Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-27 / 35. szám
Beszélgetés a dunkerque-i junior vízilabda-világbajnokság két hősével veszteség nélkül diadalmaskodott) a bronzérmes szlovák válogatott lesz, nevezetesen annak két komáromi játékosa, a Gergely fivérek. Istvánt, a kapust az egyhetes viadal legjobb „portásává” hirdették ki, öccse, Mihály a vb egvik legeredményesebb pólósa lett. • Felettébb nehéz a dolga a kapusnak a pólóban, hiszen ha nincs formában, akkor gyors egymásutánban kapja a gólokat. Ennek ellenére ezt a nem éppen hálás posztot választottad. Miért?- Amikor jó egy évtizeddel ezelőtt elkezdtem, örültem annak, hogy vízilabdázhatok. Az edzőm beállított a kapuba - és én felettébb boldog voltam. Az első bravúros védések után eldöntöttem: maradok továbbra is hálóőrnek. Nem bántam meg, hogy hű maradtam a piros sapkához. • Az első' potyagólok sem szomorí- tottak el?- Amikor éreztem, ezt a lövést háríthattam volna, s a labda a hálóban kötött ki, nagyon dühös voltam. Sosem felejtem el, amikor Érsekújváron játszottunk, a hazai center közeli lövéseit mind ki- védtem, a távoli bombákat viszont rendre „beszedtem”. Ilyen a kapussors. Sosem gondoltam arra, hogy egy- egy sikertelen meccset kö vetően megfutamodom. Sokszor még dicseked tem is azzal, hogy kapus vagyok. • A taposást is „csíped”?- Nem okoz(ott) különösebb problémát, rendszerint két- háromkilós ólomszíjjal - megállás nélkül - negyedóráig gyúrom a vizet. Van, amikor egy fél tréning is ebből áll. Aztán jön az ún. „székezés”, ezzel a bizonyos ülőalkalmatosság gal - fej felett tartva - tizenkétszer tíz métert szoktam taposni. Aki azt hiszi, könnyű dolog, próbálja ki... • Ki az, akitói sokat tanultál? mert ha erre a mérkőzésre gondolok, mindig sírhatné- kom van. Nemcsak én tehetek arról, hogy negyedikek lettünk, hanem a válogatott valamennyi tagja. Túlzott önbizalommal szálltunk vízbe, azt hittük, nem érhet meglepetés. És erre mi történt? Elveszítettük a hosszabbításdrámát. Inkább felejtsük el a Matador strandfürdőben történteket. • Gondoltál arra, hogy Dunker- que-ben érmes helyen végez(het)tek?- A szakvezetés a nyolc közé várta a válogatottat. Én azért jóval derűlátóbb voltam, bíztam abban, hogy bejutunk a négy közé. Azzal viszont mindannyian tisztában voltunk, a magyarokat nem lehet megszorítani. Kár, hogy nem a fináléban találkoztunk velük... • Mikor védtél először a válogatottban?- Egy komáromi nemzetközi ifitomán én voltam a harmadik kapus. A nagy favorit magyarok ellen az utolsó két negyedre küldtek be a vízbe, és csodák csodájára egy gólt sem kaptam. Igaz, az félgőzzel szén több góllal vezetett. • Mik a terveid? • Misi, milyen érzés világbajnoki bronzérmesnek lenni?- Fantasztikus. Most is előttem van az a pillanat amikor az ausztrálok elleni bronzcsatán meg szólalt az utolsó dudaszó. Egymásra néztünk s nem akartuk elhinni, hogy mi lettünk a harmadikok. • Nemcsak a szlovák válogatott szerepelt várakozáson felül, hanem te is alaposan meglepted a szakembereket: 19 gólt dobtál, s csapatod legeredményesebb játékosa lettél.- Nem tagadom, szeretek gólt lőni. A centerjáték viszont nem tartozik az erősségeim közé, inkább távolról célozom meg a ka pút. A franciaországi vb-n szinte minden kijött, sokat köszönhetek a társaknak is, akiktől jobbnál jobb labdákat kap tam. A ziccereket aztán már csak ki kellett használnom. • Köztudott: Szlovákiában csupán minimális támogatást kap a vízilabda. Nem fáj a szívetek, ha egy jóval kitt sebb játékerőt képviselő csapatnak m szinte mindent megadnak?- Nem tudom, miért, de nálunk igen- I csak háttérbe szorítják a pólót. Sajnos, I odáig jutottunk, hogy az lepne meg, ha zökkenőmentesen mennének a dolgok. Ondrej Gajdác Ennek ellenére semmi pénzért sem cserélnék sportágat. Igazuk van azoknak, akik azt mondják: erre csak a megszállottak képesek. Hát, ilyenek vagyunk mi, pólósok! • Mit szeretnél még elérni?- Kérdésedre kérdéssel válaszolok: hazai medencékben vagy külföldön? • Ezek szerint te is követed István bátyádat?- Igen, Pestre szeretnék menni, ha minden a tervek szerint alakul, akkor a Tungsramban folytatom. De egyelőre még föl kell fognom ezt a dunkerque-i sikert. A világ egyik legjobb játékosa szeretnék lenni... • Van valami jó recepted a góldobásra?- Nincs, sokat kell edzeni és gyakorolni a kapura dobást. Ha megkapom a labdát, megnézem a jobb vagy a bal sarkot, és bumm... Gergely Mihály • Ki a példaképed?- A balkezes Benedek, aki akkor bombázik a hálóba, amikor akar. A dologban az a legérdekesebb, hogy én jobbkezes vagyok. • Ezek szerint ballal nemigen dobsz gólt...- Ha svédcsavarra jön a labda, abban az esetben teljesen mindegy, melyikkel pöckölöm a hálóba. • Egészen biztos, nagyon várod már a világbajnokság utáni pihenést.- A semmittevésből négy-öt nap éppen elég. Ezután már hiányzik a víz, a labda, no meg a góllövés... Gergely István ÖT VÉLEMÉNY A SIKERR ellenfél már játszott, hiONDREJ GAJDÁC, a válogatott komáromi edzője: - Amikor egy évvel ezelőtt, a balszerencsés pozsonyi Európa-bajnok- ságot követően azt mondtam, Franciaországból éremmel térünk haza, sokan a fejükhöz kaptak. Ha nem bíztam volna a dobogós helyezésben, akkor nélkülem utazik az együttes a vb-re. Legyőztük azokat a spanyolokat és az ausztrálokat, akik összehasonlíthatatlanul jobb feltételek közepette készültek. Hogy változik-e nálunk valami a vízilabdasportban ez után a bravúr után? Korábban is nagyobb támogatást ígértek a szövetség illetékesei, aztán minden maradt a régiben. Én arra kérem az urakat, ne fogadkozzanak, inkább adjanak valamit. Mert erre az együttesre érdemes költeni... FEKETE ISTVÁN, aki három éven át volt a gárda csapatvezetője: - Munkahelyi elfoglaltságom miatt a távolból, pontosabban Komáromból irányítottam a fiúkat. Állandó telefonkapcsolatban voltam Dunkerque-kel. Komáromban valódi örömünnep van, hiszen korábban négy kajakozónk két aranyérmet hozott a világbajnokságról, most meg a pólósok lettek harmadikok. Öt komáromi is tagja a bronzcsapatnak! Kilenc évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni ezekkel a srácokkal; s ez a vb- bronz is azt bizonyítja, fáradozásunk nem volt hiábavaló. BOTTLIK ISTVÁN, a Szlovák Vízilabda Szövetség ügyvezető igazgatója: - Amikor verekedésért kizárták a további vb-küzdelmekből a komoly játékerőt képviselő olaszokat és hor- vátokat, szinte biztos voltam abban, hogy dobogós helyen végzünk. Annál is inkább, mert az ausztrálokat nagyon jól ismerem, ugyanis több hónapot töltöttem a tengerentúlon, így tudtam, mire képesek. Ha ezek a gyerekek fokozatosan játéklehetőséghez jutnak a nagyválogatottban, akkor sokra vihetik. Nagyon bízom abban, hogy egyikük sem kallódik el. STOFFAN RUDOLF, a férfiválogatott egykori mestere: -Azt hittük, az 1989-es, bonni Európa-bajnoki hetedik helyezés a csúcs. Lám-lám, a zord körülmények ellenére újabb bravúrt könyvelhetett el a honi vízilabdasport. Gajdác barátom remek csapatot hozott össze, melyben a komáromiak viszik a prímet. Attól félek, hogy négy-öt játékost is külföldre csalnak, mivel a mi vízilabdázóink a legolcsóbbak. Ha Magyarországra, Olaszországba, Spanyolországba vagy Németországba mennek, az rendben van, azonban Belgiumban, illetve Ausztriában nem fejlődhetnek! VLASTIMIL KRATOCHVÍL csapatvezető: - Három évvel ezelőtt valamit elkezdtünk, s ez most beérett. Semmi különöset sem csináltunk, csak mindenki tette a dolgát. A jövő évi, isztambuli Európa-bajnokságon természetesen az éremszerzés lesz a cél. Szeptemberben összeülünk, és a hogyan továbbról tárgyalunk majd...- Haller Laci bácsinál kezdtem, ő állított be a kapuba, majd Fazekas István és mostani edzőm, Ondrej Gajdáé „vett kezelésbe”. Az a legérdekesebb, hogy közülük senki sem volt kapus, mégis sok mindenre megtanítottak. • A pólókapusok azt állítják, ha az első két-három lövést megfogják, akkor nyert ügyük van. Te hogy vagy ezzel?- Van benne valami. Ha az első „félidőben” kijön a lépésem, akkor az utolsó két negyedben nincs különösebb probléma. De a zárójátékrészben bekapott potyagól alaposan megtépázza az önbizalmam. Különösen akkor, ha szoros a meccs. • Egy évvel ezelőtt, a pozsonyi kor- osztályos Európa-bajnokságon, a spanyolok elleni „bronzos” helyosztón valami hasonló dolog történt...- Ne is említsd ezt a kontinensviadalt,- Nem titkolom, Pesten szeretném folytatni, de azt azért nem szeretném, ha a cserepadot koptatnám. Éppen ezért nagyon meggondolom, hová igazolok majd. Hívtak Egerbe, ez a csapat azonban az OB I sereghajtói közé tartozik. Ha a Fradi, az Újpest vagy a Vasas érdeklődne irántam, akkor azonnal igent mondanék. Egyelőre úgy fest, a pozsonyi Slávia UK lesz a következő állomás... • Mi változott az életedben a dunkerque-i bronz óta?- Szinte semmi. Tulajdonképpen még fel kell fognom, hogy a harmadik helyen végeztünk. Még mindig hihetetlennek tűnik az egész! • Mire haragszol a legjobban - a vízben?- Ha közelről fejbedobnak, és a szemembe nevet a pontatlanul célzó csatár. Viszont ha a négyest így hárítom, akkor én mosolygok az egészen... Az oldalt írta: Zsigárdi László Idehaza a bronzérmes csapat (Vlado Gloss felvételei)
