Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-06 / 30. szám, kedd

1996. február 6. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 7 ] Vámos - odafent SZEMBENÉZŐ Nyissunk ajtót egymasnak! Történelem Szabó Ottó grafikája FELHÍVÁS Halkan voltjelen a magyar színházi életben Vámos László. Nem voltak „zajos" rendezései. Talán mert ő maga is csendesen' élt. Csendesen, de annál tevékenyebben. Dolgos éveket, telített évtizedeket tudhatott maga mögött. Magyardrámák, világirodalmi alkotások, zenés darabok nagymestere volt, s mindezek mellett: fiatal tehetségek sasszemű felfedezője. Kútvölgyi Erzsébettől Malek Andreáig színészek tucatjának nyújtotta segítő kezét, de lehetőséget teremtett az igazi nagyoknak, Darvas /vannak, Haumann Péternek és Németh Sándornak is. Otthon volt szinte miaden műfajban. Prózában, zenében, táncban pontosan, biztos stílusérzékkel, lényegre törően dolgozott. Valamikor a hatvanas években Rómeó és Júliát rendezett Szegeden, a Szabadtéri Játékokon. Kalocsay Miklóssal és Kútvölgyi Erzsébettel a címszerepben olyan előadást teremtett, amelynek azóta sem született párja. Legendássá tudta tenni a Bánk bánt, Az ember tragédiáját és A királyasszony lovagját is. A vágy villamosát Tolnay Klárival vitte színre;' ez is maradandó értékké vált Fejet hajtottak előtte az Operettszínházban is. A Hegedűs a háztetőn

t Bessenyei Ferenccel emelte az égig. Operettek, musicalek, operák hosszú sora kapott fényt és erőt általa. Vámos László, a bölcs játékmester, a halk művész nincs többé. 69 évesen befejezte. Be kellett fejeznie. Hosszú, súlyos betegség vetett véget tartalmas életének. A múlt év végén Veronába szólította nemes feladata. A denevért rendezte az Aréna kőszínházában. A főpróbák és a bemutató idején már magas lázzal küszködött. Ha az utolsó előtti pillanatban adta volna fel, már akkor is köszönet illette volna. De nem mondta, hogy nem bírja tovább. Kórházba vitték, annyira legyengült. Olasz orvosok próbálták itt tartani, de már nem tudott visszafordulni. Elindult és ment tovább a kijelölt úton. Az égi színpad felé. Az Operaház főrendezője volt 1994-től. Most már odafönn rendez. Halkan, de valami nagyon szépet. (sz. g. I.) Sírnak a szlovákiai magyar képzőművészek. Van rá okuk, mert alig-alig vesszük észre, hogy élnek. S ebben hibásak vagyunk valamennyien, akik tehetnénk, de nem teszünk értük semmit. Furdalhat bennünket a lelkiismeret. És furdal is, ahogy Kubická Kucsera Klára művészettörténész, Szabó Ottó grafikus vagy Kalita Gábor sorait olvasom a Kupolában. Apropó, Kupola! Látták már? Olvasták? Tudják egyáltalán, hogy megjelent a szlovákiai magyar képzőművészeti és építészeti havilap, a Kupola nulladik, bemutatkozó száma? Hallottak róla egyáltalán, hogy létezik a Jakoby Alapítvány, amely a képzőművészeti élet terén az alkotómunkát, a művek bemutatását, a tájékoztatást, művelődést, a kapcsolatteremtést támogatja bel- és külföldön egyaránt? S amely íme - Kalita Gábor főszerkesztésével és Kubička Kucsera Klára szakmai társszerkesztésével - kiadta a hazai magyar képzőművészeti életünkkel és építészetünkkel foglalkozó, hiányt pótló havilapot. Ám a januárra ígért első szám még várat magára. Vagy inkább - játsszunk a szavakkal! - nem magára: támogatókra. Szponzorokra és olvasókra. Hiszen a Kupolát „fel kell építeni". És nem lesz könnyű. Mert volt tegnapelőtt, talán még valami kis tegnap is, és van ma. De keservesen kirabolva. Ahogy Kubička Kucsera Klára bevezető írásában írja: nem létezik központi magyar művészeti és kulturális múzeum, központi és egyéb dokumentáció, nincsnek saját művészeti könyveink, szakirodalmunk, lapunk vagy legalább rovatunk valamelyik lapban, nincs állandó városi kiállítótermünk vagy magángalériánk. Végül is nincs semmink. Aztán hozzáteszi: azért ez teljesen nem igaz. Van szlovákiai magyar képzőművészetünk. Az van. Mint ahogy a Kupola is bizonyítja. Egyrészt azzal, hogy beszámol a Komáromi Képzőművészek '95 elnevezésű csoportról, a ROVÁS alkotócsoportról, az Érsekújvári experimentális művészeti stúdió, a Stúdió Erté nemzetközi kortárs képzőművészeti fesztiváljáról. Illetve azzal bizonyítja képzőművészetünk eleven létét, hogy bemutatja a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériát, valamint közreadja a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága 1990 és 1995 közti tevékenységének időrendi krónikáját. Szóval van SZMKT is. Csak hát ezzel is baj van. Belső rendszere jelenleg nagyobb repedéseket mutat, mint keletkezése idején - írja Kucsera Klára. Ami nincs - vagyonos, hozzáértő magángyűjtők és gyűjtemények, mecénások. Es ami szintén hiányzik - Szabó Ottó, a Rovás alkotócsoport megalakítója szavait idézve -: igény a minőségre, a korszerűségre, a szakmai hozzáértésre. Nincs. Ez tényleg nincs. És sajnos aligha hihetem, hogy hamarosan lesz, hogy egyik napról a másikra ki lehet majd alakítani. Hiszen ahogy Kucsera Klára látja: A nagyközönség hozzáértése az elmúlt évek elhanyagolt esztétikai nevelése mellett hosszan tartó művelést igényel. S még inkább elszomorító, hogy valóban úgy állnak a dolgok, ahogy fiatal képzőművészünk és neves művészettörténészünk fájón panaszolja: a művészeti kritika sincs jelen a kulturális életben, ezért, aminek a szüksége nyilvánvalóan megnövekedett, az a tájékoztatás, a híradás sokak aktivitásáról, küzdelméről, eredményeiről. A mai helyzetben ezt tartom a legfontosabbnak - írja a Kupolában Kucsera Klára. - Állást foglalni, vitatkozni, értesíteni. Kopogtatunk. Kinyílik az ajtó? - kérdezi. íme, legyen! Mi Szembenéző rovatunkkal megkezdjük a párbeszédet. Megnyitjuk az ajtót. Legyen benne vendég a képzőművészet. Várjuk hazai képzőművészeink, művészettörténészeink, szakíróink és természetesen a közönség szembenézését. Hozzászólását. Véleményét a fenti kérdésekkel, gondolatokkal kapcsolatban. Nézzünk szembe együtt a valósággal! TALLÓSI BÉLA Az erdőkertesi Kulturális Közhasznú Alapítvány és az Ady Endre Művelődési Ház az Országos Versmondó Szövetség szakmai támogatásával „Anyám fekete rózsa" címmel hatodszor rendezi meg vers- és prózamondók nemzetközi találkozóját, nem hivatásos versenyzők számára. Az anyák napjára meghirdetett versenyen gyermek (12-16 év) és felnőtt kategóriában lehet indulni. A jelentkezőknek három verset kell megjelölniük, melyek közül az egyiknek az anyasághoz kell kapcsolódnia. A találkozó szlovákiai elődöntője 1996 márciusának végén, Léván lesz. Az időpontról időben értesítjük a jelentkezőket. Jelentkezési határidő: 1996. február 26., a következő címen: Újváry László, 934 01 Levice, Štefánik utca 16. Jelentkezéskor kérjük adják meg a nevüket, születési dátumukat, lakhelyüket, a három vers költőjének nevét és címét. ÜKUPOU) SZLOVÁKIAI MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI is ÉPÍTÉSZETI HAVIIAP 1995/0 £ JÓ HÍR Ismét lesz Magyar Filmszemle Gálffi László és Eszenyi Enikő a Csajokban (Inkey Alice felvétele) Megkongatták tavaly is a vészharangokat: az állami támogatás teljes elapadásával szép lassan kileheli lelkét a magyar filmgyártás. Aztán kiderült, innen-onnan mégiscsak folydogálnak százezrek, pironkodva összekoldult milliók. A magyar filmrendezők nem ismernek lehetetlent. Ha nem kapnak fentről, kérnek a „szomszédtól". Múlt év szeptemberében már tizenheten jelezték: ha '96 februárjában is lesz filmszemle, ők boldogan beneveznek alkotásaikkal. Filmszemle pedig, potom 29 milliós költségvetéssel az idén is lesz. Február 9. és 13. között az Uránia, a Broadway és a Puskin moziban. A nyitóés a zárófilmet a Budapest Kongresszusi Központ tűzi műsorára. Horváth György, a 27. Magyar Filmszemle harmincnyolc éves igazgatója a szakma elkerülhetetlen fiatalítását szorgalmazza. A fesztiválon részt vevő filmek rendezőinek átlagéletkora éppen ezért alacsonyabb lesz az eddig megszokottnál. Ebből eredően más lesz a koncepció is. A hagyományos műfajú és hosszúságú játékfilmek mellett ún. műfajsértő, kísérleti műveket is besoroltak a programba, és újjáélednek a kisjátékfilmek, a rövid történetek is. A 23 mozifilm (Szabó Ildikó: Csajok, Sólyom András: Érzékek iskolája, Sándor Pál: Ég a város, ég a ház is, Jancsó Miklós: A nagy agyhalál, Makk Károly: Magyar pizza, Kern András: Sztracsatella, Kottái Róbert: Szamba...) mellett természetesen dokumentumfilmeket is láthatnak majd az érdeklődők, s ami ugyancsak újdonságnak számít: tévéfilmek is bekerültek a programba. Ezek az alkotások ugyanis évek óta már csak külföldön versenyezhetnek, így pedig nem igazán jutnak el a tévénézőkhöz. A magyar mozgóképkultúra egyetlen maratona tehát most sem marad el. Ami egyértelműen azt jelzi: Budapesten nemcsak külföldi produkciók, magyarfilmek is szép számban készülnek. (sz-ó) „Miért a miért?" Jacques Derrida: A szellemről, Heidegger és a kérdés c. könyvéről, Oslrls Kiadó Budapest, 1995 Ma már közhelynek számít, hogy a szerkezeti nyitottság tartalmát illetően viszonylag legegyértelműbb képét Derrida adja, vagy Umberto Eco A nyitott műve, és Jakobson Hang Jel - Verse. Mégis, a szerkezeti nyitottság nagyfokú növekedése mögött, az előbbiekben felsorolt alkotásokat látom. A visszajáró szellemről „A visszajáró szellemről, a lángról és a hamuról fogok beszélni. No meg arról, mit jelent Heideggernél az elkerülni szó" írja kötetének első mondataiban Derrida. Heidegger és a szellem. A sokat foglalkoztatott, elfeledett, felidézett fogalom. Heidegger mélázása - a kötet tárgya. A szóban forgó Derrida-kötetből azt is megtudhatjuk, hogy a folyamatosan végzett szellemkutatás révén válik lehetővé, hogy Heidegger fel tudja mérni az olvasóval szembeni helyzetét, és adottságainak, céljainak megfelelően olyan stratégiát tud kidolgozni, amelyet a felismert szellemi mozgások számára lehetővé, illetve az olvasó számára olvashatóvá tesz. Heidegger és a szellemkutatás Ezen szellemkutatás bár sok sajátossággal bír - célját, lényegét, módszereit tekintve nem különbözik Derrida vizsgálatától. A szellemkutatás a szellem megismerésének, a szellembefolyásolás lehetőségei megalapozásának eszköze, hagyományos feladata a mű olvashatóságának támogatása, fokozása. Ugyanakkor ma már ez kevés, és Derrida szerint is az; meg kell haladnia ezt a funkciót, mélyebben meg kell ismernie az író és az olvasó kapcsolatát, vizsgálnia kellene, hogy a mű olvasása közben az olvasó milyen igényeket fogalmaz meg a kezelhetőség, a praktikusság, esztétikusság stb. szempontjából a művel szemben. Ezt az igényt a szellem-felhasználáskutatás elégítheti ki, amely a mű és az olvasó tartós kapcsolatát veszi vizsgálat alá, a tartós olvasottság során gyűjtött tapasztalatokra kíváncsian igyekszik megismerni az olvasók véleményét. Mert a szellem-felhasználáskutatás kiterjeszti az író döntési mezejét az olvasó igényeinek figyelembevételére is. Még akkor is, ha elméletet állít fel. Az elmélet és a könyv esetében azt vizsgálja, hogy az olvasó objektív mérlegelése és a megelégedettség objektív és szubjektív elemei hogyan alakulnak, író/elméletfelállító-felhasználásnál ez a vizsgálat odáig terjed, hogy az olvasó által olvasott mű milyen hatást gyakorol a felhasználás során és mennyiben javítja (vagy rontja) a vele előállított mű sikerét. Derrida és a szellemkutatás A szellemkutatás tárgyát Heideggerre vontakoztatva Derrida által - tekintve szokás a művekre, elméletekre, és magára a szellemiségre irányuló szellemkutatást megkülönböztetni, indokát a vizsgált területek sajátosságai adják: mások ugyanis az olvasók sajátosságai, az információszerzés módjai, a szellembefolyásolás lehetőségei. Nem új felismerés, de hangsúlyozandó: a művek írói „olvasmánycsomagot" kínálnak. Nem pusztán egy művet írnak meg, elméletet állítanak föl, hanem problémamegoldást, esztétizálódási folytonosságot kínálnak, amely garanciával egészül ki. Utóbbiak híjával nem alakulhat ki tartós kapcsolat és gyümölcsöző szellemi pozíció író és olvasó közt. A szellemkutatás adatainak feldolgozásánál az „adatokat" különböző módszerek segítségével további elemzésre alkalmassá kell tenni. Ezt szolgálja Heidegger és Derrida vizsgálódása. Az idősorok vizsgálata kiemelkedő fontosságú. A periodikus hullámzások, a trendelmélet vizsgálata, az egyes komponensek érzékelhetővé tétele vagy éppen kiszűrése, a kialakult függőségi kapcsolatok formájának meghatározása a mélyebb elemzést segíti elő. A függőségi kapcsolatok (író és olvasó között) kimunkálása lehetővé teszi az előrejelzést, illetve a hiányzó adatok pótlását, a más elméletek/művek alakulásával való összehasonlítást. Az idősorok vizsgálatánál - számomra így válik világossá - arra különösen kell ügyelni, hogy miután a múltra vonatkozó adatok a szellemi jelenségre a múltban ható tényezők összegzett hatását tükrözik, a mechanikus és a szellemi extrapoláció ezt is kivetíti a jövőre, holott lehetséges, hogy másféle, vagy másféle erősségű, jellegű tényezők hatásával kell számolni. Az adatok feldolgozásánál fontos az adatok közötti sztichasztikus kapcsolatok feltárása. Ki kell munkálni, hogy létezik-e közöttük kapcsolat, az milyen irányú, mértékű, milyen a kapcsolat szorossága. Ezek felderítésére vállalkozik Heidegger, még inkább Derrida. TURCZI ÁRPÁD '