Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-10 / 50. szám
¡tosárnap 1995. december 10. GYERMEKVILÁG Ör eg koldusasszony álldogált az országút szélén, majd megvette az isten hidege. Fújt a szél, kavarogtak a hópelyhek, de ő csak állott, állott egyhelyben, s várta, ha valaki arra vetődnék. Hát jött is gyalogosan egy úriember. Nehéz, prémes bunda volt rajta, vastag meleg kesztyű a kezén. Amint elhaladt a koldusasszony mellett, egy pillanatra megállott: alamizsnát akart adni, de meggondolta a dolgot. Félt lehúzni a kesztyűjét, anélkül pedig nem adhatott alamizsnát, de részvéttel nézett a koldusasszonyra, s mondta:- Ó, szegény öregasszony, de szomorú a te sorsod, hogy ebben a rettentő időben kell itt alamizsnára vámod! A koldusasszony semmit se szólt, de jólesett szívének az a néhány jó szó is, hálásan nézett az úriemberre, ki még jobban beburkoló- dzott bundájába, s hazasietett. Alig távozott el ez az úriember, pompás úri hintó közeledett a koldusasszony felé. Gazdag uraság ült a hintóbán, s ez ahogy meglátta a didergő asszonyt, megállította hintáját, előkereste kis pénzestárcáját, kivett belőle egy pénzdarabot, aztán hirtelen kinyittatta a hintó üveges ajtaját, s merthogy besüvített a hideg szél, gyorsan kidobta a pénzdarabot a hóba. Amint a pénz kirepült az ablakon, akkor vette észre, hogy tévedésből aranyat dobott az asszonynak. Enyje, ejnye, mondta magában, kevesebb is elég lett volna. No de nem baj, elég gazdag vagyok, néhanapján aranyat is adhatok a koldusnak. Aztán mikor hazaért palotájába, s ott ült a gazdagon terített asztal mellett a jó meleg szobában, eszébe jutott a koldusasszony, s megint csak hümmögetett:- Enyje, ejnye, mégicsak igen sokat adtam annak a koldusasszonynak. No, mindegy, vigasztalta magát, Isten majd visszafizeti. Közben hazaért a gyalogos úriember is, ő is ott ült gazdagon terített asztala mellett, de neki sehogy sem ízlett az ebéd. Folyton a koldusasszonyra gondolt, s igen szégyellte, hogy semmit sem adott neki. Hirtelen felugrott az asztal mellől, és becsengette a szobalányt.- Teríts meg még egy személyre - szólt a szobalánynak, s azzal elsietett, egyenest oda, ahol a koldusasszonyt látta. Az, szegény, most is ott volt. Kereste a hóban az aranyat, turkált mindenfelé, de bizony nem találta. Rongyos ruhájában csak úgy didergett szegény, szeméből folyt a könny.- Mit keresel, szegény koldusasszony?- Ó, ne is kérdezze, uram. Egy jólelkű úr aranyat dobott nekem, s nem találom.- Ne is keresd, úgysem találod meg - mondotta az úriember. - Jer velem az én házamba. Azzal karon fogta az öreg koldusasszonyt, elvezette a házába, leültette maga mellé, gazdagon megvendégelte, s ebéd után meg is ajándékozta. Mikor aznap este az angyalok az égben az ő aranykönyvükbe beírták mindazt a jó cselekedetet, amit aznap láttak, nem jegyezték fel a hintós úriember aranyát, de első helyen írták be a gyalogos úriember nevét, ki megbánta s jóvátette hibáját. Ki is volt Szent Miklós püspök? „Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár. Bekopogtat minden házba Minden szegényt megtalál. Öröm ül az öreg arcán, Merre 8 megy, hull a hó Röpíti szél, szánkó” ...éneklik kicsik és nagyobbak. De kire is emlékeztet a kedves ifjúsági ének, melyhez sokszor gitárkíséret is társul? Szent Miklós püspök - azaz az ő nevében a Föld minden égtáján december 5-6-án érkező puttonyos Mikulás - a valóságban nem egyetlen személy volt, hanem két történelmi alak tulajdonságai ötvöződnek össze. A mi Mikulásunk sokkal inkább emlékeztet a negyedik században élt kis-ázsiai püspökre, mint a kétszáz évvel később ismertté vált, ugyancsak kis-ázsiai apátra, noha mindkettőjüket már életükben legendák övezték. Szent Miklós annak idején bőkezűségéről lett híres. Feljegyezték, milyen gazdagon megajándékozott három lány testvért, akiknek apjuk nem akart hozományt adni. Csodálatos módon állítólag három, hordóban agyonkínzott diákot is életre keltett; sőt, hajósokat is megóvott a biztos veszedelemtől. Miklós püspök székhelyén feljegyeztek olyan legendát is, amely arról szól, hogyan mentette meg a városlakókat az éhhaláltól. Nem csoda, hogy Miklós püspök olasz rajongói odáig mentek, hogy 1087-ben ellopták (!) a szent földi maradványait Mirá- ból, s az éj leple alatt áthajóztak vele a szemközti olasz városba, Bariba, ahol gyönyörű síremléket emeltek neki. Európai tisztelete elsősorban innen terjedt el s jutott el többek között Magyar- országra is. A drámai hatást növelendő, időközben a Mikulás alakjához különböző kísérőfigurákat is kitaláltak. így lett állandó kísérője az ördög vagy a krampusz és létfontosságú ruhadarabja a téli hátizsák, valamint a hatalmas bot, a nagy fehér szakáll és a szánkó. Az ünnepélyes mikulásozás Luther idejében terjedt el. December elején, feltételezett halála napján, a szent életű püspök az arra érdemeseknek - kicsiknek és nagyoknak is - apró ajándékokat tesz az ablakába vagy az előtte gondosan kitisztított cipőkbe, csizmákba. A jóságos püspök a művészet- történetbe is bevonult. A tudósok szerint annak idején gomba módra szaporodtak el a szent nevét felvevő templomok és kápolnák. Bizáncból terjedt el tisztelete Oroszországban is, ahol Nyikoláj néven az orosz-ortodox egyház legközkedveltebb szentjévé vált, aki az országot a tatár veszedelem elől is hathatósan védte. Északnyugat-Európá- ban a tengerparti kikötővárosok mindegyikében épült Szent Mik- lós-templom. A püspököt többek között megfestette Firenzében Fra Angelico és Giotto is. Szent Miklós emlékét ma nemcsak a festmények elevenítik fel. A kicsiknek a puttonyból elővarázsolt ajándékok szereznek örömet. T. Zs. Itt vciny itt van Télapó ...s van zsákjában minden jó. Csak hát a zsákjához, illetve puttonyához még el kell jutnia, hogy továbbvihesse hozzád. Segíts néki megkeresni az utat, amelyen eljut a puttonyához, hogy aztán minél előbb megérkezhessen hozzád is. Nos, melyik út vezet az ajándékokhoz? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A november 12-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Egyformák a 2-es és a 4-es; Csokonai Vitéz Mihály. Nyertesek: ifj. Bokros Gyula, Balázsfa; Bodzsár Zsuzsanna, Ipolybalog; Erdélyi Tibor és Csaba, Vásárút; Derzsi Diana, Komárom; Kissimon János, Csáb. Xe estik Mikuláskor figyelj u cipődre! Élt egyszer egy kóbor lovag; Miciszláv volt becses neve. Hős volt, kalandozott sokat, kiváltképpen este fele. Ilyenkor indult útjára, bajszát büszkén kipederte, ! betért a ház sok zugába, padlás-, kamra-, pinceszerte. Majd a sövény került sorra az udvaron, egy-kettőre; belesett minden bokorba, aztán fel, a háztetőre! Ott talált egy kopott lantot; nyomban dalos kedve támadt, s macska-szerenádot adott Cica Milicának. Jlftí WOLKER VMfkmMi® impjjŰM . Mikulás van, teljesül a kívánság, utazom haza a gyorsvonattal, szememmel szelem a tájat mint a sűrű tejeskását, mellyet cukorral s fahéjjal beszórtak teljesen, újságról, villamosról, utcákról megfeledkezem a szürke kupéban, az emberek közt, kik elutaznak vagy megérkeznek, hogy szívüknek igaza legyen. A szent estén vonatunk ablakba tett cipőcske lett. Mikulás bácsi, ide is jöjj, ne feledd, hogy e nyugtalan gyerekek is sokat várnak tőled. ők útjaikkal át akarják ölelni a földet, és szándékaikkal az eget. A hit szavait mondd nekik, s lelj vigasztalni szót, s kérlek, tegyél piros almát és arany diót ebbe a Prága-Bohumin vonatba, s az egész világ vonatába. Eörsi István fordítása RÁCZ OLIVÉR Miüiszláy Most, amikor már a kezeden számolod, mennyit kell aludni, és szorgosan tisztogatod a cipődet, hogy Mikulás bácsi, vagyis Télapó az éj kellős közepén telerakja szebbnél szebb ajándékkal, talán a legjobb alkalom arra, hogy elgondolkozz azon, egészséges cipőt viselsz-e. Vajon olvastál-, vagy hallottál-e arról, hogy mennyire egészségtelen a sportcipő állandó viselése? Egy svájci ortopéd és sebészprofesszor egyenesen eltiltaná a tizenhat éven aluli gyerekeket a stoplis és szöges talpú sportcipők használatától, mivel a serdülők csontozata még fejlődésben van. Az ilyen cipők használatának súlyos következményei lehetnek felnőtt korban, ugyanis túlterhelik a csípőizületeket, mégpedig azzal, hogy a stoplik és szögek megakadályozzák, hogy a cipő, azaz a láb a testtel együtt forduljon el. Jól gondold meg hát, milyen cipőt vetetsz a szüléiddé! állandó viselésre! Szerkeszti: Tallósi Béla
