Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-02 / 27. szám
yarul a gyerekekkel. Ez főleg azóta óta megszűnt az iskola. Azóta csök- adok aktivitása is. Ma már jóformán rokon találkozunk. iszló szavait erősíti meg Bartalos Pál ¡emadok-szervezet elnöke, an valóban nagyobb volt az aktivitás, tagok még színdarabot is betanultak, az évzárók, az anyák napi műsor, mulatság megszervezésében merül ki igünk. iák Bartalos Pál szerint az egyik fő rek érdektelensége, akik inkább a té- ;k, semhogy elmenjenek valamilyen idezvényre. A másik ok a tagság ma- Milyen lehet ezek után a magyarság :váron? :orosztály kihal, nemigen marad Orosz- ar - állítja Bartalos Pál. - A szülők a áról is lemondanak. Érdektelenség mi- l a helyi kisiskola, s a szülők érdekte- ;a annak is, hogy már egyetlen oroszvá- ;rek sem jár a pozsonyi Duna utcai mail Igaz, több mint tíz kilométert kellene az iskolabusz kijárt volna értük. Sajnos, ő sem igényelte. Szégyen, de az én két szlovák iskolába járt... n ma még hallani magyar szót. Némáktól, a helybeliektől is. Hetente egy- ;yar mise, jár a faluba naponta 21 darab tente 20 darab Vasárnap, látni magyar i cukrászdán, az üzleten, a lapidárium akhogy ezek a feliratok elsősorban a szólnak, nem a helybelieknek. Az nyelvű felirat, mely valószínűleg az igyaroknak szól, figyelmeztet. „A sze- tilos!” Ez a felirat - mily furcsa finto- aek - a Magyar utcában találató. Mely lészetesen, csak hivatalos nyelvű meg- Ahogy a községházának, a postának, a . Ahogy a falunak. Hiába. Az elmúlt »tette a magáét. Az egykori nemzetisért Oroszváron ma már csak a temető ik... S. Forgott Szilvia • Készült felmérés arról, hogy a röntgensugarak milyen betegsé- , gek kialakulását idézik elő? i - Nem tudok arról, hogy erről létezne külön statisztika. Azt azonban tudom, hogy amikor a röntgensugarakat alkalmazni kezdték, akkor a gyakorlatban, azok körében, akik a sugarakkal huzamosabb ideig dol- a goztak, nagyon gyakoriak voltak a daganatos megbetegedések, főleg a vér- és a pajzsmirigyrák. a • Az elmondottak szerint azok a betegek, akiket gyakran röntge- 6 néznék, szintén fokozott sugárveszélynek vannak kitéve. Adódik a kérdés: mivel lehet helyettesíteni a a röntgensugarakat?- Nemcsak a röntgensugarak s károsak, hanem a gyakori ultrahangvizsgálat is. Ezek ma már he- z lyettesíthetők más módszerekkel. Például a belső szervekről mágne- k ses rezonancia segítségével lehet képet készíteni vagy számítógépes k rétegvizsgálattal. Véleményem szerint a jövő útját ezek a vizsgá- t lati módszerek jelentik. Egyelőre azonban, a pénzhiánynak köszönhetően, kevés kórház rendelkezik ilyen költséges műszerekkel, így _ egy jó ideig még marad az ultrahang és a röntgensugár. Kamoncza Márta Megvallom, mielőtt elindultam volna l elsöpn- tonyrétre, hogy megnézzem, milyen is at a II. Kisduna Menti Lóvá sár. belelapoztam egv-két le- vikmtlm, hogy » vásárok történetéről megtudjak egyet s mást. A legjelentősebb vásárok a század- fordulón ta Magyar Néprajzi Lexikon szerint) a következő helységekben voltuk: Apátfalva, Arad, Haja, Hánffyluinynd, Hártfn, Itékés, Belényes, Beszterce, Besztercebánya. Buda. Debrecen, l)és, Déva, Eger, Gyöngyös, Győr, Gyula, Hódmezővásárhely, Jászberény, Kaposvár, Kassa, Kecskemét. Kézdlvásárhely, Kiskunfélegyháza, Kiskunludas, Kolozsvár. Komárom. Kunszentmiklős, Losonc, Lőcse, Makó, Mára- marossziget, Marosvásárhely, Mezőtúr, Miskolc, Munkács. Nagybánya, Nagy becskerek, Nagykanizsa. Nagykároly, Nagyvárad, Nyírbátor, Nyíregyháza, Pápa. Pécs, Pest, Pozsony. Rimaszombat, Sepslszentgvörgy . Sopron. Szabadka. Szatmárnémeti, Szeged, Székesfehérvár. Szombathely, Temesvár, Újvidék, LIngvár, Vác, Versec, Veszprém, Zenta, Zom bor. A vasárnap elnevezése is az. ősi vasárnapból alakult ki. Számos helység a vásárokról, a vásártartási jogról kapta elnevezését. Például Szombathely, Hódmezővásárhely, vagy tálainkon u Szerdahely, a Vásárát. A vásárjog királyi kiváltságlevéllel adományozott jog. Valamely vásárhely vásártartási jogát a vásártér központjában felállított oszloppilérrel jelezték. A néprajzi lexikon egyetlen ilyen vásároszlopot említ, mégpedig az egyházgelleit nálunk, a Csallóközben! Lóvásár: csikókorban Azt hiszem, egyáltalán nem véletlen, hogy éppen itt, a Csallóközben született meg a gondolat és a kezdeményezés, hogy fel kell újítani a vásárokat. Az, hogy egy lótenyésztő gazdának is eszébe jutott, s ő ösztönözte, egészen természetes. Kontár Zoltán lószeretetét, hozzáértését, lovait, csikóit már nemcsak Felsőpatonyré- ten ismerik. De hogy Felsőpatonyrét az ő lovai által is ismertté váljon, azért ő tette tavaly az első lépést: ő vállalta magára, s rendezte meg az első Kisduna Menti Lóvásárt. A sportpálya mentén nagy, füves, füzes térség, mintha vásárok rendezésére teremtették volna. Elférnek itt az ideglenes karámok, lóállások, van hely a „pónita- xi”, a hintó, a westem-lovaglás számára is. A sátrak körül talponálló pultok, mögötte, a szélámyékban székek és asztalok. A kirakodók is kínálják a portékájukat, s illatozik a pattogatott kukorica. Jönnek-mennek a nézelődők, gyerekek örvendeznek a szelíd lovacskáknak, a nagyobbak felkéredzkednek a hintóra. Itt- ott, távolabb a tömegtől, a lovak mellett vagy a sátrak árnyékában komoly alkudozás folyik. De ez már nem tartozik a kívülállókra.- Tavaly rengeteg nép volt, hát gondoltuk, jó lesz a folytatás is - emlékezik Flaska Lénárd, a Dunatőkési ÁG réti részlegének vezetője, s a helybeli sport- szervezet titkára. Nála futnak össze a fejlemények szálai, ő most a fő szervező. - Az idén a sportszervezet vállalta magára a lebonyolítást, de a vállalkozók, a gazdák segítsége, támogatása nélkül nem menne most sem. Így, együtt azonban sikerülnie kell - mondja csak úgy, menet közben, mert már arrább is kell lépnie. Hol a sátortól szólnak oda neki. hol a csó- nakázók kérik tőle a jegyeket.- A lótenyésztésben, de a vásárban is legalább öt esztendő kell, amíg „befut”. Ez még csak olyan csikókora a vásárunknak, de majd megizmosodik, kialakul - mindezt fél-félmondatonként magyarázza Kontár Zoltán, mert közben hol a munkatársainak ad egy-két utasítást, hol az érkező vendégeket fogadja, hol a lovak hámján igazít, vagy a csikókra szól rá, ha nagyon pajkoskodnak. Kilenc lovat hozott ki a vásárra, az egyik szebb, mint a másik. És hiába titkolná, látni, mennyire szívügye ez a rendezvény, mennyire szeretné, ha szép emlékekkel távoznának innen a látogatók; netán úgy, hogy jó vásárt sikerült kötniük, kedves vásárfiát hazavinniük. Molnár Imre szintén lótenyésztő. De mint mondja, egy-két lóval foglalkozni nem kifizetődő.- Úgy vagyunk itt, Felsőpatonyréten, hogy a postánk Sárréten, templomunk Mihályfán, orvosunk meg iskolánk Légen van... Hát legalább vásárunk legyen - vicceli el a valóságot mosolyogva, s elindul a lószerszámokat kínálók felé. Csak egy nyereg és egy hám van a kocsi derekába vetve. Az is a szerényebbek közül való. De az alkudozás körülötte már valódi, olyan igazi vásár:- Azt akarja négyezerötért eladni? Hisz’ ezerötöt se ér! Van már vagy harmincéves is az a nyereg. Feslik szét rajta a varrás!- Ezt a finom bőrt akarja ócsárolni? Ez nem töri fel sem a lova hátát, sem a maga fenekét!- Tényleg olyan ócska az a nyereg? - kérdezem súgva egy helybeli szakértőtől.- Dehogy! Jó szerszám az mind, hanem a vásáron így illik. Alkudni kell, leszólni a portékát. Ha az ember elsőre megadná érte, amit kémek, bolondnak néznék. Miklós Viktor Jókáról hozta ide a kedves Lubka lovát. 46 ezerért tartja. De mintha nem bánná, ha nem sikerül eladnia.- Tavaly ősszel eladtam az anyját, most ezt is kénytelen vagyok. Beteg a feleségem, nekem is infarktusom volt, nem bírom már ellátni. Egy-két kaszasuhintás is kifáraszt, hát hogyan takarítsam be neki a takarmányt? Egy ló nem ló... Habár sajnálom is, hogy meg kell válnom tőle, az asszony sírva kísért ki, amikor elindultam. Mert nem tudja az ember, milyen kéz alá adja azt a szegény párát. Az anyját is, hogy eladtam, hallom, Uti-veri az új gazdája. Úgy megverte, hogy elvetélt. Hát hogyan lehet így bánni a jószággal? Az állatnak az ember az istene - simítja meg szeretettel Lubka fejét. Az, mintha minden szót értene, meleg, remegő orrát odanyomja gazdája arcához. A westem-lovas srácok cowboy-kalapban vágtáznak, ők külön lovasklubban készülnek fel az ilyen bemutatókra és versenyekre. Lelkesen biztatják őket a gyerekek, akik a tévében látott kalandfilmek hőseit vélik megelevenedni bennük. Az élénk szél végigkergeti a zöld bokrok között, a nézelődők orra előtt a fanyar füstöt, pecsenyeillatot. Serceg a zsír, sül a kolbász, készül a gulyás. Bó- dis Vilmos nemcsak a legtöbb gólt lövi a focicsapat tagjaként, hanem a legjobb pecsenyét, kolbászt is ő süti - állapítják meg a falatozók. Csömör Benő segít neki, aki különben az asztaliteniszezők között képviseli a felsőpa- tonyréti színeket. Lovaskocsik érkeznek, a saroglyához kötve egy-két eladásra szánt csikó vagy ló. Hallgatag szemlélők állnak meg, hogy szemügyre vegyék, milyen az egyik vagy másik fejformája:- Az egyenes fejen a homlok, orrvonal egyenes. A csukafej a homorú profilvonalú, finom fej. Félkosfeje a nóniusznak, a lipicainak van, ez az orrháton mérsékelten domború. A juhfej a koponyái részen domború. Akaratos lovakon gyakori - tanulom a leckét, már amennyit így, első látásra, hallásra meg lehet tanulni.- A méneknek általában 40, a kancáknak 36 foguk van, mert a szemfoguk rendszerint hiányzik... A csikók tejfogai (csikófog) fehér színűek, nyakaltak és ajaki felületükön több apró ránc található. - Isten mentsen, hogy a szájukba merjek nyúlni, inkább lemondok arról, hogy majd a foguk alapján állapítsam meg a korukat.- Ne féljen, adjon neki egy szem kockacukrot, csak azért nyúlkál a huncut - biztat a gazdája, de inkább arrébb lépek, úgysincs nálam kockacukor. Megtudom még, hogy lehetnek járáshibái is a lónak, mert van bokázó ló, van csavaró járású, csöbörbehágó járású, dülöngélő, hadonászó, imbolygó, de lehet még kaszáló, lapátoló, malomtaposó, talpmutogató, vontatott járású.. (Vlado Gloss felvételei) Reménytelen, hogy én egyszer lóra alkudjak, még ha pénzem volna is rá, mert nem elég érteni a járásához, ismerni kellene még a mellkasát, a lehetséges kóros elváltozásokat a törzsén, a lábán, a tartásán, az egész mozgását - hát inkább feladom, s nézelődöm tovább. Mi lenne, ha idővel, ügyes faragók segítségével itt is állítanának vásároszlopot? Ha külön erre a célra, erre a vásárra készítenének (akár mézeskalácsból) vásárfiát? Egy jelképes lovacskát? Ha népművészek, kosárfonó-ostorfonó mesterek, fazekasok is meghívást kapnának ide? Ha a hangszóróból nem gépi, „magnós” vagy rádióból vett zene szólna, hanem a környék legjobb éneklőcsoportjai, énekesei dalolnák a magyar népdalokat? Azt hiszem, ez sem lehetetlen, csak idő kell hozzá. Majd lassan kinövi „csikókorát” ez a vásár, amely - kívánom - legyen méltó nagy elődeihez, s gyarapítsa híresneves vásáraink rangját és nevét. //. Mészáros Erzsébet RIPORT 1995. július 2.
