Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-31 / 53. szám
Családi, szilveszteri különbetét 100. évfolyam Ára 00,- konvertibilis Sk Főfelelős szerkesztő: RESZELI FERENC Vasárnaptól szombatig Vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat. Vége. interjúja Mit szól a némasághoz? Kovács János, asztalos: Ha a nyelvtörvényre gondol, akkor azt mondom: aj do nich! Asztalos Imre, kazánkovács: Sok beszédnek sok az apra nagyja. Nagy Béla, kiskereskedő: Becsomagoljam, vagy helyben megeszi? Helmut Gross: Nix dájcs. Dagmar Szederkényiová: Nem tudom magyarul. Olefin Bratislav Tököly: Na Slovensku poslov. • Addig jár a korsó a kútra, míg nem lesz vezetékes víz. X X X 0 Azt rebesgetik, hogy vízvezetéket építenek az utcánkba. X X X 0 Épül a vízvezeték, bontják az utcát. w. X X X- Ön közismert ember. Fiadd kérdezzem meg: kicsoda ön?- Én vagyok a közismert embert.- Kifejtené ezt bővebben is?- Természetesen. Közismert, hogy különféle közöket ismerünk, de ezek közül a közök közül közismerten a lábköz a legközismertebb. Ezekben a közökben vagyok én a legközismertebb közéleti ember.-Női, vagy férfi lábközökben?- Is-is.- Ha jól tévedek, Ön most az Isis szentélyre gondol...- Én minden szentélyre gondolok. Nekem minden ély szent, mely a lábköz jegyében telik. Méj ély az olyan, melynek az élménye is méj - mondta egy felvilágosult példaképem.- Megkérdezhetném, ki az a példakép?- Természetesen Én vagyok a saját példaképem, de ne gondolja, hogy narcista vagyok. Ez egyszerű demokrácia. Engem ugyanis szeret a nép, NépVezérként nekem a Nép példáját követve kell példaképet választanom. De hogy egy korábbi kérdésre is választ adjak, hadd fejtsem ki részletesebben, a férfi-női lábközök közti index hátterét. A férfi lábközökhöz semmi közöm nincs azon kívül, hogy a férfiak a megfelelő törvényerejű rendelkezés értelmében odatetováltatták a portrémat. Következésképpen tehát minden női lábközökben ott vagyok. A női lábközökhöz közvetlenebb a közöm: ott személyesen igyekszem jelen lenni.- Értem. De kíváncsi lennék arra is, hogy bírja szusszal?- Bírom, mert engem is bírnak.- Ön tudvalévőén évekig külföldön élt.- Ez aljas rágalom.- Szeretném tudni, miért nem vette át annak idején a világ legjobb fotóművészének járó díjat.- Azért, mert én nem a díjak átvételére, hanem a díjak osztogatására vagyok hivatott. Hasonló okból tekintettem el attól a számdékom- tól, hogy Kolumbuszt megelőzve én fedezzem fel Amerikát. Nem Amerika méltó arra, hogy felfedezzem, hanem Amerikának lenne a kutya kötelessége engem felfedezni. Világos?- Ön dohányzik?- Sajnos igen. Ez az egyetlen rossz tulajdonságom.- Egyes pletykák szerint Önben kínai, tehát sárga vér folyik.- Tiltakozom. Én egyértelműen kékvérű vagyok.- Mint a tintahal?- Ne szemtelenkedjen!- Nem szemtelenségnek szántam, én csak kérdeztem.- Vegye tudomásul, hogy itt csak én kérdezek!- Jó, tudomásul veszem: kérdezzen!- Miért nem maga kérdez, maga a riporter? Utasítom.- Jó. Akkor azt kérdezem: kultúrember Ön?- Igen. Már az öregapám is kézzel, villával ette a spenótot. Ennyi. Nincs több mondanivalóm. jjk- Nagyon szépen köszönöm az interjút.- No, menjen, menjen!!! K j tEgOr K.A L fi ÍZ---------Zs arátnoky Szilveszter talmi csúfságként tekintett az italozás kultuszára. Élete pártja, Zsarátnoky Sziluett Kántorossy-lányként látta meg az Isten Napvilágát. Majdnem a templom küszöbén született, de nem sírt. Először fiúgyermeknek hitték, de a bába tapintatosan meggyőzte a derék szülőket arról, hogy leány a lelkem, csak a csiklaja nagyságától látszik olyannak, mint akit Kántorossy Zebulonként lehetne keresztvíz alá tartani. Lányként nevelték tehát Sziluettet, aki legényként kaszált, dobta a kévét, csépelt is lelkem, miközben nagyra nőtt, akkorára, hogy gond volt vőlegényt találni mellé. Apja, Kántorossy Menyhért búslakodott is e gondjában eleget. Hét falu legdélcegebb molnárlegényei között egyet se talált, aki ne lett volna legalább egy fővel alacsonyabb a leányánál, Sziluettnél. A nyolcadik faluban aztán - túl a nyelvhatáron - rálele Miroszlávra, aki megfelelőnek mutatkozék, csak hát baj volt a nevével: Kántorossy csakis Szilveszter nevezetűt akart a lányának féljük, aki egyszerre lett volna neki is, meg az asszonyának is vője, mi több, édesapja is az ő unokáinak. „Ná- rocsní ember maga bátyám” - szólal Miroszláv. „Az ám - válaszola Menyhért - de láttam én már Fidél nevezetű legényt Atanáz néven testőrnek besorozni a Burgban.” „Povedzte mi a vezetéknév annak a Fidélnek” - húzta fel szemét Miroszláv, aki pontosabban a szemöldökét húzta fel. Amaz meg mondta a vezetéknevet János vitéz, ... két percen belül kiderült: Miroszláv apja és Farsangi bántosságaink matematikája i Menyhért együtt szolgálták a császárt. Volt öröm. Aludni se tudtak az éjjel. Másnappal aztán korhelylevest ettek káposztalevéllel. „Szólíts Ipámnak” - mondta Kántorossy, miután Miroszláv szülei is beleegyeztek, hogy fiuk a frigy kedvéért elhagyja ősei nevét és Zsdanovics Miroslávról Zsarátnoky Szilveszterre tér. Az esküvőt rendes kálvinista szokás szerint a templomban tartották. Szilveszter és Sziluett dehogy gondolták volna, hogy őszülő fejjel egyszer jéerdések lesznek. Lettek. A gyerekek közben felcseperedtek. Az egyik valahogy geneológus lett, a másik geológus, a lányuk meg logopédus. A harmadik gye- í rek már nem ment egyetemre, de leérettségizett, aztán geodétának szegődött. Cipelte a lécet meg a teodolitot a mérnökök után, és elhatározta: mérnök lesz ő is. Lett is - a nagy betartás mellett - sok kitartással. A geneológus Zsolt kiderítette: ősei Árpád Apánkkal jöttek be Vereckánál. A geoló- gus időnként leitta magát a sárga földig, mert az életét végigkísérte a búság, ami- / ért pályája egy frontális tévedés által ki- sikamlott. Zalán fiuk ugyanis teológus I akart lenni, de valahogy elnéztek egy betűt, aztán már lehetetlen volt pályamódosítani. A leánygyermek, ki logopédus vala, süket- j némákkal dolgozott, és szent életet élt. Alig várta a rendszerváltást, hogy bevonuljon egy kolostorba. Be is vonult. Időnként, búcsú, születésnap, házassági évforduló alkalmából össze-összejött a család. Körülülték a nagyasztalt. Eledelt ettek, megittak rá egy pohár vizet, de nem sokat beszéltek, mert az unokák közül néhány nem tudott magyarul. Ekkor történt, hogy az öreg Zsarátnoky fogott egy kanalat, vizet töltött bele, és elindult vele az udvarra. Reszketett a jobb keze. Átvette hát a kanalat a bal kezébe. Az is reszketett. Mire az udvarra ért, a kanálban egy csepp víz sem maradt. Állt, töprengett szomorúan. A megoldást kereste. Azt szerette volna, ha a kanálban megfagy a víz, és ő megmutassa az unokáinak, hogy: ímé gyermekeim, ilyen ajég. Ez lett volna az egyetlen megoldás, de ez is elillant, kilötyögött.
