Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-06 / 32. szám
1995. augusztus 6. GYERMEKVILÁG Bo ldogan élt a király a feleségével, de még boldogabbak lettek volna, ha teljesül leghőbb kívánságuk: szerették volna, ha kislányuk születik. Az évek teltek-múltak, s a királyi pár egyre szomorúbb lett, mert a várva várt kislány csak nem akart megérkezni. Egy nap öreg tündér jelent meg az udvarnál. Amikor a király és a királyné közölték vele, miért olyan bánatosak, így szólt:- Azt hiszem, segíthetek. Egy éven belül kislányotok születhet, csakhogy van ennek egy feltétele.- Közöld a feltételt - kérlelte őt a király és a királyné.- Halljátok tehát - mondta a tündér. - Lányotok születik, de ha felnő, soha nem szerethet bele senkibe. Férjhez sem mehet, mert szerelme meghal.- Egek ura! - jajveszékelt a házaspár.- Azt javaslom azonban - tanácsolta a tündér -, hogy kislányotoknak ajándékozzatok három hófehér cicát, azok majd megmutatják a veszélyt. A cicáknak adjatok három hófehér pamutgombolyagot és három aranygyapjú gombolyagot. Jól jegyezzétek meg, amíg csak a fehér gombolyagokkal játszadoznak, addig nem kell bajtól és szerencsétlenségtől tartanotok, de ha az aranygyapjú gombolyagokkal kezdenek játszani, veszély közeledik. A királyi párnak nem igazán volt ínyére a kegyetlen feltétel, de végül is megegyeztek. Egy éven belül gyönyörű kislányuk született, aki azonnal három fehér cicát, három fehér pamut- és három aranygyapjú gombolyagot kapott ajándékba. A cicák csakis a fehér gombolyagokkal játszadoztak, a kislány pedig szépen nőtt-növekedett, mindig vidám volt, és gyönyörűséges hajadonná érett. Szépségéről számos királyságban beszéltek, nem csoda, hogy sok királyfi érkezett palotájukba, hogy udvarolhassanak a királykisasszonynak. A szülők boldogságukban már majdnem megfeledkeztek a feltételről. Egy napon azonban rémülten kellett látniuk, hogy a cicák itt-ott az aranygyapjú gombolyagokkal is játszadoznak. Történt, ugyanis, hogy egy tavaszi napon az országba érkezett egy szépséges herceg. Néhány napot a palotában töltött, aztán ellovagolt, de rövidesen visszatért. A királylány egyre többet gondolt a hercegre, akinek jelenlétében nagyon jól érezte magát, és mindig elszomorodott, ha eltávozott. Fél év múlva bevallották egymásnak, első találkozásuk óta szeretik egymást. A három cica aznap este már csak az aranygombolyagokkal játszott. A királylány megijedt, ezért a szüleihez rohant, hogy elmondja a történteket. A szülők megrettentek és elbúsultak. Tudták, nagy szerencsétlenség éri őket. Egyelőre azonban minden folyt a maga medrében. Ősszel a királyi párhoz eljutott a szomorú hír, hogy a herceg nagyon megbetegedett. Az orvosok nem tudnak segíteni rajta, mert olyan betegséggel, amilyenben szenved, még nem találkoztak. Erősen búsult a királykisasszony is, ezért szülei elindultak a tündérhez, hogy segítségéért rimánkodjanak.- Huszonhét nap múlva lesz karácsony napja - mondta a tündér -, s ha lányotok addig saját kezűleg megsző tízezer ágylepedőt, a herceg meggyógyul. A házaspár megköszönte a tanácsot, és siettek a palotába, hogy minél előbb elmondhassák lányuknak, mit kell tennie szerelme megmentéséért. Éjjel-nappal szőtt-font a királylány, de csak tíz lepedőt tudott elkészíteni. Sírt-rítt a hercegnő. Bánatosak voltak a cicák is. Aztán felajánlották segítségüket.- Idegen kéz nem nyúlhat a lepedőhöz - zokogta a királylány.- De hiszen mi kézzel nem is nyúlunk hozzá, mivelhogy nekünk csak mancsocskáink vannak - mondták a cicák. Gyorsan szövőszékeket hoztak, és csodálatosan szaporodott a lepedők száma. Egy órával az éjféli mise kezdete előtt elkészült a tízezredik. A herceg lassan meggyógyult. A királylány pedig feleségül ment hozzá. Az esküvői lakomán a cicáknak külön asztalt terítettek. Vacsora után párnáikon békésen dorombolni kezdtek, úgy, ahogy azt az előző napokon megtanulták a szövőszék surrogását utánozva, és ahogy máig is minden cica teszi, miközben arra gondol, hogy valaha ősei milyen hőstettet vittek véghez egy bretagne-i várkastélyban. Koday Berta fordítása HAJNAL ANNA Görögdinnye Esik az eső, szakad, iszik a dinnye, dagad, olyan nagy lesz a dinnye, felér az égig szinte! Hogy nem igaz egészben? azért úgy felerészben! Sima gömb, sötétzöld márvány, túlnőtt a levelek árnyán, nap süti míg megérik, elkel majd, kérve kérik. Magja már fekete fényes, húsa már ikrás édes. Hozzák a jó lovacskák, a mi utcánkba behozzák, nehéz az istenadta, szekér ne törjön alatta! Ha én tündér lehetnék, amit szeretnék, tehetnék: piros dinnyében laknék, jobb lakást hol kaphatnék? Kis késsel benne ülnék, egész nap szeletelnék, örökké enném, innám, én soha meg nem unnám! ...hogy a bálványfát, hazánk egyik legigénytelenebb fáját legtöbben - talán te is - ecetfaként ismerik? Jóllehet, ez csak amolyan álecetfa. A Kelet-Ázsiában őshonos bálványfa- félék közül mindössze ez az egy él meg Közép-Európában szabadon, ám agresszív terjeszkedésével kárpótolja a többit is. A gyors növekedésű, akár húsz méter magasba is törő fa még az iparvidékeken vagy az erősen szennyezett levegőjű városokban is jól érzi magát. A szárazság, akárcsak a rossz talaj, nem okoz gondot neki; építési törmelék vagy omladozó házoromzat - egyaránt megteszi neki. ...hogy az állatok bizonyos fajtái az őskorban elsősorban földöntúli erőnek, másrészt olyan emberi tulajdonságoknak a megtestesítői voltak, amelyek a követendő erények vagy éppenséggel elrettentő tulajdonságok. Ezért gyakran ábrázoltak állatfigurákat. Az őskorban - a művésznek még nehezen mondható - alkotó gyakran elképzelt, kitalált, úgynevezett fantasztikus állatok (grifek, sárkányok, kentaurok) alakjával igyekezett hatni a földöntúli erőktől egyébként is félő emberekre. ...hogy a galamb már a kereszténység előtt a szelídségnek, a fiatalságnak, a megbocsátásnak és a szeretetnek a jelképe volt? A csőrében friss olaj ágat tartó galamb ószövetségi kép, de csak a legújabb időkben lett a béke jelképe. LEV TOLSZTOJ A GÉM, A MAIAK ÉS A RÁK A gém ott élt egy tó mellett. Megöregedett, nem volt már ereje halat fogni. Gondolkozott, hogy tudna ravaszsággal megélni. Mondja egyszer a halaknak:- Tudjátok-e, ti halak, hogy nagy baj fenyeget benneteket? Hallottam az emberektől, hogy le akarják csapolni a vizet, s titeket egy szálig ki akarnak fogni! Tudok én egy kicsi tavat a hegy mögött. Segítenék nektek, de hát megvénültem: nehezen repülök. Kérni kezdték a halak a gémet, hogy segítsen rajtuk. Szólott a gém:- Hát jó, megteszem a kedvetekért; átviszlek a tóba, de csak egyenként vihet- lek, nem egyszerre. Örvendtek a halak, valamennyi kérte:- Engemet vigyél át! En- gemet vigyél át! És a gém elkezdte vinni: megfogta, a mezőre vitte, s ott felfalta őket. Sok halat felfalt ott. Élt a tóban egy öreg rák. Mikor a gém vinni kezdte a halakat, megneszelte a dolgot és így szólt:- No, te gém, vigyél át most engem is az új szállásra. A gém megfogta a rákot, s vitte. Amikor a mezőig repült vele, le akarta vetni a rákot a földre. De a rák meglátja a sok halcsontot a földön, megszorítja a gém nyakát a két ollójával, s kiszorítja belőle a szuszt; azután visszamászik a tóba, s elmeséli a halaknak, hogy mi történt. Ápriliy Lajos fordítása Rend a lelke mindennek, ezt te is jól tudod. A képen látható tárgyak között vannak olyanok, amelyek nem tartoznak a többi közé. Tégy közöttük rendet, s válogasd ki azokat, amelyek nem oda valók. Nos, mik ezek? Készítette: Miroslav Motycík Oüii- y A meghatározások megfejtései olyan szavak, melyek visszafelé olvasva is értelmesek. Például - ODA: nemesfémek mértékegysége - VISSZA: lőfegyverek tölténytartói, vagyis KARÁT-TÁRAK. 1. ODA: Romániai város - VISSZA: gríz 2. ODA: szikkad - VISSZA: fullánkos rovar 3. ODA: mély gödör - VISSZA: mozdulatlan 4. ODA: építkezési hely - VISSZA: égtáj 5. ODA: száj része - VISSZA: étel a fiatalok nyelvén Készítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS A július 16-ai számunkban közölt feladat megfejtése: Erkel Színház; a 4-es és a 7-es. Nyertesek: Kovács Péter, Kisgéres; Vicena Melinda, Komáromszentpéter; Halámik Éva, Párkány: Sándor Attila. Nádszeg; Matejka Veronika. Kajak Szerkeszti: Tallósi Béla
