Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-30 / 31. szám
ílasúrnap 1995. július 30. gyermekvilág A furfangos szegények Régen történt, amikor még a földesurak parancsolgattak a szalóci határban. Haj, nehéz napok jártak akkor, hiszen a falu földesura még a tüzelőfát is sajnálta a szegényektől. De hát azt csinált, amit akart, hiszen az övé volt az erdő. Parancsba adta, hogy azt az embert, akit az erdőkerülők falopáson kapnak, deresre kell húzni a kastély udvarán. Pedig a szegények csak hullott, száraz gallyat gyűjtögettek, hogy megfőzhessék csekélyke ebédjüket, s hogy télen meg ne fagyjanak. Hiába kérlelték azonban urukat, hogy begyűjthessék a rozsét, ő gőgös és hajthatatlan maradt. A szalóciak sokat törték a fejüket, hogyan foghatnának ki földesurukon. Végre kisütöttek valamit. Küldöttséget szerveztek hát, és az egyik szép napon megjelentek a színe előtt.- Mi járatban vagytok?! - mordult rájuk a kastély gazdája.- Kérni jöttünk, nagyságos uram.- Aztán mit?- Tüzelőfát.- Azt nem adok, a teringet- tét! - kiáltott haraggal az úr.- Tudjuk, nagyságos uram... De mi csak annyit szeretnénk az erdőben kivágni, ahol a létra kifér. A falu ura e szavak hallatára kacagásra fakadt.- Ahol a létra kifér? Akkor ugyan semmit sem veszítek. Mert ahonnan csak egy létra fér be vagy fér ki, fa ugyan alig kerülhet másnak a tulajdonába.- Jól van - adta beleegyezését még mindig mosolyogva - kivághattok annyi fát, ahol a létrátokat be, illetve ki tudjátok cipelni... De figyelmeztetlek benneteket, deresre húzatlak valamennyiteket, ha többet merészeltek kiirtani. A szalóci szegények megígérték, nem vágnak ki többet, csak annyit, hogy a vágáson a létra kiféljen. Utána elköszöntek és jókedvűen hazamentek. A földesúr fejcsóválva nézett utánuk, és tovább nevetett ostobaságukon. A faluban a szegények annyi létrát szedtek össze, amennyi csak volt. A létrákkal kiballagtak az erdőhöz, s ott összekötözték a lajtorjákat. Amilyen széles volt a sok összekötözött létra, olyan széles nyiladékot vágtak a rengetegben. Annyi fát irtottak ki, hogy évekig fűthettek vele. A földesúr persze nem gondolta, hogy a létrát keresztben is lehet vinni, nemcsak hosszában, s a tetejében még össze is lehet kötözni. A szalóciak alaposan kifogtak rajta. Hiába dühöngött, hiába topor- zékolt, az ígéretét be kellett tartania. Azóta mondják a Sajó völgyében, ha keresztben visznek valamit: Éppen úgy viszik, mint a szalóciak a létrát. Dénes György gyszer volt egy király, aki nagyon btí- r~ sült, mert nem volt gyereke; elhivatott * t hát három tündért, és megkérte őket, gondoskodjanak róla, hogy a királynénak fia szülessen. A tündérek megígérték a királynak, hogy teljesítik a kívánságát, és azt is tudtára adták, hogy ők is ott lesznek a kis királyfi születésénél. Kilenc hónap múlva a királyi párnak csakugyan fia született, s a tündérek felruházták a kis királyfit adományaikkal. Az első tündér így szólt:- Légy te a világ legszebb királyfija. A második tündér így szólt:- Légy erényes és okos, ha megnősz. A harmadik tündér pedig ezt mondta:- Nőjön két szamárfüled. S azzal a három tündér odébbállt, a kis királyfinak pedig nemsokára szamárfüle nőtt. A király rögtön megparancsolta, hogy készítsenek egy sapkát, amit majd a királyfi fejére húznak, hogy eltakarják vele a szamárfüleit. A sapkát elkészítették, fejére húzták a királyfinak, s az apja elrendelte, hogy ezt a sapkát mindig viselnie kell. Telt-múlt az idő, s a kis királyfi egyre szépült, napról napra szebb lett, s az udvarnál senki sem tudta, hogy szamárfüle van. Lassacskán felcseperedett, s amikor olyan idős lett, hogy kisarjadt a szakáiA szamárfülé királyfi (Portugál mese) la és borotválásra lett volna szüksége, a király magához hívatta az udvari borbélyt, és így szólt hozzá:- Meg kell borotválnod a királyfit, de ha elárulod bárkinek is, hogy szamárfüle van, akkor a halál fia vagy. A borbély nagyon szerette volna elmesélni, hogy mit látott, amikor a királyfit borotválta: de hát a haláltól mégiscsak félt, s inkább hallgatott. Egy szép nap aztán elment gyónni, és így szólt a gyóntatóatyához:- Tudok egy titkot, amit meg kell őriznem, de ha senkinek sem mondhatom el, hát belehalok, ha pedig elárulom, akkor majd megöl a király. Mit tegyek, atyám, adj tanácsot! A gyóntatóatya így felelt:- Eredj ki, fiam, a völgybe, áss egy lyukat a földbe, s mondd el a titkodat a lyuknak; mondd el annyiszor, amíg azt nem érzed, hogy megkönnyebbültél, s nem nyomja már a lelkedet; aztán temesd be a lyukat. A borbély megfogadta a jó tanácsot. Kiásott egy lyukat, elmondta a lyuknak a titkát, s ad- dig-addig megismételte, amíg meg nem szabadult a terhétől, aztán újra betemette a lyukat, és hazament megkönnyebbülten. Azon a helyen, ahol a borbély a lyukat ásta, nemsokára nőtt egy nádszál. A pásztorok egyszer arrafelé hajtották el a nyájukat, s ahogy meglátták a nádszálat, levágták, és furulyát faragtak belőle maguknak. Amikor játszani kezdtek a furulyájukon, a furulya megszólalt, és azt mondta:- Szamárfülű a királyfi. Ez a hír aztán lassacskán elterjedt az egész városban, s amikor a király is megtudta, megparancsolta, hogy vezessék elébe az egyik pásztort. Fel is hozták az egyik pásztort a király udvarába, s a király azt mondta neki:- Fújj bele a furulyádba! A pásztor belefújt, a furulya pedig megszólalt ugyanolyan hangon, ugyanarra a dallamra:- Szamárfülű a királyfi. A király elkérte a pásztortól a furulyát, hogy maga is megpróbálja. Belefújt.- Szamárfülű a királyfi - mondta a furulya. Akárhányszor próbálta is a király, a furulya mindig csak ezt mondta, csak ezt az egy nótát fújta. A király magához hívatta megint a tündéreket, és megkérte őket, hogy tüntessék el a királyfi szamárfüleit. A három tündér megérkezett. Összehívatták az egész udvart, s megparancsolták a királyfinak ott mindnyájuk előtt, hogy vegye le a sapkáját. A királyfi megijedt, szabódon, tiltakozott.- Nem szabad levennem soha a sapkámat - mondta.- Vedd le a sapkádat - mondták a tündérek. Mikor aztán a királyfi mégis rászánta magát és levette a sapkáját, a király, a királyné és maga a királyfi is boldogan látta, hogy nincs is neki szamárfüle! Ettől a naptól fogva a pásztorok nádszálból faragott furulyái soha többé nem fújták azt, hogy „Szamárfülű a királyfi ”. Debreczeni Gyöngyi és Ottlik Géza átdolgozása ZELK ZOLTÁN Ha vizipók jő a tóra és ha légy nádra száll: tátva bukik ki a vízből már ezer békaszáj - este is csak azt zokogjuk:- Brekeke, brekeke, szegény béka nem lakik jól sohase, sohase... halál majd engemet, a lelkem is éhen száll a tó felett, tó felett... Tudom én, nem minden béka él ilyen cudarul: messzi földön, messzi tóban lakik egy béka úr, Hogyha nékem szárnyam lenne, istenem, istenem! Fönn szálldosnék én a légi réteken, réteken, amig édesízű léggyel, szúnyoggal jóllakom - s megpihennék és brekegnék erdei ágakon... Boldog fecskék és ti rigók, jaj nekem! jaj nekem! Három napja, hogy egy sovány szúnyogra éhezem: ha elvisz a hosszúcsőrű Rácz Noémi rajza a tó fölött nem kelepel a halál, a halál s a víz alatt s a víz fölött szúnyogok raja száll. Nem irígyli ő a fecskét, a cinkét, a rigót, szitakötő táncol néki s nagyhasú vizipók. Zizeg a sás, leng a nádas, jálja a tavi-bál - s este a Hold csak őnéki furulyái, furulyái... Gondolkodom, tehát... Egy szórakozott dinnyeárus ahelyett, hogy csak meglékelte volna a dinnyét, egy egész szeletet kihasított belőle. Már bánja, mert így aligha tudja eladni. A sok maradék dinnyedarab között viszont ott van az a szelet, amelyet kivágott. Segíts neki megkeresni azt a szeletet, amely a hiányzó részből való. NOS, melyik az? Készítette: Miroslav Motycík Szóban szó Melyik az a szó, amelyet ha az első szó végéhez és a második szó elejéhez kapcsolunk, értelmes összetett szavakat kapunk? 1. arany ...........-.........játszó 2. rém............-...............kép 3. film.............-............jegy 4. menet........-..................tű 5. föld.............-..............név 6. vacsora..... -...........látás 7. per.............-.............vetés 8. villany......-................cső 9. pont...........-..............autó Ké szítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS * A július 9-ei számunkban közölt feladat megfejtése: kép és nap; légyőlő galóca. Nyertesek: Rinkács Éva és Adrián, Királyhelmec; Gál Peti. Bátka; Illés Nikolett, Rimaszombat; Miklós László. Kisgé- res; Erdélyi Tibor és Csaba, Vásárút. Szerkeszti: Tallósi Béla
