Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-12-10 / 50. szám

1995. december 10. HÉTRŐL HÉTRE Va sárnap 1995. december 10. A NAP kel 07.33 - nyugszik 15.56 órakor A HOLD kel 19.22 - nyugszik 09.32 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JUDIT -RADÚZ valamint Eulália, Loretta, Miron nevű kedves olvasóinkat Judit - héber eredetű, jelenté­se: Judeából származó nő. december 11. Árpád december 12. Gabriella december 13. Luca, Otília december 14. Sziiárda december 15. Valér december 16. Etelka Cabuzisz Csesszi a csalódás legbiztosabb megközelítéséről Ha már tisztáztad magadban, hogy ő volt a legnagyobb, mi a biztosíték arra, hogy már csak ki­sebbek lesznek... (Murphy) Uasúrnap Családi magazin Főszerkesztő: Szilvássy József (» 32 32 20) Vezető szerkesztő: Miklósi Péter (» 210/4453) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (« 210/4456) Lapszerkesztő: Mislay Edit (» 210/4452) A Hang-Kép szerkesztője: Szűcs Béla («210/4452) Grafikai szerkesztők: Szilvásy Erzsébet és Szarka Éva (» 210/4437) Szerkesztőség: 819 15 Bratisla- va, Pribinova 25., 8. emelet. Te­lefonközpont: 210/9. Telefax: 36 45 29. Szedés és képfeldolgo­zás: Vox Nova Rt. Bratislava. Nyomtatás: Komáromi Nyomda Kft. Szerkesztőségi hirdetésfel­vétel közületeknek és magán- személyeknek: 81915 Bratisla­va, Pribinova 25., 8. emelet. Ügyfélfogadás: munkanapo­kon 8-tól 16.30 óráig. Telefon: 210/4455, 210/4478, 210/4446, 210/4447, 32 51 29. Irodave­zető: telefon 210/4476. Telefax: 210/4431. Terjeszti a Postai Hír­lapszolgálat és a Mediaprint-KA- PA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi meg- rendelések:ES PNS vyvoz tlace; Kosická 1, 813 81 Brati­slava. Az újságküldemények feladását enge-délyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. jú­nius 16-án. Engedélyszám: 591/95. A nem megrendelt kéz­iratokat, fény-képeket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza; a közlendő írások szer­kesztésének jogát fenntart- juk.Előfizetési díj negyed évre 117 korona. A HANG-KÉP műsormellékletének nyomdakész előállítása: MTI Kiadó Kft. Felelős vezető: Kohut Tibor ügyv. igazgató. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság 819 02 Bratislava, Pribinova 25 Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (» 210/4460; fax: 210/4467) Adminisztráció - »210/4425 és 210/4439 Index 480 201 Vasárnaptól szombatig Sie<Vie^oes O.S'do i VASÁRNAP: 165 éve, 1830. december 10-én született Ti­sza Kálmán gróf, politikus, miniszterelnök, akadémikus. • 145 éve, 1850-ben halt meg Józef Bem lengyel katona­tiszt, vagyis Bem József, a magyar szabadságharc honvédtá­bornoka, aki a világosi fegyverletétel után emigrált, és a tö­rök hadseregben Murád Tevfik pasa néven parancsnokként szolgált. • 120 éve, 1875-ben hunyt el Toldy Ferenc iroda­lomtörténész, kritikus, a „magyar irodalomtörténet-írás aty­ja”. • 105 éve, 1890-ben született Badalik Bertalan hitszó­nok, veszprémi püspök. • 100 éve, 1895-ben született Tö­rök Sophie Baumgarten-díjas költőnő, családi nevén Tanner Ilona, Babits Mihály felesége. • 50 éve, vagyis 1945 óta december tizediké az emberi jogok napja. HÉTFŐ: 245 éve, 1750. december 11-én született báró Wesselényi Mik­lós politikus, erdélyi nagybirtokos, szenvedélyes, féktelen természetű ember. • 185 éve, 1810-ben született Alfréd de Musset francia költő és író. • 180 éve, 1815-ben született Apor Károly báró, királyi táblai elnök, országos hírű minta­gazda, a takarmánysilózás egyik legelső magyar kezdemé­nyezője. • 75 éve, 1920-ban született Kiss Roóz Ilona Mun- kácsy-díjas keramikus. • 65 éve, 1930-ban született Berend T. Iván Kossuth- és Állami-díjas gazdaságtörténész. • 50 éve, 1945-ben született Márkus Béla irodalomtörténész és kritikus, aki főként a kortárs magyar irodalommal foglalko­zik. KEDD: 225 éve, 1770. december 12-én Pozsonyban született Blaschke János rézmetsző, a legjobb magyar réz­metszők egyike. • 100 éve, 1895-ben halt meg a szímői születésű Jedlik Ányos bencés szerzetes, természettudós és feltaláló, a kísérleti fizika kiváló művelője és oktatója. • 100 éve, 1895-ben született Török Rezső író, színpadi szerző, újságíró. Rendkívül termékeny szerző volt, több mint száz művet írt. Regényei olaszul és spanyolul is meg­jelentek. • 80 éve, 1915-ben született Frank Sinatra Oscar- díjas amerikai énekes, filmszínész. SZERDA: 175 éve, 1820. december 13-án hunyt el gróf Széchenyi Ferenc főis­pán, helyettes országbíró, nagybirtokos, a Magyar Nemzeti Múzeum és könyvtár alapítója, Széchenyi István apja. • 75 éve, 1920-ban született Egerszegi Sándor Kossuth-díjas ag­rármérnök, az Egerszegi-féle homokjavítás, a homoktalajok termőképességének fokozását szolgáló módszer kidolgozó­ja. • 10 éve, 1985-ben halt meg Beck András Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász, Beck Ödön szobrászművész fia. CSÜTÖRTÖK: 200 éve, 1795. december 14-én született Bölöni Farkas író és utazó, az 1830-as évek elején kibonta­kozó reformmozgalom egyik jelentős és közismert erdélyi képviselője. • 165 éve, 1830-ban született Madarász Viktor festő, aki műveiben a magyar történelem hősi és tragikus emlékeit idézte a nemzeti szellem ébren tartására. • 150 éve, 1845-ben született Ray Rezső svájci származású ma­gyar építész, a siófoki fürdőtelep egyik alapítója. • 100 éve, 1895-ben született Szentpál Olga táncpedagógus, koreográ­fus, a Dalcroze-módszer képviselője, aki a történelmi tár­sastáncok rekonstrukciójával foglalkozott. Ugyanebben az évben és napon született félje, Rabinovszky Máriusz művé­szettörténész és kritikus, valamint a francia költő is, Paul Eluard. • 5 éve, 1990-ben hunyt el Friedrich Diirrenmatt svájci dráma- és prózaíró. PÉNTEK: 180 éve, 1815. de­cember 15-én keresztelték meg - születési adatai ismeretle­nek - Berde Mázsa ügyvédet, politikust, erdélyi kormány- biztost. Végrendeletében jelentős vagyonát az unitárius egyházra hagyta, többek között azzal a kikötéssel, hogy ab­ból a kolozsvári, tordai és székelykeresztúri unitárius gim­náziumok kétszáz diákjának naponta egy-egy ingyen cipót juttassanak. Ez volt a híres Berde-cipó. • 90 éve, 1905-beh született Vilt Tibor Munkácsy- és Kossuth-díjas szob­rászművész, Schaár Erzsébet szobrász férje. SZOMBAT: 225 éve, 1770. december 16-án született Ludwig van Beet­hoven német zeneszerző, minden idők legnagyobb zene­szerzője. Más feljegyzések viszont december 17-ét jelölik meg születése dátumaként. • 50 éve, 1945-ben ezen a na­pon kezdődött a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külügyminisztereinek moszkvai konferen­ciája a leszerelésről és az atomfegyverek betiltásáról. • 30 éve, 1965-ben halt meg William Somerset Maugham angol próza- és drámaíró. KÖRKÉRDÉSÜNK: TVIit szól nyelvtörvényhe/:*. > PÁLKOVÁCS SÁNDOR, gépészmérnök, Jánosi- Egyelőre még nem ismerem érdemben ezt a törvényt, így nyilatkozni sem tudok róla igazán. Csak annyit tudok, amit a sajtóban, a tévében hallani lehetett róla. De alapjában véve nem helyes­lem, hogy egy ilyen törvényt jóvá­hagytak a szlovák parlamentben. Ez szerintem egy nemzet szegénységi bizonyítványa. Mert micsoda képte­lenség az, hogy valakit meg lehessen büntetni azért, mert egy nyelvet nem bír hibátlanul vagy teljesen?! FEHÉR EDIT, háztartásbeli Bolgárom,- Sokan félnek tőle, ha úgy lesz, ahogy mondják. Hogy már ezután nem beszélhetünk magyarul az orvos­nál, az üzletben. Ilyen korban, mint én is vagyok, ez már nem mindegy. A faluban mindig magyarul beszélünk, még Losoncon is megértettem ma­gam eddig. Az orvosnál, a hivatalban is elmondtam a gondom-bajom úgy, ahogy tudtam. Hogy lesz ezután, nem tudom. Megbüntetnek, ha magyarul beszélek? Tán tolmácsot fog kelleni fogadnom? És az idősebbek hogy boldogulnak majd? A mi korosztá­lyunk még úgy-ahogy tud szlovákul, legalább a konyhanyelvet megtanulta, de bizony hivatalos helyen én sem nagyon merek beszélni. A képvi­selőinknek valamit tenniük kell, mert ez így nem lesz jó... N.N. nyugdíjas, Gesztete- A törvényről sokat nem tudok, de mégis aggó­dom. Mi magya­rok vagyunk, és továbbra is magyarok szeretnénk maradni. A falu, ahol élek, egy színtiszta magyar község, és eddig csak magyarul beszéltünk. A hivatal­ban, az utcán éppúgy, mint otthon. Szlovákul nem is tudok igazán jól. Egyelőre azonban még nem volt prob­lémám emiatt, pedig már fürdőn is vol­tam, tiszta szlovák vidéken. Hogyan lesz mindez ezután, nem tudom... JAKAB ELEONÓRA, főiskolai hallgató, Gortva- Egyáltalán nem tartom helyénva­lónak. Személy szerint nem is beszélek róla szívesen. A szlovák diáktársaim he­lyeslik, nekünk, magyaroknak más a vé­leményünk, ezért ha lehet, kerüljük ezt a témát. Minek fölöslegesen a konfliktust keresni. Nekem eddig nem volt problé­mám a nyelvtudásom miatt, a szlová­kokkal szlovákul, a magyarokkal ma­gyarul beszéltem. A szüleim, nagyszü- leim viszont aggódnak a jövő miatt, s az ő aggodalmuk most már énrám is átra­gadt, magam is félek, hogyan lesz ez­után, hol beszélhetünk majd magyarul. Talán már csak a házunk falai között?! LADISLA V Sí LA VECKY, nyugdíjas, HostiSovce- Én egyszerű fa­lusi ember va­gyok, a politiká­ról nem sokat tudok, de ezzel a tör­vénnyel egyetértek. A mi fiatal köztár­saságunknak szüksége van rá. Mert az mégse járja, hogy akik nem dolgoz­nak, jól élnek a segélyekből, mi meg, akik egész életünkön át gürcöltünk, csak csekélyke nyugdíjon tengődünk. Meéiar nekünk jót akar, csak hát egye­dül ő se sokat tehet. Ezzel a törvénnyel is azt akarja, hogy nekünk, egyszerű embereknek jó legyen. Engem nem zavar, ki hogyan beszél, beszéljen mindenki úgy, ahogy tud... KARCAG ZSOLT, főiskolai hallgató, Fülekkovácsi- Noha magát a törvényt nem is­merem, nem is volt módomban még megismerkedni vele, elítélem a gondo­latát is. Amit eddig hallottam róla, an­nak alapján egyértelműen alkotmányel­lenesnek tartom, mert korlátozza a ki­sebbségek nyelvhasználati jogait, s ahogy hallottam, egyúttal a szlovákok jogait is sérti. Megszületését egyér­telműen a kormánykoalíció vétkének tartom, bár a szavazásnál néhány ellen­zéki párt is csalódást okozott. Nem tu­dom, mit várnak tőle, ha ezzel akarnak visszavágni az „ezeréves elnyomásért”, csak sajnálni tudom őket. (forgon) Vlado Gfoss felvételei Kétszázhuszonöt évvel ezelőtt, 1770 decembe­rében született az a német zeneszerző, akit az európai zenetörténet egyik legnagyobb alakja­ként tartanak számon. Maradandó értékű művei közül a legismertebbek az V. és a IX. szimfó­nia. Bizonyára nem lesz nehéz választ adni kér­désünkre: ki a zeneszerző? 1. Ludwig van Beethoven 2. Wolfgang Amadeus Mozart 3. Johann Sebastian Bach Megfejtéseiket levelezőlapon küldjék szer­kesztőségünk címére. A beküldők közül kisorsolt szerencsés tippelő ismét 1500 korona jutalmat kap. A nyertes nevét az Új Szó december 13-i szá­ma közli. Jó szórakozást, jó böngészést! A múlt heti BÖNGÉSZŐ helyes megfejtése: az Ifjú Szivek 40 éves. a lopakodó reszlovakizációról A szlovák nacionalisták az itt élő magyarság be­olvasztásáról egy percre se mondtak le. A máso­dik világháború után nem sikerült felszámolni őket sem kitelepítéssel, sem reszlovakizációval. Mostanában a szlovák történészek és a nemzeti érzésektől túlfűtött hazafiak mélyen hallgatnak a reszlovakizációról, a megjelent utalások pedig az elmagyarosodott szlovákoknak a nemzet ke­belére történt visszatéréséről hozsannáznak, pe­dig a valóságban a magyarok felszámolása volt a cél Az új nemzedék a tájékozódásban csak a hamisításokra van utalva, azonban mi, akik át­éltük ezt a kort, tudjuk, hogy semmilyen ősünk nem volt szlovák, amikor a kitelepítésektől való félelmükben, munkahelyük megőrzéséért szülé­ink reszlovakizáltak. Minimális szlovák nyelvtu­dás sem volt szükséges. De már akkor lerakták a nyelvtörvény alapjait, amelyet most, 1995-ben keresztülhajszoltak a parlamentben. A nacionalisták egyik szószólója, Móric nem­zeti párti képviselő parlamenti hazafias beszé­dében kijelentette: „Eleget járok-kelek Szlová­kiában, de egyetlen magyarral sem találkoztam. Csupa szlovák került az utamba. Nem hiszik? Nézzék meg a dél-szlovákiai temetőket. A nevek magyar átírása sem tudta kitörölni az elhuny­tak szlovák származását.” Micsoda demagógia, micsoda hazugság! A csallóközi, a bodrogközi temetők ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak. Ebből logikusan következik, hogy mindenkit vissza kell szlovákosítani, aminek első lépése a nyelvtörvény. Móric úrnak még az sem tetszik, hogy „néhány éve még alig 7 százalék volt a szlovákiai magyarok száma, ma pedig 11-15 százalékról beszélnek”. Az eszébe sem jut, hogy nem a magyarok szaporodtak, hanem a rend­szerváltás visszaadta az emberek reményét, hogy egy demokratikus országban szabadon él­hetik, fejleszthetik nemzetiségi életüket, és ezért merték a reszlovakizáltak is magyarnak vallani magukat. Csupán az elvakult nemzetállami megszállottak nem látják ezt. Miért hozakodok elő a reszlovakizációval? Azért, mert a nyelvtörvényt egyenes folytatásá­nak tekintem. Ez is a magyarság, Móric úr sze­rint az elmagyarosodott szlovákok beolvasztását szolgálja, rafináltabb módszerekkel, lopakodva. Célja a magyar nyelv teljes kiszorítása a köz­életből a családba, magánéletbe. Közben fittyet hánynak a nemzetiségek alkotmányban biztosí­tott nyelvhasználatára. Az alternatív oktatás napirenden tartásával folytatódik az anyanyelvűnk megmaradását biz­tosító magyar iskolák elszlovákosítása. Sőt, megtévesztő, új kényszerítő módszereket is ki­próbálnak. Mintha a magyar gyerekek megfe­lelő tanterv, módszertan mellett nem tudnának megtanulni szlovákul úgy, mint a világ számos országában kétnyelvűségre kényszerült társaik. Nem elég az, hogy több ezer magyar gyerek szlovák iskolákba jár, ahol elvesztik nemzeti identitásukat, kultúrájuk, történelmük ismere­tét és egy más nemzet tagjává nevelik őket? Többségükből már soha nem lesz őseikhez ha­sonló magyar ember. Sokan felemások lesznek, de nagy részük elszlovákosodik. Ráadásul most már a magyar iskolákból is kezdi kiszorítani a magyar nyelvet a szlovák. Csak a vak nem látja, hogy ez is a lopakodó reszlovakizáció. Egyelőre 23 óvodában, 3 középiskolában és egy alapisko­lában folyik alternatív oktatás. Azonban az egész államgépezet nyomást gyakorol a tanítók­ra és a szüléikre, hogy fogadják el a magyar is­kolák elszlovákosítását. Sajnos, az elfásult em­berek kitartása egyre bizonytalanabb, pedig még hivatalos kényszer sincs, még védekezhe­tünk. Magyar politikusaink mindent elkövetnek jo­gaink védelmében, a nacionalista hazafiak ezért nevezik őket dühödten irredentáknak. Azonban nem ártana a nyelvtörvény ellensúlyo­zására összehívni egy országos tanácskozást, ahol a szlovákiai magyar értelmiség színe-java higgadtan, minden felesleges magyarkodás nél­kül, a szlovák nép nemzeti érzéseit nem sértve megvitatná, hogyan lehet ellensúlyozni az el- szlovákosítás ránk nehezedő nyomását. Mit le­het és mit kell tenni azért, hogy törvényes kere­tek között megvédjük anyanyelvűnket, fej­lesszük kultúránkat. Azt hiszem, hogy egy ilyen anyanyelvvédő segélykiáltáshoz támogatókat le­hetne találni az egész világon, nemzetközi szer­vezetekben és talán még a szlovákok között is. Tenni kell valamit. Szűcs Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom