0. Nagy Gábor írta Magyar szólások és közmondások című frazeológiai szótárban! 0. Nagy Gábor az egy füst alatt szólás értelmét így adja meg: 'egy munkával, ugyanazzal a fáradsággal'. A kifejezéssel szerzőnk a Mi fán terem? című könyvében foglalkozott behatóbban; kialakulását azzal hozta összefüggésbe, hogy régen a parasztházaknak nem volt kéményük, ezért amikor a szabad tűzhelyen égett a tűz - például főztek a füst ott gomolygott a helyiségben az emberek feje fölött. De idézzük most a könyvből a bennünket érdeklő részt: „Ha ... a házban való tüzelés, különösen a főzés régen azzal járt, hogy sok füstöt kellett a háziasszonynak nyelnie, és mert a modern tűzgyújtó szerszámok hiányában sok bajjal járt a tűzgyújtás is, érthető, hogy a régi idők parasztasszonya iparkodott többféle főznivatóját lehetőleg egy füst alatt, azaz 'egy bajjal, egy fáradsággal elvégezni'". Mindezekből kitűnik, hogy az egy füst alatt szólást akkor szoktuk használni, amikor azt kívánjuk jelezni, hogy egyidejűleg több munkát, feladatot, ügyet stb. tudunk elvégezni, elintézni. Ezért mondhatja például egy építkező: A hivatalban egy füst alatt sikerült az összes engedélyt megszereznem. Idézzük fel most újra példáinkat! Az első mondat így hangzott: „... továbbra is főszerkesztő, sőt parlamenti képviselő egy füst alatt"; a másik mondat pedig ez volt: „A négyeket azonban most már nem emlegetik egy füst alatt". Láthatjuk, hogy példamondataink témája több dolog, jelenség egyidejű fennállása; kérdéses azonban, hogy bennük jelen van-e az 'egy fáradsággal elvégez' jelentésmozzanat. Az első példában szereplő személy például két funkciót is betölt ugyan, ám valószínűleg nem mindig sikerül úgy megszerveznie programját, hogy egyszerre tudja elvégezni a képviselői és főszerkesztői posztjából eredő feladatait. Más lett volna a helyzet viszont, ha a mondat például arról szólt volna, hogy a főszerkesztő képviselő parlamenti felszólalása alapján egy cikket kíván megjelentetni lapjában, ezért felszólalásán dolgozva egyúttal a cikket is írja. Ebben az esetben teljesen indokolt lett volna az egy füst alatt kifejezés alkalmazása. A másik példamondatba még kevésbé illik bele szólásunk, hiszen ez a mondat arról szól: a négy országot újabban nem együtt, hanem külön-külön szokták említeni. Ezért jobb lett volna, ha a mondat leírója az egy füst alatt kifejezés helyett más odaillő lexikális elemet választott volna. SZABÓMIHÁLY GIZELLA FILMSZEM Desperado Salma Hayek és Antonio Banderas együtt támadnak és menekülnek... Hol volt, hol nem volt, valahol a homokdűnék határán túl, volt egyszer egy árnyékban is ötvennégy fokban égő városka, egy porfészek, amelyet Buchot, a helyi drogbáró ural, s drogügyleteivel mindenkit a markában tart. Mígnem egyszer csak, ihaj, de belenyilall gerincébe a félelem, mert valahonnan a hármas határ messzeségéből belebben a városka poshadt melegébe egy félelmetes legenda szele. S ahogy az már lenni szokott az ilyen lustán élő városokban, ebben is van egy lepusztult csehó, ahol a szálak összefutnak. Egy roggyant .csapszék, ahol pisimeleg sört csapolnak vizet sose látott poharakban, s beleköpnek, na, nem a levesünkbe, hanem a sörünkbe vagy jobb irányvétellel egyenesen a pof.i. arcunkba, ha a csaposnak nem tetszik a képünk. Mint azé a honnan, honnan nem jött túlidegené sem, aki beül a csehóba, s amíg a drogbáró vircsaftjába tartozó alvilági pocakosok nagyokat horkantanak, sjőízűket böfögnek, megpróbál félelmet kelteni a rémséges és vadkegyetlen cselekedeteiről hírhedtté vált El Mariachiról, a Zenészről költött történetével. Arról regél, vérfagyasztó etűdöket, hogy egy fekete árnyék, egy félelmetes kísértet, mintha a föld köpte volna ki magából, észrevétlen megjelent egy hasonló városka hasonló csehója előtt, kilökte az ivó ajtaját, és sorra lepuffantotta előbb a csapost, aztán a vendégeket. S most úton van, hogy bosszút álljon kedvese gyilkosán. S a szél lassan-lassan viharrá erősödik, s a homokút porából kirajzolódik egy óriási emberalak. Fekete ruhában, sötét pillantással, hű de barnára kvarcolt vad ábrázattal érkezik a rettegett mesterlövész félisten (

Antonio Banderas), és határozott, kemény dobbantásokkal tart a városba, böhöm nagy gitártokjában egy századnak két napi lövészgyakorlatra is elegendő vaktölténnyel - csak a néző látja élesnek -, gránáttal, golyódaráló koltokkal, s kezdődik a csinnadratta. A bosszúszomjas zenész hatlövetű gitárjával olyan golyózáport zúdít a városkára, hogy Buchot verőlegényei cigánykerekeket hányva, akrobatikus hátrabukfencekkel henteregnek át a másvilágra. Minden gonosszal leszámolás itt a vége, fuss el véle. De ki ne hagyjuk a pakliból a nőt... a Zenész ugyanis találkozik a drogbáró lecserélt szeretőjével, aki már unja a banánt, vagyis hogy Buchot keze mindenhova elér. Ezért a titokzatos macho mellé szegődik, s nemcsak koloncnak. A városkában ő (Salma Hayek) a feketén égő erotika, a felcsernek se kutya könyvtároslány, s mint ahogy az a mesékben lenni szokott, szövetkezik a Zenésszel. Együtt taktikáznak, támadnak és menekülnek: szárnyas keljfeljancsi módjára zuhognak át több méter magasból, több méter távolba, egyik háztetőről a másikra. S hajuk szála sem görbül, mert feneketlen szerelembe esnek, és elkocsikáznak a golyómentes romantikába. Történik mindez Robert Rodriguez golyószóróra írt toccátájában, a Desperadóban. Ez a temperamentumos dallal felvezetett westernparódia igazi mozi, érdemes beülni rá. Kacagást, izgalmakat, könnyed kikapcsolódást nyújt egy órában. S a látottakat nem kell, és nagyrészt Banderasnak köszönhetően, nem is lehet könnyen elfelejteni. TALLÓSI BÉLA