Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-12-17 / 51. szám

Kom báj ii lesen Németországban kitelik»** élet a Halál után? kétesnek*® ulyanuk, akik HepiUantettak a másvilágra? lsekre a kérdésekre kereste a válásit riportjában Ánlhtm$ thmm% aki orvosukat, ku­tatókat Is a klinikai halálból vissaatért embereket szólaltatott meg. hol a gyár meghatározó termékei lát- atók - s Hermann Blaue, a Claas cseh s szlovákiai piacért felelős vezetője tunkatársai közreműködésével a Claas ombájnok alapvető jellemzőinek is- íertetésébe kezd. 1913-ban, amikor ugust Claas két fivérével gyárat ala- ított a németországi Harsenwinkelben, merikában már néhány évtizede is­iért volt az arató-cséplőgép működési Ive. Claasék 1921-ben jelentették be i első szabadalmukat, amelyet azóta >bb mint 600 követett. Az első kom- ájnt a 30-as években gyártották, azóta Hannovertől mintegy 100 km-re délre :kvő település az Európában gyártott abonabetakarító gépek fellegvára lett. z innen kikerülő kombájnok, takar - lány-betakarító vágógépek, rendforga- >k napjainkban már az európai piacon ibb mint 30 százalékos részesedést ^ereztek. A gyár több mint 80 éves fennállása :a hangsúlyozottan a német precizitás » a gazdaságos termelés alapelveinek iegfelelő termékekkel érdemelte ki a rmelők bizalmát. Legújabb gépeikről éldául megtudhatjuk, hogy a Claas lega kombájnokba épített berendezés leggyorsítja a cséplést, így ezek a gé- ;k már 20-25-30 tonna szemet képe­ik kicsépelni óránként. A gép gyorsab- in haladhat, így kevesebb üzemanya- 3t fogyaszt. A megtakarítás elérheti a 5 százalékot is. Egy idényben átlago- in 500 hektár learatása után mintegy 2 tér literrel kevesebb üzemanyagot tsznál fel, mint a hasonló nagyság- ndű más típusú kombájnok. A maximális kihasználásra és a cél- :erűségre való törekvés, a gépek mi- 51 tökéletesebbé tétele érdekében a ig több mint 1 milliárd márkás éves irgalmának csaknem 5 százalékát űszaki fejlesztésre költi. Ennek ered- énye a Lexion fantázianévre hallgató gújabb típusú Claas kombájn is, nely teljesen új cséplőrendszerrel ja- tja a betakarítás minőségét. Abban a erencsés helyzetben voltunk, hogy a sérleti farmon egy sátorponyva alatt i is megszemlélhettük a Lexion kísér­ti példányát. Amint megtudtuk, a Le­ón egy teljesen új eljárással szalma­rázók helyett forgódobokkal csupán el­választja a szalmától a magot, ezáltal a teljesítménye felgyorsul, s óránként akár 40 tonna búzát is képes kicsépelni. Ha minden igaz, jövőre mutatják be a szakmai közönségnek, s 1997-ben kez­dik meg sorozatgyártását. A Claas második titkos „fegyvere” az önjáró Xerion munkagép. Ezt még a hannoveri mezőgazdasági gépkiállítás látogatói is csupán makett formájában láthatták a Claas standján, mivel a gép piaci jelentkezését úgyszintén jövőre időzítették a gyár marketing-szakembe­rei. Ez a munkagép megtestesíti a trak­tor és a tehergépkocsi csaknem minden jellemző tulajdonságát, a teherszállítá­son kívül a talajműveléstől kezdve a trá­gyahordáson át a cukorrépa kiszántásáig nagyon sok művelet elvégezhető lesz vele. Kabinja gombnyomásra három po­zícióba rögzíthető. Sorozatgyártását úgyszintén 1997-ben kezdik meg. A tanulmányúton jelenlevő szlováki­ai agrárszakemberek azon a vélemé­nyen voltak, hogy a megbízható és gaz­daságos működésű gépek ugyan sokba kerülnek, de megérik az árukat. A kizá­rólagos forgalmazási joggal bíró érsek­újvári I.B.A. Kft. által behozott Claas kombájnokat, takarmány-betakarító vá­gógépeket, rendforgatókat és -gyűj­tőket Szlovákiában is nagyon sok mezőgazdasági üzemben alkalmazzák. A cég által biztosított garancia, az al­katrészellátás pontossága olyan előny, amit a keleti mezőgazdasági gépek műszaki színvonalához és alkatrészel­látásához szokott termelőink csak most értékelnek igazán. Ma már bármelyik szövetkezeti vezető kapásból kimutatja, milyen előnyökkel jár egy folyamato­san hiba nélkül működő betakarítógép. Illés Dusán, a Claas Slovakia munka­társa szerint a Claas gépek egyre na­gyobb népszerűségnek örvendenek, nem kis mértékben annak is köszön­hetően, hogy a gépek beszerzési esélyei az állami támogatás lehetőségeivel is megnövekedtek. T. Szilvássy László Emlékezet óta hiszi, reméli -az ember: ha teste meghal, lelke, belső léte tovább él majd. E remény nélkül nem lennének Föl­dünkön piramisok, katedrálisok, templomok, mecsetek. Szegé­nyebb lenne az irodalom, a zene világa, mely magában hordoz­za e hit titokzatosságát. E hit túlélt mindenféle vallási tradíciót, e hit szembeszáll minden tudományos kihívással. Egy közvé­lemény-kutatás szerint a britek 50 százalékának, az amerikaiak 70 százalékának meggyőződése, hogy a halál nem a végleges vég. Valóban így van? Nem csak egy kívánságról, vágyálom­ról van szó, érzelmeink meghazudtolásáról, mert nem bírjuk elviselni a végleges elmúlás gondolatát? Vagy mégis van élet a halál után? Biztosan nem tudjuk - ez az igazság. \ \r./\iiFiii uiMiNik A modem orvostudománynak köszönhetően az orvosok egy­re több embert tartóztatnak fel a halálba vezető úton, s hoznak vissza e világba. Bob Tumer is megjárta ezt az utat... „Felnéz­tem, s láttam a monitoron az egyenes vonalat. A nővérkék, az orvosok össze-vissza rohangáltak, családtagjaimat kiráncigál- ták a kórházi szobából. Pár pillanat, s már csak azt éreztem, amint kilebegek a testemből... ” Einer Poole a következőkre emlékszik: „Az egyik pillanat­ban még érzékeltem a megvilágított műtőasztalt, a másikban már messze fölötte voltam. Lenéztem az asztalon fekvő testre, s megdöbbenve állapítottam meg: Istenem, hisz ez én vagyok, az én testem fekszik ott, és valamit csinálnak vele az orvosok... ” Margót Grey: „Egyszeriben elértem a szoba plafonját, le­néztem és meglepődtem, milyen betegen nézek ki. Elhagytam ezt a beteg testet, de úgy éreztem, mintha csak egy öreg kabát­ból vetkőztem volna ki, amely egy életen át melegített, ám ki­szolgált, félre kellett tenni. Könnyen váltam meg testemtől, mintha már semmi közöm sem lenne hozzá. Aztán hirtelen úgy éreztem, a plafon túl vastag, visszatart, nem enged. Sötét lett, a feketeség beburkolt teljesen. Hát ilyen érzés, ha meghal az em­ber - tűnődtem akkor. Ez a halál: az ember él, érzékel, tudja, kicsoda és nem fél... ” Nancy Evans Bush: „ Tudom, hogy nézett ki a kórház, s tu­dom, onnan a mennyek felé repültem, bele a sötétségbe. Mint­ha egy sétára indultam volna, könnyen, félelem nélkül... ” Kimberley Clark Sharp: „Amikor az a fény azt mondta, hogy vissza kell térnem, valósággal sokkolva voltam. Azt kértem, hogy ott maradhassak a világosságnál... ” VHA/H V IO II I 1‘NhH.t ív? Dr. Sherwin Nuland a Yale New Haven kórház orvosa, aki 32 éve a halálos betegek, úgymond, a halál közelében él. Íme az ő véleménye: „Évszázadok óta ismeretes, ha az agy kevés oxigént kap, és fizikai szerkezete meg­bomlik, halluci­náció léphet fel. Hirtelen vérnyo­máscsökkenésnél sok embernél — ki tudja milyen ok­ból - olyan anyag képződik az agy­ban, amely vegyi összetételét te­kintve a morfin­hoz hasonló. Eze­ket a vegyi anya­gokat endorfin- nek nevezzük, s a páciensekre ugyanolyan ha­tással van, mint egy adag morfi­um. A legtöbb emberre nyugta- tólag hat, ám so­kan eufóriába kerülnek - nagyszerűen érzik magukat, gyö­nyörű képeket látnak. Feltűnő, hogy a halál közelébe került emberek beszámolói azonos elemeket tartalmaznak: a fény, az alagút, melynek vé­gén látnak egy patriarkális alakot, aki Isten lehet vagy roko­naikat látják. Ezek az elbeszélések annyira hasonlóak. Úgy vélem, a következő történik: az agy bizonyos - és mindig ugyanazon - részeiben hirtelen oxigénhiány lép fel vagy az endorfin hatása alá kerülnek, ami hallucinációhoz vezet. ” Dr. James Whinnery a US-Navy pilótáinak kemény, olykor életveszélyes kiképzésében segédkezik. Azaz, egészséges, fi­zikailag megterhelhető emberekkel foglalkozik. Többször lát­hattuk filmekben, a televízióban, milyen kiképzésben vesz­nek részt a pilóták, milyen „centrifugába” ültetik őket, mi­előtt beszállhatnak a, mondjuk a hang terjedésénél kétszerte gyorsabb F-14-es gépekbe. Whinnery doktor nemegyszer mentett ki, majd vizsgált ki pilótákat, akik a centrifugában az őrült gyorsaságtól eszméletüket vesztették. Vizsgálatai alátá­masztják azt a nézetet, mely szerint a látomásoknak, víziók­nak fizikai alapjuk van. Az eszméletlen pilóták hasonló élmé­nyeket éltek át, mint a klinikai halálból visszahozott embe­rek: amikor magukhoz tértek ugyancsak fényességről, alagút- vízióról, nagyszerű érzésről, olykor a test elhagyásáról be­széltek. A különbség: egyikük sem élt át eszméletlen állapot­ban szellemi élményt, olyant, amelyről a klinikai halottak fel- gyógyulásuk után meséltek. Egy seattle-i gyermekorvos, dr. Melvyn Morse azon orvo­sok közé tartozik, akik nem biológiai alapon magyarázzák a halál közelében észlelt jelenségeket: „Kutatásaink világosan bizonyítják, hogy a halál közelében járt emberek megváltoz­nak. Nem csak pszichológiai szempontból - nos, tudják, hogy egyszeriben úgymond angyalokká válnak, például az alkoho­lista nem iszik többé. Ezek az emberek alapjaikban változnak meg, s ebből arra következtetek, hogy haláluk pillanatában Istennel találkoztak. ” Dr. Morse tehát megkérdőjelezi az orvostudomány úgymond iskolai bölcsességét. Gyermekéleteket mentett meg, számtalant a 15 év alatt. Tapasztalata szerint az emberi agy teljes mérték­ben tudatosítja, mi megy végbe testével a halál folyamatában. „Sokat beszélhetnék olyan páciensekről, akiket a klinikai halálból hoztam vissza ” - mondja. Az egyik gyerek a követ­kezőket mesélte neki: „Egy fényt láttam, s benne sok-sok jó dolgot. ” Egy másik gyerek szerint a fény nagyszerű titkot árult el neki, amely rendkívül fontos számára. A MA*iÍL Hl1 At»AN Rónáid Reagan, az amerikai exelnök névrokonának a törté­nete, élménye talán a legérdekesebb. Rónáid 12 éves volt, amikor megszökött otthonról, 15 éve­sen bandát alapított, amely autólopással foglalkozott. Jogosít­vány nélkül száguldoztak a kocsikai, míg egy nap súlyos bal­esetet okoztak: egy embert megöltek, többet életük végéig nyomorékká tettek. Rónáid egy évet töltött a börtönben, 17 évesen szabadult. Húsz dollárral a zsebében, 15 éves felesé­gével egy öreg Forddal vágott neki a világnak. Amolyan Bonnié és Clyde módjára éltek egyik napról a másikra - ha elfogyott a pénzük, kiraboltak egy-egy boltot, benzinkutast, majd odébbálltak. 10 év múltán Severe Countyban a sors áll­ta el Rónáid útját: az egyik üzletben összeverekedett a véde­kező eladóval, aki egy üveggel valósággal szétmarcangolta bal karját. „Minden egyes szívdobbanásnál a plafonig szökött a vérem ” - emlékezik vissza Rónáid. - Valaki riasztotta a fe­leségem, a mentőautót... Amint ott feküdtem, hirtelen úgy éreztem, sűrű füsttel telt meg a kocsi. A füstön át utaztam va­lahová, a füst felszállt, s sziklákkal övezett tavat vagy tengert pillantottam meg, majd furcsa agóniában levő embereket. Is­merős arcokat is láttam, olyanokét, akikkel korábban talál­koztam, a bandámba tartoztak, s akik az erőszak útján szörnyű halált haltak. Azt mondták: ne jöjjek ide, mert innem nincs kiút, nincs menekvés... ” Rónáid Reagan, az egykori iskolakerülő, bandafőnök, be­törő, kábítószer-kereskedő ma teológiát végzett prédikátorként keresi kenyerét. Az élet és halál között átélt élményei - mint dr. Morse állította - alapjaiban megváltoztatták. „Meggyőződésem, hogy a halál pillanatában a pokol szélén jártam, s csak isteni segítséggel menekültem meg ” - vallotta Rónáid. A Nachlese magazinból feldolgozta: (urbán) RIPORT 1995. december 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom