Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-13 / 33. szám

Has úrnap 1995. augusztus 13. PUBLICISZTIKA

..

.Valamikor 1979 végén történt. A magyar származású, ismert pénzember, George Soros vagyis Soros György London utcáin sétálgatva hirtelen szívgyengeséget érzett. Mint minden férfinak, neki is keresztülfutott az agyán: infarktus! A dolog végül szerencsésen végződött, de Soros sajátos életszemléletének megfelelő tanulságot vont le belőle. - Ez volt az a pillanat, amikor feltettem a kérdést, hogyan tovább? Összegeztette vagyonát, hogy lássa, milyen is az anyagi helyzete, majd nyugodtan fellélegzett. Beruházási alapjának értéke elérte a százmillió dollárt és személyes vagyona harmincmillió dollár volt. Az amerikai Time-ban szó szerint ezt mondta: - Úgy éreztem, hogy elegendő pénzem van saját szükségleteimre. Ekkor úgy döntött, hogy vagyona egy részét filantrópiára, vagyis jótékonykodásra, az emberek támogatására fordítja. Megalapította a ma már világszerte ismert Open Society Fundot (Nyitott Társadalom Alapítványt). A pénzemberből egy vesszősuhintásra emberbarát lett. Ma már huszonöt országban működnek ilyen nevű alapok, főleg a volt szovjet blokk és a harmadik világ országaiban, de magában az Amerikai Egyesült Államokban is. Szlovákia sem kivétel. Soros György kétségtelenül napjaink legnagyobb jótevője. Csak a posztkommunista országoknak évente háromszázmillió dollárt ad, kizárólag egy célra: segít abban, hogy ezek az országok zárt társadalomból nyitott társadalommá alakuljanak át. Ezekben az országokban nemcsak csodálatot vívott ki, a hatalom részéről durva támadások is érik. Ez alól Szlovákia sem kivétel. Támogatásának elsősorban az a cél a magyarázata, amelynek eléréséért mindent megtesz: segít az olyan nyitott társadalmak megteremtésében, amelyekben a demokrácia ugyanolyan természetes, mint az általunk belélegzett levegő.

Ez a férfi egy budapesti zsidó családból származik. Élete első évei boldogok voltak, de a fasizmus megérkezése után sorsa összekuszálódott. Bujkálnia kellett, hogy megmentse életét. Apja és anyja szigorú őrizetével

rejtőzködött. A háború után nem jött el az oly nagyon várt szabadság. A barna diktatúra bukása után nyomban minden vörösbe borult. Az erőszak és az elnyomás új trubadúrjai jelentkeztek. Soros apja megérezte, hogy ilyen országban nincs keresnivalója családjának. Másodszor már nem akart kockáztatni. 1947-ben Sorosék elhagyták a furcsábbnál furcsább jelmondatokkal telepingáit országot és Londonban telepedtek le. Ott beiratkozott a híres London School of Economics-be, itt többek között Kari Popper, az ismert filozófus előadásait hallgatta a nyitott társadalomról. - Abban az időben figyelmemet arra fordítottam, hogy feltárjam, miben tér el a zárt társadalom, amelyből megszöktem és a nyitott társadalom, amelyben döntésem szerint élni akartam. Popper Soros szellemi atyja lett. Amikor kiadta híres könyvét, a The Open Society and Its Enemies-t (A nyitott társadalom és ellenségei), Sorosnak egy olyan mű került a kezébe, amelyet már sohasem tett le. Inspirációt merített belőle és maga is írt néhány esszét. Ezeket saját, eddig kiadatlan, The Burden of Consciousness (A lelkiismeret terhe) című könyvébe sorolta. Soros rámutat, mi a különbség Popper nyitott társadalma és a zárt, diktátori, antidemokratikus és végeredményben antihumánus zárt társadalom marxista elmélete között. Soros csaknem filozófus lett. Nemcsak Popper lett a tulajdona, hanem több fiatal férfival együtt a kenyeréért is küzdött a háború utáni Angliában. Hordár volt az angol vasutakon, majd ügynökösködött. A londoni bankban is tanult. 1955-ben több ezer csalódott idealistával együtt sorsdöntő elhatározásra jutott: - Szakítottam a filozófiával és a pénzcsinálásra összpontosítottam erőmet. New Yorkba utazott, hogy a többet keresni, mint mások elvtől vezérelve megvalósítsa elhatározását. Brókerként kezdte a tőzsdén, eleinte a döntőbíráskodás világában próbált érvényesülni. Felfigyelt a részvények eladása és megvétele közötti apró eltérésekre. És észrevette azt is, amit mások nem: a világpiacon nagyobbak az eltérések, mint az amerikai pénzügyi rendszeren belül. Felfigyelt arra, hogy nagy pénzhez juthat az ember, ha a pénzt átviszi New York, London, Párizs és Tokió között. Felfedezte gazdagságának varázsigéjét. És úgy, mint mindig, most is azonnal döntött. Otthagyta Wall Street-i biztos állását és 1969-ben partnerével, James Rogersszel megalapította a híres Quantum Found-jéX. Nagy nehezen összehoztak ötmillió dollárt. Partnerségük nem tartott ki, de az alap megmaradt. Közös elvüknek köszönhetően maradt meg: a ma befektetett százezer dollár holnapra kétszázhúsz millióvá változik. Csakhogy Soros ennek többszörösét is elérte. Egy- milliárd százmillió nyereséget mutatott ki. A Quantum Found tőkéje ma tizen- egymilliárd. Soros általában azt mondja, hogy személyes vagyona egymilli- árd dollár. Saját pénzének felét azonban világszerte elosztja.

Soros György pénzügyi zseni. So-' kan szeretnék módszerét alkalmazni és meggazdagodni. Soros nem titkolja módszerét. Könyvet is írt róla The Al- chemy of Fináncé (A pénzvilág alkímiája) címmel. Elegendő ezt áttanulmányozni, és minden megy majd, mint a karikacsapás... Csakhogy ez egyáltalán nincs így. A dolog túlságosan bonyolult. Barton Biggs, Soros jó barátja, a világ egyik legnagyobb pénzembere is megerősítette ezt: A reflexivitás (Soros által kitalált fogalom) magas szintű intellektuális elmélet. Soros legfontosabb társával, Stanley Druckenmillerrel - ő irányítja az alapot, elsősorban Soros emberbaráti tevékenységének szenteli figyelmét - mindenek szerint ugyanazt csinálják, mint a többi pénzmágus, csakhogy azt sokkal jobban teszik. Ezt állítja az említett Biggs is. Soros szerint a reflexivitás a feszültség ismerete, a csúcs elérésekor, amikor a boom eléri a robbanás határát, vagy amikor a társadalom a lázadás határára kerül, hozzá kell valamit tenni. Ez az a pillanat, amikor a nem várt várttá változhat. És én jobbat várok, mint a többiek.

Természetesen Soros nemigen beszél a kockázatról, márpedig minden ilyen tranzakció óriási kockázattal jár. Talán azért nem beszél a rizikóról, mert nem tud nélküle élni, úgy él benne, mint hal a vízben. Mert az ilyenfajta pénzügyi műveleteknél lényegében mindent kockáztatnak vagy kockáztathatnak. így aztán Sorosnak jó és kevésbé jó időszakai vannak. Eddig az 1992-es év volt számára a legjobb, amikor szembeszegült az angol fonttal, és egy hét alatt egymilliárd dollárt keresett. A legrosszabb a tavalyi év volt, amikor nem bírt ellenállni a japán jen nyomásának, és csaknem két vállra fektették. Egy nap alatt 600 millió dollárt vesztett, egy év kellett ahhoz, hogy alapja magához térjen.

Soros György a jövő embere. Elegendő pénze van ahhoz, hogy segítsen. A jótékonykodás élete értelme lett. Magánélete nem irigylésre méltó. Csak második felesége tudta rákényszeríteni, hogy tíz évvel ezelőtt rendes lakást szerezzen új családjának. Addig egyedül élt egy egyszobás lakásban, ott volt a hivatala is, és néhány bőröndben tartotta ruháit. Egyedüli, és anyagilag „legköltségesebb” hobbija a tenisz. Egy hatéves merce- desben jár, és New Yorkban inkább egy elszegényedett külvárosi férfira emlékeztet, mint a világ legeredményesebb pénzemberére. Miben telik öröme? A pénz szétosztogatásában.

A Szovjetunió szétesése után lényegében megmentette az orosz tudományt az ottani gyatra tudományos költségvetés támogatásával, és a több mint harmincezer orosz tudósnak küldött névre szóló, ötszáz dolláros pénzutalvánnyal. Abban az időben az ötszáz dollár egyenlő volt évi bevételükkel. Soros a szó szoros értelmében megmentette az orosz tudósok családjait, akik hirtelen munka és fizetés nélkül maradtak. Kétszáz tonnányi tudományos folyóiratot is küldött az orosz tudósoknak.

Ötszázmillió dollárt adott Szarajevónak, a háború sújtotta városnak az ivóvízellátás fenntartására.

Budapesten és Prágában megalapította 55 millió dollárért a Közép-európai Egyetemet, és évente további tízmilliót küld ezeknek az intézményeknek.

Dél-Afrikába kétszázezer dollárt küldött lakásépítésre.

Az Amerikai Egyesült Államokban ő finanszírozza a drogellenes harc programját.

Huszonöt ország, köztük Szlovákia tudományát is támogatja.

Miért teszi mindezt?

Meg akarja menteni a világot. Ehhez nem fér kétség. Másoktól eltérően, akik csak beszélnek erről, ő valóban cselekszik. Sőt megelőzi az egyes országok kormányait, az USA kormányát is. Pénze azonnal rendelkezésre áll. Nem jelent nekem problémát, hogy éjszaka bárhova is elküldjek 100 millió dollárt. És hogy az emberek legalább részben megértsék, miért teszi ezt, hozzáteszi: Egy pszichiáter azt mondta nekem, veszélyes megvalósítani fantazmagóriáinkat. Nekem azonban ilyen messianisztikus gondolataim vannak. Bírálja a nyugati országokat, mert szerinte a kommunizmus bukása után el- szalasztották a lehetőséget. Megpróbáltam ezt elmagyarázni George Bush- nak. Nem sikerült. Bili Clintont is megszólítottam. Amikor elemezni kezdtem a nemzetközi helyzetet, lesütötte a szemét. Soros azonban nem adja fel. El kell fogadnunk, hogy többféle jövőkép van. Elszalasztottuk az alkalmat és most negyven év vadon következik. Soros azonban érzi, hogy a posztkommunista országokban a nacionalizmus megerősödése ellenére sincs minden elveszve és a nyitott, szabad, demokratikus társadalom végül kialakul. Meg van erről győződve annak ellenére, hogy Közép- és Kelet-Európa minden részében, így Szlovákiában is, a nacionalisták kampányt indítottak ellene.

(A SME nyomán: -re-)

Soros György 65 éve, 1930. augusztus 12-én született.)

‘EQ<y TOTÍÁflT'ÍZ

Horkai megkövültén bámult az asszonyra, akinek gondolatfűzése megegyezett Erőssy Szilárdéval, s abban a pillanatban nem tudta eldönteni, hogy már ébren van, vagy rémálommal birkózik. Eszébe nem jutott volna mindaz, amit Julitól hallott.- Tényleg, innen el is lehet menni. Hogy ez nekem eddig nem fordult meg a fejemben? Juli, neked elment az eszed, te meghülyültél!- Most mi van veled? Szilárd nem hülyült meg, csak én!? - kezdett Juli fojtott hangon veszekedni. Mindig ezt a tudatosan visszafogott indulatokat sejtető hanghordozását vette elő, amikor általában bizonytalannak érzett dolgokról kezdett vitatkozni.

A férfi odalépett hozzá, kivette kezéből az üres kávéscsészét, és az asztalra tette, majd asszonya arcát két tenyerébe fogta. Meglepetésében Juli először kislányos zavarral vonta volna ki fejét a nyugtató kezek közül, majd sóhajos ellazulással engedte, hogy Horkai magához ölelje.- Gondolod, hogy az újrakezdéshez, a semmiből induláshoz, az első évek kilátástalansággal határos bizonytalanságának elviseléséhez kevesebb lelki és testi energiára lenne szükségünk? Lesz-e egyetlen ember is, aki segít neked beilleszkedni, miközben talán éppen ott döbbensz majd rá a szabadság másfajta korlátáira. Nemcsak politikai, jogi korlátok léteznek, de vannak bennünk lévő lelki korlátok is.- Nem értem, miről beszélsz. Én nem szabad akarok lenni, hanem holnapot, jövőt, távlatot szeretnék érezni, tudni, de legalább sejteni. Itt a biztonság hiányzik.- Neked elegendő biztonságot adna az a feladat, hogy kezdj újra mindent, egy harmadik nyelven, vagy egy negyediken? Egyáltalán: elfeledted azt, hány alkalmat szalasztottunk el, hogy áttelepüljünk Magyarországra? - kérdezte szemrehányással hangjában Horkai. Maga is meglepődött, mennyire az érzelmek síkjára csúszott ez a szinte a reggeli semmiből előtört beszélgetésük.- Ne szorítsd annyira a vállamat! - bontakozott ki Juli a félje öleléséből. Amikor egyet hátra lépett, a mozdulat nyomán arca is kitárulkozó kifejezést öltött: - Ebben a spontánul kialakult helyzetünkben őszintén be kell vallanom, nagyon megbántam, amikor nem hallgattam a barátaidra. Akkor még mertem hinni, ha bekövetkezik az, ami végülis minden elemében bekövetkezett: esélyünk lesz. Esély a sohasem mérlegelendő őszinteségre, esély a tisztességes munkára, a becsületre és a szaktudásra alapozott vállalkozásra, esély a nyelvtől és a nemzetiségtől független szabadságra, egyáltalán esély az esélyre.- Mindig ezekkel az esélyeiddel jössz, pedig senki sem gátol, hogy esélyeket teremts a magad számára.- Csak a légkör romlottsága, a politikusok bor- nírtsága, félműveltsége, szakmai dilettantizmusa, erkölcstelensége és korrumpáltsága ne lenne ekkora. Ráadásul ezekben a dolgokban, függetlenül attól, hogy magyarok vagy szlovákok, kisebb vagy nagyobb arányban, de egyformák. Ha erkölcsösek és műveltek, holtbiztos a politikai dilettantizmusuk. ha meg híján vannak mindennek, akkor a hatalmukat a jövőbeli egzisztenciájuk megalapozására használják, s pénzért bármire kaphatók. Ézt már csak hangulatilag koronázza meg a nemzetiszínűre festett nagy elefántcsordák folyóparti trombitálása és dagonyázása.

Horkai a metafora hallatán, ijedtében leült a padlószőnyegre. Mindig ezt tette, amikor Julinak valami rendkívülien találónak látszó képet sikerült alkotnia a fennálló társadalmi rendről és a létállapotukról. Alulról fölfelé nézte az ismét az ajtófélfának

támaszkodó feleségét. Szemeit kereste, majd végigpásztázta az ebből a perspektívából ijesztően nagynak látszó orrlyukait, állát, nyakát, s utána a hálóing súlyától két dombbá szelídült melleit, a ruhadarab alól kivillanó combokat. Ennél lejjebb már nem nézhetett, mert csodálkozásra emelt fejét abban a pillanatban nem tudta mozdítani. Felkiáltott:- Begörcsölt a nyakam a metaforádtól. Üristen, nem tudok megmozdulni!

Természetesen, Juli először ezt is gúnyolódásnak vette, csak miután Horkai szinte tuskóként dőlt el a padlón, hogy abban a furcsa testelyzetben masszírozni kezdje görcsbe rándult nyakát, sietett férje segítségére. Néhány másodperc alatt engedett a nyaki csomó, s Horkai sóhajtozva ugyan, de újra az épeszű férj pózát vette fel:- Egyáltalán, kellek én neked ahhoz a majdani nagy utazáshoz, az elveid alapján megteendő lépésekhez?- Ha így ironizálsz, biztosan nem - vágta rá Juli, s azzal elvonult a konyhába.

Horkai sajgó nyakát kenegetve könyökölt az ebédlőasztalon. Az járt a fejében, mennyi józanságadagot kellene érzelmes lelkizéssé változtatnia ahhoz, hogy meggyőzze vágyai helytelenségéről, mert Juli vágyainak csupán egyetlen hibájuk volt. Mindegyiknek ugyanaz: sohasem változtatta őket eséllyé. Legalábbis nem olyanokká, amelyekről annyira fennkölt elveket hangoztatott. Ettől volt annyira magabiztos Horkai, amikor mindezekről a dolgokról Julival beszélgettek. Csakhát Julinak ez a mostani szimpatizálása Erőssy Szilárd észérvekkel is megtámogatott érzelmi indíttatású kivándorFennkölt elvek

lási szándékával, minden ironikus felhangjai ellenére sem lelkesítette fel.

Könyökölt hát az ebédlőasztalon, s egyre csak az járt a fejében, hogy az elmondott fennkölt elvekkel szemben más elveket maga sem tudott volna felsorakoztatni. Ebben az abszurd léthelyzetben minden józan érv, minden tiszta érzelem nevetségessé válik, amint az alantasság, a gazemberség ellen próbálják érvényesíteni. Az egyszerű társadalmi, jogi és lelki igények megfogalmazását fennkölt szónoklássá hígulnak, amint ebben a szellemi mocsárban leghétköznapibb, legtermészetesebb és legkézenfekvőbb szavakból összeálló gondolatként jelenítődnek meg. Horkai biztos benne, hogy sok embernek ettől tűnik nevetséges magamutogatásnak manapság a költészet. Ettől tarthatja ugyanannyira egy pénzügyminiszter a tetőfedő és az író munkáját, amiből következően - pénz mint pénz alapon - fizetni is ugyanannyit akar mindkettőjüknek. Még akkor is, ha egy tetőfedő egy esztendőben tíz háztetőt cserepezett be, egyenként kétszer annyit vágva zsebre, mint a nem kevesebb órát dolgozó, kiváló regényt alkotó író egyetlen könyvéért. Ettől a szemlélettől halnak majd éhen az írók, vagy megtanulnak cserepezni. Más kérdés, hogy a tetőfedők is kipusztulnak, mert a nem olvasó emberiség visszatér a barlangokba, ahol nincs szükség tetőre. Ha még lesznek, akik visszatérjenek.

Horkai többször is tapasztalta már, hogy egy ebédlőasztal és egy üres kávéscsésze tárgyi világa meg tudja menteni az emberiséget.