Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-30 / 31. szám
Egy csapat gyerekkel találkoztunk a pozsonyi állatkertben - negyven deáki elsőssel és másodikossal. A szabadon sétáló kiskecskéket ajnározták. A gidák mindent elfogadnak, torkosságuk mérhetetlen! Elcsenik a látogatók kezéből a papírba csomagolt tízórait, kiveszik a kezükből a fagylaltot. Az állatkert többi lakóját tilos etetni és ingerelni sem illik - ennek ellenére lépten-nyomon szabálysértőkbe botlanak a gondozók. A látogatók - nemcsak a gyerekek - átmásznak a védőkorláton, dobálják a majmokat... ÁLLATKERTI ÚTMUTATÓ A kiskecskék kedvesek, átkutatják a zsebeket, a táskákat... Szlovákia négy állatkertje közül nem a pozsonyi a legrégibb (a bajmóci öt évvel korábban létesült), de a pozsonyi nemrég ünnepelte a harmincötödik születésnapját. Az évfordulót torta helyett munkával ünnepelték. így szokás ez mostanában.- Ez az állatkert peches - jegyezte meg Miloslava Savelová igazgatónő. - Amit a harmincöt év alatt építettek, annak a kétharmadát lerombolták. Útjában állt az autópályának... Saját erőből hozták rendbe a terepet, tavaly sikerült jobb körülmények közé helyezni a majmokat, az üvegfal megóvja őket (valamennyire) az emberek tolakodásától. Ez idén májusban a hazai, továbbá a cseh és a lengyel állatkertek - valamennyi tagja az Európai Állatkertek Társulásának - igazgatói és zoológusai Pozsonyban tanácskoztak. Szükségesnek tűnik a tenyésztés összehangolása, így a pozsonyiak 11 fajjal kapcsolódtak be az európai tenyészprogramba. Ennek célja, hogy megakadályozzák a rokonfajok kereszteződését. Pillanatnyilag éppen párt keresnek egy tigrishölgynek, mert a pozsonyi udvarló nem megfelelő. Az állatkertek összehangolják a tenyésztést, számba veszik a veszélyeztetett fajok cserelehetőségét, évente néhányszor lista készül a „fölös” példányokról, csereberélnek egymás között. Csehszlovákia kettéválása az állatkertet is érintette. Az egyetlen intézmény, ahol az egzotikus állatok gondozását tanulni lehetett, Prágában van; s ez Szlovákia számára már külföld, így a képzés jelentős anyagi terhelést jelent.- A külföldi kollégák, akik néhány éve már jártak nálunk és csak az állatkerti torzóra emlékeztek, most di- csérőleg nyilatkoztak. Annál is inkább, mivel ismerik a költségvetésünket. - Miloslava Savelová vonakodva vallja be ezt az összeget: ebben az évben 14 millió korona jut az üzemeltetésre és 2 millió beruházásra. - Első hallásra soknak tűnhet, de nálunk nincs távfűtés, gázzal és villannyal fűtünk, és mindenre ivóvizet használunk. Csekélyke saját bevételük is van: a belépti díjakból (7 korona a gyerek- és 15 a felnőttjegy), a büfék bérleti díjából, elvétve a létszám feletti egyedek eladásából és az - örökbefogadásból! Szülőkre várva Bárki örökbe fogadhat tigrist, orrszarvút, teknősbékát, de nem viheti haza. Ha egy-egy magánszemély, szervezet, iskola, vállalkozó az adoptálás mellett dönt, két feltételt kell teljesítenie. Elsősorban jelentkezik az igazgatóságon, ott megkapja a „szülőre” váró állatok listáját és kiválasztja a megfelelőt. Majd kifizeti „gyermeke” egyévi élelmezési költségét, s egy esztendeig boldog, büszke pa- pája-mamája lesz, mondjuk, az oroszlánnak vagy a papagájnak... Az egyik ligetfalui iskola tanulói húszezer koronát szedtek össze, ennyibe kerül a parányi zsebmajmok kosztja. A ketrec falán tábla hirdeti, hogy ők az örökbefogadó szülők. Egy másik osztály Etinkát, a jaguárt fogadta „gyermekéül”. Példás szülőkhöz illően figyelemmel kísérik kedvencük sorsát, kijárnak hozzá, mindig visznek valami külön nyalánkságot... Szegény Jankó! Nézzük meg Beatkát, javasolja kollégám, és mutatja a képet, amelyek évekkel ezelőtt készített a pár hónapos jövevényről. Most nem akart hinni a szemének, milyen sudár termetű tigrissé cseperedett. Hol van a védtelen, cumisüvegből szopó cica! Ezúttal dühösen járt fel-alá ketrecében, megszeppent párjával, szegény Jankóval perlekedett. Fotózásról szó sem lehet, üvöltötte kollégám felé, és hogy komolyan gondolja, amit ordít, félelmetes mancsával megfenyegette, s kis híján elvette tőle a fényképezőgépét. Szegény Jankó bánatos tekintettel hallgatta párja szitkozódását, sőt a tettle- gességet is némán tűrte. Mi egyebet tehetne? Váljon el? Nem könnyű másik ketrecet találni! Négy púppal több Ottjártunkkor tíznapos volt a kis zebra, de a kétpúpú tevebébik világra jötte mindmáig nagyobb szenzációnak számít - pedig még március elején születtek, tízpercnyi különbséggel, két mamától, de egy papától. Miloslava Savelová meséli, hogy terhességük utolsó óráiban (a tevék tizennégy-tizenöt hónapig viselősek) körbe-körbe járkáltak a kifutóban (akár a szülőasszonyok a kórház folyosóján), majd ki-ki elvonult a kuckójába és világra hozta a kicsinyét. Egyedül.- Az ellések legtöbbje emberi beavatkozás nélkül zajlik le, csak akkor avatkozunk be, ha az állat segítségre szorul vagy nagyon szenved. Meglestük a tevék születését. Tíz perccel a világra jöttük után lábra álltak! A tevemama észrevett bennünket, elénk állt, féltette a kicsinyét - meséli az igazgatónő. A kétpúpú tevebébik papája, Pet’o, szoknyavadász hírében áll, utódait szívesen fogadja bármelyik állatkert. A tevék ugyanis zárt körülmények között nemigen szaporodnak, de Pozsonyban minden évben születik legalább egy teve... Törött szárnyú hattyúk A madárkórház állandó készültséget tart, oda kerülnek a környék sérült hattyúi, ragadozó madarai, s ha meggyógyultak, elhagyják a kórházat. Az állatkert együttműködik a Szlovákiai Környezetvédelmi Ügynökséggel. Vagy ők hozzák be a madarakat, vagy telefonálnak és az állatkert dolgozói mennek értük. Amikor már biztos, hogy a madár képes az önálló életre, az ügynökség képviselői megjelölik azt a helyet, ahol az állatkert dolgozóival közösen szabadon engedik. Tavaly 33 pácienst kezeltek, ebből 25- en gyógyultan távoztak, 7 viszont ott maradt az állatkertben, köztük két törött szárnyú hattyú. Sok baj okozója az emberi tudatlanság! Frantisek Sroufek igazgatóhelyettes haragszik azokra, akik magányos hattyúfiókára lelve - jóhiszeműen - hazaviszik azt. A hattyúmama élelemért jár, csak rövid időre hagyja magára kicsinyét, s visszatérve nem találja... Az ember dédelgeti egy darabig, s ha megnő, nem tudja, mit tegyen vele. Szerencsés esetben beadja az állatkertbe. Az őzikéket is hazaviszik. Ha az emberek sejtenék, mekkora kárt okoznak ezzel a természetnek! Az anya nem találja gidáját, s belebetegszik - nemcsak a bánatba. Emlőgyulladást kap. Rinocéroszparadicsom A fehér orrszarvúk - a hatalmas férfiú és a két termetes hölgy - még egészen kicsiny korukban namíbiai rezervátumból kerültek Pozsonyba. FrantiSek Srou- feknek épp ezek az esetlen állatok a kedvencei. Tévedés, hogy lomhák meg lassúak, ha nekiiramodnak, bizony nem menekül előlük az ember! - figyelmeztet az igazgatóhelyettes. A három orrszarvú Namíbiának arról a részéről származik, ahol kiirtották a fajtájukat. Jelenleg nyolc- és kilencévesek. Az emberhez hasonlóan ötven-öt- ven évig élnek, de a nemi érettség korábban jelentkezik náluk. Rinocéroszék nemrég költöztek új kertes házba. Az udvaron úszómedence. A lakók élvezettel mártóznak meg napjában többször is a pocsolyában, s ilyenkor fehér rinocéroszból feketévé válnak. Új lakásukban a szülőszoba is készen áll. Minden jel arra utal, hogy nemsokára lakodalom lesz orrszarvúéknál, s mivel köreikben nem tiltják a többnejűsé- get - és szerencsére nem rokonok - esztendőre akár két kis rinocérosz is lubickolhat a pocsolyában.- A látogatók sokszor bemerészkednek az orrszarvúak rezidenciájába. Ha tudnák, hogy a vadonban is tekintélynek örvendenek, még az oroszlánok is tiszteletben tartják őket, aligha lépnek a felségterületükre, nem kockáztatnának! - mondja ingerülten Frantisek Sroufek. Mintegy végszóra fotós kollégám leejti a napszemüvegét - egyenesen a leghatalmasabb renocérosz elé. Az belebök az orrszarvával, körbejárja az üvegje veszett okulárét, de csodák csodájára nem tapos rá. Az igazgatóhelyettes sárgarépával a pocsolyához csalogatja. Kollégám pedig részletekben visszakapja pápaszemét. A leopárdot ne simogassunk! Gyakran történnek balesetek. Az emberek a tilalom ellenére is etetni próbálják a ragadozókat. A bátrak - jobbik esetben - megússzák néhány öltéssel vagy karmolással. Elrettentő példaként emlegetik viszont a két és fél évvel azelőtt történteket... Ekkor egy nagypapa elvitte hároméves unokáját az állatkertbe. A gyerek hintázott egy darabig, aztán felfedező útra indult. Megpillantotta a leopárdokat. Átmászott a védőkorláton, odament a ketrechez. Meg akarta simogatni a hatalmas cicát. A leopárd kinyújtotta a mancsát, megragadta a gyereket és tépni kezdte. Szerencsére arra ment egy házaspár. Kiszabadították a kisfiút, de ők is megsérültek. A gyerek karját az orvosok „összefoltozták”, ám a könyökét mindmáig nem mozgatja... A nagypapa közben békésen szundikált a pádon! A sok fagyi a majomnak is árt! A nemrégiben egy hétig szobafogságra ítéltettek a csimpánzok, mert a fegyelmezetlen látogatók teletömték őket fagyival. Köhögtek, fájt a torkuk, így a doktor antibiotikumot rendelt nekik. Rágondolni is rossz, milyen veszélyben vannak nyaranta vasárnaponként, amikor mintegy ötezren vonulnak el a ketrecük előtt... A kedvenc Az igazgatónő az állatkert valamennyi lakóját szereti, de Samkrít valamivel jobban. Pici korától ismeri, ajná- rozza. A csimpánzkölyök már külön ketrecben lakik, de igényli a kényeztetést. Ha meghallja Miloslava Savelová hangját (nincs nap, hogy ne látogatná meg), boldog vigyorgással a rácsnál terem, ugrál egy sort örömében, puszira csücsöríti az ajkát. Köszöni szépen a banánt meg a látogatást. Olyan, akár egy gyerek. Mindenki kedvence. Kopasz-Kiedrowska Csilla Puszi a nyakadra! Jókora az óriásteknős! (Vlado Gloss felvételei) Az orrszarvú és az igazgatóhelyettes
