Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-12-10 / 50. szám

A leggyorsabb autók küzdelmében, a For- ma-l-ben még soha senki nem robbant be olyan gyorsan az abszolút élvonalba, mint a német Michael Schumacher. Németországnak, a nagy autós nemzetnek több mint negyven évet kellett várnia, hogy világbajnokot adjon a száguldó cirkusznak. A türelem rózsát termett, méghozzá milyet! A 26 éves Schumacher mindössze ötödik éve versenyez a gyorsasági autós világbajnokságban és már kétszeres világbajnok. Ilyen rövid idő alatt még soha senki nem ért fel kétszer a csúcsra, ráadásul közben 19 nagydíjgyőzelmet ért el. Mondani sem kell, ilyen rövid időtartam alatt ez szintén rekordnak számít. Öt éve a Jordan gépében mutatkozott be a Forma-1- ben, és már 1991 őszén megmutatta oroszlánkörmeit, amikor az olasz és a portugál futamon kilépett a szürke statiszták sorából. Rendre gyorsabbnak bizonyult, mint csapattársa, az akkor már háromszoros világbajnok Nelson Piquet. Egy évvel később a Benettonban ülve megszerezte első nagydíjgyőzelmét, 1993-ban az összesítésben a negyedik lett, hogy aztán tavaly

25 évesen világbajnok legyen. Az idén pedig egyszerűen nem akadt méltó ellenfele, hiszen egymaga több versenyt nyert meg, mint a többiek együttvéve.

Vajon mi a titka? A titok egyik lehetséges nyitja az, hogy csak a Forma-l-ben számított a bemutatkozáskor újoncnak, a motorsport világában azonban már tapasztalt versenyző volt. Amíg más gyerekek a villanyvonattal játszottak, netán homokvárakat építettek, addig ő már négyéves fejjel egy gokartkocsi volánja mögött töltötte <az idejét. Igaz, ebben a családi háttér is segített. Édesapja a Köln melletti Kerpen városkában a gokartsport élharcosai közé tartozott és saját pályával rendelkezett. E mérges darazsak hangjára emlékeztető járgányokban tanulta meg a Forma-1 kétszeres világbajnoka a vezetés alapfogásait. - Kezdettől fogva meglepő könnyedséggel, de ugyanakkor megfelelő komolysággal látott munkához. Sokszor még nekem is kísértetiesnek tűnt, hogy milyen lazán, milyen eleganciával volt képes megoldani a rá kirótt feladatokat - emlékezett vissza édesapja a kezdetekre. Ehhez társult kirobbanó tehetsége. Niki Lauda szerint egy évszázadban egyszer születik ilyen adottságú versenyző. - Tehetségemet isteni ajándéknak tartom, és tudom, hálásnak kell lennem a sorsnak azért a szerencséért, ami eddig mindig elkísért - magyarázta Schumacher, és valóban álszerénység lett volna tőle, ha letagadja talentumát. Különleges vezetési stílusát, kitartását és rámenősségét jövőre a Ferrariban kamatoztatja. Hogy miért cserél csapatot? - A Benettonnál mindent elértem, amit csak versenyző elérhet. Csodálatos időszak volt, ám én még csak 26 esztendős vagyok, ezért új kihívásra van szükségem. Ezt pedig a Ferrarinál vélem megtalálni - ismertette döntését, és egy héttel az idényzáró ausztál futam után már Maranellóban próbálta a tűzpiros Ferrarit. Ez az ő tempója. Egy másodperccel a diadala után már az új feladatára összpontosít, mégpedig teljes erőbevetéssel. Talán ez sikerének (egyik) titka.

Sidó H. Zoltán

Együtt az első mérkőzés után. Pokstaller Beáta a kabalaállat szomszédságában (18-as számmal).

akadt. Kivéve a zárótalálkozót. Azon egyszerre három hórihorgas is feltűnt. Gumiemberként mozogtak köztünk, ha kellett, akár az égig kapaszkodtak, nem is beszélve gyorsaságukról. Egyébként az amerikaiak kollektív felfogásban kosaraztak, ha észrevették, valaki szabadon van, nem létezik, hogy ne adták volna neki a labdát. Emellett keményen, helyenként durván játszottak, amit a bírók sokszor elnéztek nekik. Ezért elsősorban ésszel, ügyes összjátékkal lehetett boldogulni ellenük. Philadelphiában fülünkbe jutott, hogy a meccs előtt pap megy az öltözőbe, a játékosok

tam. Akkor jobban reflektor- fénybe kerültem.

Más érdekességek?- Legtöbbször téli stadionokban kosaraztunk. Egyik alkalommal jég borította a játékteret. Háromnegyed órát töltöttünk az öltözőben, ám mire visszatértünk, már készen állt a kosárlabdapálya. Ehhez hasonló nálunk csak Rózsahegyen található. Hol van tőlük a többi hazai csarnok? Mindenhol jéghideg vízzel teli hordót helyeztek a kispad mellé. Rá is fáztunk az első meccsen, utána szinte mindenki berekedt. Később kísérőnk sorra megkérte a szervezőket: jég nélküli vizet kérünk. Vezetőink valamennyi találkozónkról aprólékos, számítógépen készített leírást kaptak. Abból szinte

N

ovemberben tizenhat napos egyesült államokbeli mérkőzéssorozaton vett részt a Filozof Samorín női első ligás kosárlabdacsapata. Tizenegy mérkőzésen - többnyire egyetemi együttesek ellen - lépett pályára. Ötször nyert, hatszor kikapott. Ám az amerikai út ennél többet tartogatott a csallóköziek számára.

Pokstaller Beáta, a somor- jaiak szélsője a megérkezést követő napon már az iskolában töltötte a délelőttöt. Egészségügyi szakosítóba jár Pozsonyban. Tanítás után találkoztunk, de addigra már rengetegen megelőztek a kérdéssel: Mit élt(tet)ek át Amerikában? Ennek ellenére még maradt miről beszélnie.- Harmadik éve játszom a hazai élvonalban, ám nagyon messzire még nem jutottam el. Az USA-ba most először. Mikor legelőször hallottam a portyáról, nemigen hittem, hogy megvalósul. Annál kellemesebb volt átélni, amikor Ferihegyről a magasba emelkedtünk. Kilenc és fél óra elteltével gépünk New York-ban landolt. Az első benyomások? Zsúfolásig megtelt repülőtér és kedves idős bácsi, későbbi kísérőnk fogadott bennünket. Azt vártam, ha kilépünk az épületből, rögtön a felhőkarcolókkal, emberek sokaságával találjuk magunkat szemben. Erre gyárak, alacsonyabb házak látványa tárult elénk. Csak később, a város szívében látÚtikalauzunk: POKSTALLER BEÁTA, a csallóközi csapat szélsője

tam azt, amire számítottam. Hát az a rengeteg autó! Négyöt sávban haladtunk előre. Úgy éreztem, mintha mindenki csak keréken közlekedne. Különösen csúcsidőben, amikor forgalmi dugóba keveredtünk.

És mit tapasztalt a pályán? Milyen az amerikai kosárlabda? - kérdeztem a nyolcéves kora óta a palánk alatti világban mozgó fiatal játékost.- Legelső gondunk a labdával támadt: kisebb és könnyebb volt, mint az Európában használatos. A pálya jelölése is eltért az itthon megszokottól. És hát a játékszabályok! Nekünk senki sem mondta el, mi érvényes Amerikában. A bírók meg úgy fújtak, hogy sokszor érthegukat a látottakba, buzdították a játékosokat. És bennünket is megtapsoltak, ha valami látványosat produkáltunk. Rendre odajöttek hozzánk a kivándorolt magyarok és szlovákok: beszélgetni, kaláccsal kedveskedni. Előtte

asziau a paiyan t ^

paiismoura

hf.rald

megfogják egymás kezét, és együtt imádkoznak. Csak utána készülnek a mérkőzésre.

Hogyan ment a játék Pokstaller Beátának az amerikai kosarak alatt?- Nehezen szoktam hozzá a labdához, eleinte sokszor célt tévesztettem. Aztán mikor belelendültem, egy-két meccsen túlságosan is kiUNH women dropped

DURHAM — The University of New Hampshire women's basketball game lost its first exhibition game of the season yesterday, as the Wildcats fell to the Filozof Samorin Basketball Club of Slovakia, 71-63.

Junior Shelia Danker led the Wildcats with 20 points, Kathy Caldwell had 12 rebounds and senior Anne Colton had 10 points and nine rebounds.

Slovakia’s Beata Pokstallerova led all scorers with

Egy sajtóvisszhang

tétlenül nézzünk rájuk, nemegyszer konfliktusba kerültünk velük. Persze a hajba kapásig nem jutottunk el, mert angol szókincsünkből a „no fault”- nál többre nem futotta. Mérkőzéseinket rengeteg szurkoló nézte végig. És nem úgy, mint nálunk, hogy csak némán figyelnek. Ott beleélték mameg a lelátóról biztattak bennünket. Ellenfeleink? Erősebbekre számítottam. Sőt, még alacsonyabbak is voltak, mint mi, pedig a hazai élmezőnyben sem a magasságunkkal tűnünk ki. Azt hittem, csupa fekete bőrű kosaras áll ki ellenünk, erre csapatonként egy-két néger lány

hajtottam magam. Elfáradtam, mert az edzők szinte mindvégig a pályán hagytak. Kétszer voltam csapatom legjobb dobója: a Lihigh University Betlehem (19) és a Drexel University Philadelphia (25) ellen. De egyiket sem nyertük meg. Egyszer zsinórban négy hármast szórvisszapergethető az egész mérkőzés. Rengeteget utaztunk. Maine-ben kezdtünk, és a keleti partvidéken Boston, New Hampshire, New Jersey, Philadelphia és Baltimore érintésével jutottunk fokozatosan délre. New York-ban a magasságokat ostromoltuk, de amire nagyon készültünk, a Szabadság-szobor megtekintésére, arra nem nyílt módunk. Csak messziről láthattuk. Pedig kétszer jártunk a közelében: először a szállítók sztrájkoltak, majd az utolsó napon már kockázatos lett volna áthajózni. Könnyen le- késhettük volna a repülőgépünket. így legalább többet nézelődhettünk a városban. Meglepően sok kövér járókelőt láttam, gyalog meg alig jár valaki. És az utca embere rendre sportcipőt visel. Még a legelegánsabb öltönyökhöz is. Többféle színben. Ha a Szabadság-szobrot közelről nem láthattuk, legalább Washingtonban a Fehér Házat jól megnéztük. Bár ott sem volt igazán szerencsénk, mert a máskor megtekinthető termeit zárva találtuk. Éppen küldöttséget vártak. Végre eljutottam Amerikába, ám egyetlen híres személyiséget sem sikerült látnom. Ez bánt egy kicsit.

J. Mészáros Károly

MI LEGYEN A NEVE? Nagy fejtörést okoz a rendezőknek, milyen nevet kapjon az 1998-as labdarúgó-világbajnokság döntőjének színhelyéül szolgáló, Párizs közelében épülő stadion. Az építők konzorciuma művésznevet szán a százezer néző befogadására készülő létesítménynek. Javaslatai: Elliptos, Elyseum, Paradome... A rádió- hallgatók a francia világhírességekről akarják elnevezni az új futballpalotát: Michel Platiniről vagy Julet Rimet-ről.

CSILLAGOK ÉTTEREMLÁNCA?

A hollywoodi sztárok gyakran a vendéglátóiparba fektetik be millióikat. Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Claudia Schiffer, Naomi Campbell és Linda Evangélista után most újabb, ezúttal sportcsillagok kaptak kedvet az ilyen vállalkozásra. A teniszező André Agassi, a kosaras Shaquille O’Neal és a jégkorongozó

Wayne Gretzky elhatározták, hogy a világ egészére kiterjedő étteremláncot nyitnak, „Sztárok kávéháza” névvel. - Óriási dolog lenne, ha sikerülne létrehoznunk. Nagy izgalommal várom a fejleményeket - árulta el egy kódolt tévécsatornának adott interjújában Gretzky.

TELE SANTANA ÓRÁI. Japán futball- csemetéknek nyílik sportiskola a brazíliai Minas Gerias állam America klubjában. Évente kétszázötven tizenöt-tizennyolc éves fiút készít fel a labdarúgás szabályaiból. És edzéseiket Tele Santa- na, a brazil válogatott egykori szakvezetője irányítja. Az iskola alapítói között találjuk a japán Fuji Electric Inc. brazíliai kirendeltségét is. Így már érthetőbb, miért a felkelő nap országának fiataljai járhatnak focisuliba a világbajnok hazájában.

LECONTE ÉS A SZÁGULDÁS. Alig hanem nem csak korábbi sportágát kedveli Henri Leconte francia teniszező. A száguldás is legalább ennyire izgalomba hozza. Legutóbb Grenoble közelében lépte túl a kétszáz kilométeres sebességhatárt. A gond csak az, hogy mindezt nem ütővel és teniszlabdával, hanem sportkocsijával tette. A megengedett százharminc helyett kétszázkettővel robogott. Azonnal le is intették, s a rendőr igencsak elképedt, amikor Leconte nézett ki a kocsi i ablakán. Annyira azért nem lepődött meg, hogy 5 megfeledkezzen a büntetésről. Hogy végül is | mennyit fizetett a nyolcvanas évek gall teniszsz- tárja, arról nem szóltak a jelentések.

VIGYÁZZ, KŐBÁN! Ismét leánykori ne- | vén indul a jövő évi atlantai olimpián Birgit | Schmidt, a világbajnoki címeket eddigi pályafu- tása során egyedülálló módon halmozó német kajakos, a magyar Kőbán Rita legnagyobb riválisa. Névváltoztatásának oka prózaian egyszerű: | elvált a férjétől, Jörg Schmidttől, így ismét Bir- git Fischerként ijesztgeti majd az idén trónra ke- { rült magyar kajakkirálynőt.

MÁR A GYORSKORCSOLYÁBAN IS. I Eddig pénzről nem is álmodozhattak a sportág | legjobbjai. A nemzetközi szövetség legújabb í döntése szerint az új idénytől kezdve megváltó- ! zott a helyzet: az összetett világbajnoki címért kerek huszonötezer, az Eb-elsőségért tízezer dől- í lár jár. Versenyszámonként tízezret kap a győztes, a Világ Kupa-sorozat nyertese tizenöté- í zerre számíthat. A sportág pillanatnyi állócsillaga, a német Gunda Niemann tavaly mindent megnyert, amiért - a mostani pénzdíjak szerint - százezer dollár üthette volna a markát.