Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-10 / 50. szám
A bor első fejtése I. A fejtés a leggyakoribb pinceművelet, melynek során az egyik hordóból a másikba töltjük a bort. Elősegíti a bor fejlődését, ezért a minőség érdekében többször is elvégezzük. A bor fejtési időszaka általában november-december, március-április, valamint az augusztus-szeptember. Legfontosabb az első fejtés, ezt a seprő leülepedése és a bor enyhe megtisztulását követően kell elvégezni. Nem követelmény, hogy az újbor teljesen tiszta legyen, mert az első fejtés fő célja, hogy a bort a sűrű seprőtől idejében elválasszuk. Az erjedés befejeztével a seprőben semmi olyan, anyag nincs, amire a bornak rendes körülmények között szüksége lenne. Sőt (mivel a fehéijeanyagok és az élesztősejtek könnyen bomló szerves anyagok), a bor károsodna, ha sokáig a seprőn maradna. A bomlásnak indult seprő kellemetlen szaga érezhető a boron, s a bőrbetegségek előidézője is. Zajos erjedés után - az egészséges űjbor esetében általában 2-8 hét múlva - elérkezik az első fejtés ideje. Korábban fejtjük a lágy, egyszerű homoki, fajélesztővel erjesztett és a rothadt termésből származó borokat. A kemény, testes, savas, esetleg eijedetlen cukrot tartalmazó fehér és a vörös borok fejtésére később kerítsünk sort. Ha penészes, rothadt szőlőt dolgoztunk fel, akkor az első fejtést a kierjedés után azonnal el kell végeznünk. Az első fejtés pontos idejét elsősorban a bor íze és viselkedése határozza meg. A lefejtendő bor közepéből mintát veszünk. A bor tisztasága, enyhén kesernyés íze - ez a nyugalmi állapotban levő borélesztőktől származik - és a megfelelő savtartalom a művelet szükségességét jelzi. A művelet előtt alaposan figyeljük meg borunk viselkedését a szabad levegőn. Ezt törési próbának nevezzük. Úgy végezzük, hogy egy színtelen palackot félig megtöltünk borral; nem duga- szoljuk le, így a levegő a borral szabadon érintkezik. A mintát (mintákat) a szobahőmérsékleten állni hagyjuk és 1-2 napig figyeljük. Az egészséges, jól kieijedt bor szépen megtisztul, színe, íze nem változik. A rosszul erjedt vagy törésre hajlamos bor a levegővel érintkezve megbámul, zavarossá válik, felső részén barna gyűrű keletkezik, amely lefelé terjed. Az egész bor kellemetlen ízűvé, kávébarna színűvé válik. A bor viselkedését soha ne a pincében, hanem szobahőmérsékleten figyeljük meg, mert a különféle elváltozások csak így jelentkeznek. A fejtéshez feltétlenül szükségünk lesz hordónyitó és -záró eszközökre, fejtőcsapokra, fejtőedényekre, kisebb űrtartalmú hordókra vagy üvegballonokba. A művelet mintafelvétellel kezdődik. Eszközei a különböző nagyságú lopók (üvegből vagy műanyagból). Úrtartalmuk általában 0,5-1,5 liter. Legkönnyebben a 3/4 literesek kezelhetők. Az Uveglopókat pedig könnyen tisztán tarthatjuk. A szerint, hogy borunkat mennyi levegővel szükséges érintkez- tetni, a fejtés három módja közül választhatunk: Nyílt fejtés: Ennél a fejtési módnál a bor bőségesen érintkezik a levegővel; nyitott edényben fogjuk fel, s a fogadóhordóba az ako- nanyíláson át öntjük be. Zárt fejtés: A fejtendő bor úgy kerül át a másik hordóba, hogy közben nem érintkezik szabad levegővel. Félig zárt fejtés: Ez az első két módszer kombinációja, azaz zárt lefejtés és nyílt befejezés. Az első fejtéskor az egészséges borokat nyíltan fejtjük, színre való tekintet nélkül. Félig zártan fejtjük az egészséges, törésre nem hajlamos, vékony, savanykás, enyhe illatú borokat, valamint azokat a bukéborokat, melyek elsődleges illatát teljes mértékben meg akarjuk őrizni. (folytatjuk) Jakab András Sok kistermelő panaszkodik a ludak gyenge tojáshozamára és a kelési százalék alacsony voltára. A tojástermelést elsősorban a jó takarmányozás és a fajták befolyásolják. Régebben nálunk a parlagi lúd volt a legelterjedtebb. Közülük jó tulajdonságaival kitűnt a Csallóközben tenyésztett hófehér, kék szemű lúd. Kitűnő pehelytolla, nagy ellenálló képessége volt, s jól bejárta a tarlót. Tojáshozama viszont alacsony - 14-16 darab - volt. Az ötvenes évek közepén , jött” az emde- ni lúd - nyugatról importálták az akkor alakult farmok. Ez a fajta nehéz és erős (csontos) testalkatú, mélyen lelógó haslebemyege van. A tojó súlya 8-10 kg, a gúnáré 10-12 kg. Két időszakban 40-60 tojást termel. A rajnai lúd sokat tojik, de csak elvétve kotlik meg; olyan, mint a tyúkoknál a leg- hom vagy a hibridek. A túluzi lúd Franciaországból származik, súlya 8-10 kg. A gúnár két kg-mal nehezebb. Rosszul kotlik; évente 40-60 tojást rak. A kislibák igen kényesek. Tollazata szürke, mélyen lelógó. Kettős haslebemyege és állkapocs alatti bőrredője, állebenye van. Szlovákiába a hatvanas években került. A Csallóközben, Alistál mellett volt egy farm, ahol más fajták mellett ezt is tenyésztették. A farmot egy rab megvette és teljesen átszervezte. A ludak tartásában igen nagy szerepe van a takarmányozásnak, legyen az bármely fajta. A ludak szervezete a magas tojástermelésre takarmányozással előkészíthető. Ehhez az kell, hogy a szárnyasok megfelelő mennyiségű tápanyagot és vitaminokat raktározzanak el szervezetükben. Az előkészítésüket december második hetében már elkezdhetjük, s február végén fejezzük be. A tojók napi abrakszükséglete 25-30 dkg szemes (árpa, kukorica, zab, kevés búza). Jó, ha ezeket keverve adjuk, reggel és este. Délben adjunk a tojóknak, gúnároknak kevés nedvestakarmányt, ami 2-3 dkg sárgavagy murokrépából, 2 dkg herelisztből vagy murvából álljon. A ludak nagyon szeretik a lenpolyvát. A keveréket íróval vagy savóval nedvesíthetjük. Az író jobb, gazdagabb fe- héijékben. A kiegészítők közül elengedhetetlen az igen apró folyami kavics vagy az őrölt kagylóhéj (apadáskor a Duna mellett könnyű gyűjteni), 6-7 gramm foszforsavas mész és 2 g konyhasó. Nem hiányozhat a tiszta ivóvíz sem. A vízbe naponta cseppentsünk egészen kevés jódot és tegyünk bele 0,5 dkg vas- vagy rézgálicot. Az ivóvízből a lúd megihat napi 1,5 liternyit is. Enyhén langyosan adjuk a szárnyasoknak, s ügyeljünk rá, hogy be ne fagyjon. December harmadik hetében naponta 2-3 dkg csíráztatott magot is adjunk a ludaknak - legjobb a zab. Ha a takarmányozást változatossá tesszük, akkor több tojást, jobb termékenységet és kelési százalékot érünk el. Molnár Ferenc A laskagomba termesztése A laskagomba termesztésével házilag bárki megpróbálkozhat. Szinte mindenütt akad olyan helyiség, amely erre alkalmas. Ilyenek a kiürült baromfiólak, istállók, kamrák, üresen álló terménytárolók, kiürült üvegházak, fóliasátrak és természetesen a pincék. Fontos követelmény velük szemben, hogy elválaszthatók legyenek, vagy több különálló helyiségünk legyen. Így könnyebb megoldani a folyamatos értékesítéshez szükséges szakaszos telepítést. Egy-egy helyiség alapterülete 25-50 m2 legyen. A nagyobb helyiségeket célszerű klímaszabályozó berendezéssel ellátni. Egy-egy befúvó- és keverő ventilátorra azonban minden helyiségben szükség van. Ezek teljesítrményét mindig a helyiség nagysága és a telepítendő anyag mennyiségének figyelembe vételével kell meghatározni. A ventilátor teljesítménye akkor megfelelő, ha egy óra alatt képes a helyiség térfogatának húszszorosát megforgatni. Ez alapanyagra vonatkoztatva: 100 kg aljzat maximális levegőigénye 50-100 m3 friss levegő óránként. A befúvó ventilátorokat mindig a levegő eltávozását biztosító nyílással szembeni oldalon kell elhelyezni. A belső levegőcsere egyszerű ventilátorokkal is megoldható. Ezeket mindig a mennyezet alatt, a szedőutak felett kell elhelyezni. A fóliasátrak, üvegházak s más hasonló létesítmények esetén nincs szükség ventilátorokra, mivel a szellőztetés a „végeken” is megoldható. Téli termesztés esetén gondoskodni kell a helyiségek fűtéséről is. Erre az egyszerű kályhák is jók; belül és kívül is elhelyezhetők. A kívül levő fűtőtest jobb, mert így elkerülhető a gázok belső légtérbe történő bejutása. Ilyenkor viszont gondoskodni kell a hőnek levegő vagy víz útján történő továbbításáról. Legjobb a melegvizes fűtés. A meleglevegős fűtésnél figyelembe kell venni annak szárító hatását. Ha a kályhát a termesztőberendezésben helyeztük el, akkor gondoskodni kell a csövek tökéletes összeillesztéséről, az egyes nyílások elszigeteléséről, hogy a füst és a gázok légtérbe való kerülését megakadályozzuk. A zárt, ablaktalan helyiségben bizonyos erősségű megvilágításról is gondoskodnunk kell. A megvilágítás időtartama napi 8 óra legyen. Fóliasátorban, üvegházban erre persze nincs szükség, sőt itt májustól szeptemberig az árnyékolásra is gondolnunk kell. J. A. Laskagomba-termesztéssel szinte bárhol megpróbálkozhatunk (Fotó: A szerző) Többször előfordul, hogy egy-egy olvasónk sürgősen szeretne problémájára választ kapni. Sajnos, arról általában megfeledkeznek, hogy pontos címüket közöljék. Valószínűleg az is elkerüli figyelmüket (ezt is többször megírtuk), hogy rovatunkban (szerkesztési, nyomdai és egyéb okokból) csak néhány hét múlva adhatunk választ Így van ez „Kínai rázva” jeligés levelünk esetében is, amelyet Felsőszeliből kaptuk. Olvasónk ebben leírja, hogy kedves virágát („kínai rózsa”) „apró, fehér, kicsi kis pillangók”) lepték el, amelyek „először apró lárvaszerűek”. Az ellenük való védekezéssel kapcsolatban vár tőlünk tanácsot... Moly tét vek (?) a tettesek A kártevő meghatározásához, s így a megfelelő permetszer kiválasztásához mintára lenne szükségünk. Ugyancsak jó lett volna, ha a „pillangók” kártételét, annak tüneteit a leveleken, olvasónk jellemzi. Ez, sajnos, nem áll rendelkezésünkre, így csak találgatni tudunk. Amennyiben az „apró, fehér... pillangók” meghatározás tükrözi a lényeget, vagyis molyszerű, lisztfehér rovarok lepték el a dísznövényt, akkor az ún. üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) a tettes. Igaz, ez a faj elsősorban az üvegházakban, fóliasátrakban károsít, de az utóbbi években szabadföldi kultúrákban is megjelent. A veszélyes kártevők közé tartozik. Lárvája 1 mm körüli; nagyítóval sárgászöld hátpajzsáról ismerhető meg, egyébként áttetsző. Az imágó lisztfehér színű, 1,5 mm nagyságú, megjelenésében, mozgásában a molylepkékre emlékeztető rovar. Szúró-szívó szájszervei vannak, így tehát szívogatásával károsítja a növényeket. Közben vírusokat terjeszt és mézharmatot ürít, amelyben gombák (korompenész) telepedhetnek meg. A megtámadott növények levelei elhalványulnak, majd lehullanak. A levelek elvesztése hatással van a növény életfolyamataira, így a virágképzésre is. Az üvegházi molytetűnek számos tápnövénye van: különféle zöldségek és dísznövények (pl. a fukszia, zsálya, muskátli). Ellenük - a dísznövények esetében - a hazai szakirodalom a következő szereket ajánlja: Vydate L (0,15 %), Vydate 10 G (1 gramm/növény). Talstar 10 EC (0,08 %), Karate 5 EC (0,05-0,1 %), Cymbush 10 EC és 10 DP (0,2 %), Murelle 200 EC, Ripcord 20 EC (0,1 %), Decis 2,5 EC, Decis Flow 25 (0,05 %). A kártevő többedmagával szívesen tartózkodik a levelek fonákján. így a permetezésnek is oda kell irányulnia. Kellő hatást csak akkor érhetünk el velük szemben, ha a kezelést kezdetben 3-4 naponként, később 10-14 naponként megismételjük, s 3-4 szert felváltva használunk. A felsorolt vegyszerekkel természetesen csak akkor érünk el kellő hatást, ha azokat szakszerűen alkalmazzuk. Be kell tartanunk az egészségügyi előírásokat is. Előfordulhat, ha a kártevőt nem jól határozzuk meg, hogy a szer nem segít, így hiába adtunk pénzt a drága hatóanyagért. Végül hadd jegyezzem meg, hogy az üvegházi molytetű szlovák neve „molica skleníková” (gyakran csak röviden molice), ennek tehát szerepelnie kell a használati utasításban, amely felsorolja a hatóanyagra fogékony, érzékeny kártevőket. Dr. P. R. Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1995. december 10.
