Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-07 / 56. szám, csütörtök

7] ÚJ szó BELFOLD - KÜLFÖLD 1996. március 554. NÉMETH ILONA INSTALLÁCIÓJA Zsákban az igazság Pograny község helytörtenete A közelmúltban, nyitrai előadóutam alkalmával került a kezembe a szerző jóvoltából a Pográny (Pohranice) község helytörténetét tárgyaló monográfia, amelyet 1995-ben a helyi önkormányzat jelentetett meg Erdélyi Ferenc Sándor polgármester előszavával. A fiatal szerző, Fehér Sándor a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tagja, Nyitra és környékének lelkes helytörténésze, a szőlészet múltjának kutatója. Idézett munkája mindenképpen dicséretet érdemel, hiszen e forrásértékű kiadvány behatóan foglalkozik nemcsak a község egykori és mai történetével, hanem átfogó módon szól többek között természeti viszonyairól, gazdag földrajzi névanyagáról (de jó lenne, ha falvainkban ezt a lassan feledésbe m&rülő és átalakuló névanyagot - dűlő-, határrész- és utcanevek - lelkes lokálpatrióták hasonlóképpen fölgyűjtenék), egyházi intézményeiről, egykor használatos pecséteiről, valamint a falu határában található régészeti leletekről. Az írásos forrásokban először az 1075. évben felbukkanó település a Kárpát-medence viharos évszázadai során sok megpróbáltatáson és változáson ment keresztül, így aztán mára e nagyobbrészt magyarok lakta zoboraljai községet csupán 1130-an lakják, akinek nagy része római katolikus. A könyvecskében továbblapozva ugyancsak érdekes Fehér Sándornak az iskola történetéről, a község nemesi és úri családjairól, valamint az irodalomtörténeti és a néprajzi nevezetességeiről írott fejezetei. A szerző munkájának nagy érdeme, hogy anyaggyűjtése során jó nevű szakemberekkel konzultált, ezt tükrözi igényesen összeállított szakirodalmon alapuló jegyzetanyaga is. Munkájában dr. Gergelyi Otmár nyitrai történész segítette, aki azonban már nem érhette meg fiatal tanítványa munkájának megjelenését. Bizonyos kifogásokat talán csak a munka szerkezeti felépítése kapcsán emelhetnénk - több körültekintést igényelt volna a tartalomjegyzék egyes fejezeteinek besorolása -, ezt azonban bőségesen pótolja maga a megjelent kis monográfia és a benne található gazdag képmelléklet, a szlovák és a német nyelvű rezümé. E 127 oldalas kiadványt jó szívvel ajánlhatjuk mindenkinek, aki szívén viseli szülőföldjének múltját és jelenét. A kötet beszerezhető a pogrányi községi hivatalban. TRUGLYSÁNDOR JÓ HÍR 1 Koncz Zsuzsa „levelek" közt válogat Vesszőfutás, 1994 (Martin Marenčin felvétele) Ez az év sem múlik el album nélkül Koncz Zsuzsa életében. A fajsúlyos könnyűzene egyik legeslegjelesebb magyar képviselője két CD dalait állítja össze mostanság. Levél a jövőbe lesz a címe annak az anyagnak, amely tizenkét friss számmal bővíti az eddigi repertoárt. Bővül a szerzők Módos Gábor felvétele köre is, bár a szövegeket jórészt Bródy János írja, az anyag zenei gondozója pedig Bornai Tibor lesz. Nagyobb meglepetéssel bizonyára a másik album szolgál majd. A Levél a távolból ugyanis - a beat-korszak kezdetétől egészen a hetvenes évek végéig - azokat a számokat fogja össze, amelyeket Koncz Zsuzsa már régóta szeret, de még sohasem énekelt. Ezek a dalok tudniillik a Locomotív GT, az Illés, az Omega és a Fonográf együttes, illetve Cseh Tamás és Demjén Ferenc előadásában váltak népszerűvé. Az ötlet Bródytól ered. Ő súgott az énekesnőnek. „Sokáig vonogattam a vállam, aztán egy ponton mégiscsak bekattant, mitől lehet ez érdekes. Egyrészt attól, hogy ezek a zenekarok ma már nem léteznek, dalaik többsége viszont továbbra is érvényes, másrészt pedig: a Republic lesz a kísérőegyüttesem. Tehetséges, fiatal zenészekkel dolgozni mindig nagy öröm számomra. Engem egy új dobos is fel tud dobni, hát még egy új zenekar! A Republicot megjelenése óta ismerem, s már akkor is figyelemre méltó csapatnak tartottam. És nemcsak azért, mert Bródynak is nagyon jó a véleménye róluk. Egyszerűen képzett, érzékeny zenészek. S ami ugyancsak fontos: másféle szemszögből nézik már a világot, minta mi nemzedékünk, és nem baj, ha beszélgetünk egymással. Ez a tízegynéhány dal az említett szerzőktől bizonyos mértékig talán híd lesz a nagy generáció és az új tehetségek között." Hogy milyen számokra gondol Koncz Zsuzsa? A Távolból írok, kedvesem és a Miénk itt a tér biztosan rajta lesz a lemezen. S talán a Petróleumlámpa is. A többi egyelőre titok. Majd meglátjuk. Pontosabban: meghalljuk. Május végén már a boltokban az album. (sz.g.l.) Történelem és filozófia Dunaszerdahelyen élő fiatal képzőművészünk, Németh Ilona legújabb installációja, amely március huszonnyolcadikáig látható a nagyszombati zsinagógagalériában. Történelem és filozófia, lélektani háttérrel. S e hármas irányba hatva, kit-kit saját élettapasztalata, művészi élményei szerint érint meg gyengébben-erősebben az alkotás egyik vagy másik összetevője. Fellinit plagizálva, aki a Satyricon című filmjének felvételein azt írta a kamerára, hogy ez a film ásványi film, én Németh Ilona Labirintusát ásványi installációnak nevezném. Na, nem azért, mert degeszre tömött, szagos homokzsákokból épített fel egy hatalmas labirintuskolosszust a zsinagóga kellős közepén, hanem mert a közösségi és egyéni létbe mélyre leásva, azok elemi, ásvány/ kapcsolódásait próbálja érzékeltetni konkrét labirintusba vezetve a látogatót. Ott bent azzal a tényszerű alaphelyzettel ütköztetve bennünket - akár a homokzsákok ellenállásával is -, hogy osz/opként (Osz/op-installáció 1995-ből) sorakozunk, illeszkedünk, ragadunk be egy labirintusként tekergő-kanyargó, záródó falrengetegbe (Fa/-installáció ugyancsak 1995-ből). S a fal elnyel bennünket, súlyával nehezedik ránk, majd szép lassan megroggyantja, ha úgy tetszik, zsákokba ömleszti homokká porlasztott egyszemélyes világunkat. Németh Ilona annak a falnak építi fel látható, bejárható, szagolható konkrét formáját, amelynek szűk sikátoraiban, szorításában, fogságában nap nap után botorkálunk, keresve a magunk és a közösség kapcsolatát. Azoknak a kívülről és belülről tapasztott falaknak, amelyeket kívülről történelmi fejlődése során az emberi közösség építgetett ki, közösségi léte morális védelmére, belső oldalát pedig az egyén építgeti a külső oldallal szembeni ellenállás gyanánt, személyiségének, álmainak, vágyainak és céljainak védelme érdekében. Mai életünk labirintusa, amely az előítéletek elől menekülő egyén vesszőfutásának jajait visszhangozza (Vesszőfutás installáció 1994-ből) két oldalról szorongató: hiszen a vesszőfutáshoz szakított veszszőket dróthálóval lekerített kiskertünkben (K/skert-installáció 1993-ból) a közösség tagjaként mi magunk sarjasztjuk. Mi, akik szenvedjük a suhogó ütéseket. így aztán a labirintus Furcsa ajánlócikk az, amely kiválaszt egy filmet a televízió műsorából, és nem ajánlja megnézésre. Ellenkezőleg. Jó előre figyelmeztetek mindenkit, akiben erősen élnek az előítéletek, akik erősen ragaszkodnak korlátaikhoz, amelyeken belülre nem szívesen engednek másfajta érzést, azok még véletlenül, kíváncsiságból se kapcsoljanak szombaton késő este a TV l-re, illetve Koncz Zsuzsa koncertje után 23.35-kor azonnal kapcsoljanak más csatornára. Ugyanis ekkor kezdődik Rainer Werner Fassbinder utolsó filmje, a Jean Genet regénye alapján, 1982-ben készült Querelle. Budapesten annak idején egyetemistaként a Münnich belső falát tapasztgató egyén nemcsak áldozata a vesszőfutásnak, igenlő közösségi emberként, a mindenkori környezethez való hasonulással a borzalmak megszentesítője is. Ahogy említettem, a labirintus imaginárius terében élettapasztalatunk, szellemi és lelki adottságaink alapján konkretizálódik valamiféle fantáziakép a homokzsákokból rakott, Németh llona-i valóságtükörben. Ahány zsák, ahány út, ahány fordulat a labirintusban, annyi kép, annyi érzet, annyi látomás. A művész több tucatnyi homokzsákját, az élmények, érzetek, képek forrását nehéz is lenne sorról sorra végigbontogatni, és számot adni az emlékeink, kínos-kellemetlen élményeink sodrából felbukkanó minden tartalomról. Németh Ilona labirintuserődítményében nyakunkba szakadhat közösségi, de egyéni baj-nyavalya súlya ugyanúgy. Erősítheti vagy elfojthatja homokzsák-komplexusunkat, hiszen a homokzsák eredendően rosszat, veszélyt, katasztrófát asszociál. És nemcsak abban, aki átélt már árvízveszélyt, hanem szinte valamennyiünkben. A helyszínnel zsinagóga! - való társítás révén képzeletünkben még azok Ferenc Kollégiumban hosszú vitákat folytattunk arról, hogyan kell, és hogyan nem szabad Fassbindert nézni. Én magam valahogy idegenkedtem ettől a német vadtól, lehúzó és fojtó világát túl keménynek, elidegenítőnek, sőt még lehangolónak is éreztem akkor. Utolsó filmjével, a Querellelel, amelyben olyan kitűnő nemzetközi színészgárdával dolgozott, mint Brad Davis, Franco Nero és Jeanne Moreau, a társadalom tűrőképességét, korlátait teszi kockára a másság nyílt, a vágyak leplezetlen, az élvezetek kitakaró bemutatásával. A film a bresti kikötőben építi fel a bűn tanyáját, a poklok poklát, a legmélyebb bugyrokat, bordélyokat, kocsmákat, a sínek is megcsillanhatnak, amelyeken egykor félelmetes tehervonatokat és vagonokat indítottak. Olyanokat, amelyeket (Koncz Zsuzsa dalát idézve, szabadon) nem jelölt a menetrend. Ki-ki maga társíthat konkrét helyzetet, képet, eseményt a labirintus idézte, keltette szorongás-, félelem- és fenyegetettségérzethez. Lehet akár abszolút személyes az élmény. Bennefeledkezve a homokzsák-katakombában, átélhetjük a legmélyebb magányt. De rátalálhatunk a reményre is, ha a labirintusban kialakult képzeteinket strindberg\ rémálmokként éljük át. Vagyis azzal a tudattal, hogy a borzongató álomból való hirtelen ébredés kellemes érzetet ad. A megmenekülés édes élvezetét, amely annak az észleléséből fakad, hogy egy más valóságravalóságba riadtunk fel. Németh Ilona művészi valóságából is kiballagunk mindennapi valóságunkba. De azért ne bízzuk el magunkat! Mert Németh Ilona labirintus-installációja nem mese. (Homokzsák) kemény igazság. TALLÓSI BÉLA sikátorokat, hogy a kiéhezett vad matrózok, élükön Querelle-lel a kínok kínját átélve megismerjék a teljes felszabadulás, a létező legnagyobb szabadság titkát, az élvezet, az ölés, a korlátlan szerelem perzselően izzó tüzét és gyönyörét. Hangsúlyozom, nem ajánlom megnézésre azoknak, akikben a felebarátunk iránti szeretetet prédikáló kereszténység és a férfi-nő polaritásra berendezkedett társadalom felépítette a szeretet korlátait. Ráadásul ennek az igényes művészfilmnek a befogadását nehezítik erősen stilizált, műtermi valóságában irányított, szűrt és festett fénnyel homályosított képei. (tallósl) í ANTENNA A XXVII. Kazinczy Napok műsora k „ ké

s^iíel 1996. március 8. A magyar ipariskola kollégiuma 19,00 A Thália Színház előadása yUirl VllV) IWuU /} 1996. március 8. A magyar ipariskola kollégiuma 9,00 - 11,00 A szép magyar beszéd verseny Márai Stúdiószínház (Timon u.3.) 13,30 - 14,00 Ünnepélyes megnyitó 14,00 - 18,00 Előadások, amelyeket Szatmári István, Hajdú Mihály, Szabó József budapesti, Péntek János kolozsvári, Telekiné N. Ilona és Sándor Anna nyitrai nyelvészek tartanak a Halotti Beszédről, a régi magyar nevekről, a nyelvünket ért idegen hatásokról, az ö-zésről, a településneveinkben fellelhető régi magyar személynevekről és a honfogaló őseink életét idéző tájszavakról. 19,00 A Thália Színház előadása 1996. március 9. Márai Stúdiószínház 8,00 - 12,00 A szép magyar beszéd verseny országos döntője 12,00 - 13,00 Eredményhirdetés, a verseny kiértékelése 14,30 - Kazinczy Ferenc emléktáblájának megkoszorúzása 15,00 -17,00 Európai Utas - kerekasztal-beszélgetés Módos Péterrel, a folyóirat szerkesztőjével és Pomogáts Bélával az európai gondolatról. A rendezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. Irodalmárok tanácskozása és folyóirat-bemutató Március 11-én, hétfőn tartja rendes közgyűlését Pozsonyban a Szlovákiai Magyar írók Társasága, amelyen tisztújításra és az Irodalmi Szemle új főszerkesztőjének a megválasztására is sor kerül. Az írók, költők tanácskozása után 17,00 órakor a helyszínen, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének Somolický utcai épületében, mutatják be szerkesztői a tatabányai Új Forrás című irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóiratot. Az est vendégei Monostori Imre főszerkesztő, Tóth László költő főmunkatárs, Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar írószövetség elnöke és Grendel Lajos író. (d-n)