Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-11-26 / 48. szám

Shawn Ray j Egyik sztárvendége lesz az idei junior és ve­terán testépítő világbajnokságnak, melynek színhelye november 25-én és 26-án a pozso­nyi Istropolis nagyterme. Ilyen szintű profi bodybuilder még nem járt Pozsonyban. A Golden Boynak becézett harminc esztendős kaliforniai izomember (nemrég Kassán egy bemutatón láthatták a nézők) a szó szoros ér­telmében a világ legjobbjai közé tartozik. A profi testépítésben évente a Mr. Olimpia verseny a csúcs, az azon elért eredmény az igazi fokmérője a feltörekvők képességeinek, formájának és népszerűségének. Nos, Shawn Ray 1991-ben, az amerikai amatőr bajnoksá­gon elért abszolút elsőségével szerzett először jogot az olimpián való indulásra, s mindjárt nagy port kavart, mert újoncként a kitűnő ötödik helyen végzett. Ezek után pe­dig évente - könyörtelen következetességgel- egy-egy lépcsőfokkal magasabban vetette meg a lábát: 1992-ben a 4., 1993-ban a 3., majd 1994-ben már a 2. lett. (Mindhárom esetben egyébként az angol Dorian Yates foglalta el az Olimpia királyi trónját. 0 az 1991-ben versenyzéstől búcsút vevő nyolc- j szoros győztes amerikai Lee Haneyt váltotta j fel, előtte pedig Arnold Schwarzenegger dia­dalmaskodott hétszer.) A számok logikája tehát arra utalt, hogy 1995. szeptember 9-én Atlantában Shawn Ray akár már az első helyért járó 100 ezer dolláros csekket is átveheti Joe Weidemek, a Mr. Olimpia alapítójának kezéből. „Ez lett volna a legszebb ajándék a harmincadik szü­letésnapomra, amelyet éppen aznap ünnepel­tem ” - jegyezte meg Ray szomorúan, hiszen a sors végül is másképpen akarta. Dorian Ya­tes (180 cm, 118 kg) ugyanis tavalyi enyhe megingása után ismét nagyszerűen össze­szedte magát, és hiába időzített Shawn Ray a 18 tagú mezőnyben a legjobban, ezúttal eléje került honfitársa, Kevin Levrone (175 cm, 115 kg), valamint az új gigász, az egyiptomi- jugoszláv származású Nasszer El Sonbaty (180 cm, 122,5 kg!) is. Egyébként nem vélet­lenül idéztem minden esetben a testméreteket- Ray számára ugyanis éppen aránylag ap­róbb alkata jelentett hátrányt az óriásokkal szemben. A „kis nagy ember” csupán 170 cm magas, s bár impozánsan megformált 93 kg- nyi izomzatot hordoz, a végelszámolásnál mindez mégis kevésnek bizonyult. Ő volt ugyanis a legkönnyebb „bombázó” az egész mezőnyben, melynek többi tagja meghaladta az egy mázsát! Más nézőpontból viszont Shawn Ray példája éppen azt bizonyítja, hogy a testépítésben sem csupán az óriások számára terem babér... Major Lajos Fotó: Muscle and Fitness Párosban lapátol a világbajnok SZABÓ ATTILA már Atlantára alapozik: Október elsejétől már Atlan­ta vizei felé evez. Akkor kezdődött felkészülése a jövő évi nyári olimpiára. SZABÓ ATTILA komáromi kajakvilágbajnok viszont szívesen emlékezik vissza a mögötte hagyott verseny- idényre is, hiszen éppen ez alatt harcolta ki a részvéte­lét a soron következő ötka­rikás játékokon. Visszapil­lantásunk 1995 krónikájá­ba ad betekintést. • Mi váltotta ki, hogy az idén feladtad az egyest - kivéve a világbajnokság 200 mé­teres távját - , és a párosban próbálkoz­tál?- Már több éve töprengtem rajta, mert úgy láttam: ez a szám mégiscsak valami­vel könnyebb, ráadásul az egyesben a ne­héz év után rendre még nehezebb követ­kezett. És elég, ha a felkészülésbe bármi­lyen apró hiba csúszik be, utána nem tud az ember talpra állni, képtelen összeszed­ni magát. A mexikói leégést követően előbb Erbannál próbálkoztam, ő nem vál­lalta, hogy egy hajóba üljünk, aztán el­mentem Kadnár után, vele sikerült meg­egyeznem. • De a szezonban mégis úgy alakult, hogy ezren Kadnárral, ötszázon Erban- nal lapátoltál. Mi szülte e váltakozó sze­reposztást?- Erban ezer egyesre készült, az volt a fő száma. A páros, amely ötven perccel később volt műsoron a duisburgi világ- bajnokságon, két friss embert igényelt, ugyanakkor mindegyik hajóegységben országonként egyre inkább specialisták indulnak. Így arra a következtetésre jutot­tunk, hogy más-más partnerrel próbál­kozzak a két távon. Ideális persze az lett volna, ha ezren Elbánnál rajtolok, mert ő a hosszabbik szám hazai legjobbja, csak hát... • Az kinek az érdeme, hogy végül is összeültetek?- Magam döntöttem így, mások meg­hallgatása után. De inkább azt monda­nám, közösen kerestük, fui lenne a jobb. Aztán elkezdtük... • Miért nem lapátoltatok együtt két­százon is?- Mert Duisburgban az egyesben pró­bálkoztam. Tizedik idővel éppen kicsúsz­tam a kilences döntőből. Erre azonban egyáltalán nem készültem. Csak azért vállaltam, hogy az utolsó versenynapon is elinduljak. A vb előtti hetekben jófor­mán csak a párost gyakoroltuk, nem is ültem egyes hajóban. • A világbajnokságon ezer méteren Kadnárral hatodikként értél célba, ami mindkettőtöknek az atlantai repülőjegy kiharcolását jelentette. Utólag megítélve: ennél többre nem futotta?- Azzal a céllal utaztunk a vb-re, hogy kijussunk az olimpiára. Ez sikerült is. Év közben ugyan egy-két versenyen a ne­gyedik vagy ötödik helyen végeztünk, de mindenhol hiányzott valaki a legjobbak közül. Helyezésünk megfelel valós ké­pességeinknek. Csak tavasszal kezdtük el együtt, s az azóta eltelt idő kevés volt a nagyobb eredmény elérésére. • Ötszázon elvéreztetek az elődöntőben. Valóban azért - mint egye­sek mondták — , mert az előző napon az Előkerül a hajó a csónakházból ezer méter két futamúban a kelletténél jobban kihajtottad magad?- Nem hiszem. Ötszáz méteren év közben sem hoztunk jó eredményeket, közbeszólt társam nimnicai gyomor- fertőzéses betegsége is. Ráadásul Erban Amikor hideg a folyó vize, marad a tanmedence előtte kiesett ezer egyesben, s érezni le­hetett, lelkileg már feladta. A verseny előtti este, mikor lementünk, hogy össze­állítsuk másnapra a hajót, ő már nem ho­zott magával lapátot, mintha neki mind­egy lett volna. Egyszerűen nem figyelt oda. Ez is befolyásolta szereplésünket. Én az ezres döntő után jobban éreztem magam, mint a futamok befejeztével. Ke­vésbé voltam fáradt. Biztosan feldobott, hogy kijutok az olimpiára. Rajtam aligha múlott... • Akiknek nem sikerült kiharcolniuk az atlantai részvétel jogát, márciusban Se­villában pótselejtezőn bizonyíthatnak. Neked ott már nem kellene indulnod. Részt veszel azon a versenyen?- Több mint valószínű. Beszéltem a szövetség megbízott edzőjével, s mond­tam neki, ha szükség lenne rám a négyes­- Nem, nem erről van szó. Nagy bírá­lat ért azért, mert Nimnicában otthagy­tam a többieket. A volt főedző azt állítot­ta, tettemmel megbontottam a csapat egységét. Már előtte kértem őt, tegyen valamit azért, hogy javuljon a helyzet, mert abban az edzőtáborban nem minden volt úgy bebiztosítva számunkra, ahogy egy vb előtti felkészülés során szükséges. Erre azt felelte: nem bírja már idegekkel. Amire rávágtam, akkor nem kellene ezt csinálnia. Fogtam magam, berakodtam a kocsiba, és eljöttem. Kadnár másnap ér­kezett utánam Komáromba. Végül is ez bejött nekünk. Egyikünk sem betegedett meg, nem úgy az ottmaradt csapattársak. S azon túl, hogy csapatrombolóként em­legettek az újságban, semmi elmaraszta­lás nem ért. Ami az atlantai előolimpiát illeti, már a szezon elején tudtam, hogy a világbajnokság utáni hónap, azaz szep­tember nálam a pihenés időszaka. Mahol­nap harmincéves leszek, szükségem volt arra az egy hónapra. Az adantai foghíjas mezőny meg igazolta: többen hasonlóan gondolkodtak, mint én. Hogy a kérdésre is válaszoljak: talán kicsit többet megen­gedhetek magamnak, mint a tizenéves csapattársaim, de hát ez az idő múlásával alakult így. Előnyre viszont nem vá­gyom. Ezért kerestem fel a minap a válo­gatott megbízott edzőjét, hogy véglege­sítsem vele felkészülési műsoromat. • Mi vár rád az elkövetkező időszakban?- Eddig többnyire vízre jár­tam. Hetente háromszor úsztam, s ha az időjárás nem tette le­hetővé, akkor a tanmedencében szárazedzésen gyakoroltam. Fel­készülésünk során havonta válta­koznak majd az edzőtáborok. Novemberben és decemberben újra az olaszországi Sabaudiában verünk sátrat. Olimpia előtt be­vett szokás, hogy a téli hónapo­kat is átevezzük, ezért fontos, hogy megfelelő helyet találjunk rá. • Kajakosvágyaid?- Szeretnék felkészülni Atlan­tára. Hogy aztán abbahagyom-e, azt akkor akarom eldönteni. Hir­telen távozásra nem gondolok, de harmincévesen sem kívánnám abbahagyni. • Maradt-e még olyan álmod, melyet a jövő évi olimpiára tarto­gatsz? Attila szabadidejében a kutyáját is megtornáz­tatja (Vlado Gloss felvételei) ben ezren vagy párosban ötszázon, akkor szívesen besegítek az újabb olimpiai he­lyek megszerzésébe. Egyelőre ilyen aján­latot nem kaptam, ám hallottam: több or­szágban így akarnak a legjobbak össze­fogni. Ezzel sportáguk hazai fajsúlyát Kopott már a súlyzó, mégis nélkülözhetetlen az alapozásnál emelhetik. Mert egyszerű a képlet: amennyivel többen indulnak Atlantában, a következő négy évben annyival maga­sabb lehet az állami és szponzori támoga­tás. Nálunk is valami ilyesmivel kellene próbálkozni, azokat is bevonva, aki már biztos résztvevői az olimpiának. Szlová­kia kajak egyesben ötszáz és ezer, páros­ban ötszáz és négyesben ezer méteren szerezhet még egy-egy atlantai rajthelyet. • Felfigyeltem rá: idő előtt hazamentéi a világbajnokság zárófelkészülését jelentő nimnicai edzőtáborból, utána szeptember­ben nem utaztál el az atlantai előolimpiá- ra. Ebből adódik a kérdés: Szabó Attila világbajnokként többet megengedhet ma­gának, mint válogatottbeli társai?- Tizenhét éves korom óta ott vagyok a felnőtt mezőnyben. Mindent és min­denkit ismerek, az edzőtáborokat és ver­senyeket beleértve. Nagy eredményekre nem vágyom Atlantában, tisztes helytál­lást várok magamtól, jó lenne a legjobb hat között végezni. Akár párosban, akár ötszázon egyesben. • Focizol még Madáron?- Már a hatodik ligában szerepelünk, középpályásként én vagyok a csapat ka­pitánya. Ez a szórakozás - főleg ősszel - jól kiegészíti a kajakozást. Külön él­mény, amikor rendre ötszáz ember előtt játszunk. Szárnyakat ad a szurkolók biz­tatása. J. Mészáros Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom