Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-09 / 58. szám, szombat

1996. március 9. ERDEKESSEG Pavarotti gáláns kalandja titkárnőjével Hadd álljon itt egy adalék a fentiekhez, ha úgy tetszik, újabb bizonyíték arra, hogy a kövér férfiaknak sajátos bájuk van. Luciano Pavarotti olasz teno­rista elismerte, hogy viszonya van fiatal titkárnőjével - adta hírül a múlt hét végén a Chi című olasz folyóirat. A magazin a címoldalon jelentette meg a tagbaszakadt Pavarottit és 26 éves titkárnőjét ábrázoló fény­képeket, amelyeken épp a ten­gerben csókolóznak barbadosi nyaralásuk idején. Egy újságírónak nyilatkozva a 60 éves Pavarotti elismerte, hogy nagyon boldog Nicoletta Mantovani kisasszonnyal. „Bűn lenne ezt elrejteni vagy letagad­ni" - mondta az énekes. „Elve­szettnek érzem magam, ha nincs mellettem" - tette hozzá. A Chi értesülései szerint a te­norista felesége, Adua már elindította a válási procedúrát. Mantovani kisasszony tavaly októberben még cáfolta a sze­relmi kapcsolatról lábra kapott sajtóhíreket és kijelentette, hogy Pavarotti soha nem lesz álmai lovagja vagy gyermekei apja. Most azonban - a Chi sze­rint - változott a véleménye. „Amíg nem ismertem, csak egy lány voltam, most, hála neki, nő vagyok" - idézte a titkárnőt a magazin. Pavarotti azt nyilatkozta a fo­lyóiratnak, hogy életében sok lányt megcsókolt, főleg csino­sakat. „Nicoletta csak egy kis­lány, akár a többi, akiknek ud­varoltam.,.Ő háremem legked­vesebb darabja" - mondta az énekes. ÚJ SZ Ó 5 I Presley „elefántdiéta" áldozata lett Plasztikai sebészet és az iszlám Az egyiptomi nők a csábítás művészete és a lelkiismeretfur­dalás között hányódnak, mióta a főmufti iszlámellenesnek ne­vezte a plasztikai sebészetet. „A plasztikai sebészet tilos, ha célja az, hogy az asszony báját nö­velje, mert valójában az a célja, hogy megváltoztassa Isten te­remtményét" - jelentette ki Mo­hammad Szajed Tantaui sejk. „Az esztétikai sebészet hason­lít egy klímaberendezéshez, amely enyhíti a hőség okozta kí­nokat. Ne alkalmazzunk léghűtést azon a címen, hogy a vallás tiltja az Isten teremtette hőség megváltoztatását?" adott hangot határozott ellenvéle­ményének Alaa Ghita, a kairói egyetem plasztikai sebészeti tan­székének professzora. A professzor, aki nyilvános vitát szeretne rendezni a muftival, egy tizenkét éves leány esetét idézte. A leány melle annyira kifejlődött, hogy nem merte elhagyni lakását. „Három kiló zsírt távolítottam el mindkét melléből" - közölte az or­vosprofesszor. „Az egyházi szemé­lyek szerint ez különleges eset volt, de ki mondhatja meg, mit ne­vezhetünk különlegesnek? Meg kellene kérdeznem a papokat, mi­előtt operálok?" - tette fel a kér­dést Alaa Ghita. Panoráma A kövér férfiak sikerének titka Harminc centis, szalonnával, mogyoróvajjal és eperdzsem­mel megrakott baguette-szendvics, esetenként naponta többször Is - a BBC hamarosan képernyőre kerülő tényfel­táró dokumentumfilmje szerint ilyen „diéta" okozta Elvls Presley Idő előtti halálát 18 évvel ezelőtt. - Akár hiszik, akár nem, fiatal koromban, amikor még én is fess és karcsú voltam, az én akkori fia­tal és szép szerelmem egy kövér, nagydarab férfi kedvéért hagyott faképnél. - A férfi, .aki ezt elme­sélte, Péter Ustinov, a híres szí­nész, író. - Ma már én is öreg és kövér vagyok - mondta nevetve -, sőt a fiatal nők átadják a helyü­ket, ha véletlenül autóbuszon utazom. Megkérdezték Günther Strack szép és karcsú feleségét is, mit szeret kövér, mackó férjén. Gon­dolkodás nélkül felelte: -. Egy­szerűen szeretem! Nekem még most is azt jelenti, mint hősszerel­mes fiatal színész korábam. Szel­leme és a lelke nem változott. Ott nincs háj. És a gyengédségével sincs hiba! Hollywood régi - sajnos el­hunyt - gyönyörű színésznője, a monacói herceg későbbi felesé­ge, Grace Kelly annak idején szí­vesen és sokát volt a híres író, Hitchcock táraságában. Őt is megkérdezték, mit találnak a gyö­nyörű és karcsú nők a kövér férfi­akon, hogy oly szívesen vannak társaságukban. Kelly válaszul csak a nagy író homlokára nézett fel. Giuiretta Massina, az olaszok felejthetetlen nagy színésznője, aki Fellinit pasta suttával etette, valószínűleg szintén férje szelle­mi nagyságát szerette, csodálta haláláig. - Csak a buta nők epekednek és sírnak a karcsú férfiak után! - Aki ezt mondta, nem más, mint Marlon Brando jelenlegi partnernője, Faye Dunaway. Igaz, hogy Brando (mellesleg 71 éves) a nemrégiben bemutatott Don Juan de Marco című film kedvéért 40 kilót leadott, de még most sem mondható kar­csúnak. És ha egy kövér férfi még éne­kelni is tud! És nem is akárhogy! ­Az én hasam - mondta Pavarotti - az én tőkém, ha lefogynék, vé­ge lenne a hangomnak. És a ra­jongók véleménye: - Csak ezt ne, Luciano! Ezt ne tegye! Vagy például Bud Spancer. A legutolsó filmje premierjén csupa fiatal és csinos nő vette körül. A közelébe férkőzve valamennyi iz­mai valódiságáról akart meggyőződni. - Hát hogy volna karcsún ilyen sikerem - mondta nem kis kárörömmel és magabiz­tosan Bud Spencer. S hogy a politikát se hagyjuk ki: ott van az angolok nagy Winston Churchillje. Szájában az örökös szivarral és mázsás súlyával, fejé­ben azzal a sok valamivel, amit Pavarotti 127 kiló - saját bevallása szerint. Hitchcock 150 kilós volt. 158 kilója ellenére Brando még most is a nők kedvence. észnek nevezünk. Az angolok nagy zsenije. Persze, a nők imád­ták. A kövér férfiak nemcsak kedé­lyesek, vidámak és jóindulatúak, de szinte sugárzik belőlük, hogy lehet rájuk számítani. Talán ez a sikerük titka?! Igen ám - kérdez­hetik a kétkedők - de hogy állnak a kövér férfiak a szexszel? Úgyszólván valamennyi kövér híresség partnere, élettársa hatá­rozottan állítja: csodálkoznának a szépfiúkat kedvelő lányok-asszo­nyok, milyen hajlékony és gyen­géd tud lenni egy akár 100 kilón felüli férfi is. Példa erre többek között Mar­on Brando, aki száz kilón felül ­és nem éppen fiatalon - a nők kedvence most is. Sőt „fiatal apa". A Freizeit Revue nyomán: H. A. A brit tévé stábja, amely bele­ásta magát a rock and roll-király mindennapjainak és elmúlásá­nak titkaiba, megdöbbentő rész­leteket tárt fel a már beteg Pres­ley horrorba illő evési - vagy in­kább zabálási - mániájának rész­leteiről. Ezek oly mértékben sok­kolták a néhai énekes hagyatéká­nak kezelőit, hogy súlyos jogi fe­nyegetésekel elérték: a BBC Ame­rikában nem mutathatja be a fil­met. Nagy-Britanniában azonban műsorra kerül az alkotás, amelyből kiderül: Presley-nek már gyermekkorában felnőtthöz illő étvágya volt, pedig akkoriban csa­ládja olyan szegénységben élt, hogy gyakran csak egy helyi rág­csálóféle, az oposszum kerülhe­tett hús gyanánt az asztalra. Az ötvenes évek második felében azonban a sztár már milliomos volt, s a megszólaltatott rokonok, ismerősök szerint ekkor kezdte pótolni a korábban kényszerűen elmulasztottakat. A beteges evési vágy a hetve­nes évekre fejlődött ki teljesen. A BBC-stáb által felkutatott egyik gracelandi szakács elmondta: Presley utolsó éveiben gyakran emlegette is, hogy csak az evés­ben képes örömét lelni. A Király szokásos napja ekkoriban a dél­után öt órakor, ágyban elköltött „reggelivel" kezdődött, amely hat tojásból, fél kilónyi sült szalonná­ból, negyed kilónyi virsliből és tu­catnyi édes kétszersültből állt. Mindez hozzávetőleg ötezer kaló­riás indítást jelentett, jóllehet egy sokat mozgó fiatal felnőtt egész napi energiaigénye nem haladja meg a 3000 kalóriát. A bájos fiúból dagadt monstrum lett. Éjfélkor jött azután a szörny­szendvicsek órája: egy denveri ét­terem tulajdonosa szerint Presley gyakran repült éjnek évadján a városba, hogy begyűjtse a helyi specialitást, az egyenként 42 ezer kalóriás óriásbaguette-eket, amelyekből alkalmanként kettőt is legyűrt. A hajnali vacsora öt hamburgerrel és öt mogyoróva­jas-banánpürés szendviccsel zár­ta a „napot". Presley napi ener­giaadagja ilyenformán 100 ezer kalória körül járt, amely egy ázsiai elefántnak is sok lenne, az átla­gos felnőtt pedig egy hónapig elél ennyiből. A brit élelmezéstudományi ala­pítvány szakértői teljes értetlen­ségüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a Király szer­vezete miképp viselhette el a na­pi kalóriamerényletet azon vi­szonylag rövid ideig is, ameddig Presley élt. Az énekes bálvány 42 évesen, 162 kilós testsúllyal le­helte ki lelkét. PAN A varangyos béka - jobbkezes A varangyos békák többsége is jobkezes. Az egyik kéz, illetve egyik testrész „előnyét" a másik­kal szemben eddig csak embereknél, néhány emlős állatnál és madárnál állapították meg. Olasz zoológusok azonban most első ízben mutat­tat? ki ilyen aszimmetriát a varangyos békák két fajtájánál - írta a Nature című brit tudományos magazin. A Bufo bufo fajtához tartozó varangyos béka alig használja a „kezeit", de ha egy kis darab papi­rost ragasztunk a szája elé, akkor azt a jobb elülső lábával próbálja onnan eltávolítani. A Dél-Afriká­ban honos varangyos béka, a Bufo marinus ellen­ben nem mutatott ilyen készséget. Megfigyelték továbbá, hogy ha a hátukra fordított békákat víz alatt tartják, akkor azok többnyire a jobb elülső lá­bukkal eveznek, hogy megfordulhassanak. Közismert, hogy a „jobb- vagy balkezességet" az agy két felének egymástól eltérő „szakosodá­sára" vezetik vissza, s eddig kapcsolatba hozták azzal, hogy magasabbrendű állatok egyre több fel­adatot-képesek elvégezni végtagjaikkal vagy man­csukkal. Szakértők szerint a varangyos békákkal végzett megfigyelések most új fényt vetnek a faj­történeti magatartás-fejlődésre. Az oldalt szerkesztette: Görföl Zsuzsa Tolsztoj a piacon Pierre-t Szibériába száműzik, ami­ért csatlakozott a dekabristák 1825­ös cárellenes megmozdulásához. Natasa hűségesen követi őt oda. Lev Tolsztoj halhatatlan írásának, a Háború és békének olvasói, akik kétségben maradtak a regény hőse­inek további sorsát illetően, most boldogan vehetik kezükbe a hason­lóan terjedelmes folytatást, amely a múlt héten jelent meg egy moszkvai kiadónál. A Pierre és Natasa című, kétkötetes, összesen 970 oldal ter­jedelmű regény a napokban kerül az orosz könyvesboltok polcaira. A regény írója ismeretlen - a könyv Vaszilij Sztarol álnéven jelent meg. A lapjelentésből kitűnik továb­bá, hogy Sztarol nem próbálkozott Tolsztoj stílusának utánzására. A ki­adó pedig - számítva sok olvasó megütközésére - a könyvhöz írt előszavában, mintegy mentegetőzé­sül, emékeztet rá, hogy Tolsztoj is ak­kor szánta rá magát az Anna Kareni­na megírására, amikor Puskin egy be nem fejezett elbeszélését olvasta és elképzelte magának a befejezést. A Pierre és Natasa azzal kezdődik, hogy 1825 decemberé­ben orosz nemesek egy csoportja felkelést szervez a cár ellen. Pierre Bezuhov, a Háború és béke fősze­replőinek egyike részt 'esz a szer­vezkedésben és ezért husz év szibé­riai kényszermunkára ítélik. Felesé­ge, Tolsztoj regényének Natasa Rosztovája, követi őt a száműzetés­be, és ezzel egyike lesz a legendás orosz „dekabrista feleségeknek", akik feladták a főváros kényelmét, hogy együtt lehessnek férjükkel a fa­gyos Szibériában. A Háború és béke folytatása 40 000 rubelbe, mintegy nyolc dollárba kerül. Aki elolvasta az Elfújta a szél folytatásának nyilvánított Scarlett című művet csak azért, mert az ere­deti tetszett neki, bizonyára gondol­kodóba esik: érdemes ennyit koc­káztatni a kíváncsiság kielégítésé­re? Ha Margaret Mitchell nem úszta meg a plagizálást, miért lennének a pénzcsinálok kíméletesek a sokkal nagyobb haszonnal kecsegtető íróó­riással szemben? Az angoloknak nem kell a királyság A britek Immár alig kötődnek ér­zelmileg a királyság intézményé­hez, amely többségük véleménye szerint belátható Időn belül el Is tűnik - mindez abból az átfogó közvélemény-kutatásból derül kl, amely az Independent on Sunday című vezető londoni lap megbízá­sából készült. A felmérés szerint az alattvalók közül már csupán minden harmadik gondolja úgy, hogy Nagy-Britannia rosszul járna a monarchia felszámolásával, miközben 42 százalékuk úgy tartja: a királyi család fenn- és eltartása olyan költséges luxus, amelyet az ország nem engedhet meg magának. Most első ízben fordult elő egyébként a hasonló véleményfelméré­sek történetében, hogy többen jósolták a királyság 50 éven belüli eltűnését, mint ahányan további fennmaradását. A lakosság rokonszenve a királyi família iránt az utóbbi 12 év során szinte egyenes - és meglehetősen meredek - grafikont követve zuhan: 1984-ben még 77 száza­lék vélte úgy, hogy Nagy-Britannia szegé­nyebb lenne a monarchia nélkül, 1992­ben már éppen csak lakosság fele gondol­kodott így, 1994-ben csupán 40 százalék, a legutóbbi felmérés részvevőinek pedig alig 34 százaléka tartotta megőrzendő nemzeti értéknek a királyi házat. Még drámaibb a kép a jövő nemzedé­ke, a 25 éven aluli korcsoport körében, amelynek tagjai közül mindössze 19 szá­zalék tartaná veszteségnek a királyi ál­lamforma megszűntét, csaknem kéthar­maduk szerint azonban vagy II. Erzsébet halála után, vagy egy későbbi időpont ban, de mindenképpen ki kell kiáltani a brit köztársaságot. Nem járt jobban a trónörökös, Károly sem, akinek méltatlan fordulatokban bővelkedő családi belvillongásaiból az alattvalóknak már régen elege van: még öt évvel ezelőtt is a megkérdezettek 82 százaléka vélte úgy, hogy a walesi her­cegből jó király válnék, most azonban már alig 41 százalék bízik ebben. MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom