Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-06 / 55. szám, szerda

6 I ÚJ SZ Ó RÉGI Ó 1996. március 6. o Tőketerebes Rozsnyó R.szomba! Losonc Nagykürtös Jó/ész Klrályhelmec Poz s° n y Galánta o t.újvár .szerdahely 0 « ^^^Komárom Ipolykér Sárkányfalva ÜGY érzem, G^UUESÜNK NAGYON SI-KE.RES JÓLÉSZ Gázos ügy Mielőtt Jaskó József polgár­mesterhez -bekopogtattam, is­merkedtém egy kicsit a faluval. Végigjártam az utcákat, a ka­puból betekintettem néhány portára... Ami leginkább megle­pett, hogyjólészen rengeteg fi­atal család él, š nem láttam ki­halt, elhanyagolt portát. - Hogy milyen lehetősé­günk volt itt a szórakozásra? - ismételte meg a kérdése­met Tisza istván gépészmér­nök. - A mostani klubélet összehasonlíthatatlanul sze­gényebb, mint amilyen né­hány évvel ezelőtt vo/t. Hiány­zik az erős „mag", amely vinné magával a többieket. Elké­nyelmesedtünk, csak ma­gunkkal törődünk. Szerintem akkor kezdett megbomlani az ifjúsági klubélet, amikora fiúk tizennyolc éves korban jogo­sítványt és kocsit kaptak. Mo­torizálódott a fiatalság, nem elégszik meg a helybeli szóra­kozási lehetőségekkel, kocsi­ba ül, és... Más faluba járnak diszkóba, udvarolni. A helyi kulturális élet tulajdonképpen az óvodások előadásaira kor­látozódik, illetve időnként fel­lépnek a várhosszúréti ama­tőr színjátszók. Az elmondottak ellenére megmaradnak a fiatalok a fa­luban. Sőt a közeli Rozsnyóról gyakran keresik fel Jólészt, és üres porták vagy telkek iránt érdeklődnek. - Nincs eladó ház a faluban, nem is emlék­szem, mikor volt ilyen porta utoljára - tájékoztatott Jasko. - Szinte karnyújtásnyira van tőlük a város, és az emberek jobban érzik magukat falun, mint a betonrengetegben. Munka, pontosabban főállás mellett egyre többen vállal­koznak, tartanak jószágot. Annyi tehén van a faluban, hogy a magángazdák két év­ben is külön pásztorembert fogadtak, mert a község hatá­rát a Rozsnyói Állami Gazda­ság műveli. A polgármester szerint nagy szükség volna a gázvezetékre. Kevés beruházással meg is oldható, hiszen a fővezeték közvetlenül a falu mellett húzó­dik. Eddig a közelben nem akadt egyetlen nagyvállalat sem, amely igényt tartott volna az ilyen energiára, a kisfo­gyasztók pedig, úgy tűnik, ke­vésbé vonzók a gázműveknek. Ottjártunkkor úgy látszott, mégis akad vállalat, amely be­vezetteti a gázt. Ha azóta nem gondolta meg magát a vállalat vezetője, és beadta a kérvé­nyét Poprádra, a gázművek központjába, talán Jólész gáz­ellátása is megoldódik. (farkas) KIRALYHELMEC Ahol nincs változás Az utóbbi időben egyre gyak­rabban hallani országszerte: nincs pénz az iskolákra, az egészségügyre, a meglevő mun­kahelyek fenntartására, illetve újak létrehozására. Nem különb a helyzet e téren Királyhelme­cen sem, ahol mindenekelőtt nagyobb iskolára volna szük­ség, vagyis az évekkel ezelőtt megkezdett építkezést kellene mielőbb befejezni, továbbá megépíteni a csatornahálózatot ­amelynek esetében már évek óta húzódik a kivitelezés -, illet­ve helyben munkalehetősége­ket és tisztább környezetet te­remteni. A legégetőbb gondok egyike azonban a munkale­hetőségek hiánya, amelyről az utóbbi években „módszeresen gondoskodtak" az illetékesek, hiszen fokozatosan megszün­tették, illetve a privatizálok a saját szájuk íze szerint alakítot­ták át vagy egyszerűen leépítet­ték a prosperáló üzemeket. így a gépállomást, több ipari üze­met, a bútorgyárat... Nem csoda, hogy a munka­nélküliség aránya a városban és környékén magasabb az or­szágos átlagnál. Sokan pedig kénytelenek több kilométert is utazni munkahelyükre. A város­ban sikerült ugyan néhány köz­hasznú munkahelyet kialakíta­ni, ezek azonban csak töredé­kével csökkentik a munkanél­küliséget. A járási székhely visszaállítása már az első fázis­ban nemcsak 300-350 mun­kahely létrehozását, az eddig elhanyagolt régió kulturális és szociális fejlődését, hanem gazdasági felemelkedését is lé­nyegesen elősegíthette volna. De az illetékesek - csakúgy, mint 36 éven át, az 1960-as te­rületrendezés óta - most sem szenteltek kellő figyelmet en­nek a térségnek. Nem marad más számukra, mint az önerőből való talpra állás, amely a jelenlegi gazdasági helyzetben nem a legkönnyebb feladat. (kat.) KASSA Forog a pénz, őröl a malom Az elmúlt év decemberében és az idei esztendő első hetei­ben nagy „sláger" volt Kassán a helyi malom részvényeinek a felvásárlása. Akadt brókercég, amely 1000 koronát adott egy­egy részvényért, s volt olyan is, amely 1200 koronát fizetett ér­te. Természetesen az értékpa­pír-kereskedők mások megren­delésére bonyolították le ezt az üzletet is. Mint kiderült, a rész­vények 47,5 százalékát a po­zsonyi Danubiainvest szerezte meg, az Agrobanka-Aureus-Bi­ofond-Agroinvest-Agrofond ötösfogat pedig a részvények 42,2 százalékára tett szert. Ezek alapján néhány hétig a Danubiainvest irányította a kassai malmot. Valóban csak néhány hétig, mert úgy hírlik, újabban már az Ekoinvest az irányító. A Košický večer című újság szerint a Danubiainvest 70 mil­lió koronáért eladta részvényeit (tehát darabonként 500 koro­náért) a kassai érdekeltségű Ekoinvestnek. Képviselője, Ma­rián Kupéik azt nyilatkozta a lapnak, hogy a Danubiainvest képviselői a malom igazgatóta­nácsából is távoztak, ám mos­tantól a korábbi vetélytársak közül az Agrobanka és az Agro­invest képviselteti magát ben­ne. • Forog tehát a pénz is, nem­csak a malomkő. És Kassán er­re sokan azt mondják, nem bánjuk, hadd változzanak a tu­lajdonosok, csak a liszt ne le­gyen drágább, és a minősége is megfeleljen! (g-f) SÁRKÁNYFALVA Megmentőre vár a kastély A kivert ablak felett kőbe vésett címer díszíti az épület homlokzatát. A nyilakat tartó, páncélos kar háromágú koro­nán nyugszik - bizonyítékául annak, hogy bárói címerről van szó, ez pedig azt támaszt­ja alá, hogy az épület valaha nem akármilyen úrilak - bárói kastély volt. Az épület jelenle­gi állapota, sajnos, nem erre utal: az összes ablak kitörve, az ajtók szétzúzva, ahol egy­kor táncparkett lehetett, ma felszaggatott padlódeszkák hevernek, a tetőről hiányzik a cserép, sőt az egyik helyiség­ben még a tetőgerendák is le­szakadtak. E siralmas kép Sárkányfalva központjában, az egykor virágzó bárói birto­kon fogadja a látogatót. - A jobb sorsra érdemes épületből mintegy nyolc éve költözött ki utolsó használója, az akkor még összevont földműves-szövetkezet, azóta közpréda. Ami mozdítható volt benne, annak már rég lába kelt - magyarázza a siralmas állapotok okát Markó Rozália polgármester. De hiába bosszantja a jelenlegi állapot, amíg nem sikerül elintéznie, hogy az egykori bárói birtok a község tulajdonába kerüljön, nem sokat tehet megmenté­séért. Pedig vannak tervei. Az írásos emlékek szerint az épületet az 1827-ben a köz­ségbe került Koller család építtette, körülötte pedig 15 hold területű angolparkot, va­lamint értékes gyümölcsöst telepítettek. Valaha egészen a szemközti templomdombra vezetett fel a gesztenyefasor, mára ennek csak egy kis ré­sze maradt meg, de értékes platán és tiszafa is őrzi még az egykori park emlékét. A bir­tokot később Boronkay Lajos, Esztergom vármegye főjegy­zője és felesége örökölte, majd fiuk, Boronkay Jenő épít­tette át az úrilakot. A templom melletti temetőkertben ma is megtalálható a családi kripta. A Boronkayaktól 1916-ban Lé­derer Ferenc vásárolta meg a birtok nagy részét, majd az ő örökösétől Renner Józsefné és fia. 1942-ben a birtok tulaj­donjoga örökjogon a kiskorú Renner Péterre szállt. Ő volt az utolsó igazi tulajdonos. A háború után ez a kastély is ha­sonló sorsra jutott, mint több más államosított birtok - szö­vetkezeti irodákat telepítettek bele. A kastélydomb lábánál nyíló hatalmas borospincét egy ideig laskagomba-ter­mesztésre használták, jelen­leg pedig az egykori angolpark egy részét használja a szövet­kezet dohánypalánta-nevelés­re. A polgármesternek elképze­lése is van, hogyan használ­hatná fel a község a birtokot: - Gyönyörű pihenőközpontot lehetne itt kialakítani. Lovas­iskolát, lovardát üzemeltet­hetnénk, (az úrilak mellett még állnak az egykori lóistál­lók falai - a szerk. megj.), de szállodává, vadászkastéllyá is átalakítható, hiszen a kör­nyező vadasba ma is szívesen járnak külföldi vadászok, és bizony kellemetlen, hogy a vendégeket nincs hol elszállá­solni. Az épület mellett golf­pályát vagy más hasonló léte­sítményt és akár egy kis ta­vacskát is ki lehetne alakíta­ni. A polgármesternek szilárd meggyőződése, hogy ha sike­rül a kastélyt a község tulaj­donába juttatni, akkor a felú­jításához is megteremtenék valahogy a feltételeket. Csak­hogy ez nagyon nehéz, mivel a kastélyt hivatalosan nem Az érsekújvári vasútállomásról február 26-án különös helyi időszámítás szerint indult a délutáni pozsonyi személyvonat - pontosan 15 óra 65 perckor! (Kép és szöveg: G. L.) nyilvánították műemléknek, ezért állami támogatásra sem számíthatnak. Markó Rozália szerint biztos akadnak szpon­zorok vagy olyan vállalkozók, akik felismerik a terület hasz­nosításában rejlő lehetősége­ket. Persze nagy összefogás­ra volna szükség, hiszen óva­tos becslések szerint is leg­alább ötmillió korona kell az épületek lakhatóvá tételére, és még további milliókra, hogy „életet költöztessenek" beléjük. (gaál) Több helyen beázik az egykori úrilak (A szerző felvétele) IPOLYKÉR Megduplázott támogatás Az alig több mint 300 lélekszá­mú Ipolykér nevét a helyi Csema­dok-alapszervezet jóvoltából is­merte meg ország-világ - hang­zott el a szervezet évzáró tag­gyűlésén. Zatyko Sándor elnök a tavalyi tevékenység értékelése során kiemelte, hogy további si­kereket értek el a népi hagyomá­nyok ápolásában. A beszámoló­ból kiderült, hogy a kéri menyecs­kék múlt évben is részt vettek a Tavaszi szél... népdalverseny já­rási fordulóján, a folklórcsoport pedig aratási szokások felelevení­tésével mutatkozott be a járási kulturális ünnepélyen. Külön em­lítést érdemel, hogy az éneklő- és folklórcsoport Tavasszal nyílik az akác címmel mintegy két és fél órás népművészeti műsorral lep­te meg a falu lakosságát. Szalkay Lászlóné polgármester a szervezet eredményes munká­ját értékelve támogatásáról bizto­sította a Csemadok-tagokat. Az önkormányzat megduplázta a ta­valyi támogatást: idén 10 000 ko­ronával kívánja segíteni őket to­vábbi munkájukban. A vitában Szuchánszky László­né, a folklórcsoport vezetője és Lakota Jánosné népdalénekes érthető büszkeséggel számolt be arról, hogy a csoport, illetve a me­nyecskekórus tagjai már több mint húsz éve rendszeresen sze­repelnek a hazai magyar népművészeti rendezvényeken, s bemutatkoztak a rádióban és a televízióban is. Tehát valóban igaz, hogy - némi túlzással állítva ­ország-világ előtt ismertté váltak. (-dzsár) Nyelvédesanyánk Ezzel a címmel szervezte meg nemrég gazdag programmal a Palóc Társaság a magyar nyelv és irodalom hetét. A rendez­vénysorozat nyitányaként Beke György jeles erdélyi író Ipolysá­gon a Fegyverneki Ferenc Ma­gyar Tannyelvű Egyházi Alapis­kola és a magyar gimnázium, majd egy nappal később Ipoly­balogon a helyi magyar iskola ta­nulóival-diákjaival találkozott. Utána Ipolynyéken a Palóc Tár­saság, majd Losoncon a városi Csemadok-szervezet vendége volt. Palócföldi körútját a füleki magyar gimnazistákkal tartott találkozóval fejezte be. A magyar nyelv és irodalom hetének további programjában Lukanényén Teremtő anyanyelv címmel tartott videós előadást Kolczonay Katalin, az Anyanyel­vi Konferencia Védnökségének alelnöke. Árpád apánk vérrel szerzé e drága hont címmel ke­rült sor az ipolysági városházán a honfoglalás 1100. évforduló­ja tiszteletére megtartott törté­nelmi szemináriumra neves ha­zai és külföldi előadók részvéte­lével. Csáky Károly helytörté­nész Ipolyság művelődéstörté­netével ismertette meg a hall­gatóságot. Popély Gyula törté­nész Megfogyva bár..., Csámpai Ottó szociológus A történelmi tudat problémái a Zoboralja magyar falvaiban, a Zürichből érkezett Csihák György törté­nész A kisállamok jövője - öve­zetek Európája, Molnár Imre pe­dig Nemzeti identitás és elnem­zetietlenítés címmel tartott előadást. (bodzsár) Szabó Ákos rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom