Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-17 / 51. szám
1995. december 17. GYERMEKVILÁG Rá cz Noémi rajza KERTÉSZ GÁBOR Őszi mese - Cápával... Odafönn a hegytetőn, fenn a hegyi legelőn élt egy cápa. Szája tátva tágra... Kis-korában seprűnyélen utazott - így mondta nékem - fel a hegyre: egyre vagy két napra, s ott maradt holnapra is. Eleinte jól ment dolga, nem hiányzott apja, anyja, se barátja, barátnője, csavargott a legelőbe’ vidáman, magában. Zergét látott: meg nem ijedt, épp csak felmászott egy fára, tüskéi a fenyőfának szivárványt rajzoltak hasára, mára. Enni kéne, így gondolta, s beleharapott egy tobozba, ki is köpte, továbblökte, mára ez volt az ebédje: nadrágszíját, hogy meghúzta, a hasát meg jól felfújta újra. Búra azért még sem eredt, halszemével égre meredt, kékre: végre mérge elszaladt. Hanem ahogy telt az idő, Cápa-pajtás fázni kezdett: nem volt edzett - hazája a meleg tenger, itt meg bizony minden reggel dér csípte meg füle helyét... Panaszosan így kiáltott:- Jó tengerem elhagytalak, hegycsúcsokért odaadtalak, apám, anyám, szép barátnőm - együtt osztoztunk egy rákfőn, itt meg étkem nincsen nékem, ingem, gatyám elcseréltem mókussal egy rossz verébre, azt ettem tegnap ebédre... Bánom már, hogy idejöttem... Egyszer aztán látja ám, hogy a seprűje, mellyel megérkezett, itt van újra, s lefékezett. Nosza fel is pattan rája, menetjegyét, hogy kiváltja, integet a zöld mezőnek, meg a hegyi legelőnek. Vissza dehogy, hol is jönne, bárki hívja, bárki húzza: Ki tengerben született, ott kell, hogy legyen a sírja... DÉNES GYÖRGY VERSEI Varjúgyűlés Feketéll az őszi parlag, gyűlést tartanak a varjak. Rikácsolnak, veszekednek, egytől egyig berekednek. Fölrebbennek, visszaszállnak, szakadatlan kiabálnak. Estére felhőkbe gyűlnek, gomolyogva elröpülnek. Őszi darázs Késő ősszel lila nap kerget egy rőt darazsat, ezüst hálójába fogja, szálsugáron hintáztatja. Menekülne a darázs, dönög s kitöri a frász, ide-oda csap a szárnya, szárnya alatt ring az árnya. Lába remeg, szeme dülled, egyre lankad, egyre csügged, forog, mint a motolla, legömbörög a porba. Az óriás meg a kecsképász tor ________________(SVÉD MESE)________________ Fö nt, messze északon, egy hatalmas dombon lakott Stompe Pilt, az óriás. Évek múltak el, és senki sem zavarta a nyugalmát, a madár se járt arra - míg egy szép napon egy kecskepásztor jelent meg nyájával a domb lábánál. Az óriás azonnal neszét vette.- Ki az? - bódult el rettenetes hangon, és előrontott a barlangjából. Egy iszonyú nagy sziklát tartott a jobb markában.- Én vagyok, ha éppen tudni akarod! - kiáltott visz- sza a pásztor, s nyugodtan terelgetni kezdte kecskéit fölfelé a dombra.- Ha ide merészkedsz - ordított az óriás úgy szétmorzsollak, mint ezt a követ itt, ni! S a sziklát, ami a kezében volt, egy szempillantás alatt porrá morzsolta.- Én meg úgy szétlapítlak - válaszolta a pásztor -, hogy annyi lélek se marad benned, mint amennyi víz van ebben a kődarabban itt, ni! Azzal előhúzott a tarisznyájából egy friss sajtot, s úgy összenyomta, hogy ami nedvesség volt benne, bu- gyogva fröcsögött ki az ujjai között.- Úgy! Hát akkor nem félsz? - kérdezte az óriás.- Tőled aztán nem! - mondta fitymálva a legény.- Hát akkor gyere, verekedjünk meg! - mondta az óriás, és közelebb lépett.- Hát ha nagyon akarod - vonta meg a vállát a pásztor. - De előbb szidjuk egymást egy kicsit, hogy jól belemelegedjünk. Mert úgy van ám, hogy szitkozódás közben jön meg igazán a harag. És ha már jól méregbe jöttünk, a verekedéshez is nagyobb lesz a kedvünk.- Rendben van, de a szitkozódást én kezdem - mondta az óriás.- Helyes, én meg majd folytatom - felelte a pásztor. Az óriás rettentő sokáig gondolkodott, aztán végre kibökte:- Egy görbe orrú boszorkányt, azt érdemelnél, nem mást!- Te meg egy repülő ördögöt! - vágta vissza a pásztor, s abban a pillanatban az íjával egy jó hegyes nyilat lőtt bele az óriás testébe. Az óriás meghökkent.- Hát ez meg mi volt? - kérdezte, s megpróbálta kihúzni a combjából a nyilat.- Ez csak egy jó hegyes átkozódás volt - mondta a pásztor.- De akkor miért van toll rajta? - csodálkozott az óriás.- Hogy jobban tudjon repülni - felelte a legény.- És miért ragad olyan erősen hozzám? - faggatta tovább az óriás.- Azért, mert gyökeret eresztett beléd! - hangzott a válasz.- És van még több is neked ebből az... átkozódás - ból? - érdeklődött Stompe Pilt.- Hogy van-e?! - kiáltott a pásztor. - Mindjárt kapsz belőle még egyet! És egy újabb nyilat eresztett az óriásba. Az meg felordított ijedten:- Au... jaj! Hallod-e! Nem vagy még elég dühös, hogy nekilássunk a verekedésnek?- Még nem! - mondta a pásztor. - Még nem szidtalak eleget! És újból kifeszítette az íját. De az óriás már nem várta meg.- Csinálj, amit akarsz, vezesd oda a kecskéidet, ahová akarod! - kiáltotta. - Nekem elég volt az átko- zódásaidból... S azzal elfutott, soha többé nem látták a környéken. így lett győztes a pásztor, mert bátor volt, és nem ijedt meg az együgyű óriástól. Mészöly Miklós fordítása Rácz Noémi illusztrációja Gondolkodom, tehát... 5*0*' - • y;■ - - j.-c ^ Lámpagyújtogató így hívták valamikor azt a férfit, aki esténként meggyújtotta az utcai gázlámpákat. Mára kihalt ez a foglalkozás, de azért a régi világítóeszközök még nem haltak ki teljesen . Mi is összegyűjtöttünk néhányat. De rosszul válogattunk, és egy kakukktojás is került a halomba, vagyis egy olyan fényforrás, amelyik nem illik a többi közé. Megtalálod, melyik az? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A november 26-ai számunkban közölt feladat megfejtése: 52 alma; Lilaruhás nő. Nyertesek: Inczédi Zsuzsa, Ekecs Haris Szilárd, Perbete Lali Péter, Rimaszécs Taric Tivadar, Párkány Kontár Zoltán, Felsőszeli SzerkeszthTallósi Béla
