Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-06 / 32. szám
KAVICS A TÓ FENEKÉN (I.) Valahol a világ végén van egy tó. Egyetlen érdekessége, hogy abba csak az dobhat kavicsot, akinek a házassága ágy sikerült, ahogy azt elképzelte, fiatalos jóhiszeműségében eltervezte. Vajon hány kavics található e tó fenekén? Ezt a kis találós kérdést tette fel mindig jó anyám, valahányszor valakinek a félresikerült házasságáról esett szó. És mindjárt meg is válaszolta, hogy annak a tónak a fenekén nyilván mindmáig egyetlen kavics sincs... Valóban ilyen komoran festene a házasság magasztos intézménye? De hát akkor minek nősülünk egyáltalán? És a leányok miért szabadulnak minden áron a pártájuktól? Nem ennek a tónak a partjára indultunk egyszer valamennyien - legalább egy-egy parányi kaviccsal a kezünkben? igazságot talán Cerba Lali barátommal kereshetnénk. Példás házasságát mindenki irigyelte, aki csak ismerte őt. A felesége is makulátlan asszony hírében állt. Egy alkalommal, poharazga- tás közben, derűsebb kedvünkben val- latóra fogtam Lalit. Elmondtam anyám példázódását a házasságról, és tréfásan feltettem neki a kérdést: vajon járt-e már annál a tónál, beledobta-e az első kavicsot...- Hagyd el, pajtás - legyintett lemondóan. - Majd egyszer elmondom az én kavicsom történetét. Erre az alkalomra hosszú éveken át kellett vámom. Utoljára a betegágyánál találkoztam vele. Akkor váltotta be egykori ígéretét, nem sokkal halála előtt. Otthon feküdt, egyedül. A család többi tagja munkában volt, így órákon át beszélt, mintha szabadulni akart volna hosszú éveken át titkolt terhétől.- Nem dicsekvésből mondom, de buktak rám a lányok... Sápadt, beesett arcán, a múltra emlékezve, enyhe derű suhant át. Nem túlzott. Lali az iskolatársam volt, és valóban irigyeltük őt a diákköri hódításaiért.- Ahány lány futott utánam, annyiba lettem szerelmes. Fülig! Mindig ebből adódtak a bonyodalmak. Egyszerre többnek is próbáltam udvarolni. Mi más is lehetett volna az ilyen „szerelmek” vége, mint hogy valamennyi faképnél hagyott. Lali több „halálos” szerelem után ismerkedett meg Emíliával, akit feleségül vett. Ez a szerelem már nem volt olyan perzselő, de olyan lelki kapcsolat alakult ki közöttük, amelyre kezdettől fogva vágyott. Megértették egymást, érzelmileg és érzékileg is.- Emília rettenetesen ragaszkodott hozzám. Az anyját kétéves korában elvesztette, a húga születését követően. A papa nem maradhatott egyedül a két kisgyerekkel. Megnősült hát, de első feleségének elvesztését nehezen viselte. Italba fojtotta keservét, ami csak bonyolította új házasságát. Emília mostohája sem kényeztette az árvákat, s amikor az apjuk nem tért vissza a második világháborúból, a két testvér élete már-már elviselhetetlenné vált. Következett az árvaház, és e sok-sok viszontagság után jöttem én... Az árva lányból lett feleség Laliban találta meg azt, akinek egy személyben kellett volna pótolnia az apát, a féijet, a barátot. Házasságuk nagyon szépen indult. Két gyermekük született, Emília otthon maradt, hogy azoknak szentelhesse minden idejét. Kárpótolni akarta őket mindazért, ami neki a gyermekkorában nem adatott meg. Szerényen, egy fizetésből éltek; családi életük boldog volt.- Ekkor talán bedobhatom volna azt a kavicsot édesanyád tavába. Ahogy magam körül ott láttam azt a sok zátonyra futott házasságot, azt hittem, mi vagyunk a szabályt erősítő kivétel. Csakhogy az élet ennél sokkal bonyolultabb... Lali hevesen vitába szállt azokkal a nézetekkel, hogy a házasság, idővel, szükségszerűen megkopik és az érzékiség is elveszti korábbi varázsát. Azt bizonygatta, hogy a felesége varázsa házasságuk tizedik évében is legalább úgy megpezsdíti a vérét, mint első szeretkezésükkor. Nem is keresett soha valamiféle kalandokat, a kínálkozókat pedig sorra visszautasította. Ez nem csupán sértette egyes munkatársnői hiúságát, hanem a csábítás egyre furfangosabb eszközeinek bevetésére is buzdította őket.- Lalikám, csak nem akarod elhitetni velünk, hogy minden asszony leghőbb vágya az volt, hogy pont veled etyepetyézhessen?! - csipkelődtek vele. A gyerekek közben felcseperedtek, már iskolába jártak. Lali felesége közel tíz évi otthoniét után munkába állt. Ezzel sok minden megváltozott, szinte teljesen felborult addigi életmódjuk. Amíg Emília otthon volt, Lali bármikor is érkezett haza, ott mindig baráti csevegésre, ölelésre kész feleség várta. Most viszont nemegyszer Lali várta az asszonyt, akit munkából hazajövet teljesen lekötött a háztartás. Gyakran fáradt volt, és bizony el-elmaradtak a forró, de még a gyengébb ölelések is. Észre sem vették és bensőséges kapcsolatukból kiveszett valami, ami korábban oly széppé tette azt. Vajon csak az ő hibájukból? Lali sokat morfondírozott ezen, de azzal nyugtatgatta magát, hogy a megváltozott életforma sodorta őket ebbe az új helyzetbe.- Egy fizetésből nagyon szerényen éltünk. Két gyerek mellett a ruházkodásra már alig jutott. De mert sehová sem jártunk, nem is éreztük hiányát. Emília új környezetbe került, ahol a munkatársnői az öltözködésben is vetekedtek egymással. Fizetésnapon együtt vásároltunk. Hol ruhát, hol cipőt, és amikor esténként az új holmit magára öltötte, örömében én is osztoztam. Legyen az én feleségem csinos, így van ez jól. Nemcsak a család, Lali feleségének munkaközössége is élte a maga életét. Névnapokat, születésnapokat ünnepeltek. Emília ilyenkor néha később jött haza. Nem volt ebben semmi különös, így ment ez az egész országban. Lali jól ismerte ezt a saját munkahelyéről. Még bátorította is feleségét, szórakozzon csak, hisz a gyerekek mellett éveken át erre nem volt alkalma. Bevallása szerint a féltékenység legparányibb szikrája se zavarta lelki nyugalmát. Akkor sem, amikor Emília esténként a hitvesi ágyban fáradtságra hivatkozva hátat fordított neki.- Akkoriban már a hatvannyolcas események után voltunk. Emília ebben az időszakban fölöttébb megértő élettársnak bizonyult. Buzdított, nyugtatott, amikor számonkérték politikai magatartásomat, hogy miért nem korábban, miért csak Dubéek pártjába jelentkeztem? - hangzott az elvtársak vádja. Miután a tisztségemből távoznom kellett, a munkahelyemről is kiállt már a szekerem rúdja. Azokban az időkben Emília biztatása adott neki erőt e válság átéléséhez. Akkor, amikor a munkatársak, sőt a barátok is messzi ívben elkerülték őt. Mert bizony a hatvannyolcasokat akkoriban leprásokként kezelték, akiktől óvni kellett az „igazhitűeket”, nehogy őket is megfertőzzék. Ám a sors nem éppen könyörületes rendezője életünknek. Ha ad valamit, nyomban el is ragadja, rendszerint két kézzel. Lali azonban csak azt látta, amit kapott. Annak apró, szaporodó jeleire fel sem figyelt, hogy valamit netán el is veszíthet...- Húsvét közelgett. Emília közölte, hogy a főnöke, a könyvtár vezetője az ünnepekre nekünk is rendelt misebort a rokonaitól. A főnök nagypénteken este hozta el a bort hozzánk. Közösen meg is kóstoltuk, dicsértük a bor za- matát. Még pertut is ittunk. Jó hangulatban, egymásnak kellemes ünnepeket kívánva váltunk el egymástól, akár két régi jó barát. Hej, pedig ha tudtam volna, amit rajtom kívül már sokan tudtak... Most is emlékszem: Rudolf napja volt. Feleségem bejelentette, hogy a könyvtáruk kitüntetést kap, így kisebb ünnepséget rendeznek. Lehet, kissé később jön haza. Csakhogy ez a „késő” bizony hosszabbra sikeredett a vártnál. Már a gyerekeket is lefektettem, és valami belső nyugtalanságtól hajtva kimentem a ház elé. Kilenc óra is elmúlott, amikor a rosszul világított utcán két közeledő alakot pillantottam meg. A feleségem! Egy férfi kíséretében. Ök is észrevették, és hevenyében elbúcsúztak egymástól. Lali egyből gyanút fogott. Kóválygó fejjel azon gondolkozott, mi ilyenkor a teendő? Még sohasem volt hasonló helyzetben. Kérdezni, vagy várni kell, amíg az asszony megszólal? Részletezzem azon éjszaka eseményeit? Úgysem tudnám úgy visszaadni, ahogy a barátomtól hallottam. Emília előbb a naiva szerepében megkérdezte, vajon nagy bűn-e, ha egy munkatárs hazakíséri a közös ünnepségről.- Szeretnék mindent tudni, mielőtt további sorsunkról döntenénk - kérte az asszonyt. Emília csak ekkor rettent meg igazán. Rádöbbent, hogy most valóban a sorsukat eldöntő pillanatok következnek. Ijedtében vallomást tett. Nem volt elég körmönfont ahhoz, hogy holmiféle hazugsággal próbálja kivágni magát. Elmondta, hogy a főnöke jó ember, és a pártbefolyását is felhasználta, hogy Lalinak ne kelljen elhagynia a munkahelyét. (Szegény Lali, még hálás is lehetett felesége szeretőjének!) Kapcsolatuk akkor kezdődött, amikor az közölte Emíliával, sikerült elérnie, hogy Lali alacsonyabb beosztásban ugyan, de a munkahelyén maradhat. A főnök ekkor csókolta meg először a hálás Emíliát, aki e jóságától meghatódva nem ellenkezett. És hát következett az elmaradhatatlan folytatás.- Egy világ dőlt össze bennem. Addig azt hittem, hogy van tiszta házasság hűtlenség nélkül, holtomiglan-hol- todiglan kapcsolat. Most azt kérdezed, hogyan alakult egy megcsalt férj és a hűtlen feleség megromlott házassága? Elmondhatom... ✓ Lali szégyellte, hogy Emília megcsalta. Kifelé úgy tett, mintha mi sem történt volna. A gyermekek kedvéért is kisebb-nagyobb sikerrel, de eljátszotta a boldog félj és apa szerepét. A megaláztatásába azonban soha nem törődött bele. Megfogadta: „kárpótlásul” ő is megcsalja az asszonyt. Az első adandó alkalommal. De aztán megalázónak, méltatlannak tartotta az efféle bosszút. Éjszakákon át nem aludt, mígnem elkeseredésében elhatározta, hogy felkeresi a felesége szeretőjét. Bár ne tette volna! Pertu „barátja” előbb igyekezett kitérni a válaszok elől. Lali viszont nyersen közölte vele, hogy házassága miatta került válságba. Egy családról, két gyermek sorsáról van szó. Tudomása szerint házasságot ígért Emíliának. Vajon tisztában van-e felelősségével, ha a válás bekövetkezik? A férfi hirtelen elsápadt és a vártnál is beszédesebb lett, hogy elhárítsa magáról a felelősséget. Csak egyetlen kérése volt: Emília ne szerezzen tudomást a beszélgetésükről. Lali teljes huszonöt éven át megtartotta ígéretét.- Te vagy az első, akinek elmondom, mivel a tényeken ez már mit sem változtat. Emília főnöke nem titkolta, hogy a közeledést ő kezdeményezte. Ám amikor kapcsolatuk eljutott a testiségig, attól kezdve már Emília kereste, és adta is az alkalmat a pásztorórákra, és a gyönyör perceiben elmondta, hogy velem ilyen csodás élményekben soha nem volt része. Rettenetesen megalázottnak éreztem magam, és akkortól - nagyon kevés alkalmat kivéve - megszakadt az intim kapcsolatunk Emíliával. Pedig Lali még fiatalember volt! Sokszor kísértésbe is esett, hogy házon kívül keressen kielégülést, de ha elképzelte, hogy egy idegen férjnek ő is ugyanennyi szenvedést okozhatna, amennyit ő is átélt, mindig letett szándékáról. Utólag úgy érezte, talán mégiscsak jobb lett volna egy tisztességes válás, mint egy képmutatóan végigszenvedett házasság. L ali szeszbe próbálta fojtani nagy-nagy bánatát. Ez tovább bonyolította amúgy is lazuló kapcsolatukat. A felesége hűtlenségét követő idegállapot és a szesz lassan kikezdte egészségét. Látogatásomkor már a harmadik infarktus után feküdt a kórházban, és tudta, hogy a napjai meg vannak számlálva.- A gyerekek miatt még szerettem volna élni néhány évet. De talán így a jobb... Nemsokára el is temettük Lalit. Zsilka László (Következik: A hűtlen feleség) Vlado Gloss illusztrációs felvétele Hogy még Manapság sokkal gyakrabban vagyunk kitéve a szélhámosok kénye-kedvének, akik más kárán akarnak mielőbb meggazdagodni. A szélhámosok leleplezésének egyik módja a grafológia ismerete. Mindenki keze vonásából idejében... kiolvashatók bizonyos jellemvonások. Vannak szélhámosságra utaló jelek. Persze a modern kor szélhámosai üzletkötéskor nem lobogtatnak az ember orra előtt kézírásos hamis szerződéseket és igazolásokat. Ezeket ma már géppel (vagy számítógéppel) írják, de aláírás nélkül ezek sem érvényesek. Rajtunk is múlhat, ráállunk-e az üzletkötésre az esetleges szélhámossal vagy sem. Szólítsuk fel - mielőtt a szerződést aláírnánk -, írja alá először ő, és jól figyeljük meg az aláírását, A túlzott egoizmus, anyagiasság jelei: í, ^ vajon nem cseréli-e fel a következő betűket: az a betűt az o-val vagy e-vel, a k betűt a h-val, nem találhatók-e az aláírásában „ékek” és az alábbi jelek: A szélhámosság jelei: Ha az aláírásban ilyet fedeznénk fel, gondoljuk meg, aláírjuk-e a szerződést, megkötjük-e az üzletet vagy sem! Guggenberger Tamás a Szlovák Grafológiai Társaság és az Olasz Grafológiai Szövetség tagja Grafológiai sorozatunknak nem várt sikere lett, érkeznek a levelek - a jeligés írásminták. A levelek feldolgozása folyik, rövidesen megkezdjük az íráselemzések közlését. Ezúttal szívesen adjuk közre a figyelmeztetésnek szánt cikket, amelyet egyik kedves olvasónktól kaptunk.
