Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-26 / 48. szám
Elfelejtett fajták ISMERJE MEG ÉS VÁLASSZON! Többek kérését teljesítjük, amikor a már elfelejtett, háttérbe szorult, igénytelen fajtákból is nyújtunk ízelító't. Ezek néhány, a nemesítettek egy részénél hiányzó, nem is éppen elhanyagolható előnyös tulajdonsággal rendelkeznek: a betegségekkel, kártevőkkel szemben el- lenállóak, a talajjal szemben sem támasztanak nagyobb igényt, s viszonylag kevés gondozást (főleg nem vegyszeres védekezést!) igényelnek. Berni rózsaalma Svájcból származik, ahol vad csemetéből nemesítették ki. Minden almának megfelelő talajon szépen terem. Mély, tápdús és eléggé nedves talajon nagy és szép gyümölcsöt hoz. Szárazabb élőhelyen gyümölcse kisebb, könnyen hullik. Feltörő koronát alakít ki. A metszést jól bírja. Levelei sötétzöldek, széleseb tojásdadok. Középkorán vi- . rágzik. A fagyokkal szemben ellenálló. Gyümölcse középnagy, szabályosan tompa kúp alakú, világossárga, szép sötétpiros bemosottsággal, egész felületén sűrűn, barnán pontozva. Húsa eléggé puha, finom, lédús, édes, enyhén fűszeres ízű, sárgásfehér, a héj alatt rózsaszínű. Nagyon jól búja a magasabb élőhelyeket. Lehetőleg széltől védett helyre ültessük, mert gyümölcse könnyen lehull. Telepíthető háztájiba, de akár a rétekre, legelőkre, sőt az utak mentére is... Batul Erdélyből származik. Még a kevésbé termékeny talajokon, a hűvösebb, magasabb fekvésű vidékeken is szépen díszük. Lassú növésű, szélesedő gömb, majd csüngő félgömb alakú koronát fejleszt. Vesszői vékonyak, rövidek, levelei kicsik. Középkésőn, sőt későn virágzik. Gyümölcse középnagy, szabályos, gyengén lapított, kerek- ded, középen a legszélesebb. Héja sima, fényes, viaszos; alapszíne világos zöldessárga, majd citromsárga, a napos oldalán gyönyörű piros. A gyümölcs egész felülete barnán pontozott, esetleg rozsdafoltos. Húsa sárgásfehér, kemény, lédús, édes-savanykás ízű. Novemberben érik, s márciusig tárolható. A háztájiba ajánljuk. Nemes sóvári Kelet-Szlovákiából származik. A fekvéssel és a talajjal szemben igénytelen. Mélyrétegű, nedves talajokon azonban jobban fejlődik. Nagy, terebélyes koronát nevel. Vesszői középvastagok, hosszúak. Gyümölcse középnagy vagy nagy, széles kúp alakú, eléggé szabálytalan. Héja viaszos, sima, sárgászöld, éretten szalmasárga, napos oldalán pirossal bemosva és sötétpirossal csíkozva. Húsa fehér, a héj alatt sárgás, bő levű. Októberben szedhető, fogyasztásra januárban érett; áprilisig tárolható. A szállítást jól bírja, igénytelen. Középkorán termőre forduló, aránylag termékeny fajta. Fája hosszú életű. Boiki alma Észak-Németországból származik. Igénytelen, minden fekvésben megterem. A száraz és meleg vidékeken azonban gyakran betegségektől és kártevőktől szenved. Levelei széles, néha kerekded alakúak. Gyümölcse középnagy vagy nagy, ötszögletes, lapított. Színe világoszöld, éretten világossárga, a lapos oldalán pirossal bemosva, fehér pontokkal. Húsa fehér, roppanó, bő levű, édes-savanykás ízű. Október elején szedjük, fogyasztási érettségét januárban éri el; tavasz végéig tárolható. Korán termőre forduló, ipari feldolgozásra is alkalmas, jó piaci fajta. Fája igénytelen. Miklós Dénes kertészmérnök 1. A Berni rózsaalma korán termőre fordul 2. A Batul későn fordul termőre, s viszonylag érzékeny a nyomódás- ra, ezért szállításánál, szedésénél vigyázni kell 3. A Boiki alma szintén korán termőre fordul; előnye még, hogy nagyon sokáig tárolható CSIPERKETERMESZTÉS Hőmérséklet és fejlődési szakaszok A csiperke erősen érzékeny a környezeti feltételekre. Genetikai tulajdonságainak megfelelően termesztése csak ideális hő-, levegő- és páratartalom mellett gazdaságos. Tehát csak az fogjon a termesztésébe, aki megfelelő helyiséggel és klimatikus berendezéssel rendelkezik. A gomba hőmérséklet iránti igénye a termesztés alatt a három, egymástól jól elválasztható fejlődési szakaszban eltérő. Az első fejlődési szakasz, ezt átszövetési időszaknak is nevezzük, a csírázás és a takarás közötti idő. A beoltás alatt a szaporítóanyagnak a táptalajba, komposztba való juttatását értjük. Ez alatt az időszak alatt kívánja a csiperke a legtöbb meleget, melynek optimális tartománya 22-25 C-fok. Ha a táptalajban a csírázástól kezdve ezt a hőmérsékletet tartani tudjuk (1-2 C- fokos eltéréssel), akkor a gomba fejlődése igen intenzív lesz, s az átszövődés 10-14 nap alatt megtörténik. A hidegebb pincékben, termesztőberendezésekben, ahol az optimális hőmérsékletet nem lehet biztosítani, a fejlődés jóval lassúbb, s az átszövődés négy hetet is igénybe vehet. A 25 C-foknál magasabb hőmérséklet is lassítja a fejlődést. Fontos tudni, hogy a komposztban 30 C-foknál magasabbra nem emelkedhet a hőmérséklet, mert akkor a micéliumok elpusztulnak. A második fejlődési szakasz, az ún. lappangási időszak, a teljes átszövődéstől a termések megjelenéséig tart. Ilyenkor az átszövődött táptalajt már takarófölddel kell beborítani. Ebben az időszakban az optimális hő 18 C-fok körüli. Ha ezt betartjuk, akkor a takarást követő második hét után megjelennek a termőtest- képződmények. Ahhoz, hogy a termőre fordulás megtörténjen, minimum 12-14 C-fokot kell biztosítani, de ilyenkor az előző 2 héttel szemben négy, esetleg öt hét is lehet a lappangási időszak. A 18 C-foknál magasabb hőmérséklet esetén viszont nagyobb a fertőzésveszély, s a gombatestek fejlődésében is zavarok állnak be. A harmadik fejlődési szakasz vagy szedési periódus alatt a csiperke hőigénye ismét változik. Ez az apró gombák megjelenésével veszi kezeiét. Ilyenkor alacsonyabb, 14-16 C-fokra van szükség. Ezen az optimális hőmérsékleten a gomba 6-7 hét alatt leterem. A szedési periódus alatt minimum 10-12 C-fokot kell biztosítani ahhoz, hogy a gomba folyamatosan teremjen; 10 C-fok alatt a fejlődés leáll. Ha a termesztőberendezésben komposztban a hőmérséklet meghaladja a 16 C-fo- kot, akkor a szedés üteme felgyorsul ugyan, de ez a minőség rovására megy. A termések aprók maradnak, könnyen felnyílnak, súlyuk nem éri el a szabványban előírtat. A csiperkefajták között a hőigényt tekintve némi eltérések tapasztalhatók. Jakab András Megtermelt vagy szedett gombából Gomba tejfellel TÖBB FÉNY, NAGYOBB TOJÁSTERMELÉS és rendszeresseg A fény serkenti a növekedést (ezért az állatok kora tavasszal jobban növekednek), élénkíti az anyagcserét, sőt pozitívan befolyásolja a madarak nemi életét is. Ebből következik, hogy jórészt fényhatással magyarázható a tyúkok tavaszi, nyár eleji intenzívebb tojástermelése. Köztudott, hogy az ólak, baromfiszállások mesterséges megvilágításával javítható szárnyasaink tojástermelése. Igaz, hogy ez csak átmeneti jellegű, de megéri a fáradságot A hagyományos ólak, kamrák megvilágítá- j | sa könnyen megoldható, csak némi leiemé- f ! nyesség kell hozzá. A tyúkok helyiségében a megvilágítás j 1 erősségének 3 luxnak kell lennie. Ez a gyakor- ; | latban egy 25 W-os égőt jelent, amely 12 m2-t 1 5 képes bevilágítani, ha megfelelő ernyővel lát- | juk el. Ha a tyúkól 220 cm-nél magasabb, s a ; j| mennyezet fehér, akkor nincs szükség 1 . ernyőre. A nagyobb ólakban az izzókat úgy j ; kell elhelyezni, hogy egyenletesen világítsák 1 meg az egész alapterületet. A villanyt október közepe után ajánlatos j I először bekapcsolni; mégpedig reggel és este : is 2-3 órára. Novemberben és decemberben a világítást 4-5 órás időtartamra kell meg- j : hosszabbítani. Igazán jó eredményt akkor kapunk, ha a fény s íj - a természeteshez hasonlóan - fokozatosan j ; erősödik vagy gyengül, a hajnalhoz, szürkület I beálltához hasonlóan. Ha ugyanis a világítást hirtelen kikapcsoljuk, az állatok elveszítik tájékozódó képességüket, s a padlón kuporogva | töltik az éjszakát. Ez kedvezőtlenül hat a terme- | lékenységre, mert az állatok nem pihenik ki I 1 magukat, s könnyen megfáznak. A reggeli „hir-} télén” megvilágítás nem baj, mert a szárnyasok általában kapirgálni kezdenek, tehát mozognak, 1 hőt termelnek, s így a legnagyobb zimankóban | sem fáznak meg. A mesterséges megvilágításhoz nem kell l különösebb befektetés (hacsak a fény erősödé- f I sét, gyengülését szabályozó berendezést nem j 1 számítjuk), csupán gondosság és rendszeres- 3 ség. Az utóbbit különösen hangsúlyozni kell, ’ hiszen nem szabad kihagyni egy napot sem. ; Mindig a megszokott időben kell be- és kikap- | csolni a fényt, mindaddig, amíg az éjszakák a nappaloknál hosszabbak. Ha egy-két napot kihagyunk, megzavaijuk a szárnyasokat, meg- : töijük a termelés folyamatosságát és a várt eredmény elmarad! Molnár Ferenc Hozzávalók: 50 g különféle gomba, 2 evőkanál daraliszt, tejföl, 1 tojás, hagyma, zsír, zsemle- morzsa, kávéskanálnyi apróra vágott petrezselyem-, zeller- és metélőhagymalevél, só. A megtisztított, felszeletelt gombát hagymával megpároljuk; 15-20 perc múltán levesszük a tűzről s hűlni hagyjuk. Utána hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, melyet liszttel és tojással együtt a tejfelben elkevertünk. Egy kellő nagyságú tepsit zsírral kikenünk, zsemlemorzsával meghintünk, belerakjuk a tejfeles gombát, s 20-25 percig sütőben sütjük. Csiperkegulyás Hozzávalók: 500 g gomba, 2 nagy fej hagyma, 2 kanál zsír és paprika, némi őrölt fekete bors, 500 g burgonya, 1 zöldpaprika, kevés majoránna, egy szelet kenyér, só. Az apróra vágott hagymát megsózzuk, üvegesre pirítjuk, s hozzáadjuk a felszeletelt gombát; vízzel felöntjük, meghintjük paprikával, hozzáadjuk a kisebb kockákra vágott krumplit, s a felszeletelt paprikát. Ha kell, felöntjük és az egészet puhára pároljuk. A gombagulyást kenyérrel vagy reszelt burgonyával besűríthetjük, s ízlésünknek megfelelően majoránnával, őrölt borssal megszórhatjuk. Gombaszendvics A gombát megmossuk, rövid időre tejbe áztatjuk, majd két egyforma nagyságú kalap közé egy szelet sajtot, szalámit, karika kolbászt teszünk; megsózzuk, megfűszerezzük, palacsintatésztában megforgatjuk, s mindkét oldalán megsütjük. A gombafejeket, sajtot stb., hogy szét ne essenek, fogpiszkálóval tűzhetjük össze. Összegyűjtötte: r Múlt heti számunkban felhívtuk olvasóink figyelmét a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale) előnyös tulajdonságaira - rágcsálóűző, -mérgező hatására. Tolmácsoltuk olvasóinknak Tóth Sándor bácsi kérését, melyben a „fű” előfordulásával kapcsolatban kér információt, s a növény magvait várja. Hely hiányában azonban nem tudtuk közölni az ebnyelvűfű leírását, így ezt most pótoljuk. Az orvosi atracélre hasonlít A közönséges ebnyelvűfű kétéves növény. Szárának átmérője egy, magassága 30-80 cm. Alsó levelei tőlevélrózsát alkotnak; hosszuk 5-10 cm, nyelük hosszú, lemezük lán- dzsás. A száron levő levelek keskeny-lándzsásak vagy szálasak, nem ritkán fodrozott szélűek, hosszan kihegyezettek. Lemezük szürkésen molyhos, ezt a finom, lelapuló szöszöcskéknek köszönhetik. Az oldalszárak a levelek hónaljából indulnak ki. Ujjnyi vastag, arasznyi hosszú karógyökere van, amely az ún. alkanintól piros. Az oldalszárak végén, vékony, lehajló kocsá- nyon található a bog- ernyőnek nevezett virágzat. A virágok szirmai sötét ibolyaszínűek vagy barnáspirosak. Május- ban-júliusban nyílnak. Csészéjük 4-5 cimpájú. A beporzás és a beérés után a termés 4 részre esik szét. A résztermés- kék háta belapult, ritkán álló, horgas tüskékkel. A közönséges ebnyelvűfű emlékeztet az orvosi atracélra (ennek virágai azonban nagyobbak, s pirosból tengerkékre váltanak), de attól egérszaga stb. alapján jól megkülönöztethető. Megemlítjük még, hogy száraz tölgyesekben, cserjésekben, köves talajon és homokpusztákon előfordul nálunk a magyar ebnyelvűfű (C. hungaricum) is. Ennek levelei azonban érdesen (felállóan) szőrösek, a részterméskék háta pedig nem benyomott, hanem kissé domború. A népi gyógyászat korábban a gyökeréből készített drogot (ez egyebek között keserűanyagot, ko- lint, cinoglosszint, csersavat. s bakteriocideket tartalmaz) vérhas, vesebán- talmak, hólyaghurut esetén javallottá. Levelével pedig a „nehezen gyógyuló sebeket” kezelték. Befejezésül pedig hadd említsük meg még egy, bizonyára közérdeklődésre számot tartó tulajdonságát, azt, hogy szétültetve a kertben véleményeinktől távol tartja a vakondokat is. dr. P. R. Olvasóink tájékoztatása érdekében a szerkesztőségünkbe küldött információkat rovatunkban is közölni fogjuk. Várjuk leveleiket. (A szerk.) Szerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1995. november 26. llBSÉmap
