Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-17 / 51. szám
IiBSâmap 1995. december 17. MŰVÉSZVILÁG Yv onne, burgundi hercegnő lefogyott. Nem is keveset: kerek húsz kilót. Yvonne, burgundi hercegnő nyolc évi hallgatás után megszólalt végre. De már németül beszél, nem magyarul. Yvonne, burgundi hercegnő' ugyanis átlépte az osztrák határt. Kaposvárról Bécsbe költözött. A Burgtheater színpadán játszani idegen ajkú kollégák körében... Kívánhat-e keményebb megmérettetést magyar színésznő? Csákányi Eszter szerepe szerint elbukik a színen, szakmai győzelme azonban több mint kiemelkedő. Bécsi kritikusai az egekig magasztalják, partnerei hétről hétre meghajolnak előtte. Budapesten, a Merlin Színházban romantikus lányregényén dolgozó dilettáns írónő Parti Nagy Lajos A test angyala című darabjában. A Fővárosi Nagycirkusz trapézán: Viola, a rossz tündér. Kamondy Zoltán új filmjében, az Ámor végnapjaiban haragos-szerelmes feleség. • Yvonne „lentről” jut be a burgundi király udvarába. Nem kisebb feltűnést keltve, ön most, ha nem is az utcáról, de egy láthatatlan függöny keleti oldaláról toppant be a Burg színpadára. Izgalmas párhuzam.- Szerintem is érdekes helyzet. Bécsben még aktuálisabb is a darab. Oda való. Egy halálosan elkényeztetett, gyönyörű fiú bosszút állván királyi családján bejelenti: az első útjába eső nem emberi lényt fogja feleségül venni. És meglátja a parkban Yvonne-t, aki elképesztően csúnya és lehengerlőén durva. De a herceg állja a szavát. Feleségül veszi. Yvonne pedig felkavarja az ő tiszta, precíz, nagyon előkelő és nagyon álságos világát. Elakad egy csillogó gépezet. Yvonne lénye, viselkedése mindenkire másképpen hat. Próbálják megfejteni, de nem tudják. Minél inkább érteni akarják, annál jobban kiborulnak. S közben minden arcról lehull a láthatatlan fátyol. Yvonne-nak éppen ezért meg kell halnia. Ami a párhuzamot illeti: valóban elgondolkoztató. Bécsi kollégáim el is képedtek az elején: Úristen, ez most jól összejött! De láthatóan boldogok ők is. Örülnek a vendégszereplésemnek. Nagyra értékelik. • A kaposvári bemutató óta bizonyára nemcsak külsőleg, lélekben is változott Yvonne. LÁSZLÓ- Igen, játékosabb lett. De a szörnyűségén nem változtattam. A gonoszságán sem. Attól ugyanis, hogy állandóan megalázzák, bántják, provokálják, ő maga is csúnyán viselkedik. A herceg az egyetlen ember, aki igazán ragaszkodik hozzá és meg akarja érteni, de a végén ő is elárulja Yvonne-t. Megcsalja Izával. Hálás szerep valóban. Egy gyengébb feladattal úgy birkózik meg a színész, hogy nekigyürkőzik és belead apait-anyait. Feljavítja a figurát. De ha jó szerepet kap, egy sokkal összetettebbet, azzal nagyobb küzdelmet vív. Yvonne-ban ma sok minden jobban izgat, mint nyolc évvel ezelőtt. Ennek bizonyára az is az oka, hogy bekerültem egy előkelő, elegáns társaságba. Emlékszem az első kosztümös próbára... a drága jelmezek láttán majd elájultam. Yvonne pedig a lucskossága mellett a ruhájával is kirívó. • Kaposváron ugyanezt a szerepet kitömött arccal játszotta.- Bécsben nem. Nem akartam. Éreztem, hogy nincs rá szükségem. Már anélkül is meg tudom mutatni, mennyire szörnyű a figura. • Yvonne ritkán szólal meg a darabban. De szavak nélkül is nagyon jelen van.- Tizenkét mondatot kaptam Gombrowicztól, de azt úgy kell előadnom, hogy súlya legyen. A bécsi riportereket már nem is az érdekli, hogy érzek-e valamiféle nyelvi nehézséget, hanem hogy tudom-e, hol játszom. Mert a Burgtheater számukra a színjátszás temploma. Persze, hogy tisztában vagyok vele, hiszen láttam itt már én is több előadást. És hozzáteszem mindig: csak az az elszomorító, hogy önök nem tudják, mi a Katona József Színház. • Nagyon nagy naivitás folytatásra várni?- Lehet, hogy kicsi az esélye, én mégis bízom benne. A Kurázsi mama néma Katáját szívesen eljátszanám nekik. Az is olyan erős szerep. • És Budapesten? Mennyivel lett most nagyobb a szakmai tekintélye?- Ezzel én egy percig sem foglalkozom. Továbbra is azokkal dolgozom, akik korábban is számoltak velem. John Arden Gyöngyéleté ben fogok játszani a Katonában. Ascher Tamás állítja majd színpadra. Jó pár évvel ezelőtt ugyanebben a darabban Kaposváron a proli nő lánya voltam. Most a kleptomániás Kárász mama szerepét osztoták rám, ami szintén remek feladat. És ami külön öröm: a Csipkerózsika rossz tündére fent a trapézon. Tizenöt méter magasban repülök védőháló nélkül. Rettenetesen élvezem. A gyerekek meg visítanak, ahogy belendülök. Voltam én már légtomász is egyszer. Müller Péter Búcsúelőadáséiban, amelyet Garas Dezső rendezett. Az is a cirkuszban játszódott. Tehát nem félek. Van már gyakorlatom a repülésben is. Egyre bátrabb, sőt vakmerőbb vagyok. Sokszor már csak félkézzel kapaszkodom, a rendező meg őtjöng, nehogy lezuhanjak. Lehet, hogy kegyetlen, amit most mondok, mindenesetre úgy érzem: az igazám tehetséges embereknek nincs mitől félniük. Számukra mindig akad munka. Drága apám is örökké attól rettegett, hogy mi lesz, ha nem hívják, közben élete utolsó percéig dolgozott. Nekem nincsenek hasonló aggályaim. Szerintem egy igazi tehetség nem kallódhat el. • Sulyok Mária és Bulla Elma játszott „deutsche Büh- nén Az ő esetük persze más SZABÓ G. volt, hiszen von Haus aus beszéltek németül.- Én is tanultam tizenkét évig, ami most kimondottan kapóra jön. Ilyen gyér tudással természetesen fel sem merülhetett, hogy én majd a Burgban játsszak, ehhez kellett a szerencse és vele együtt: Ascher Tamás. Ilyen helyre csak úgy névtelenül bejutni szinte lehetetlen. Ascher európai rangú rendező. Ugyanabban a sorban áll, amelyben Peter Zadek vagy Giorgio Strehler. Az ő útja egyenesen vezetett a Burgba. Felkérték, hogy rendezze meg Gombrowicz darabját. Nyolc évvel ezelőtt ugyanezt a művet Kaposváron állította színpadra, ott játszottam először Yvonne-t. Bécsben Anne Bennent kapta meg a szerepet, akit négyszer is megnéztem, és negyedszer is azt mondtam: nagyon nagy színésznő. Ez I idő tájt Peter Brook párizsi színházában vendé- l i I geskedik, s a felkérést is ennek köszönhetem. W I Ascher hívott fel hónapokkal ezelőtt, hogy BenBk. | nent elmegy, de a darabot, ha találnak megfelelő w Yvonne-t, továbbra is műsoron tartanák. És BHH hogy lenne-e kedvem hozzá? Azonnal igent mondtam, mire ő meg is döbbent egy kicsit. Azt hitte, gondolkodási időt kérek, én viszont éreztem, hogy helyt tudok állni. Ilyen lehetőséget nem is lett volna szabad kihagynom. Az első próbán persze bejelentettem: én csak kocanyelven beszélem a németet, de a darabot töviről hegyire, betéve tudom. Minden szóra, gesztusra megvolt a megfelelő reakcióm. Eleinte fordítottam magamban a szöveget, később már erre sem volt szükségem. Pontosan tudtam, mikor miről beszélnek. Most már ott tartok, hogy az álmom is arról szól: magyarul kellene játszanom, de nem megy, csak németül. • Bécsi kollégái nem úgy fogadták, mint Yvonne-t a burgundi herceg családja?- Nem, egyáltalán. Nagyon kedvesek hozzám. Ahelyett, hogy a nyelvtudásomat firtatták volna, rögtön az elején azt kérdezték: hogyan fogom játszani a darab végét? Gombrowicznál ugyanis Yvonne-t megölik, erről szól a darab. Anne Bennent viszont azt találta ki, hogy legyen inkább öngyilkos. Ami nem ugyanaz. És a kérdés nagy meglepetésemre az ő jelenlétében hangzott el. Odaát ugyanis az a szokás, hogy szemtől szemben beszélik meg a dolgokat, nem egymás háta mögött, mint nálunk. Amitől én olyan zavarba jöttem, hogy csak hebegtem-habogtam, és gyávaságomban azt feleltem: még nem döntöttem. Miközben pontosan tudtam: én az eredeti verziót szeretném megmutatni. Ascher a próbák idején Bennenttől is ezt kérte, de képtelen volt zöld ágra vergődni vele. Erős a nő. A pozíciója is hihetetlenül erős. Egy másik példa. Gombrowicz azt írja: „... és akkor Yvonne enni kezd”. Bennent pedig nem evett. Ascher érveit sorra visszautasította. A maga indoklásaival filozófiát gyártott. Hamis filozófiát játszott igazán remekül. Apja fia ALESSANDRO GASSMAN LÁZADÁSAI „Gyerekkoromban ámulattal tekintettem apámra, hasonlítani akartam rá, olyan lenni mint ő. Kamaszkoromban, amikor megértettem, hogy ezt úgyse fogom elérni, »megtagadtam« őt, elfordultam tőle. Ki tudja, mit várt tőlem, de bennem nem lobogott a tűz, hogy mindenképpen színésznek kell lennem, az ő nyomdokain járni. Elvárásaira azzal reagáltam, hogy elutasítottam minden előírt viselkedési formát, és megsértettem minden létező szabályt. Kezdtem nem tanulni, utáltam az iskolát, a könyveket, a kultúrát, mindazt, ami az ő számára fontos volt. Fekete bárány lettem a családban, és szamár az iskolában. Koplexusaim voltak, mert tizennégy évesen már egy méter ki- lencvenkét centi voltam. Aztán elmentem Firenzébe, apám színitanodájába. Ő ajánlotta fel ezt a lehetőséget. De csak azért mondtam neki igent, és szántam rá magam a dologra, hogy meghosszabbítsam a diákéletet, az édes semmittevést. De ahogy teltek a hónapok, egyre kedvesebb lett számomra a színészet. S ettől a felismeréstől egyszerre felnőtt lettem. Ezt apám is észrevette, és hogy belekóstoljak a játékba, bedobott a mélyvízbe. Maga mellé vett a színpadra, és szerepet osztott rám egy Pasolini- előadásban. Ma, hogy az életem, a szenvedélyem lett a színház és a mozi, boldog vagyok. És egyáltalán nem zavar, hogy egész életemben Vittorio Gassman fia leszek mindenki számára. Aki ismer, észreveszi, hogy sok mindenben különbözöm tőle. Már jellemem, hangom, termetem miatt sem lehetek az a fajta színész, akire klasszikus előadásokat lehet építeni. Én a kortársaim hangján akarok megszólalni. Apám hős, igazi matador az első vonalból. Shakespeare Othellójában övé az abszolút főszerep. Én meg inkább Jágo vagyok, aki szintén kulcsfigura, de a második vonalból. Még ma is hallom tiszteletet parancsoló, zengő hangját: jegyezzétek meg fiaim, bármit is csináltok az életben, a legfontosabb, hogy azt jól csináljátok. Kezdetben nem figyeltem a tanácsaira, eléggé ellenséges voltam vele, mert úgy éreztem, nem bízik bennem. Persze járhattam volna más utat is. Mindig is érdekelt a földművelés, és ha nincs a firenzei színitanoda, akkor talán az agrártudományt választom. Vagy az alkalmazott grafikát. Mivelhogy anyám tehetségét is örököltem. Apám bensőséges volt a gyerekeihez, de kevés szóval, szűkszavúan szeretett. Soha nem kényeztetett. Spártai szigorral nevelt. Én úgy próbáltam szembeszegülni merevségével, keménységével, hogy nem kerestem, sőt szándékosan visszautasítottam a barátságot az ő körébe tartozó szülők gyerekeivel, s mindig a nálam szegényebb gyerekekkel csatangoltam. Ma már megértem őt. A nevelésben az ősi tradíciókhoz ragaszkodott. És össze tudott tartani bennünket annak ellenére, hogy mindig is nagyon elfoglalt volt. Köztem és testvéreim között - bár mind a négyen más anyától születtünk - nagyon jó a kapcsolat, a mai napig szorosan kötődünk egymáshoz. Én is nagy családot szeretnék magam körül. Gyerekeket, akik összetartanak, és nem olyan bonyolult az életük, mint a miénk volt.” Feldolgozta: Tallósi Béla Színházi színésznek tartják. Először, még firenzei színinövendékként édesapjával játszott színpadon egy Poso/im-alkotásban. Most legutóbb ugyancsak édesapjával a Camper című darabban arat sikereket. Angelo Longoni komédiájában, a Férfiak nők nélkülben gyermekkori barátjával, a szintén színészcsemete Gianmarco Tognazzi- val olyan bravúrral játszottak, hogy a dráma szerzője úgy gondolta, elkészíti a színpadra állított darab filmes változatát is. De nem ez az első mozgóképes alkotás, amelyben a kis Gassman, Alessandro a nagy Vittorio Gassman és a képzőművész, festő Juliette Mayniel fia lehetőséget kapott a filmes megmérettetésre. Bár még csak harmincéves, tizenegy filmben játszott már. És nemcsak Itáliában, Amerikában is. John Irving rendező mozijában, az Egy hónap a témáiban Urna Thurman és Vanessa Redgrave partnereként mutatkozhatott be hollywoodi produkcióban. Mi a Michelangelo életét feltáró tévéfilmsorozatban láthattuk. Az ifjú szobrász lelki jó barátját játszotta, aki olyan közel állt a fiatal Michelangelóhoz, hogy a Dávid megformázá- sára készülő mester a legféltettebb titkát is feltárta előtte. Az Ecco és a Gente című olasz hetilapokban megjelent interjúkból Alessandrónak azokat a válaszait gyűjtöttük össze, amelyekben édesapjáról vall.
