Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-07-02 / 27. szám

Ny itra várme­gyének kel­lős közepé­ben van egy kis falu. De akkorka falu csak, hogy ha a piaca köze­pén elmiákolja magát a bíró macskája, a leg­szélső viskóban is hi­deg rázza az egereket. El se tudja gondolni az ember, hogy ebben a szegény kis faluban hogy fért meg valami­kor olyan nagy úr, mint Mátyás király. Úgy volt az, hogy ak­koriban nagyon gonosz világ járt a felvidéken. Fagyos nyár, esős tél, száraz tavasz, éhhalál, nyomorúság az egész vármegyében. Hullott az ember, mint ősszel a légy, s fölhallatszott a nagy jajszó a király udvarába is. A kisbíró röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság érte a falut. Nagy ijedten súgta oda a gyereknek:- Mindjárt leütteti a király a fejedet, ha le nem térdelsz előtte. Megzavarodott a gyerek, tekingetett előre-hátra, végig-vé- gigsimogatta a térdén a nadrágot, de utoljá­ra mégiscsak azt mondta:- Nem lehet. De ezt aztán olyan keményen kimondta, hogy meghallotta a ki­rály is. Odaállt a gye­rek elé, és rászögezte szúrós szemét: így esett aztán, hogy Mátyás király útra ke­rekedett, s bejárta kí­séretével az ínséges tá­jakat. Vigasztalta, biz- tatgatta a föld népét, s nyújtotta a tanács mel­lé a kalácsot is. Nagy társzekerek hordták szét a piros búzát, a fe­hér lisztet, amilyent azon a tájon boldo­gabb világban se látott a szegény ember. Áldotta a jótevőjét a nép, mint az Isten angyalát. Harangzú­gás fogadta, amerre járt, s csókolgatták a köntöse szélét!- Mi nem lehet, te gyerek? A fiú állta a nézést, nagy fekete szemével bátran visszanézte a nagy urat:- Az nem lehet, hogy én letérdeljek.- Miért nem lehet az, te gyerek?- Azért, mert az ün­neplő nadrágom van rajtam, s csupa har­mat lenne a térde a zöld fűben. Pedig édesszülém nagyon a telkemre kötötte, hogy vigyázzak rá, mint a két szememre, mert keservesen kereste a Rácz Noémi illusztrációja rávalót. Meg... meg... De itt már úgy nyögött a gyerek, hogy a király meg nem állhatta szó nélkül:- Áldja meg az Isten a lába nyomát is! A nyitrai kis faluban is minden ember kitódult a határra királyt fogadni. Ahogy kiugrott az erdőből aranycsótáros lovon egy aranydolmányos levente, akkora éljent kurjongattak neki, hogy megreszketett bele az egész falu. Pedig nem is a király volt a bársonydolmányos, csak az inasa. A király gyalog jött, szürke köpönyeg­ben. Csak akkor tudták meg a falusiak, hogy ez az igazi, mikor fölemelte a karját, és odamutatott az or­szágúira, ahol a búzás szekerek dübörögtek:- Ez a tiétek! Örömében egyszerre térdre borult az egész falu a harmatos zöld fűben. Nem maradt ott talpon egyéb, csak a király meg egy szöszke siheder gyerek. Rángatták is a suhancot előre-hátra:- Térdre, Béni!- Nagy úr ám ez, hékás!- Tán gyökeret eresztett a lábad?- Mondjad csak, fiam, bátran, mondjad!- Meg azt is mondta - sütötte le a fiúcska a szemét -, hogy ha elkeverem a nadrágot, bizony a király nem ád helyette másikat. A király olyan jóízűt nevetett, hogy a könnye is ki­csordult. Megsimogatta a gyerek lángba borult képét.- Mi a neved, fiacskám?- Birinkei Béni.- Mi az édesanyád?- Gyapjúnyíró özvegyasszony.- No, fiam, Béni, tiszteltetem az édesszülédet, mondd meg neki, ezután majd én varratom neked a ruhát, amért olyan szófogadó gyerek vagy. A király szavának állt, s egész életében gondot viselt Birinkei Bénire. Nagy úr lett belőle, cí­meres nemes, s olyan furcsa címer nem volt több az országban, amilyen az övé. Harmatos zöld fűbe mezítlábos parasztfiúcskát festett a címerfestő, ahogy a kezével a nadrágját simogatja. Karcsú és hajlékony, könnyen ala­kítható, kötegben erős és szinte min­denütt megtalálható! Ázsiai rokoná­ból, a bambuszból még házakat és bútorokat is építenek. No és mivel gyógyítja a magyar gyerek a gólya lábát? „Síppal, dobbal, NÁDI HE­GEDŰVEL”! 1. De hogy is készül a nádi he­gedű? Két darab, legalább 20 centis, hüvelykujjnyi vastagságú nádat sze­dünk. A nádszálak mindkét végét a csomó előtt szorosan átkötjük, majd a nád falát két párhuzamos vágással hosszában végig felrepesztjük. A ki­vágott rész kb. 2 mm széles legyen, ez lesz a húr. Mindkét végénél rövid darabka náddal felfeszítjük, a poc­kokét a nád végéhez kötjük. Óvato­san lehámozzuk a húr felső fényes rétegét. A vonó ugyanígy készül. Megszólaltatásnál a hegedűt és a vonót is be kell vizezni. A vonóval a húr élét kell húzni, nem a lapját. 2. A pánsípot már komolyabb hangszernek mondhatjuk. Ha hango­lása jól sikerül, ezen már egyszerű dallam is megszólaltatható. A pánsíp különböző hosszúságú nádak sorából áll, amit úgy kell fúj­ni, mint a lyukas kulcsot. Erős, vas­tag nádat kell keresni, a csomó nél­küli darabokat pedig alaposan ki kell tisztítani. Kipróbáláskor az alsó vé­gét ujjunkkal fogjuk be, mert csak így szól. Minél hosszabb a cső, annál mé­lyebb a hangja, ezért a leghosszabbat tekintsük alaphangnak, hozzá han­goljuk a többit, úgy, hogy a náddara­bokat addig rövidítjük, amíg a hang megfelelő magasságú nem lesz. Hangolás után a csövek végét vi­asszal bedugaszoljuk és a csöveket két papír- vagy műanyag csík közé, sorban egymás mellé rögzítjük. MÉSZÁROS SÁNDOR Édesanyám ajándéka A lámpafénynél lépked a baba. fa a lábszára, kócből a haja. Ráncos szoknyája kukoricahéj, dereka karcsú, az inge fehér. Ropja a táncot, arca mosolyog, kis haja szőke, a copfja fonott. Sír ha fektetem, sír hogyha feláll, egyedül elül. támasztva megáll. Gyengéden féltve fésülöm haját, anyámtól kaptam e csoda babát. Kiságyam mellett pihen s álmodik, felettünk éjjel anyám őrködik. Ha felébredünk, mosolyogva néz, kitárja felém fényes kis szemét. Igazi öröm, mit magában rejt, anyámtól kapott igaz szeretet. ANTALFY ISTVÁN Cica-mica- Cica-mica, merre jártál?- A malomban.- Mit csináltál?- Búzát lisztnek őröltettem. A munkáért megfizettem.- És a lisztből mit sütsz-főzöl?- Kalácsot is legelőször. Azután meg dióst ortát...- Vendégségbe ki jön hozzád?- Nem jön hozzám vendég egy sem...- Vendégednek hívj meg engem! Ki a bűnös? (AZERBAJDZSÁN MESE) Egyszer egy embernek ellopták a szamarát. Másnap reggel, amikor az ismerősei meghallották a hírt, sorra jöttek hozzá.- Te vagy a hibás, amiért ellopták a szamaradat! - mondta az első. - Miért nem zártad be jobban az is­tálló ajtaját éjszakára? A másik így szólt:- Miért építettél ilyen alacsony fa­lat? Persze, hogy bemásznak a tol­vajok! Te magad vagy a hibás! A harmadik sem kímélte:- Miért nincs kutya az udvaron? Milyen ház az, ahol nincs kutya? Te tehetsz arról, hogy elvitték a szamaradat! A negyedik így szidta:- Hát hogyan alszol te? Elkötnek az istállódból egy szamarat, és te nem hallasz semmit? A szegény ember hallgatta, hallgat­ta a sok szidást, azután nem bírta tovább, és kifakadt:- Rendben van, igazatok van. de azért az túlzás, hogy mindenről én tehetek. A tolvaj nem tehet sem­miről? Visnyovszki László fordítása Gondolkodom, tehát... f f *//(*'£ Lámpagyújtogató Szentjánosbogárka sír, mert eltörött a lámpása. Igaz, kínáltak neki néhány üveget, de nem tudja, melyiket válassza. Szerinted melyik illik a lámpájába? Készítette: M. Motyéík T L Y U A N 1 Á 1 L R ű Z M H V C M É s Regényhős Ha a bal felső sarokban lévő o betűtől indulva lóugrásban haladsz, akkor egy Jókai-hős nevét kapod eredményül. Nos, hogy hívják a regényhőst? Készítette: Kovács S. MEGFEJTÉS A június 11-ei számunkban közölt feladat megfejtése: 3 pár; A-8.B- 4, C - 7, D - 5, E — 1 F - 3, G - 2. Nyertesek: Radótzy Klára, Szádalmás; Kátai Anikó. Szőgyén; Hezef Attila. Buzita; Tamás Árpád, Jablonca: Zsák Katalin. Udvard. Szerkeszti: Tallósi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom