Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-13 / 33. szám
A hágai székhelyű Európa Nostra nemzetközi asszociáció, amely tulajdonképpen egy kormányok fölötti nemzetközi műemlékvédelmi szervezet, az elmúlt időszakban kiemelt figyelmet szentelt a szlovákiai műemlékeknek. Az American Express által támogatott asszociáció, valamint a honi műemlékvédők aktivitásának köszönhetően az Európa Nostra ebben az évben három szlovákiai műemléket is a díjazottak sorába emelt. A betléri kastély szakszerű felújításáért emlékérmet, a tvrdosíni fatemplom, valamint a komáromi VI-os bástya rekonstrukciójáért pedig oklevelet adományozott az említett asszociáció.- A komáromi VI-os számű erőd felújítása, illetve a rekonstrukciós tervek elkészítése 1979-ben, a Komáromi Járási Műemlékvédelmi Hivatal kezdeményezésére kezdődött el - tudtam meg Gráféi Lajostól, a Komáromi Városi Hivatal vezetőjének helyettesétől, aki a felújítási munkálatok kezdeti szakaszától egészen a munkálatok befejezéséig a műemlékvédelmi hivatal komáromi irodájának az élén állt. - A komáromi erődrendszer egyik legnagyobb kiterjedésű, formáját tekintve is az egyik leglátványosabb bástyájának, a VI-os számot viselő erődnek a felújítása teljes mértékben állami támogatásból valósult meg, hozzávetőlegesen 30-35 millió korona ráfordítással. A felújítások a kulturális és a pénzügyminisztérium költségvetéséből, valamint a MATES nyeremény- játék bevételének egy részéből voltak finanszírozva. Persze, ha az egy évtizeddel ezelőtt végzett munkákat ma szeretnénk elvégeztetni, minden bizonnyal a 100 millió koronás ráfordítás is kevésnek bizonyulna. • Vajon a Nádorvonal nyolc bástyájából és négy védó'sáncából miért éppen a VI-os bástya felújítása mellett döntöttek? Miért nem került sor az egész bástyarendszer felújítására ?- Amikor szóba került a felújítás, az egész bástyarejidszerre több oknál fogva nem gondolhattunk. Egyrészt azért nem, mert a munkálatok óriási költségekkel jártak volna, másrészt pedig azért nem, mert minden egyes bástya Dr. Bara Mihály fizikus, a tardos- keddi községi hivatal irodavezetője elfoglalt ember. Ez teljes mértékben érthető, hiszen Szlovákia legnagyobb, csaknem 5300 lelket számláló falujában mindig akadnak elintézendő Ugyek-ba- jok, s nehéz éles határt húzni a munkaidő, illetve a szabadidő között. Főleg ha az előbbin kívül, részben az utóbbi is a közt szolgálja. Mert Bara Mihály - akit a pozsonyi magyar gimnázium diákjaként mi, alapiskolás csitrik olyan csöndes, visszahúzódó fiúnak tartottunk - a „szabadidejében” tanít, énekel a férfikórusban, a fociszakosztály elnöke, s szórakozásként maga is focizik. És ez az igazi kuriózum: 41 évesen nem a falu öregfiú-csapatában, hanem a felnőttcsapatban játszik, a 18-20 éves fiúkkal!- Igaz, hogy a pályatársak néha csákó lommal köszönnek?- Igaz. Pedig mondtam már nekik, hogy ne csókoljanak, meg ne Misi bácsizzanak, de hát nehéz ezt megszokniuk. Én megértem, hiszen az apjuk is lehetnék. De engem ez különösebben nem zavar. Szeretem a csapatot, szeretek játszani, és ez a lényeg.- Bírod?- Bírom. A lábammal nincs gond, a tüdőm jó, a szívem meg akkora, hogy a EUROPA NOSTRA-DljAZOTTi A KOMÁROMI VI-OS BÁSTYA valamilyen formában „foglalt volt”. A legtöbbet valamely állami vállalat raktározási vagy terniélésS célokra használta, a VI-os és Vll-es bástyákat pedig roma származású egyének lakták. Mivel a VI-os bástya tűnt a legkönnyebben kiüríthetőnek, az akkori járási nemzeti bizottság az illetéktelen bástyafoglalókat kérésünkre szükség- lakásokba költöztette. A VI-os bástya felújítása mellett szólt továbbá az az érv is, hogy távlatilag a szóban forgó erőd bizonyult kulturális célokra a leghasználhatóbbnak. Hiszen a felújítással egyértelmű célunk az volt, hogy az erődbe életet vigyünk, töltsük meg tartalommal a valaha csak katonákat, lovakat és tüzérségi fegyvereket látott falakat. • Kitől kértek segítséget a felújítás során?- A felújítási munkálatok - főleg a kezdeti szakaszban - meglehetősen nehézkesen haladtak előre. Hiába fordultunk segítségért nevesebb műemlékvédőkhöz, restaurátorokhoz, sem Szlovákiában, sem pedig Európa más államaiban nem találtunk olyan szakembereket, akik az erődök helyreállítása terén komolyabb tapasztalatokkal rendelkeztek volna. Az európai erődrendszerek ugyanis rendre tönkrementek, az enyészetté váltak, azok felújításával gyakorlatilag senki sem foglalkozott. Valójában tehát a VI-os erőd felújításának első szakasza egyfajta kísérletezésnek is felfogható volt. Olyan technológiákat kellett kifejlesztenünk, amelyek biztonsággal és végérvényesen kiszorították a falakban található nedvességet. • Milyen szempontokat követtek a felújítás során?- A felújítás során arra ügyeltünk, hogy a helyreállítás lehetőleg minél valósághűbb legyen, ugyanakkor arról sem feledkeztünk meg, hogy az erődöt nem katonai célokra, hanem kulturális célokra fogják használni. Ennek megfelelően leköveztük az erőd belső udvarát, szociális helyiségeket építettünk, ugyanakkor a további helyiségeket is magas, a kor követelményeinek megfelelő komfortra emeltük. Amikor a felújított bástya 1991. májusi átadását követően a Duna Menti Múzeum megkapta az üzemeltetéssel járó jogokat és kötelességeket, a VI-os bástya déli részébe a közeli római táborokból, Celementiaból és Brigetioból származó kőtáblák, szarkofágok és szobrok kerültek. A Duna Menti Múzeum e állandó kiállítása, a lapidárium, Szlovákia talán legjelentősebb, párját ritkító római kori kiállítása. A VI-os bástya északi rondellája pedig különféle vendéglátóipari egységeknek ad otthont. A felújított VI-os bástya megnyitása óta - főleg nyaranta - a komáromiak és a városba érkező turisták gyakran látogatott helyévé vált. A Jókai Színház által létrehozott Bástya Színház június végén egy-egy produkcióval örvendezteti meg az oda látogató közönséget. Ebben az évben egy újabb, minden remény szerint hagyományteremtő rendezvénnyel gyarapodott a komáromi zenei élet, s ezzel együtt a VI-os bástya udvara is. Július közepén a komáromi Borostyán együttesnek és a városi művelődési központnak köszönhetően ugyanis épp a VI-os bástya falai között került megrendezésre az I. Zenés Nyári Fesztivál. • Tulajdonképpen mit is jelent Komárom városának a magas elismerés? Vajon hogyan lehet kamatoztatni egy nemzetek fölötti társaság oklevelét? - kérdeztem Pásztor Istvántól, Komárom polgármesterétől.- Tudatosítjuk, hogy az Európa Nostra asszociációtól kapott oklevél egy nagyon rangos elismerés, tudjuk, hogy a díj nemcsak a példásan felújított VI-os bástyának, hanem Komárom városának is szól. Méltán lehet rá büszke minden komáromi, hiszen a díj azt is jelenti, hogy mi, a város lokál- patriótái olyan szinten ápoljuk műemlékeinket, hogy arra az utánunk következő generáció is büszke lehet. Ezért is oly jóleső érzés az az Európa Nost- ra-tól kapott oklevél, melyet a VI-os bástya belső falán elhelyezett plakett is bizonyít. Most, hogy már büszkélkedhetünk a kitüntetéssel, nem maradt más feladatunk, minthogy a nagyvilág felé is prezentáljuk az elismerést. A díj átadásakor fogalmaztam meg azt a gondolatot, hogyha nem tartjuk tiszteletben a múltunkat és a sajátosságait, akkor ne is számítsunk semmilyen elismerésre. Ilyetén kötelességünk is az őseink által ránk hagyott örökségek ápolása és védelme. • A bástyarendszer többi erődjének a felújításában milyen irányt követ a város képviselőtestülete? Van-e remény arra, hogy a hadászati szempontból legérdekesebbnek tartott Vll- es bástya megmeneküljön az ott lakó romák „fogságából” és a VI-os bástyához hasonlóan a város gyakran látogatott helye legyen? * •- Már több alkalommal is felvetődött, hogy a Vll-es bástya egy részét az V-ös bástyából elköltöztetett kinológusok foglalnák el. Ugyanakkor már arról is tárgyaltunk, hogy ott egy komáromi vállalkozó kezdeményezésére lovarda létesülne. A problémák gyökerét viszont a Vll-es bástyát lakó egyének jelentik. Ugyanis őket csak abban az esetben tudnánk elköltöztetni, ha számukra megfelelő szükséglakásokat biztosítanánk. Erre pedig a városnak egyelőre nincs módja. Ami a Nádorvonal további védőbástyáinak a felújítását illeti, a város önkormányzata arra törekszik, hogy az egyes helyiségeket olyan vállalkozók vegyék bérbe, akik vállalják a helyiségek rendbehozatalát. Sajnos a város az éves költségvetéséből képtelen a helyreállítást finanszírozni. • Amióta a volt szovjet hadsereg ideiglenesen Komáromban tartózkodó alakulata elhagyta a komáromi öregvárat, többször is szóba került, hogy a város a katonaságtól átvenné a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál megépített, ellenség által be sohasem vett komáromi öregvárat. Hol tartanak ma a hadügyminisztérium illetékeseivel folytatott tárgyalások?- Sajnos a tárgyalások a mai napig eredménytelennek mondhatók. Igaz, ha a város megkapná a háromszög alaprajzú öregvárat, meggyűlnének a gondjai... Azért kitalálnánk az üzemeltetés legracionálisabb módját. Már beszélgettünk arról, hogy a vár területén egy árusítással egybekötött kiállítást szervezhetnénk, hiszen a rendkívül jó hőstabilizációval bíró kazamaták kiváló raktárhelyiségeknek mutatkoznak. A megfelelő keretek között megszervezett vásárok és kiállítások minden bizonnyal az öregvámak, mint nemzeti műemléknek is segíthetnének, hiszen azt a kereskedelmi célú rendezvények alkalmával nagyon sokan látogatnák. Komárom mindig is a kereskedők egyik nagyon fontos találkozóhelye volt. Ha sikerülne az öregvár udvarát egy nyüzsgő területté változtatni, a kereskedők minden bizonnyal újra szívesen jönnének Komáromba. Kosár Dezső Pillanatkép a díjátadó ünnepségről (Fotó: Wallach László) Naponta foci! percenkénti 46 dobbanás is elég neki ahhoz, hogy ellásson vérrel. Ezt az orvos állapította meg.- A foci nem újkeletű szenvedélyed. Huszonhárom éves múltra tekint vissza.- 1972-ben, másodikos gimnazistaként kezdtem el játszani a tardoskeddi csapatban. Ez a mai napig tart, leszámítva azt a két évet, amikor az újvári Sigmában fociztam. Aztán a tardoskeddi csapat kiesett a kerületi első osztályból, kezdett széthullani, és akkor visszahívtak. Játékosedző lettem, és újra összeszedtem a csapatot. De a kerületi bajnokságba csak később kerültünk vissza, az első lehetőség elúszott.- Ügy tudom, ennek története van..- Amikor visszakerültem a tardoskeddi csapathoz, a szövetkezet baráti kapcsolatot tartott fenn egy NDK-beli szövetkezettel. Ők meghívtak bennünket egy hétnapos, kirándulással egybekötött futballtornára. Nagyon örültünk ennek, csak az volt a baj, hogy éppen abban az időben kellett volna selejtezőt játszanunk a járási bajnokságból való felkerülésért. Szalka volt az ellenfelünk. Az első meccset már lejátszottuk, akkor lett volna a visszavágó. Mit tegyünk? A vezetőség megígérte, hogy elintézi a halasztást. Utóbb kiderült, hogy mégsem intézték el, mi viszont elutaztunk a Balti-tengerhez. Erre péntek este, a torna kezdetén jön a telefon, hogy vasárnapra menjünk haza, mert a mérkőzést mégis le kell játszani! Mondtuk a németeknek, hogy csomagolunk. Teljesen kétségbeestek, hogy megszervezték a nemzetközi tornát, ott a lengyel csapat, ott a két német, jön a tévé, mi meg haza akarunk menni. Könyörögtek, hogy ne tegyük tönkre a tornát. Végül úgy döntöttünk, hogy maradunk. Ezzel játék nélkül elvesztettük a hazai mérkőzést, és nem jutottunk tovább. Akkor maradt meg bennem. hogy a jó mindig rosszal párosul. Legföljebb az jelenthetett vigaszt, hogy a mi „portásunk” lett a torna legjobb kapusa.- Ezek nyilván emlékezetes pillanatok!- Sok meccset játszottam az elmúlt évek alatt, sok emlékezetes pillanatom van, de nem is ezért jó a foci, hanem a közösség végett. Nagyon szeretem az embereket. Szeretek köztük lenni, noha nincs bennem szereplésvágy. A pályára sem az vonz, hogy .reflektorfénybe” kerülök, hanem a játék öröme. Bár az is igaz, hogy sokan épp a foci révén ismernek.- Másik kedvenc sportod?- Szeretek sakkozni, csak nincs rá lehetőségem. Tavaly például szerveztünk a gyerekeknek egy sakkversenyt. Negyvenen jöttek össze, nagyon jól sikerült. Terveztük, hogy sakk-kört alakítunk, meg is vettem a sakktáblákat, de aztán mégsem lett belőle semmi. Nem volt elég ember, aki foglalkozzon a gyerekekkel. Én távúton tanulok is, mert szeretnék pedagógiai szakképesítést szerezni. Egyelőre „csak úgy” tanítok: középiskolai matematika felvételikre készítem fel a gyerekeket.- Szereted a játékot, szereted a családodat, a két gyerkőcödet, szereted az embereket, szeretsz versenyezni... Mikor nyertél utoljára?- Tavaly. Újvárban volt egy családi vetélkedő. Sok mindent kellett csinálni: futni, énekelni, volt távolbadobás, ugrás, várostörténeti vetélkedő is. Ezt az erőpróbát szerencsésen megnyertük, s vele a tíz napos bibionei nyaralást is. De Olaszországban sem telt el a nap foci nélkül - ott 12 éves Gergely fiammal rúgtuk szorgalmasan a bőrt. Lampl Zsuzsanna TÜKÖR 1995. augusztus 13. IiBSÉmap
