Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-17 / 89. szám, szerda

JÜM-STÖ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. április 17. Na helló! Látod megint találkozunk, tudtam, hogy Te jó fej vagy. Jó fej vagy, de azért, ugye, Te is izgulsz, he!? Érettségi, meg ilyenek! Be vagy reszelve (gy.k.: a reszelés olyasmi, mint a rezelés), mi? Szóval nehéz dió. Tudom: Neked, aki még csak elsős, másodikos, harmadikos vagy akárhányadikos vagy (csak nem negyedikes), neked ez most tök semleges dolog. Tévedsz. Te is érdekelt vagy az érettségizésben, sőt a mi érettséginkben is, drukkolj nekünk elítélteknek, aztán majd ha pár év múlva Te is érettségizni fogsz, mi is drukkolunk Neked. Jó lesz? Naná! Sokan kérded, hogy mi van a „Zoltán azt üzeni" rovattal. Az van vele, hogy most szüneteltetem, mert,féltem, hogy ellaposodik a dolog, meg nem marad hely a többi cikknek, novellának, versnek stb. Kíváncsi voltam továbbá, hogy megcsappanik-e a levélírók száma, ha kihagyom (vagy szüneteltetem) ezt a rovatot. Egyelőre jelentős változás nincs, ez így is van jól. Te csak írj bátran, ha valami fontosat kérdezel (vagy egyáltalán akármit is kérdezel) és ha tudok rá válaszolni, úgyis válaszolok rá(d). Úgyhogy ne félj, semmi gond, az oldalt továbbra is Te szerkeszted! Kénytelen vagyok ismét közölni a tanár jellemrajzát, amely a Nagyszünet második számában jelent meg (és amelyet Gábornak ajánlok, aki szereti a fehér Trabant-kombi autókat), valószínűleg akkoriban még nem nagyon olvastad, mert egy csomó levélben elküldöd, hogy közöljem. Hát jó, végre ismét közlöm. Ismétlés a tudás anyja - szép kis család. Apropó család: nem is gondoltam volna, hogy Te is ennyire csíped a L'art pour ľart társulat által kiművelt humort. Mindenki azzal bombáz, hogy még közöljek a Lila libához hasonló szöveget. Nos, úgy döntöttem, Boborján egyik történetét írásban megosztom veled, hála Cakó Mariannak és az Internetnek. (Tudod, hogy hívják a kutyagyűlölők az Internetet? Sinternet! - saját vicc, ha ha ha ha.) Remélem legalább ihletet kapsz (Te is) és gyorsan papírra veted a Süket család életének következő epizódját! Különben bocs, hogy most elmaradt a Szövegelő, de ígérem ezt bepótlom! Várom leveled! Az e heti rajzunk beküldője „Vakbél" a Somorjai Magyar Tangyelvű Gimnáziumból (SMTG). Küldd el Te is a rajzodat, mert, ha jó (és miért en lenne az), viszontlátod ezen az oldalon, és ha még attól is jobb, akkor Nagyszünet-levonó készül belőle. Várom vicces rajzodat, szlogenedet! KAPRINAY ZOLTÁN PANDCSOKI BOBORJAN JELLEMRAJZ A tanár A tanár megjelenése összességében arányos. Termete lehet nagy, kicsi, egyéb. A tanárnak haj van a fején - ennek mennyisége-a letanított órák számával csökken. (Kivéve, ha már diploma után is tök kopasz.) A tanár nagy szemmel és füllel rendelkezik, melyek a fegyverkezés elhárítására szolgálnak. Bámulatos gyorsasággal fedezi fel a különböző ágyúkat, puskákat stb. A tanár a szájaval beszél. Ez azt jelenti, hogy becsöngetéstől kicsöngetésig, esetleg a következő óra elejéig dől belőle a szó. Ezt nevezzük a tudás átadásának. A tanár négy végtaggal rendelkezik. A keze a jegyek beírására hivatott. Nagy teljesítményű a futóműve, mellyel beszáguld az órára. Vannak olyanok, akik elkésnek az óráról. Ők a diákok körében igen közkedveltek. A tanár ragadozó. Egyetlen áldozata a diák, aki gyakran menekülésképtelen. A zsákmányszerzés módja: az osztályba lépve kiszúrja a legszerencsétlenebbül kinéző diákot, akit aztán kihív felelni. Egyes vérszomjas egyedek egyszerre több diákot próbálnak elevenen megnyúzni, vagyis rendszeresen dolgozatot iratnak. A tanárok emésztési rendszere meglehetősen furcsa. Egyesek képtelenek megemészteni a nebulók ökörségeit. Szokásukhoz tartozik, hogy számonkérik a leckét. Ez felettébb kellemetlen perceket okozhat a tanítványoknak. A tanár kihalóban lévő fajta, ezért hagyjuk élni; ne verjük, ne kergessük őket idegösszeomlásba, ne dobjuk ki az osztályból (ennek megelőzése: be se engedjük), mert még szükségünk lehet rá! (móka) A legtöbb nyelven beszélő ember Piroska (pontosabban a nagymama) és a farkas, napjainkban Pandacsöki Boborján: Dolák-Saly Róbert Besenyő Pista bácsi: Laár András Riporter: Nagy Natália Riporter: Kedves közönségünk. Rendkívül izgalmas pillanat következik. A színpadra várjuk azt az embert, aki a világon a legtöbb nyelvet beszéli. Fogadják szerettettel Pandacsöki Boborjánt. Boborján. Mióta tanul nyelveket ? Boborján: Már nagyon régóta. Például tizenöt éve. Riporter: És mondja, mi indította arra, hogy elkezdje? Boborján: Megmondjam? Az úgy volt, hogy... Megmondom jó? Riporter: Jó. Boborján: Úgy mentem, és amikor már ott voltam, akkor odajöttek, másik angol emberek, és a, és a, és a, és a megkérdezték, hogy hol van a Gőzgyógyfürdő. Riporter: És maga nem értette? Boborján: Nem, hanem szégyellettem magam, és akkor utána, de aztán a nyelvtanárom, Besenyő Pista bácsi az az megtanított az. Riporter: Aha, értem. Számszerűen hány nyelvet tud? Boborján: Számszerűen. Riporter: Számszerűen. Boborján: Háromszázezeret, de monjuk az Abdolbahab Navara bácsi, az hetvenhét nyelvet beszél, ő volt az csúcstartó, de már meghalt. Riporter: Jó. Akkor tegyünk egy próbát. Itt van előttem a világ összes nyelvének listája. Kezdhetjük? Boborján: De. Riporter: Na, nézzük szúrópróba szerűen. Olaszul tud? Boborján: Igen. Riporter: És norvégül? Boborján: Úgy is. Riporter: Hát szuahéliul? Boborján: Szu szuhahéliül is. Riporter: Parle's vou Francé? Boborján: Tessék? Riporter: Beszél franciául? Boborján: Ja, igen. Riporter: Jó, akkor nézzük tovább. Urdu. Hogy mondják azt urdu nyelven, hogy „Tegnap sajnos kificamodott a bokám"? Boborján: Azt nem mondom. Riporter: De hát miért nem? Boborján: Azér', mer nyelvtanárom, Besenyő Pista bácsi azt mondta, hogy sohase hazudjak. Riporter: Jó, hát akkor mondja azt urduul, hogy „Vigyázzunk, nehogy megfázzunk". Boborján: Nyehej gyiga vonyihá. Riporter: Ez tényleg az volt? Boborján: Az. Riporter: És hogyan lehet ezt leellenőrizni? Boborján: Mér', Besenyő Pista bácsi hol van? Riporter: Igen, éppen itt van Besenyő úr. Kérem, fáradjon be. Besenyő P.: Jó estét kívánok. Jó estét kívánok. Szerettetel... Kézit csókolom, kisasszonyka. Jó estét kívánok. De örülök, hogy itt vagyok. Szerbusz Boborján. Boborján: Csókolom, Besenyő Pista bácsi. Besenyő P.: Jól van Boborján. No, haha. Én vagyok Besenyő Pista bácsi. Kézit csókolom. Jó estét kívánok. Mindenkit szeretettel üdvözlök. No, kisasszonyka! Mi a probléma? Mi a probléma? Van probléma? Nincs probléma szerintem. Ha ha. Riporter: Szóval, az a probléma, azt szeretném megtudni, hogy mit mondott az előbb Pandacsöki úr. Besenyő P.: No, hát mit mondtál, Boborján? Boborján: Én azt mondtam az előbb, hogy „Nehogy valaki megfázzon". Riporter: Nem! De hát nem magyarul kellett volna mondani, hanem urduul. Boborján: Igen. Besenyő P.: Hát mondjad akkor urduul fiam. Ne haragudj. Hát tudsz te urduul, nem? Úgy tudsz te urduul, mint a meszes. Boborján: A a úgy van, hogy „Nyiga hőnyi vágyó". Besenyő P.: Most mit is modott? Várjunk. Mmm, kisautó, mmm. Azt mondta, hogy nehogy valaki megfázzon. Ezt mondta urduul. Riporter: Maga hallotta a mondatot az előbb magyarul. Besenyő P.: Kicsoda? Riporter: Maga. Besenyő P.: Én? Hát hogy hallottam volna magyarul?! Dehogy hallottam magyarul, urduul hallottam. Riporter: Kimondta Boborján a mondatot magyarul. Úgyhogy ez nem ér. Besenyő P.: Micsoda? Kinn voltam a függöny mögött az előbb. Riporter: Dehogyis, akkor itt volt bent a színpadon. Besenyő P.: Szerintem nem voltam itt. Riporter: Ne hazudtoljon már meg. Boborján: Besenyő Pista bácsi. Riporter: Boborján úr. Boborján: Besenyő Pista bácsi. Riporter: Boborján! Ugye, hogy itt volt benn a színpadon? Boborján: A Besenyő Pista bácsi? Riporter: Besenyő Pista bácsi. Besenyő P.: Boborján. Boborján: Tessék. Besenyő P.: Kérem kisasszony. Nekem most már ebből lassan elegem van. Riporter: Miből? Boborján: Elege van. Besenyő P.: Nagyon, nagyon szépen megkérem, hogy tisztázzuk a dolgot. Töltsünk tiszta vizet ebbé a vádaskodási pohárba. Rendben van? Boborján: Besenyő Pista bácsi. Besenyő P.: Mindenki itt van. Igaz? Itt a közönség, kisasszonyka, Boborján itt vagy te is. Én is itt vagyok. Boborján: Besenyő Pista bácsi. Besenyő P.: Akkor kisasszonyka, na most akkor nagyon figyeljen. Tud maga urduul?? Boborján: Na?? Riporter: Én? Én nem tudok. Besenyő P.: Hát akkor vizes nyócas. Mit kérdez olyat, amit nem tud! Nem? Ha, ha. Gyere te Boborján. Itt hagyjuk ezeket. Boborján: Hagyjuk itt. Besenyő P.: A k.... annyát az ilyennek! DIÁK MURPHY DOLGOZATI JÓTANÁCS ÉVSZÁZADOS TAPASZTALATOK BIRTOKÁBAN Azt a dolgozatot, amit kihagyhatsz, ...hagyd is ki! Folyománya: Úgyis be kell majd pótolnod. GÁLIK PÉTER TOPDUMA Először a Somorjai MTG tanárjainak „beköpéseit" olvashatod... - Ma a szelekről lesz szó. - A görögök kezdték el híresztelni, hogy a Föld gömbölyű. - Jómagam is az árnyékkedvelő növények közé tartozom. - A vas szénatomokból áll. - A diszkó a legmegvetettebb állat. - A saját gatyájába' mindenki azt csinál, amit akar. Az alábbi összeállítás már az udvardi középiskolások lapjából, a Csuszareszelőből való: - A hegyi parasztoknak az észt lapáttal kell a fejükbe verni. - Ha nem tetszik, menj kapálni! - Minden energiót bele! - Ma lesz a konferenció. - Lányok, nagyon vagytok elszabadulva. - Hogyan elkönyveljük? - Ezt egy érettségi lánynak tudni kell. - Nagy fejszébe vágta magát. - Ilyen közel vagyunk egymáshoz és öne ász... - Olyanok vagytok, mint a partizánok: ha kérdezlek, nem mondtok semmit. - Lapulós jegyeid vannak. - Ültök, mint süket disznó a zabba'! - Szeretem, mikor nyavcsogtok. - Csak nyavcsogjatok, úgyis veszünk anyagot. - Lányok, vakon írunk! - Megyek, itt van egy szülő, elintézem. A februári Foltot (a somorjai MTG diáklapja) lapozgatva találtam egy érdekes verset... BBP: Blabla Van nekem sok irigyem, Mert kidülledt a mirigyem. Az út mellett van egy árok, Benne fekszem, terád várok. A rakodópart alsó kövén ültem, s néztem, hogy úszik el a vizihulla. Ebben a két sorban nincs rím. A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN