Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-30 / 31. szám
„KIT RÚGTAK, KI SZALADT.-” A háború befejeztével a szlovákiai magyarságra váró meghurcoltatások nem kerülték el e Garam menti községet sem. Erre a szomorú eseményre emlékezve rendezték meg a községben az idei június utolsó hétvégéjén a Szőgyénből kitelepítettek első találkozóját. Szép számban gyűltek össze a még élő érintettek a határon túlról, Tar- jánból, Tatáról, Esztergomból. Sokan közülük hosszú évek után látogattak el újra szülőföldjükre. Egyikük ár. GábA Hősök szobra - 1924-ben állították az első világháború áldozatainak tiszteletére. Háttérben az 1903-ban épült ún. öregiskola, 1968-ig ez volt a magyar iskola épülete. Jelenleg óvoda. (Fotó: a szőgyéni községháza archívuma) Szőgyéni látkép tek; főleg a nagyobb városokba. Tatára, Esztergomba, mert az eredeti faluközösség nem fogadta be őket. De ugyanígy jártak a Szőgyénbe telepített szlovákok is. Hosszú évtizedekbe került, míg ki-ki úgy-ahogy meg tudta szokni az új hazát, de a szőgyéniek gyökerei itt maradtak és a lelkűk mélyén mindig visszavágytak. így aztán amint lehetett, hazalátogattak. Voltak, akik rendszeresen visszajártak, ám akadnak olyanok, akik évtizedek után most látták először viszont egykori otthonukat. Az utóbbiak bizony igencsak nagyot néztek, mikor a mai Szőgyént végigjárták. A takaros, új házak, a szép porták, a rendezett utcák, az üzletek és szolgáltatások gazdag kínálata mutatja: jól élnek a mai szőgyéniek.- Nekem, aki csak látogatóba jártam haza, jobban feltűnik, mint az idevalósiaknak, hogy mekkora változáson ment át a falu. 1947-ben nyáron poros, ősszel sáros, amolyan kunyhós, viskós falut hagytam itt, ahol csak három emeletes ház volt: a jegyzőség, az iskola és a Bat'a-épület. Azóta eltűnt a por, a sár, lett a falunak jó ivóvize, szép, új házak A minap egyszerre két meghívót is hozott a posta Szőgyénből, az egyik a helyi alapiskola fennállásának 45. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre, a másik a Szőgyénből kitelepítettek első találkozójára invitált ebbe a Garam menti községbe, a Petőfi verse révén közismert Pató Pál úr falujába. Hogy valóban járt-e Petőfi Szőgyén- ben, s ott találkozott-e tréfás költeményének címszereplőjével, avagy máshol, ma már csak találgathatjuk. Ám valószínűleg már az ő idejében sem csupa „patópálok” lakták e falut, mert egy, a XIX. század második feléből származó statisztikai kimutatás szerint Szőgyén már akkor Esztergom megye leggazdagabb mezőgazdasági településének számított. A mai Szőgyén tulajdonképpen két község: Magyarszőgyén és Németszó'gyén egyesítésével jött létre. A valószínűleg már az Árpád-korban lakott településről az első írásos említés 1156-ból származik, amely már mint „nagyobb rendű helységről” tesz róla említést. A magyarok mellé a német telepesek a tatárdúlás után érkeztek, ezt követően vált ketté a község. A megosztottság egészen 1948-ig fennállott! A falunak, mely az idők során teljesen egybeépült, két temploma, két temetője, két képviselő-testülete volt. A két falurész közül mindig Magyarszőgyén volt a nagyobb, jelentősebb. Fellendülése a XV. században kezdődött, amikor mezővárosi rangot, s - Párkánnyal egyszerre! - vásártartásijogot kap. A XVIII. századra pedig a kézművesipara, téglagyára a megye határain túl is ismertté tették a kö/ ség nevét, amelynek már a múlt század végén telefonja, távírdája, postája volt. Jelentősége azután esett vissza, hogy megépült a Budapest-Bécs vonal köbölkúti vasútállomása. Szőgyén fénykorában lakosainak száma meghaladta a négyezret, ma mintegy 2670-en lakják. A helybéliek lélekszámát főleg az utóbbi évtizedek történései tizedelték meg. A második világháborúnak Szőgyénben 189 áldozata volt, tiszteletükre a múlt évben emlékművet emelt a falu. A lakosságcsere keretében a két Szőgyénből 135 családot költöztettek Magyarországra, Csehországba pedig 120 lakost telepítettek ki. A hatvanas évek újabb létszámcsökkenést eredményeztek, oka az elvándorlás és a nép- szaporulat visszaesése volt. Jelenleg a falu népességének 85%-a magyarnak, 14%-a szlováknak vallja magát. Ez utóbbiak javarészt a háború után betelepültek leszármazottai. Az egykori Németszőgyént alapító telepesekre már csupán a német hangzású nevek emlékeztetnek, no meg a németszőgyéni temető fejfái. Noha a két falu határa mára teljesen egybeépült, a helybeliek azért még számontartják, hogy ki melyik részén lakik a falunak. S halottaikat is annak megfelelően temetik a német-, vagy magyarszőgyéni temetőbe. Templom azonban már csupán egy van. A falu határában több héten keresztül álló front súlyos harcaiban teljesen megsemmisült a magyarszőgyéni Árpád-kori templom; a helyét jelölő, körülkerített kis parkot a hajdani templom nevét viselő Szent Mihály Cserkészcsapat gondozza. A falu lakói azóta a valamikori németszőgyéni Nagyboldogasszony templomba járnak. A minap június 25-én itt tartották azt a szentmisét is, amelyen a községből ki- telepítettekre emlékeztek. ,1 Szent Mihály tiszteletére épült magyarországi templom a második világháború alatt elpusztult. Ha állna, a környék legrégibb temploma lenne. ris József, az esztergomi tanítóképző nyugalmazott tanára, és egyúttal a Szőgyén múltjáról szóló könyv szerzője is, melyet a község e találkozó alkalmával jelentetett meg.- Azért vállaltam a könyv megírását, mert ma is ragaszkodom a faluhoz, de így van ezzel alighanem mindenki, aki innen származik - állítja a Szőgyénből kikerült történész. - 1946-ban sokan elkerültek a faluból. Kit rúgtak, ki szaladt - emlékezik vissza a fél évtizeddel ezelőtt történtekre. - Én gimnazistaként már nem tanulhattam itthon, ezért többedmagammal átszöktem Esztergomba. Társaim közül jó páran később visszakerültek, de én maradtam, s később a családom is utánam jött. A Szőgyénből kitelepítettek javarészt Komárom megyébe. Tarján községbe kerültek, de sokan onnan is elköltözA magyarszőgyéni temetőben található Patlió Pú! sírkeresztje AMIRŐL A KRÓNIKA MESÉL épültek. Szemmel láthatóan: ez egy gazdag falu. Itt ugyan mindig sokat dolgoztak az emberek, már a húszas, harmincas években is, éppen csak látszata nem volt ennek. Most viszont már az is van. A szőgyénieket mindig is a gyarapodásra való igyekvés jellemezte, de míg valamikor azon igyekeztek, hogy minél több földjük legyen, ma inkább a ház, az autó a mérce. Az anyagi jólét hátrányai is kezdenek azonban megmutatkozni. Elszigetelődnek egymástól az emberek, noha bizonyos értelemben még ragaszkodnak a hagyományokhoz, de sokszor e ragaszkodás is már csupán külső máz. Esténként kihaltak az utcák, de még a kocsmák is; mindenki otthon ül a tévé előtt, vagy látástól vakulásig dolgozik. Az én időmben nem volt itt olyan komolyabb munka vagy ünnepély, amire össze ne jött volna a nagy család. Ma a szüretet is csak rohanva öszecsapják, beszélgetésre, mulatozásra már nincs idő. „HA MI NEM CSINÁLUNK SEMMIT, NEM IS LESZ SEMMI...”- Jobbára pang a kultúra, a sportélet. Hetente háromszor van mozielőadás a kultúrházban, de az sem igen megy telt házzal. A színházi előadások rendszerint ráfizetésesek. Többnyire már csak akkor telik meg a terem, ha a cserkész- csapat, az iskola diákjai adnak műsort, de egyébként.... Tíz embert alig tudok összeszedni, hogy néptáncot táncoljunk - panaszolja Berényi Kornélia, helyi kultúrfelelős. - Rendszerint ugyanazok az emberek vesznek részt a rendezvényeken, mint a szervezésben. Akik pedig csinálnak valamit, azt a többiek kritizálgatják, s maguk között azt firtatják, az illetőnek vajon milyen haszna van belőle... A Csemadok helyi szervezetének illene a falu kulturális élete mozgatójának lenni. Az igyekezet meg is volna a Sárai Zoltán irányította szervezet vezetésében, de mihaszna, ha nem számíthatnak a helybeliek érdeklődésére.- Négyszáz-ötszáz tagja van a szervezetnek, legalábbis ennyi tagsági illetéket szedünk be, de az igazán tevékeny tagok számát alig egy-két tucatra becsülném - tudjuk meg a fiatal elnöktől, aki „civilben” szövetkezeti elnök a szomszédos Bárt községben. Ennek ellenére nem tétlenkednek: sikeresen megrendezték az első magyar bált, megemlékeztek március 15-éről, június végén megtartották a már hagyományosjárási dal- és táncünnepélyt, őszre tervezik a szüreti felvonulást, s az idén először szeretnének összehozni egy István napi ünnepséget is. Igyekezetük igazi motivációja az a felismerés, amit a a fiatal Csemadok-elnök a következőképpen fogalmaz meg: Ha mi nem csinálunk semmit, akkor nem is lesz semmi. Csakhogy sok esetben e néhány alkalmi rendezvény összeállítása sem megy könnyen. A valamikori néptánc- csoport tagjai már javarészt kiöregedtek, nincs állandó tagság, alkalmi táncosokat pedig nehéz találni. Komoly gond, hogy a fiatalokban, egy-két kivételtől eltekintve, nincs kellő érdeklődés; ám ami ennél is nagyobb gond, hogy általában a helybeliek sem igen kíváncsiak a rendezvényekre, inkább otthon ülnek, mert úgy kényelmesebb, vagy éppenséggel nincs idejük az állandó hajsza miatt.- Az iskola az alap - állítja Berényi Kornélia -, ott kellene a gyerekekbe belenevelni a hagyományok tiszteletét, a szülőfalujuk, a magyarságuk megbecsülését. JUBILÁLÓ ISKOLA Ez az alap: a szőgyéni magyar alapiskola ebben az esztendőben ünnepli fennállásának 45. évfordulóját. Nem mintha korábban nem lett volna Szőgyénben iskola. A jelenlegi óvoda épületében még 1902-ben nyitotta meg kapuit a római katolikus iskola, s azt megelőzően 1730-ban épült itt az első iskola. A jelenlegi épületet 1964-ben adták át. Azóta napközi otthonná nateremmel bővült. Az épü! egyaránt helyet kapott a szlovál magyar iskola. Ez utóbbi a hábor vető évek kényszerpihenője után ben indult újra. Azóta 1612 I koptatta padjait. Nagy részük 50%) le is érettségizett, és sokan tak tovább egyetemeken, főiskol Erre joggal büszkék a jubiláló sz ni iskolában.- Nem igaz az az állítás, hogy gyár iskolával nem érvényesül í rek! A számok, az eredmények n vallanak - jelenti ki Hegedűs igazgató. - Nálunk azonos épi belül adott a választási lehetőség szőgyéni szülőkre nem jellemző, a szlovák iskolát választanák. A véget ért tanévben a 9 osztályba tanulónk volt. Igaz, volt már töbl hatvanas években 400-on feli szlovák iskolába 60-70 tanuló j valóság az, hogy csökken a lét mert gyönge a populáció és nagy vándorlás. Ám alternatív oktat; vagy oda, az iskola megmaradás; denképpen a szülőkön múlik.- Alternatív oktatásra Szőgy nincs igény - állítja Leboc Jái szülői munkaközösség elnöke. - gyarok vagyunk, természetes, h gyerekünk is magyar iskolába j A választás lehetősége adott, itt a vák iskola helyben, de a szülők nem igényli. Szőgyén 85%-a m; közülük száznál többen végezte! kólát, míg a szlovákok közül csal kettő. Kell ennél több bizonyíték GYARAPODÁSRA VALI IGYEKEZET Az iskola jubileumának megü lésében, illetve az épület korszer sében s felújításában tevékeny vállalt a község önkormányzata.- Természetes, hogy támogatj iskolát, hiszen a mi gyerekeink j oda. Persze, az lenne a legjobb, önkormányzat hatáskörébe kerül a fenntartása nemcsak köteless kel, hanem jogokkal is együtt jí véli Nágel Dezső polgármester. A szőgyéni községháza kassza ennek ellenére mindig akadt pé iskola számára, akár a gázt keik vezetni, akár a táblákat felújítani, éppen festetni. Szerencsére a ke nek viszonylag jó az anyagi hel Látni ezt a falun magán is. Elég magánvállalkozó, a kistermelő, nyan a szolgáltatások terén is p koznak. A szövetkezet szinté szonylag jól áll, legalábbis a közt szembeni kötelezettségeit marat lanul teljesíti. Ezek után érthető, a múlt évben nagyjából befejező gáz bevezetése, ami több mini mincmillió koronás beruházás Emellett futotta a közvilágítás fe sára, az új bevásárlási központ ép nek befejezésére. 86 alkalmazó község saját szolgáltatási vállal; üzemeltet, de működtet egy fűrés pet, építkezési és fuvarozási egy pékséget, cukrászdát, fodrászatot metikai szalont, temetkezési váll; a községi konyhán pedig na főznek a nyugdíjasok részér jövőben e szolgáltatások hálózata tovább szeretnék bővíteni, s tern tesen, a községet is fejleszteni: zeljövőben az utak felújítását, e ravatalozó építését, szennyvízti létesítését, és a kábeltelevízió be tését tervezik. Talán ennyiből is nyilvái Szőgyénben ma sem Pathó Pál ! szava szerint élnek az embert versben szereplő uraság, kinek m tennivalóra egyetlen felelete volt ráérünk arra még!), egyé Szőgyén község jegyzője, későbt tergom megye alszolgabírája i 140 éve békésen alussza örök ál magyarszőgyéni temetőben. A h< liek, szemmel láthatóan, nem őt tik példaképüknek. S. Forgon S
