Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-10 / 50. szám
Amikor hétfőn reggel Marvin Geller fogorvos belépett a rendelőjébe, úgy érezte, nagyon unja egyhangú foglalkozását. Akkor sem lett jobb a kedve, amikor megpillantotta a betegek nyilvántartására szolgáló számítógépes berendezést. Csak amikor Natasa Forbes, az asszisztensnője is megérkezett, mosolyodon el először. Az asszisztensnő felsorolta az orvos napi teendőit:- Hamarosan megérkezik Hollandemé a röntgenfelvétellel, majd Feuer úr: bal alsó hatos...- Tegnap a távozásom után nem telefonált Smith úr?- De - felelte Forbes kisasszony. - Mondtam neki, hogy ön ma nem ér rá, de azt felelte, hogy feltétlenül ma kell eljönnie.- Érdekes - jegyezte meg Marvin Geller, s felvette a fehér köpenyét. Az orvos hangulata egyre jobb lett. Sorra ellátta érkező betegeit: Hollandemét, Feuer urat, Beech kisasszonyt, akinek ínygyulladása volt, s betömte Conroy úr lyukas bölcsességfogát is. Mire dél lett, már ismét úgy érezte, hogy munkájára szükség van, s a hivatását sem tartotta egyhangúnak. Tizenhárom órakor Forbes kisasszony bejelentette Smith urat.- Itt van újra. Fogadja őt? Fletcher kisasszony néhány perccel ezelőtt telefonált, hogy ma nem jöhet. Most tehát van egy kis felszabadult ideje, doktor úr!-Engedje be! Smith úr tagbaszakadt, alacsony férfi volt. Amikor mosolyogva kezet adott az orvosnak, előtűnt ápolatlan fogsora. Kedvetlenül nézegette a fogorvosi széket, de amikor az orvos felé fordult, apró fekete szemei nem árultak el félelmet.- Foglaljon helyet, kérem - szólt az orvos. - Melyik foga fáj?- Itt hátul tompa fájdalmat érzek - mondta a páciens rekedt hangon, s az ujját a szájába dugta. Marvin Geller megvizsgálta betege fogsorát. A jobb alsó hatoson nagy lyuk tátongott. De a többi foga sem volt egészséges.- Nos, mi a helyzet, doktor úr?- Sok a rossz foga. A legnagyobb lyuk a jobb alsó hatoson van. Az okozza a fájdalmat.- Fúrni kell?- Igen. Egy kicsit. De ne féljen.- Hallottam erről a fájdalommentes módszerről - mosolyodott el Smith úr. - De én nem kezelésre jöttem. Csak úgy gondoltam, hogy páciensként szót tudok váltani önnel. Az orvos meglepetten nézett rá.-Nem értem...- Doktor úr! Egy kisebb üzletet szeretnék kötni önnel. A nyilvántartási kártyákat tartalmazó szekrénykére mutatott.- Az egyik ismerősöm fogorvosi rendelőt akar nyitni. Szeretném megvásárolni az ön nyilvántartási kártyáit. Geller dühbe gurult.- A pácienseim nyilvántartási kártyái nem eladók! - mondta.- Talán így is van - szűrte fogai közt a szót Smith. - De ezer dollárért azért talán megkapom őket...- Ön megőrült! Smith a zsebébe nyúlt, vastag borítékot vett elő, mellyel a szék karfáját ütögette, s közben mosolygott.- A nyilvántartási «kártyák nem eladók! - ismételte meg emelt hangon az orvos. Smith nyugodt maradt.- Értem, doktor úr, megértem önt... legyen kétezer! Azonnal fizetek, s a kártyákat elviszem.- Forbes kisasszony! - kiáltotta Geller, és Smith azonnal elhagyta a rendelőt. Másnap délelőtt fél tízkor Forbes kisasszony e szavakkal lépett a rendelőbe:- Én megmondtam neki, hogy a doktor úr nem ér rá, de...- Kinek?- Smith úrnak, ő van a telefonnál. Marvin Geller felsóhajtott, elnézést kért a betegétől, egy hölgytől, s a telefonkészülékhez sietett. A kagylóból recsegő hang szólt:- Helló, doktor! Nos, aludt egyet az ajánlatomra?- Eszembe sem jutott. A nyilvántartási kártyák nem eladók!- Akkor figyeljen ide! De ez az utolsó ajánlatom: háromezer dollár! Fél hatkor elmegyek önhöz és kifizetem.- Ne jöjjön - mondta Geller határozottan, s letette a telefonkagylót. Az orvos egész nap a bejelentett látogatásra gondolt. Negyed hatkor hazaküldte Forbes kisasszonyt. Pontban fél hatkor belépett a rendelőbe Smith. Köszönés nélkül így szólt:- Nos, doktor, gondolkodott az ajánlatomon?- Természetesen, de előbb foglalkozzunk az ön fogával, mert később az a fog igen kellemetlen perceket szerezhet önnek.- Jól van... Marvin Geller dolgozni kezdett.- Mindjárt meg is lesz - nyugtatgatta a páciensét. A kezelés után így szólt:- Jöjjön el két nap múlva. Smith a zsebébe nyúlt, s még tömöttebb borítékot vett elő, mint egy nappal korábban.- Doktor úr, itt a háromezer dollár... Marvin Geller a fejét rázta:- Sajnálom, talán nem értett meg engem. A látogatója mogorva pillantást vetett rá.- Féltem, hogy ez lesz a válasza. Én békésen akartam elintézni az ügyet. Nem az én hibám, hogy nem sikerültismét a zsebébe nyúlt, de ezúttal egy revolvert húzott elő.- Ezt a konokságának köszönheti - mondta. - Ha okos lett volna, most háromezer dollárral lehetne gazdagabb, így viszont nem kap semmit. Szabad kezével a nyüvántartási kártyákat tartalmazó szekrénykére mutatott.- Adja ide... mindet!- Csak nem képzeli komolyan?! - felelte az orvos ingerülten. - Hiszen ez rablás!- Akkor rablás! Adja ide azonnal a kártyákat, s ne csináljon ostobaságot! Amikor az orvos a szekrényke felé fordult, a félelemtől hevesebben vert a szíve. Kihúzta a két fiókot, s odament velük a fogorvosi székhez. Smith a hóna alá csapta a „zsákmányt”.- Köszönöm, doktor úr! Az ismerősöm nagyon fog örülni - mosolygott, s revolverét az orvosra szegezve kihátrált a rendelőből. Kis időbe telt, míg Marvin Geller feleszmélt, aztán az előszobában levő telefonhoz sietett.- Halló! Központ? Adják nekem a rendőrséget! Amikor az ügyeletes rendőr jelentkezett, az orvos megkérte őt, hogy kapcsolja a gyilkossági csoportot. Röviddel ezután érdes hang szólalt meg:- Itt Gregg hadnagy.- Hadnagy, kérem, hallgasson meg figyelmesen... Marvin Geller fogorvos vagyok. A Books Building épületének nyolcadik emeletén van a rendelőm, az Ötödik avenue-n. Néhány perccel ezelőtt egy felfegyverzett férfi elrabolta tőlem a pácienseim nyilvántartási kártyáit...- Igen, de ez a gyilkossági csoport...- Tudom, ne tegye le a telefont, kérem. Előfordult mostanában gyilkosság valahol? Nem találtak olyan áldozatot, akinek a kilétét nem lehetett megállapítani?- Miről van szó?- Az a férfi meg akarta venni tőlem a nyilvántartási kártyákat. Nem egyeztem bele. Ekkor elrabolta őket. Amennyiben maguk találtak az utóbbi időben olyan hullát, amelyet nem lehet azonosítani, nincs kizárva, hogy a rabló így akarja lehetetlenné tenni a holttest azonosítását...- Várjon - mondta Gregg. - Rögtön indulok önhöz... *** A hadnagy jól megtermett férfi volt.- Miből gondolja, hogy gyilkosságról van szó? - kérdezte Geller doktortól.- Néha előfordul, hogy az áldozat arca annyira szét van roncsolva, vagy szénné van égve, hogy nem lehet azonosítani. Csakis a fogsora alapján. Minden fogorvos nyilvántartást vezet a pácienseiről. A kártyákon megtalálhatók a páciens fogsorát leíró adatok: mely fogak épek, melyek voltak betömve vagy kihúzva. Ez ugyanolyan megbízható ismertetőjel, mint az ujjlenyomat...- Igen, de...- S miért kínált volna nekem a kártyákért annyi pénzt? Mert valamelyik páciensemet megölte. Lehet, hogy az áldozatnál megtalálta a címemet vagy a névjegyemet. Ha az áldozatot nem lehet azonosítani, s a kártyák sem lesznek meg, a gyilkost nem lehet kinyomozni. Találtak mostanában ilyen azonosítatlan áldozatot?- Igen - felelte Gregg. - A múlt pénteken megtaláltuk egy csaknem teljesen szénné égett férfi hulláját. Benzinnel öntötték le. A közelében egy kiégett gépkocsi állt.- Akkor az biztosan a volt páciensem. Most meg kell állapítaniuk, ki nem él a pácienseim közül. így azonosítható a hulla, s ki lehet nyomozni a gyilkost.- Azt, aki ellopta az ön nyilvántartási kártyáit?- Igen.- Nem lesz könnyű. Le tudná őt írni?- A legapróbb részletekig, a fogsorát is beleértve. Marvin Geller diadalittasan felnevetett.- S ezen felül is tehetek önöknek egy szolgálatot: talán azt is meg tudom mondani, hol találják meg.-Hol? Az orvos így válaszolt:- Nem lesz sok munkájuk ezzel kapcsolatban. Elég, ha a személyleírást elküldik minden egyes fogorvosnak a környéken. A hadnagy értetlenül nézte az orvost.- Amikor rájöttem, hogy egy ilyen jómadárról van szó - folytata Geller -, betömtem a lyukas fogát úgy, hogy a tömés az ideggel érintkezik. Legkésőbb egy óra múlva kegyetlenül fájni fog ez a foga. A pasas nem búja ki, s elmegy valamelyik fogorvoshoz. Tehát gyorsan csapdát kell neki állítani. Amikor a hadnagy szívélyes mosoly kíséretében kezet nyújtott, az orvos észrevette, hogy a jobb felső kettes foga lyukas.- Még találkozunk, doktor úr! - búcsúzott Gregg.- Én is azt hiszem - felelte Marvin Geller. - Ez elsősorban önnek áll érdekében... Sági Tóth Tibor fordítása DIEGO VALERI December Zord. szeleket hajtott erre a tenger, fölkavarták a város éjszakáját, házak közt ásító sötét torokból rohantak elő, láthatatlan árnyak plzúgva, dübörögve zúdultak az ívlámpák fénykörében jegesen fénylő és kihalt utakra; a kapukon a závárt zörgették s a targallyat rázták meggyötört testű fákról, tovasuhantak sima falak mellett, hosszú kígyófúttyiiket a sikátor s cikázó útjukat magába nyelte. Most a szürke hajnalban, néma csöndben fölolvadok, és béke van köröttem. Az eget még halvány fátyol borítja. Éles fényből emelkedik kiprcsa zöldjével a roppant ciprus. A tájék fekete földjén csiga fénylik; csak a csupasz ablakszemek merednek körös-körül. Nincsen járókelő, sem rikkantó madár: nincs nesze a létnek a tágas, meddő levegőben. Galamb száll a tetőre, tündöklő tollú, szőke, s úgy tipeg föl szőnyegén a cserépnek, mintha valami bársony pirosán járna, s látom újra, csöndesen tovalépked, kicsi Sába királynője, a lépcsőkön vonulva meséi otthonába. Rába György fordítása IRODALOM 1995. december 10.
