Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-01 / 26. szám, csütörtök

1996. február 2. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZÓ [1] Leginkább a közlekedés drágult A statisztikai hivatal jelentése szerint 1995-ben az éves infláció mértéke 9,9 százalék volt Az élelmiszerek körében a legnagyobb mértékben a burgonya és a burgonyából készölt termékek drágultak: - e termékcsoportban az infláció 49,4 százalékos volt. A cukor és cukrásztermékek esetében is meglódultak az árak: átlagosan 22,6 százalékos áremelkedést regisztráltak. Az alkoholmentes üdítők esetében 15,4, a zöldség és gyümölcs kategóriájában pedig 12 százalékos volta drágulás. Érdekes, hogy a közétkeztetésben 1995-ben jobban meglódultak az árak, mint az éttermek esetébén; az előbbi kategóriában 12,8 százalék, az utóbbiban 11,5 százalék volt az infláció mértéke. Aggasztó, hogy a szolgáltatások területén éppen az egészségügyi és szociális szolgáltatások, valamint az üdülés költségei emelkedtek a leginkább, mégpedig érezhetően - 21,3 százalékkal. A fogyasztói árak alakulását bizonyos adminisztratív döntések is befolyásolják: e téren a legérezhetőbb az az 1995. július Íjén bekövetkezett változás, amely a viteldíjak emelkedésében mutatkozott meg. Az autóbusz-közlekedésben 41,5, a vasúti személyszálításban 26,3, a városi tömegközlekedésben pedig 6 százalékos áremelkedést gerjesztett. Az infláció természetesen a létfenntartási költségek növekedesében is megmutatkozott valamennyi szociális csoportra vonatkoztatva az emelkedés 9,5 százalékot tett ki. PETER GAJDOŠ, Práca Kockázatos az előkészítetlen bankprivatizáció Vladimír Mečiar miniszterelnök az elmúlt héten bejelentette: legkésőbb február közepéig a Szlovák Nemzeti Bank kivételévei valamennyi hazai pénzintézetet privatizálják. Ennek kivitelezhetőségéről kérdezte meg a lap munkatársa Viliam Vaškovičot, a Demokratikus Unió parlamenti képviselőjét m Mi a véleménye a bankprivatizáció lehetőségéről és a terminus meg tarthatóságáról? - Értelmetlen tiltakozni a pénzintézetek privatizálása ellen. A kérdés lényege másban rejlik: abban, hogy vajon éppen most van-e a privatizáció legalkalmasabb időpontja. E lépés megtételére a gazdasági transzformáció kezdetén sokkal kedvezőbb körülmények voltak, akkoriban ugyanis a bankok hitelportfoliói jóval előnyösebb szerkezetűek voltak. Ezt a lehetőséget elszalasztották, a bankszektorban időközben romlott a helyzet Nem feltételezem, hogy a legnagyobb pénzintézeteket az Általános Hitelbankot a Szlovák Takarékpénztárat valamint a Beruházási és Fejlesztési Bankot február 15-éig privatizálni lehet Mindegyiknél mások a feltételek. A Szlovák Takarékpénztár esetében teljes privatizációról kell beszélnünk. A legnagyobb vita éppen erről a pénzintézetről folyik, ugyanis a lakossági betétek területén csaknem monopolhelyzetben van. Szerintem kalandorság e pénzintézeteknek a tervek szerinti gyors privatizálása. Az a veszély fenyeget hogy egy szűk nagyipari lobby teszi rá a kezét a legnagyobb pénzintézetekre, s ezáltal az ország iparának a 90 százaléka felett szerezné meg az ellenőrzési jogot ALENA GOTTWEISOVÁ, Sme Minisztériumi rendelet a nyelviskolákról A kormány törvényelőkészítő tanácsa a napokban megvitatta és elfogadásra ajánlotta azt a minisztériumi rendelettervezetet amely valószínűleg 1996. március l-jén lép hatályba, és lényegesen módosítja a nyelviskolák alapítási, valamint működési feltételeit Az új rendelet értelmében nemcsak az iskolaszékek alapíthatnak nyelviskolát hanem egyházak, önkormányzatok, sőt természetes és jogi személyek is. Az alapításkor bizonyos feltételeknek eleget kell tenniük például ilyen kritérium a megfelelő óraszám, a leendő tanárok pedagógiai és szakmai felkészültsége, az egészségügyi, biztonsági előírások megtartása stb. LÝDIA VÝBORNÁ, Pravda A gyógyszerészek panaszkodnak az államra Mától számos külföldi gyógyszer ára, ha kis mértékben is, de olcsóbb lesz. A gyógyszerészeknek ezért át kellett árazniuk az árusított termékeket s különösen a nagy raktárkészleteket felhalmozók számolhatnak komoly anyagi veszteséggel. Az átárazást éjszaka kellett véghezvinniük, mivel a veszteségek elkerülése miatt nem engedhetik meg maguknak a zárvatartást Az Altalános Egészségbiztosító munkatársa közölte, hogy az új árakat tartalmazó merevlemezeket még január 17-én megküldték a gyógyszertáraknak, a gyógyszerészeknek azonban - mint mondotta - a saját érdekükben a pénzügyminisztérium közlönyét is be kell szerezniük, amely feltünteti az árváltozásokat A minisztérium azt állítja, hogy a közlönyt még január 23-án kinyomtatták, a gyógyszerészek azonban még nem kapták meg, tegnap még magának a gyógyszerészkamara elnökének sem volt meg. A gyógyszergyártók sem viselkedtek tisztességesen, mivel ők már két és fél hónappal ezelőtt tudtak a készülő árváltozásokról. Sme (Rövidítve) Hogyan tovább, Európa Tanács? Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése ugyanazon a héten határozott Oroszország felvételéről, amely héten Szergej Kovaljov kilépett Borisz Jelcin tanácsadói testületéből. A legnevezesebb orosz emberjogi aktivista ezzel világossá tette: Borisz Jelcint a maga részéről nem tartja immár a moszkvai viszonyokhoz mérten sem demokratának, sem a demokratikus fejlődés garanciájának. Az már csak hab volt a tortán, hogy a felvételről való szavazás napján a strasbourgi palota folyosóin ott handabandázott Vlagyimir Zsirinovszkij is, és miközben az ülésteremben a közgyűlés küldöttei Oroszország integrációjának a szükségességével érveltek, ő a létrehozandó szláv államközösségbe való belépést ajánlgatta Szlovákiának. Az Oroszország ET-tagsága mellett felsorakoztatott érvek nagyon ismerősen csengenek. A rendes tagsági státus számonkérhetővé teszi az emberi jogi konvenciók megtartását, biztosít egyfajta demokratikus kontrollt a felvétel elutasítása viszont az izolacionista, az európai normákat visszautasító politikusokat erősítené - ez a gondolatmenet több közép-kelet-európai ország, köztük Szlovákia vagy a balti köztársaságok felvételekor is elhangzott. Ez utóbbi országok azonban az Európa Tanácsot csak az integráció első lépcsőfokaként értelmezik, és ambícióik az EU-, illetve NATO-tagságig terjednek. Éppen ezért e távlati célkitűzések elérésének szempontjából nem mindegy, hogyan értékeli emberi és kisebbségi jogi politikájukat az Európa Tanács. Oroszországnak azonban ilyen céljai nincsenek, ezért sokszoros súllyal vetődik fel a korábban is aktuális kérdés: milyen eszközökkel rendelkezik az Európa Tanács arra az esetre, ha tagállamai nem teljesítik kötelezettségeiket? A tagállamok külügyminisztereiből álló miniszteri bizottság tagjaitól aligha várható el, hogy kezdeményező lépéseket tegyenek az ellenőrző mechanizmus, illetve a szankciók szigorítása terén. Biztató ugyanakkor, hogy a parlamenti közgyűlés éppen a szervezet kibővítésével járó „felhígulás" veszélyét látva már tavaly áprilisban döntött saját ellenőrzési mechanizmusának a továbbfejlesztéséről, a lehetséges büntetéseket is megszabva. Korlátozott jogköreire tekintettel ezek maximuma a kötelezettségeit megszegő ország küldöttsége mandátumának a felfüggesztése egy közgyűlési ülés időtartamára. Hogy az 1995. április 26-i határozat nyomásgyakorló hatása nem elhanyagolható, azt éppen egy szlovák példa bizonyítja: a mandátumfelfüggesztéstől tartva szavazta meg a parlament Bauer Edit küldöttségi tagságát. De tegyük ismét hozzá: a pozitív döntés hátterében minden bizonnyal ott voltak az Európai Unió és az Egyesült Államok figyelmeztető jegyzékei is. Hogy az Európa Tanács és általában a nemzetközi közvélemény nyomása nem lebecsülendő tényező, bizonyítja például a diszkriminatív észt állampolgári törvény módosítása is. Ám sem Szlovákia, sem Észtország vagy éppen Macedónia nem nukleáris nagyhatalom. Ami esetükben hatásos volt, egyáltalán nem bizos, hogy az lesz Moszkva esetében is. Ha az Európa Tanács komolyan gondolja, hogy Oroszország felvételével az emberi jogok érvényesítése felé tett egy jelentős lépést, akkor az eddigieknél mélyebb önvizsgálatot tartva kell elgondolkodnia saját szerkezetének a reformján. Ennek első lépcsője az lehet, ha az egyes országok küldöttségei tudatosítják, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében nem saját állami diplomáciájuk meghosszabbított kezének a szerepét játsszák. Ezt követheti a közgyűlés jogköreinek az erősítése a miniszteri bizottsággal szemben. A jelenlegi helyzetbe való belenyugvás könnyen azt eredményezheti, hogy Oroszország felvételének a napja nem mint az európai gondolat győzelme, hanem mint annak arculcsapása vonul be a történelembe. SÁNDOR ELEONÓRA í KOMMENTÁRUNK Az alaphangtól a perifériáig ítéljék meg gazdasági szakírók, érdemes volt-e Mečiarnak hét minisztert és több mint félszáz üzletembert magával vinnie Belgrádba. Önmagában véve jó és dicséretes, ha a kabinet keresi a hazai ipar, a vállalkozók számára az új piacokat, a hangsúlyozottan gazdasági együttműködés bővítésének a lehetőségeit. Gondolom, a delegáció összetételével is ezt kívánták demonstrálni. Csakhogy a belgrádi tárgyalások nem vonatkoztathatók el az általános politikai helyzettől, megvolt a politikai alaphangjuk, erről maguk a résztvevők gondoskodtak, van felhangjuk, és formálódik az utóhang. Ami az alaphangot illeti, a gazdasági témakörből nagyon is kilógott a lóláb: a jugoszláv hírügynökség közleménye szerint a szlovák f ét elégedett a Vajdaságban élő szlovák kisebbség helyzetével, s Pozsony úgy véli, hogy a jugoszláviai szlovákok jobb helyzetben vannak, és több joggal rendelkeznek, mint a más országokban élő szlovák nemzetiségi kisebbségek. Nyilvánvaló, hogy ezt nem Romániának, Oroszországnak vagy Lengyelországnak címezték, hanem Magyarországnak. Mečiar tudja, miért pont Belgrádból kellett egyet Budapest félé böknie. De csodálkozni nem kell rajta, főleg ha visszagondolunk arra, ami tavaly november végén jelent meg abban a hivatalos belgrádi közleményben, amelyet Savovic Margit jugoszláv tárca nélküli miniszternek és Jozef Reának, a szlovák parlament kisebbségügyi bizottsága elnökének a tárgyalásairól adtak ki: Jugoszlávia és Szlovákia egyetért abban, hogy a kisebbségek ügye az adott ország belügyének számít, s az e kérdés nemzetközivé tételét célzó törekvések az állami szuverenitás megsértését jelentik Azon túlmenően, hogy ez a megállapítás ellentétes a legújabb nemzetközi dokumentumok betűjével és szellemével, normális európai politikus ilyet ma már nem mond, hiszen nyilvánvaló, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése az egyik legsúlyosabb nemzetközi probléma, sőt biztonságpolitikai kérdés is. Különösen ott nem mond ilyet az ember, ahol a második világháború utáni időszak legnagyobb nemzetiségi-etnikai háborúját kirobbantották. Ezen sem csodálkozhatunk, ismerve az egyik „felhangot", történetesen annak a lapnak a véleményét, amelyet nemrégiben kifejezetten a kormány hozott létre. A Nová Smena mladých kedden ezt írta a belgrádi tárgyalások kapcsán: Most, a háború utáni időszakban már koordinálni lehet Szlovákia, Ukrajna, Románia és Jugoszlávia Magyarországgal szembeni politikáját. Ez a négy ország tökéletesen körbezárja a magyar területeket, és megfontolt közös taktikával megakadályozhatják, hogy a magyar irredentizmus problémája túlnője az elviselhetőség határát. Ha Budapest tiltakozna, azt lehetne válaszolni, és ez tény, hogy ezt nem a kormány mondta, csak a szócsöve. Meg hogy újságírói túlkapásról van szó. De az is tény, hogy valamiféle magyarellenes kisantant-koncepció évek óta visszavisszatér a köztudatba, amit a kormánykörök gyanús lépései-kijelentései is táplálnak. Például az, hogy a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálásával meg kell várni a román-magyar alapszerződés megkötését. Ez is, meg még sok más friss tény - melyekkel naponta foglalkozunk - is igazolja, hogy a kormány sokat emlegetett programnyilatkozata a külpolitikai orientációt illetően már érvényét vesztette. A hangsúlyozott EU- és NATO-tagságról van szó. Mert a NATO- és EU-ellenes, valamint a Szlovákia semlegességéről szóló koncepciók épp a kormánykoalíciós körökből származnak. Mellesleg még a külügyi kormányzat sem vette magának a fáradságot, hogy egyértelműen visszautasítsa Zsirinovszkij múlt heti ajánlatát, hogy Szlovákia a NATO helyett lépjen be a szláv és pravoszláv államok szerinte újraformálódó tömbjébe. Végül ami az utóhangot illeti: ezt a kormányzati körök szeretnék levezényelni, azzal a kicsengéssel, hogy óriási külpolitikai sikerről van szó, mint Mečiar minden külföldi útja esetében. A laikusnak talán be lehetne ezt magyarázni, ha a tények nem azt tanúsítanák, hogy a szlovák külpolitikának egyáltalán nincs koncepciója, minden az ahogy esik, úgy puffan elv szerint történik. A tények. Mečiar tavaly 24 külföldi utat tett, de csak nyolc volt hivatalos látogatás (érthetőbben: a többire nem meghívták, ő maga kezdeményezte, és a vendéglátó állam legfelsőbb vezetői nem is fogadták). A nyolcból is csak kettő volt nyugati út: az egyik Portugáliába, a másik Párizsba - de csak azért, hogy ott aláírja a szlovák-magyar alapszerződést. Mečiar januári mérlege: ukrán kollégájával a Magas-Tátrában tárgyalt, most pedig Miloseviccsel, akit a közvélemény igenis háborús bűnösnek tekint. Volt Bonnban is, de Kohl messziről elkerülte őt. Viszont például az úgymond mögénk szoruló Lengyelország államfője, Kwasniewski, aki december végén foglalta el hivatalát, máris külföldi körutat tett, tárgyalt a német kancellárral és államfővel, a francia állam- ás kormányfővel, a belga királlyal és kormánytővel meg a NATO főtitkárával. Ebből is látszik, kinek a geostratégiai helyzete fontos a Nyugat számára. Végre tudomásul kellene venni: ha a kormány nem változtat a belpolitikáján, éspedig a demokrácia irányába, hogy ezzel megvethesse egy szolidabb és stabilabb külpolitika lehetőségét is, akkor Szlovákia végleg a perifériára szorul. Persze nem a nyugati oldalon. í SZÁLKA ÉS GERENDA Akkor hát ezerszáz éve behatoltunk I. „A magyar törzsek a IX. század végén behatoltak a Duna menti síkságra " - áll ez a földrajzi, történelmi, politikai és nyelvtani marhaság hatodikos fiam történelemkönyvében. Tegyem hozzá, nem az egyedüli. Ha nem ismerném a parlamentáris demokrácia kereteiben tenyésztődő szlovák nemzetállami emberfaj mai ideológiáját könnyed mozdulattal a sarokba dobhatnám az 1989-ben. még a pártállam zűrzavarai közepette megjelent tankönyveL Ennél azonban többről van szó. Maga az a tény joggal irritálhatta a szlovákságot hogy évtizedekig a cseh történelem volt túlsúlyban a tankönyvekben. Csak hát sajnos, ők maguk sem akarták, hogy végre kigyógyuljanak tudathasadásosságukból, mondván: már akkor inkább a szláv Nagymorva Birodalomban velünk közös múltat látó csehek középkori és újkori történelmét tanítsák, mintsem a Szent István megalapította magyar királyságnak a szlovákok részéről is jelentősen formált történelmét. Ez ugyanis nem volt szláv. Mekkora történelmi sérelem! Márpedig ez a sértettség lett domináns mindenen, ami a magyarokkal volt kapcsolatos a szlovák történetírásban. Ennek hétköznapi lecsapódásait olvashatjuk a már említett hatodikos tankönyvben. Sorozatban találkozunk ellentmondásos állításokkal. Ezek ékköve, hogy egyik helyen .gazdaságilag fejlettebb szláv lakosság "-ot emleget akiktől „a magyarok megtanulták a földművelést, a növénytermesztést, a háztáji állattenyésztést, a lakóházépítést és néhány szerszámfajta készítését". Kicsit odébb már a kialakuló feudalizmusról értekezve írják: „A nemesség a magyar törzsfők és a szláv főurak soraiból alakult ki. (...) A szegény magyarok és a leigázott szláv lakosság tömegei alkották a jobbágyok osztályát. (...) A mezőgazdaság alacsony színvonalú volt." Ezek szerint a szláv főurak mégsem lettek leigázva a „déloroszországi sztyeppékról" idevándorolt magyarok állal. Meg a földművelést is elfelejtette a magyarok közelében a gazdaságilag fejlettebb szláv lakosság. Ezeket az állításokat gyermekfejekbe kénytelenek sulykolni a szlovákiai történelem szakos tanárok. Magyarok és szlovákok. Pedig vannak tisztességes módon bizonyított tények. Melyek szerint a magyar törzsek a Kárpát-medencébe minimum két irányból és több szakaszban érkeztek. Nem Oroszországból, amely akkor nem is létezett, hanem a Baskíria területén fekvő őshazából, majd a VII. század után a Kazár Kaganátus keretébe tartozó területekről a Volga-Káma környékén át az Al-Duna és a Don közötti, Etelköznek mondott területekről. Mindez évszázadokig tartott. Olyannyira, hogy a Nagymorva Birodalomba érkező magyar törzsek tényleg érinthették a novgorodi fejedelem leigázta Kijev és a keleti szlávok egyesített birodalmát ami persze nem volt még Oroszország. Mint ahogy az is kutatásokkal bizonyított, hogy az ideérkező magyarok nemcsak morvákat szlávokat találtak, hanem késői avarokat is. A terület déli része a bolgár birodalomhoz, a délnyugati része a frankok birodalmához, és csak északi, északnyugati területei tartoztak a Nagymorva Birodalom alá. Olyannyira, hogy az első magyar csapatok Svätopluk oldalán harcoltak a frankok ellen, és Simeon bolgár cár ellen Bizánc bízott rájuk harci feladatokat. Kétségtelen, hogy a magyarok új hazát kerestek, s az ideérkező törzsek a már virágzó birodalmak közötti háborúskodásba csöppentek. Érdekük fűződött hozzá, hogy a letelepedés folyamatára figyelve részt vegyenek ezekben. Más állapot kialakulásáról tanúskodnak a nyugati kalandozásokról szóló kútfők. A vereségek, a harcosok számbeli fogyása mérsékelhette a harci kedvet, de a politikai hegemónia kialakítását ezek csak serkentették. Ez nem hamis mítosz, ez nem a történelmi sértettség lelkisége diktálta ellenszenv halmaza. Ezerszáz éve ezen a helyen lezajlott egy történelmi változás, aminek következtében megváltozott KözépEurópa egésze. Tudom, hogy a tankönyvek szintjén, azaz a mindennapokban kellene érzelmek nélkül, csupán a történelmi tényekről beszélni mindarról, ami a Nagymorva Birodalom után született közös szlovák-magyar történelem. Tarthatatlan az az állapot, amelynek közepette a jobbágyok szlovákok, a főurak magyarok voltak. Erősen gondolok itt az Élet és Irodalomban évekkel ezelőtt lezajlott vitára, amikor Hanák Péter az akkor hivatalos szintre emelt szlovák történelmi névátírással kapcsolatban megjegyezte: ne csak a név és a főúr tessen, hanem a deres és a tized is. A Kárpát-medencében talán már évezredek óta nincsenek vétlen népek, ártatlan nemzetek. S ha egy kisdiák történelemkönyvében egy még mindig a másokat lekicsinylő, ugyanakkor egy önmagát alárendelt szerepre kárhoztató szlovák nemzetet perezentálnak a történészek, nem gondolhat az ember másra, mint a szándékos hamisításra.