Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-31 / 53. szám
1995. december 31. SZILVESZTER ’95 ma d, belerajzolhasson. Hogy papírra vihesse, amire éppen akkor gondol. Eljutottak hozzám La Fontaine állatmeséi is. Igazán tanulságosak, de nem éppen gyereknek valók. Én is csak később kezdtem megérteni őket. Rajzra viszont ma sem ösztönöznek. Önálló, befejezett műként fogadom el valamennyit. Pedig az állatokért valósággal rajongok. Az állatkertekbe is füzettel járok. Budapesten voltam nemrég. Egy hétből három napot nyitástól zárásig a ketrecek előtt töltöttem. A macskaféle ragadozókban a mozgásukat csodáltam, az elefántban az erőt. Ha újra születhetnék, talán természetbúvár lennék. Egyetemi évei alatt kezdetben csak a „házi feladataira” összpontosított Rácz Noémi. A mesék világa később szólította meg.- Ültem a kollégiumi szobámban, és nagyon dühös voltam. Ügy éreztem, nem azt csinálom, amit csinálni szeretnék. Az utat, amelyen jobbra-balra forogva lépkedtem, a professzoraim jelölték ki. Ha le akartam térni róla, azonnal visszarángattak. Ha elkészültem egy rajzzal, meg kellett magyaráznom nekik. Még akkor is, ha történetesen egy magányos fa állt a képen. Egyszer annyira ideges lettem, hogy azt mondtam: most aztán túljárok az eszeteken! Festettem egy részeges sárkányt, és elmondtam hozzá egy helyben kitalált mesét. Hogy a modrai hegyekben lakik, és most bort iszik, azért vörös az orra. Aztán elszállt a dühöm és ott, a kollégiumi szobában, hogy elszórakoztassam magam, levettem egy mesekönyvet a polcról. S ahogy olvastam, elkezdtem rajzolgatni. Hát így kezdődött! És most úgy szeretném folytatni, hogy két hétig vagy egy hónapig is örülni tudjak egy munkámnak, ne csak egy percig. Mert bizony gyakran megtörténik, hogy amit tegnap rajzoltam, az ma már a szemétkosárban van. Aztán vagy a húgom, vagy a barátom szedi ki, és elkezdenek győzködni... Egyébként az angolt sem csak úgy szárazon, önmagában tanítom. Képekkel. Tanítványaim rajzaival van tele az iskola, így sokkal gyorsabban haladnak, az öröm pedig, ame- az órán kapok tőlük, mindig dupla adag. SZABÓ G. LÁSZLÓ pülőre és kiszálltam Pozsonyban, ahol a nagymamáék vártak. Beteges, nyápic unokájuknak mit is adhattak volna, mint mesekönyvet, színes rajzokkal. A ruháim is színesek vol- t a k . Sárga zokni, piros pulóver... először mindig a szín fogott meg, utána néztem meg, mit is kaptam valójában. A paradicsomlevest is azért szerettem, mert piros. A palacsintát azért, mert sárga. És ott van rajta a csokoládé. A barna. A sokféle gyümölcs, ki tudja, hány színben. A hófehér tejszínhab. Nekem az emberekről is színek ugranak be. Meglátok valakit, eldöntőm, rokonszenves-e vagy sem, és már fel is öltöztetem. Kékbe, zöldbe, sárgába, a lehető legélénkebb árnyalatokba. Mintha színes filteren keresztül látnék mindent. De a rajzaimat a pillanatnyi érzéseim alapján színezem. Vagy hagyom, hogy a vers, a mese hangulata vezessen. Aztán ő vezet. Kedves, szeretni való lényeket. Történetből történetbe viszi őket. Máséból a magáéba. Ilyen értelemben nem is illusztrál. Továbbfűzi az író, a költő gondolatát. Megjeleníti és hozzátesz egy újabb fejezetet.- Én azt szeretem, ha a képnek ugyanolyan ereje és tartalma van, mint a szövegnek. Ne legyen a rajz puszta illusztráció. Ilyen esetben csak másodrangú szerepet tölt be, én viszont bele akarom vinni azt is, ami a szöveg mögött van. A saját gondolataimat, az én megérzéseimet. Legyen a rajz önálló alkotás, amelynek látható köze van az íráshoz, abból indul ki, de azt, aki nézi, vigye tovább. Én a képet párbeszédnek tekintem. Párbeszédnek a költővel, de párbeszédnek az olvasóval is. Gyermekkora meghatározó meséit Grimmtől és Andersentől kapta. Versekben: Weöres Sándortól. Állattörténetekben: Fekete Istvántól.- Grimmnél és Andersennél nagyon sok a kegyetlenség. Erre már csak később, tizenva- lahány évesen jöttem rá. Kölyökként észre sem vettem. Benedek Elek munkáit is nagyon szeretem. Meg az Ezeregyéjszaka legszebb meséit. Az különleges világ. De a csúcs: Weöres Sándor. Rajzban szeretném kifejezni ugyanazt, amit ő mond el szavakkal, ritmussal, fantáziával. Egyelőre nem találtam meg hozzá a bátorságot, de már keresem. Akkora erővel és akkora szabadsággal szeretnék rajzolni, mint amilyennel ő alkotott. Ez a célom. Vannak persze más kedvenceim is. Festők és grafikusok. Reich Károly, Kass János, Szász Endre, Szántó Piroska. Gyerekkoromban ők is jelen voltak. Walt Disney-t az animáció által csodálom. Abban tökéletes. A kifestőit minden gyerek elől eldugnám. Az csak a mamának jó, mert amíg azzal bíbelődik rakoncátlan fiacskája, nem kell mellette ülnie. Pedig a kifestés üres időtöltés, és árt a gyerek képzeletvilágának. Lecsupaszítja. Elszínteleníti. Ahelyett, hogy továbbfejlesztené, elvesz belőle. Miközben a mama, ugye, ájuldo- zik a gyönyörűségtől... Én annak örülnék nagyon, ha a mesekönyvekben, a szöveg és a kép között lenne egy-egy szabad oldal, hogy ha a gyereknek kedve tá„Képek” RÁCZ NOÉMI rajzaihoz Prikler László felvétele szívet me- lengető, bájos figurákat hordoz képzeletében. Szivárvány alatt, mosolyból születnek. Meseország kalandos útjain találkozik velük. Képeivel derűt sugall, finom kis pajkosságot, színpompás világában egymásnak örülnek emberek és állatok. Rácz Noémi, lapunk Gyermekvilágának illusztrátora, a pozsonyi Kereskedelmi Akadémia rajz-angol szakos tanára. Ez év májusában kapott diplomát; első „alkotásait” azonban már pöttömkorában elkészítette. A konyhaasztalt firkálta tele - alulról.- Rendes kölyök voltam, de az iskolai csínytevésekből, Kassán, én sem maradtam ki. Ha rossz jegyet, vagy bejegyzést kaptam, nemegyszer aláírtam. A megszeppent, félős, visszahúzódó kislány meséje tehát nem rólam szól. Imádtam a csínyeket, de csak egy bizonyos pontig. Valahogy mindig meg- éreztem, hol a határ. Hároméves koromban már önálló, illetve „önülő” gyerek voltam. Kassán, cédulával a nyakamban, feltettek a reTALLÓSI BÉLA VERSEI Szőrmezsák Láblétra szőrmentén ha szőrét vágod Szőrmók Miki némán tátog kibújik mint szög a zsákból hosszú szőrű álruhából irul-pirul pőre Miki szőrét immár zsákban viszi meddig láb a porkoláb derékig vagy még tovább de ha tovább tart a láb s köldök felett még mindig láb a vállig érő porkoláb igazán már nyakigláb Rácz Noémi illusztrációi legördül a felhőroló felébred az égi manó nap tüzéből szikrát lopó csillaglámpa gyújtogató- rímes kínok DÉNES GYÖRGY Kínos rímek RIADALOM- Mi ez a nagy riadalom?- Semmi baj. Csak rí a dalom. GÓLYA Azért kelepei a gólya, mert eltört a tilinkója. LUSTA GYEREKEK Jobb a kertben ugrándozni, mint fokhagymát dugvány ózni. A RÁTARTI KAKAS Szép taréjom, derék combom. Úr vagyok a szemétdombon. LYUKAS HORDÓ Kilyukadt a hordódonga, ki-beszáll a dongó-horda. INTELEM Ne találkozz túzok, nyesttel, mert ott maradsz nyúzott testtel! A KIS KUTYUS A kis kutyus remegve les, hűl-e már a meleg leves. MOCSKOS GYEREK Bozontjában koszos Pálnak kövér tetvek motoszkálnak. JOGOS KÉRDÉS Ha a könyvből remény árad, mért poros a regénytárad? A KIRÁLY TÖKFEDŐJE Kerek fején kényes föveg, tetejében fényes kövek. Ellenőrizd csak! A szöveg értelme változik, a betűk sorrendje nem. A MAGA SÜVEGE LŐTT - A MAGAS ÜVEG ELŐTT MAFLA SKÓT - MA FLASKÓT MOHAMED VÉNÜL - MOHA MEDVÉN ÜL PAP IRMA SÉTÁL - PAPÍRMASÉ TÁL PIPA CSŐRE - PIPACS ŐRE ARANYAK ÁRA - ARA NYAKÁRA MEGINTETTE - MEGINT ETTE FIA TALIZMÁN - FIATAL IZMÁN ÍR NAPESTIG- ÍRNAPESTIG HÉT FŐ REMEG ÉRTE - HÉTFŐRE MEGÉRTE OLYKOR CSALÓ - OLY KORCS A LÓ APAMACSKA - A PAMACSKA MA KÓSZA KÁCSA - MAKÓ SZAKÁCSA
