Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-28 / 74. szám, csütörtök

6 ) ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1996. március 23. ESZENYI ELKEZDI Shakespeare-i kalandok Hónapokon át húzódó megbeszélések, hosszú egyeztetések után Eszenyi Enikő elkezdi végre az Ahogy tetszik rendezését Pozsonyban, a Hviezdoslav Színházban. Szlovák kollégái, főleg akik látták a vígszínházi Össztáncban, kíváncsian várják, mit hoz ki Shakespeare-ből, s mit a társulatból. Magyar rendező itteni színészekkel, színpadon amúgy sem dolgozott még. Az Eszenyi-„behozatalt" Martin Porubjak dramaturg és Peter Mikulík, a Nemzeti prózai együttesének igazgatója szorgalmazta. A szereposztás már kint lóg a próbatáblán. Labuda, Vajda, Dančiak, Mikulčík, Timková és Mórová neve mellé most került ki Ga//ovič és Chudík neve, de lesz az előadásnak magyar szereplője is: Kassai Csongor. Eszenyi a múlt héten, röpke két óra alatt, valóságos színészi mesterkurzust adott a darab legifjabb közreműködőinek. Egy egész főiskolai osztály ámuldozott szakmai leleményességén, ötletein, kiapadhatatlan fantáziáján. ,Ezért megérte várni" - jegyezte meg a fiúk egyike, miután az utolsó helyzetgyakorlattal is végeztek. Eszenyi ugyanis, a jelmeztervező Bartha Andreával, jókora késéssel érkezett. Nem az indulással volt a baj, hanem az út menti fákkal. Túl gyakran juttatták Eszenyi eszébe a shakespeare-i erdőt. Addig-addig vitatta Bartha Andreával, hogy milyen fák és milyen bokrok legyenek a színpadon Erkel László-Kentaur tervezésében, hogy a végén elfelejtett letérni a győri autópályáról és hajtott tovább Hegyeshalomig, az osztrák határig. Onnan aztán vissza, ahogy csak belefért, de Oroszvárnál a szlovák vámosok nem voltak tekintettel sietős dolgára. Az útlevélképen ugyanis másvalakit gyanítottak, s csak hosszas kérdezősködések, vizsgálgatások után engedték útjára. LiKovács Zita felvétele getfalu határában azonban úgyágazódik ketté a főút, hogy aki kevésbé jártas arrafelé, könnyen beleveszik a szocreál építészet sűrűjébe. Sietségében Eszenyi is elveszett. Lakótelepeken bolyongott sokáig, mígnem taxit fogott, hogy amögött hajtva bejusson végre a belvárosba. Aztán végzett a főiskolásokkal, váltott pár szót Gallovičcsal, aki épp azon a napon szerződött át az Új Színpadról a Nemzetibe, megbeszélték, milyen hangszeren fogjátszani a darabban, ebéd helyett ivott egy csésze teát, és irány az igazgatói iroda. Miközben Bartha Andrea a jelmeztárat járta, s anyagszemlét tartott a varrodában, Eszenyi - az „igazoltan" hiányzó Kentaur helyett - elfogadtatta az előadás díszletét. Egyszerre volt Orlando és Phoebe, Méla Jacques és Célia; nem egész egy óra alatt az egész darabot eljátszotta - makettben. Mintha csak egy bábszínházi premiert improvizált volna elő- és hátteret, erdőt és barlangot bejátszva. Ujjai közt parányi zsákok, hordók, fák és bokrok élték majdani színpadi életüket, függönyöket húzott és fóliasátrakat emelt, bevilágított és színeket kevert. Igazgató és dramaturg vázlataiban kapott abból, ami Eszenyi fejében már pontosan készen áll. Késő délután vissza Pestre, Szabó Ildikó filmje, a Csajok díszbemutatójára, amelyben marakodó felesége egy civódó pasinak, majd Macbeth és Hermelin a Vígben, Dühöngő ifjúság a Pesti Színházban és április első napjaitól május végéig: Pozsony. Ahogy (Eszenyinek is) tetszik. (sz. g. I.) MA ESTE BEMUTATÓ A KASSAI THALIA SZINHAZBAN Milyen lesz Mágnás Miska? A bemutatóra való készülődésük utolsó „felvonásában" faggattam a társulat három művészét, valamint a Bakonyi Károly-Szlrmai Albert szerzőpáros operettjét rendező magyarországi szakembert. - Hogy milyen lesz? - kérdezett vissza a fiatal Rolla grófnőt alakító Kiss Szilvia a hétfői próba előtt. - A mi előadásunk korszerű változata a mozikban egykor nagy sikerrel vetített és a televízióból is ismert klasszikus Mágnás Miskának. Egy kicsit körülményesen készült a darab, mert a gyér anyagi lehetőségek miatt szinte minden külső feltétel szűk, kevés... • Kevés a szereplők játékkedve is? - Azzal nincs baj. Nekem például ez az első nagy szerepem, tehát szorgalmasan dolgoztam, készültem. Remélem, sikeres lesz a bemutatkozásom is. ^ ^ ^ A Korláth grófot megszemélyesítő László Géza szerint a darab érdekes színfoltja lesz a Thália repertoárjának. - Ez más stílus, másképpen kell játszani, mint a hagyományos prózai művekben. Ebből adódóan részben nagy örömmel, részben pedig a megszokottnál jobban izgulva készülök a bemutatóra. Úgy érzem, a közönségjói fog szórakozni. Kétségtelen, kell az ilyen jellegű kikapcsolódás, a vidámság, hiszen a gondból, a drámából mindenütt van éppen elég... ^ & ^ Tóth Tibor örül, hogy ő kapta Miska lovászlegény szerepét. - Megvallom őszintén, az ismert, klasszikus formában képzeltem el az operett színrevitelét, ám mostanra a korszerűsített változattal is teljesen megbarátkoztam. Ráhangolódtam, és velem együtt az egész társulat. És ez a fontos. íR Bodolay Géza, rendező: - A hagyományos nagyoperetthez zenekar, tánckar, énekkar és nagy színpad kell. Nos, mindez itt nincs meg. Egyébként a darab ősbemutatójára is egy kis színházban került sor, és szerényebb keretek között, mint ami az ötvenes évek elejéről ismert, átdolgozott változat színrevitelére volt jellemző. A tér itt sem nagy, a zenekarunk is kicsi, viszont az a mérvadó, hogy ez a jókedvű, fiatal társaság mit hoz ki ebből a darabból. Szerintem sokat. (gazdag) MEGALAKULT A MAGYAR IFJÚSÁGI VILÁGSZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI FIÓKJA Várják a fiatalok jelentkezését Lapunkban a közelmúltban adtunk hírt arról, hogy 1995. november 17-én Debrecenben megalakult a Magyar Ifjúsági Világszövetség, melynek elnöke L///cs Tibor lett. Kéthavonkénti megjelenésre szánt lapjukban, a Kard és Koszorú első, 1996. február 24-én megjelent számában így indo* kolják a szövetség létrehozását: „Magyarország történelmében mindig meghatározó szerepet töltött be a magyar ifjúság, diákság, megmozdulásaival forradalmakat, szabadságharcokat indított el. Nem mindegy tehát, hogyan élik meg lelkileg, szellemileg és anyagilag korunkat a magyar anyanyelvű fiatalok. Kialakul-e bennük a magyar identitástudat, az egyetemes magyar közösség vállalása." A politikai pártoktól független szövetséget írók, történészek, újságírók támogatják. Céljuk továbbá, hogy kapcsolatokat teremtsenek más országok ifjúsági szervezeteivel. Fehívásuk vissz, bangra talált, hiszen idén február 24-én tartott közgyűlésükön már erdélyi és szlovákiai fijl. évfolyam 1. szám 1996 február 24. j KARD ÉS KOSZORÚ .Ä jflwL A MAGYAR IFJÚSAGI VILÁGSZÖVETSÉG KÉT HAVONTA MEGJETEN© LAPJA "Megaiakuit a Magyar Ifjúsági Világszövetség!" - olvashatták a fiatatok sok hazai és határainkon túií újságban. Most a szervezet saját kiadású lapjában többek között megalakulásunk céljairól és körülményeiről szeretnénk írni. 1995. november 17.-én alakult rneg a Magyar ifjúsági Világszövetség. Az alakuló gyűlést természetesen hosszas tervezgetés elózte mog. Az Alapító Elnökség úgy Ezek a tények indokolták a Magyar Ifjúsági Világszövetség létrehozását. Szervezetünk pofitikal pártoktól és más tényezőktől teljesen független, őnálió szervezet. Célkitűzései és feladatai közé tartozik, hogy a határainkon túli magyar anyanyelvű fiatalság mindenlrányú kapcsolatát az anyaországgal fenntartsa és elmélyítse. Szeretnénk rendszeres kapcsolattartást kiépíteni a határokon klvili élő magyar fiatalokkal, választott atalok is részt vettek. így például a felsőszeli ifj. Szabó László, aki a szlovákiai „fiókszövetség" szervezését vállalta. - Milyen feladatokat tart fontosnak a világszövetség? - Célkitűzései közé tartozik, hogy a határon túli magyar anyanyelvű fiatalság fenntartsa és elmélyítse kapcsolatát az anyaországgal. Feladatuknak tekintik a magyar kultúra és nyelv ápolását, fejlesztését. Személyes kapcsolatok megteremtésére is törekszenek, elsősorban különböző ifjúsági találkozók, hagyományőrző táborozások, kerékpártúrák szervezésével. Ezek a rendezvények alkalmat nyújtanak arra, hogy a különböző országokban élő magyar anyanyelvű fiatalok barátságot kössenek. Fontosnak tartják, hogy nagyobb részt vállaljanak a fiatalok a környezetvédelemből, hiszen a mai környezetrombolás a mi jövőnket teszi tönkre. Az eredményes munkához szakbizottságokat hoznak létre a tagok, melyek önállóan dolgoznak. - Szlovákiából mennyien vettek részt a februári közgyűlésen? - Öten voltunk, valamennyien Nyugat-Szlovákiából. De szeretnénk, ha minél több itt élő magyar fiatal tagja lenne a szövetségnek, ezért is határoztunk úgy az elnökséggel, hogy létrehozzuk az úgynevezett szlovákiai fiókot. - Mit kell tennie annak, aki tagja szeretne lenni a világszövetségnek? - Elég, ha a következő címre: ifj. Szabó László, 925 03 Horné Saliby 128, levelet ír, ezután kap egy belépési nyilatkozatot a jelentkező, melyet kitöltve a fentebb említett címre visszaküld. A belépési nyilatkozatok továbbítása Debrecenbe már az én gondom. Szeretettel várjuk minden fiatal jelentkezését. (mislay) Színházi világ (botrány) nap volt Sok szempontból tűnt botrányosnak a tegnapi színházi világnap. Békés Pál drámaíró azt mesélte a rádióban, hogy létezik Franciaországban egy színház, amely városi pénzből is működött, egészen addig, míg nem következett el a helyhatósági választásokon egy jobboldali jelölt, valami hajógyáros vagy mi a fene győzelme. Polgármesterként a nyíltan baloldali színháztól megvonta a támogatás háromnegyedét. Ennyi lenne a történet. A többi már a halál, ami mint tudjuk nem alternatíva. De nem, mert Párizsban összegyűltek a színháziak meg támogatóik, más művészek és maga a francia kulturális miniszter. Lehet, hogy egy évadra még összeadják a pénzt más hajógyárosok, mondjam úgy: a színházszeretők, de jövőre az épületből rakja ki őket az a bizonyos színházgyűlölő hajógyáros és jobboldali polgármester... Két napja tele vannak vele a lapok, erről beszéltek a rádióban, a televízióban még a magyar kultuszminiszter is erről nyilatkozott. Budapest városatyái úgy döntöttek, szélnek eresztik a Thália Színház társulatát. Ez ellen aztán tegnap este igencsak szép, értelmes és tehetséges emberek gyülekezete színészek - tüntettek. Egy a baj, Magyarországon is van miniszter, de az nem tüntet. Pénzt meg nem tudnak összekaparni. Mecsoda különbség!... Van Szlovákiában két színház, amelyeket úgy akarnak csonkítani, hogy valójában összevonták őket. Néhány hétig még sztrájkolgattak, aztán színházi világnap ide, színházi világnap oda, lassan beadják a derekukat, mert nincs pénz. Ami pénz van, az máshol sincs. Mert a színházra nincs, nem jut. Különös, hogy az önkényre hajló politikusok és hivatalnokok mindenütt a színházakban látják a legfőbb ellenségüket. Érthetetlen, mert valójában az üres színpadon álló színész maga a megzabolázhatatlan szabadság... Lehetne. Benne van a botrányban a nagyobbak kistestvére is. Kassán a Thália Színház éléről leváltották azt az igazgatót, aki a gyéren csordogáló állami támogatást rendszeresen megfejelte alapítványi pénzekkel. Vendégrendezőket hívott, hogy épülhessen a társulat szellemisége. Még a körülmények javítására is futotta. Kijárta a városnál a most már optimálisnak látszó székházat, ahol stúdiót működtetnek. Szerződéseket kötött, hogy a társulat külföldön is játszhasson bérletes előadásokat. Nem hagyta megfojtani azt, amiért megéri csinálni. S lám, ha nem a város, akkor maga a miniszter és tányérnyalói. Ez is a világ... Mint ahogyan az, a maga porszemnyi nyomorúságában, hogy valamely kritikus mindegyre a hétvégi bemutatókra készülve elfelejti méltatni a színházi világnápon a színházat. Tényleg, van itt valami méltatni való? Színházak, színészek, rendezők meg a többiek küzdenek az anyagi ellehetetlenüléssel, a politikai hatalommal, a hivatalnoki önkénnyel. Ilyen helyzetben igencsak álságos lenne szép szavakat írni. Ünnepelni? Leborulni kellene a vállalásuk előtt, ha azt a valamit - a lelküket - olykor nem adnák oda méltatlan dolgokhoz, amitől oly kiszolgáltatottnak látszik a világ. Botrány. DUSZA ISTVÁN Veszélyben a Sárga kastély Dunaszerdahely városáról közismert, hogy aránylag kevés műemlék jellegű épülettel rendelkezik. Talán most sajnálhatjuk igazán, hogy annak idején nem sikerült megmenteni a Bacsák család által építtetett Fehér kastélyt, amely ma a városközpont egyik ékessége lehetne. A háború alatt a zsinagóga épülete is tönkrement, így Dunaszerdahelyen a két templomon kívül csupán a Kondé Miklós által építtetett Sárga kastélyt tarthatjuk számon, mint értékes műemléket. A Sárga kestély ad otthont 1970-től a város értékeket mentő, hagyományokat őrző kulturális intézményének, a Csallóközi Múzeumnak. A múzeum szomszédja 1990-ig a mezőgazdasági építővállalat volt, amely esztétikusnak egyáltalán nem nevezhető, beton elemekből összerakott kerítéssel választotta el területét a kastély szebb időket is megélt parkjának maradványától. E kellemetlen jelenséget az akkori vezetők azzal igyekeztek enyhíteni, hogy megígérték, új helyet találnak az építővállalatnak, s a felszabadult területet a múzeum kapja meg a csallóközi népi építészetet bemutató skanzen létesítésére. Közben a történelem kereke nagyot változott és a mezőgazdasági építők - a privatizáció jegyében megszabadultak az amúgy is felszámolás alatt álló részlegüktől, így került magánkézbe, az ún. INSTALA CENTER-hez a múzeummal szomszédos terület. Ezáltal a skanzen létesítésének egyébként is rendkívül döcögő terve végleg megsemmisült. A múzeum a csúnya beton kerítést tujafák ültetésével igyekezett eltakarni. A magáncéggel kezdetben nem volt a múzeumnak semmi gondja. Majd 1994-ben arra lettünk figyelmesek, hogy a tujafák takarásában bontják szét a kerítést. Gondoltuk új, szebb kerítést terveznek építeni. De, sajnos, tévedtünk. Emeletes raktárt akartak a kerítés mellé építeni. Természetesen a szomszéd megkérdezése nélkül. Amikor e tény tudomásunkra jutott, azonnal írásban jelentettünk a Körzeti Környezetvédő Hivatal területfejlesztési és állami építészeti részlegének. Jelentésünkre az építést 8-10 napra leállították. Ekkor jelentkeztek a szomszédaink, hogy csupán raktározási célokra fogják az épületet használni. Erre kapták az engedélyt, és tulajdonképpen - mivel az építmény már majdnem kész volt ebbe mi is beleegyeztünk. Alig telt el viszont egy év a raktár felépítése után, máris egy ideiglenes kémény jelent meg a tetején. Majd amikor az ideiglenes kémény okádni kezdte a koromfekete, szénmonoxidos füstöt alig tíz méterre a kastélytól, a tulajdonosoknál szóvá tettük ezt. Mivel a helyzet nem javult, újra írásban kértük az orvoslást a környezetvédelmi hivataltól. A hivatal 1996. január 9-én ki is vizsgálta az esetet és 1996. február 26-án tudomásunkra hozta, hogy mivel a használt kazán teljesítménye nem olyan nagy, nem tartozik a hatáskörükbe, vagyis az üggyel a törvény értelmében nem foglalkoznak. Az ideiglenes kéményből azóta is vígan ömlik a koromfekete füst, és ha a kastély felé fúj a szél - ami a Csallóközben nem ritka -, akkor bizony kifüstölik a múzeum dolgozóit és látogatóit egyaránt. Ha így megy tovább, akkor a Sárga kastélyt is átkeresztelhetjük KORMOS KASTÉLLYÁ. Reméljük, nem ez a célja a környezetvédő hivatalnak. Sajnos, a múzeum tehetetlen ebben a helyzetben, ennek ellenére reméljük, hogy találunk elfogadható megoldást. Ezúton kérem először a szomszédainkat, hogy gondolják még egyszer át ezt az áldatlan helyzetet, és tegyék meg a kellő lépéseket. Kérjük továbbá a körzet, a járás környezetvédő hivatalait, Dunaszerdahely város önkormányzatát, hogy segítsenek múzeumhoz méltó környezetet teremteni. Hiszen a Csallóközi Múzeum mindig arra törekedett, hogy a város, a járás, az egész régió jó hírnevét öregbítse. Ezirányú további munkálkodásunkhoz kérjük az illetékesek segítségét. DR. MAG GYULA a Csallóközi Múzeum igazgatója