Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-06 / 32. szám

Filmszerepet, igazán jelentősét, egyszer kapott. Budapesten, Erdőss Páltól a Gondviselésben.- Újvidéken magyar tévéfilmből nagyon kevés készült. A szerb szórásból pedig egyszerűen kiestem. Erdőss Pál a Vajdaságban talált rám. Próbafelvételre hívott, és mellettem döntött. Egy börtönbe került fiatal apát játszottam, akinek a szabadulása után vissza kell szereznie állami gondozásba került két kiskorú gyerekét. Sokat kellett dolgozni a szerepen, hogy hús-vér személyiséggé váljon a filmben. Ma sem vagyok benne biztos, hogy sikerült. Nyolcvanhétben forgattuk, és a „határvonalat” bizony, naponta éreztem. Budapesti kollégáim szemében én csak egy vajdasági színész voltam, otthon pedig, szerb partnereim körében, mindenki a magyart látta bennem. A szakadék mindkét esetben ott táTekervényes utakon járt. Észak-Bácska, Budapest, Újvidék, ismét Budapest, Szabadka, Párizs, Orléans. Harmincnégy évesen azt mondja: most van egyenes pályán. Döbrey Dénes szakképzett technológus. Döbrey Dénes vajdasági magyar színész.

Döbrey Dénes franciaországi „Nagy-táncos”.

Vegyésznek tanult. Papírja van róla. De van egy másik diplomája is, mely szerint színpadon a helye.- Színésznek készültem mindig, csak bátortalanul. Azt sem tudtam, hogyan és merre kell elindulni. Szerves kémiát tanultam, miközben az eszem a színházon járt. Megtanították velem, hogyan kell kivonni a kávéból a koffeint, a piros- paprikából az erőt és a színt, közben egy jó nevű festőhöz jártam, Fujkin Istvánhoz, akinél rengeteg tudást szívhattam magamba. Zenéről, képzőművészetről, színházról beszélgettünk éjszakákon át.

Végzett technológusként egy amatőr színtársulat tagja lettem. Később felvettek az újvidéki Színművészeti Akadémiára. A színpadi mozgást, a klasszikus balettet nem tartottam elegendőnek.

Nekem ennél sokkal több kellett. Egy színésznek, szerintem, amúgy sem elég, ha csak szépen beszél. Test és lélek egyszerre közvetítsen. Budapestre jártam különféle tánckurzusokra. Minden érdekelt.

A dzsesszbalett és a kontakttánc ugyanúgy, mint a commedia deü’arte mozgásvilága. Formálni akartam a testemet. Csiszolni a mozdulataimat. Az akadémia elvégzése után a Szabadkai Népszínházhoz kerültem. Hat évet töltöttem a társulatban, és túlzás nélkül állíthatom: rengeteget dolgoztam. Fortinbrast játszottam a Hamletben, Marguerite Duras A szerető című darabjában a kisebbik fiút. Koreodrámának nevezett előadásokat is csináltunk. Szlovén színészekkel, horvát, macedón, bosnyák rendezőkkel szerbül dolgoztam. Engem nem az érdekel, milyen nyelven beszél a színész, hanem hogy mit tud átadni. Camus darabjában, A pestis ben ettől függetlenül iszonyúan megizzadtam. Két hónapig korrepetitorral tanultam a szerb szöveget.

tongott. Magyarországon maradni mégsem akartam. Színházban dolgozni én csak olyan emberekkel tudok, akik a barátaim. Azok pedig Szabadkán vártak. Ahol az első három év volt a legnagyobb iskola. Utána majdnem abbahagytam. Fáradt voltam és kiábrándult, hónapokig tartott, míg összeszedtem magam. Onnantól fogva viszont már valami másra vágytam. Sajátos színházra. Kezdtem kialakítani a magam esztétikáját és egy olyan játékmódot, amely a mozdulatok zenéjére épül. Az ember belső ritmusára. A személyiség rituáléjára. A szabadkai színházat egyre szűkebb- nek éreztem. Kantor és Grotowski stílusa vonzott. Az a fajta laboratóriumi munka,

•s

5

DÖBREY DÉNES francia földön |

Test és lélek egyszerre közvetítsen

Színházzal vendégszerepeit Újvidéken, amikor megkérdezte tőlem: volna-e kedvem velük dolgozni. Nyolcvankilenc márciusában már kint voltam Párizsban. Amikor elkezdtem táncolni, még nem hittem, hogy színész és táncos között gondolkodásbeli különbség lehet. Ma már tudom, hogy van. Színészként rengeteget töprengtem a szavak képi megnyilvánulásán. Azon, hogy egy mondat mit hordoz magában. Táncosként a mozdulataimat kell megtöltenem. Gondolatokkal, érzelmekkel, értelemmel. Most ez érdekel. Színész vagyok, aki a táncával közvetít. Előadásaink különböző kérdések alapján születnek meg. A kérdéseket, még mielőtt próbálni kezdenénk, József teszi fel. Most például a borgesi világot, A bábeli könyvtárat szeretnénk megmutatni, s ehhez keresünk támpontokat. Érzésekben, hangulatokban, tárgyakban és persze mozdulatokban. Mindenki a maga élményanyagára épít, s az improvizálások folyamán megpróbálunk kisebb történeteket kialakítani. Ezekből kerülnek be a legjobbak a majdani előadásba. Én testköltészetnek nevezem ezt a fajta munkát, hiszen mindenki a maga testével komponál. A vad anatómiája Vojnics Oszkár szabadkai világutazó naplója alapján született. Akit kémnek tartottak és szifiliszesnek. Egy kairói szállodában halt meg úgy, hogy kibérelte a harmadik emeletet és főbelőtte magát. Ezek már kiindulópontok egy munkakezdéshez. A Woyzeckbe a mai világot vittük bele. Ha klasszikus színházban dolgoznék, akkor is ez érdekelne. Hogy mi tartozik egy műhöz. Hogy milyen körülmények között, hol és hogyan jött létre.

Párizs után Orléans

Öt év köti Párizshoz Döbrey Dénest. Európai hírű mozgásszínházuk ez év májusától Orléans-ban működik, a Nemzetközi Koreográfiái Központban.- Az új környezet, a francia lét sokat változtatott rajtam. Ahhoz, hogy élni tudj valahol, meg kell érezned a város lelkét. Hidegség helyett akkor kapsz szeretetet, ha igazán megismered. Befogad, ha elfogadod. Párizst gyorsan megszerettem. Most Orléans-t kell felfedeznem. Párizshoz képest ez sokkal nyugodtabb város. OtthoOzsda Erikával és Madaras Józseffel a Gondviselésben (Inkey Alice felvétele)

amelyben egy kelléknek és egy ruhadarabnak is komoly funkciója van. Ahol a tárgyak is „megnyilvánulhatnak”.

Kompozíciók testre és érzelmekre

Joseph Nadj még Nagy József volt, amikor Döbrey Dénes megismerte. Tizenhat kilométerre laktak egymástól a Vajdaságban, de az igazi találkozások Budapesten zajlottak.- Eljártam a kurzusaira. Vonzott a stílusa, a gondolatmenete, a színházról s a táncról alkotott véleménye. Kommunikálni tudtunk. Értettem őt. Párizsi társulatával, a Jel

nülő lettem benne. Többet foglalkozom magammal. Persze a külvilág is nagyon fontos. Élményeket ad a munkához. Mi ugyanis nem egy megírt előadást játszunk, hanem a magunk által kialakított világot próbáljuk színpadra vinni. Közös gyakorlatokat ritkán végzünk. A felkészülés házi feladat. Én a jóga és a kontakttánc elemeire építek. Harmincnégy éves vagyok. Színész, táncos és mímes furcsa keveréke. Otthonról hozott gyökereim francia földben ágaznak szerteszét. De nem ez a fontos. A gyümölcs. A termés. ________________

Sz

abó G. László

A mozdulatok zenéje

azért, hogy ne bukjon el, ne vesszen el az életben. Meghozzuk a legnagyobb áldozatot is, elnyomjuk az érzékenységünket, nehogy az erősebbek felfaljanak bennünket.

Gyermekként, háromévesen álltam először kamera elé. Sose gondoltam, hogy majd felnőttként is színész leszek. Mindenki azt tanácsolta, orvos legyek, fogász vagy ügyvéd, de senki se biztatott arra, hogy esetleg színész. A mai napig sem tudom, a szerencsének vagy édesanyámnak köszönjem-e, hogy mégis a pályán maradtam. Már a kezdet kezdetén elhatároztam, nem hagyom, hogy a munkám, a siker befolyásolja az életvitelem. Egyszerűen akarok élni, örülni a mindennapi elfoglaltságnak, a kis dolgoknak is. Bennem ne a színésznőt szeressék elsősorban. hanem azt lássák, aki vagyok. Az egyszerű nőt, az embert, aki szereti az otthon nyugalmát, a muzsikát, jókat mulat a hülyeségeken, amelyeket a tévé zúdít ránk nap mint nap. Magam megyek a postára, ha fel akarom adni a leveleimet, magam viszem el a szennyest a mosodába, magam vezetem a kocsimat. Az élet ezekből az apró dolgokból áll. Ha lemondok róluk, mit kapok helyettük? Valamivel több szabadidőt, amit úgyis felesleges telefonbeszélgetésekkel csapnék agyon.

V

ad és bámulatos - írták Jodie Fosterrol a Nell című film bemutatója után. Az új opuszban nyújtott alakításával kapcsolatban egyesek a harmadik Oscart emlegették. (Az elsó't A vádlottak, a másodikat A bárányok hallgatnak című filmekben nyújtott alakításáért kapta.) A Nellben, melynek főszereplője és producere is egyben, egy különös, idegen nyelvet beszélő nőt játszik, aki egy orvos (Liam Neeson) és egy pszichológus (Nathasa Richardson) segítségével ismeri fel saját képességeit, tudását, bölcsességét.

sztori. Szórakoztató, ugyanakkor drámai. Megható családi történet anya és lánya egymásra találásáról. Arról a felismerésről szól, hogy van valaki, akinél bármikor vigaszt találunk nehéz napjainkban, még felnőttként is.

Én azt tartom jó rendezőnek, aki tökéletes határozottsággal vezeti a felvételeket. Aki előre pontos képet ad arról, amit csinálni akar, mert ezzel segít nekem, a színésznek, hogy világosan felismerjem a figura lényét. Vi- szolygok az olyan rendezőtől, aki odaáll elém, és utasít: ezt most így csináld, azt amúgy. Aki minden egyes beállításnál megköveteli, hogy szigorúan úgy viselkedjek, ahogy ő elképzelte, olyan érzéseket hozzak ki magamból, amilyeneket ő diktál. Sokkal könnyebb olyan rendezővel dolgozni, aki hagyja, hogy saját magam kísérletezzek a szereppel. Rendezőként általában hozzám hasonló figurát osztok magamra. így volt ez első filmemben is.

Azzal, hogy producerként üzletasszony lettem, nem hatalmat akartam szerezni magamnak, hanem lehetőséget arra, hogy támogatni tudjam a tehetségeket. Segíteni akarom az alkotókat, a rendezőket, hogy ötleteiket igényesebb művészi kivitellel valósíthassák meg.”

A Gioiából fordította: (tallósi)

„Kitűnő terápia volt számomra ez a film, amely egy érdekes felismeréssel ért véget. Mindig azt hittem, képes vagyok racionálisan ítélkezni, s most meglepett, mi több megdöbbentett az a felismerés, hogy mennyire érzékeny vagyok. S az érzékenység manapság meglehetősen veszélyes tulajdonság. Az, aki nem az eszére, hanem a szívére hallgat, a mai farkastörvények mellett könnyen elveszik. Ha az ember nem Utd kompromisszumokat kötni önmagával, embertársaival, alulmarad. S ki ne tenne

Kis dolgokról szólnak azok a filmek is, amelyeket eddig rendeztem. Az első, Az én kis szellemem egy csonka családban élő csodagyerek, egy tün- déri kisfiú története. Azokról

a mindennapi örömökről, kalandokról, apró csodákról szól, amelyek megédesítik az édesanya és a kisfiú mindennapjait. Mi négyen lógtunk anyánk nyakán, s képes volt egyedül is gondunkat viselni. Én vagyok a legfiatalabb, van két jóval idősebb nővérem és egy bátyám. Másik rendezésem, a Víkendház szintén egy-