Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-26 / 48. szám
Pillantás a politika boszorkánykonyhájába Az alábbi jegyzőkönyv a Prágai Állami Központi Levéltár - Státní ústrední archív Praha (ÜV-KSC) - gyűjteményeiből került elő, Fond: 100/24, svázek 139, aj: 1494 jelzettel. Az anyagot Vadkerty Katalin találta meg és fénymásolta, s az ő jóváhagyásával fordítottam le és közlöm most magyarul. Az éppen ötven éve, 1945. december 4-én írt jegyzőkönyv több okból is tanulságos. Kedvünkre kóstolgathatjuk benne a csehszlovák politika nemzeti boszorkánykonyhájának ízeit, s borzadhatunk azon az alacsony szellemiségen, amely az ellenünk folyt bel- és külpolitikai kampányt kitermelte. A kormánytagok megnyilatkozásaiból az is kiviláglik, milyen sorsot szántak az országban maradó magyaroknak, s a teljes beolvasztást milyen módszerekkel óhajtották végrehajtani. Figyelmet érdemel ez a dokumentum azért is, mert szorosan illeszkedik a cseh és a szlovák nemzeti törekvések mintegy másfél százados, radikális nemzeti hagyományába; annak egyik kicsiny, de beszédes epizódja, s érzékeljük, hogy a mai szlovák politikai hatalom sem fogja vissza magát, hogy az 1919-ben, 1939-ben és 1944-45-ben maga elé tűzött célokat - a más nyelven beszélők, elsősorban a magyarok kiszorítását, illetve beolvasztását és egyéb céljait - elérje. Külön bekezdésben hívjuk föl olvasóink figyelmét a jegyzőkönyv egyik, a lakosságcserével s a magyarországi szlovák nyelvsziget jövőjével kapcsolatos epizódjára. A mai szlovák politikai és sajtópropaganda a magyarországi szlovákok állítólagos százezreinek gyors ütemű elmagyarosításáról beszél; van, aki népirtást - genocídiumot - emleget. A 250 éves alföldi szlovák nyelvsziget mai helyzetét valóban nem irigyelhetjük. Trianon nemcsak anyanemzetüktől szakította el őket is, hanem szintén három ország, Románia, Jugoszlávia és Magyarország területén lelték magukat. Lelkész- és tanító- képzésük azonban tovább működött, anyanyelvükön tanultak, szlovákul folytak istentiszteleteik, a szlovák volt közművelődési és társadalmi szervezeteik nyelve, s magyarul inkább csak egy szűk rétegük beszélt, a nagy többségnek nem volt szüksége az állam nyelvére, így meg sem tanulta. Közösségüket a lakosságcsere Toppantotta meg, mert mintegy kilencvenezer lelket áttelepülésre bírt, a kiszakadókkal a nyelvsziget magyarországi harmadát a szlovák értelmiség is elhagyta, eljöttek pedagógusaik és lelkészeik, s az a megcsappant számú szlovákság, amely nem engedett az agitátorok csábításának, lelki és szellemi vezetők nélkül maradt. RepatKONCSOL LÁSZLÓ riált rokonaik és szomszédaik portáira keserű és nyilván dühös szlovákiai magyarokat költöztettek, s elképzelhető, hogy a helyben maradt szlovákok rossz lelküsmerete is gyöngítette nemzeti érzésüket. Pedagógusok híján akarva sem nyithatott volna számukra anyanyelvű iskolákat a magyar kormányzat, szlovák ajkú papok nélkül pedig kicsoda prédikálhatott volna nekik anyanyelvükön? Hadd hívjam hát föl a személyében is érintett Jozef Márkus és a magyarországi szlovák költő, Alexander Kormos figyelmét a jegyzőkönyv két alábbi mondatára, amelyet bevezetésemben a nagyobb hitel kedvéért csehül idézek: „Státní tajemník dr. VI. Clementis je rovnéz pres- védcen, le se nám asimilace téch Madaru, ktefí zde zústanou, nebude-li jich mnoho, pomérné snadno podarí. Na druhé stra- né prohlásil pfi jednání váci madarskému ministru zahra- nicních vécí, ze nebudeme műi zájem na téch Slovácích, ktefí si nebudou pfáti prestéhování na Slovensko, nybrz ze budeme pocítati s tím, ze se tito Slováci pomadarstí a ze je jim k tomu pfejeme mnoho stesti...” Beolvasztás, beolvadás: ilyen borzalmasan alacsonyan csúsznak-másznak a soviniszta értelmiségiek és politikusok gondolatai, s cinizmusuk is lelepleződik. Nem az asszimilálás- sal szemben közönyös magyar politikát kell hát elmarasztalni, hanem Clementis, Benes, Husák, Okáli és más honi urak sírját kellene szemrehányólag együtt fölkeresnünk az erőszakos, élettérteremtő XX. századi szláv politika miatt, amelynek együtt látjuk eltérő mértékű kárát. Miként lehet ezek után, ahogy a szlovák politika hirdeti, a két kisebbségi csoport gondjait a kölcsönösségi elv mentén rendezni, s miféle cinizmus hintette ezt a gondolatot a szlovákság köztudatába? Ennyit kellett a jegyzőkönyv elé bocsátanom. Gyöngyösi János magyar külügyminiszter dec. 3-6-án tárgyalt Prágában a szlovákiai magyarok jövőjéről, s tárgyalásai eredménytelenül végződtek. A kérdést az 1947. febr. 10-i párizsi békedöntés s az 1948-as prágai kommunista puccs döntötte el, mai helyzetünket alapjában e két (külső, majd belső) rendezésnek köszönhetjük. Zdenék Fierlinger (1891-1976) 1937-39-ben Csehszlovákia moszkvai nagykövete, később a londoni cseh kormány tagja, szociáldemokrata pártelnök, majd a kommunista párt elnökségi tagja, miniszterelnök, végül a nemzetgyűlés elnöke. Vladimír Clementis (1902-1952) 1945-48-ban külügyminisztériumi államtitkár, 1948-51-ben külügyminiszter. Ján Lichner (1897-1979) a Tiso-kormány posta- és vasútügyi minisztere, később londoni emigráns, a kormány tagja, 1945- 46-ban külkereskedelmi, 1946-48-ban hadügyi államtitkár. Dr. Iván Pietor (1904-1977) 1945-46-ban belkereskedelmi, 1946- 48-ban közlekedésügyi miniszter. Ján Ursíny (1896-1972) a csehszlovák kormány alelnöke, a nemzetgyűlés tagja. Az 1904-ben született Július Duris mezőgazdasági miniszter. Edu- ard Benest, a korábbi és Klement Gottwaldot, a későbbi köz- társasági elnököt nem kell külön bemutatnom olvasóinknak. A második kormány 1945. december 4-én, 16 órakor, a kormányelnökség épületében tartott 11. ülésének jegyzőkönyve Jelenlevők és igazoltan távolmaradottak a jelenléti ív szerint. Iá. Fierlinger kormányéi nők 15.15- kor megnyitja az ülést, üdvözli a megjelenteket, s közli, hogy a kormány először néhány napirenden kívüli pontot tárgyal meg. I. Tárgyalás a magyar külügyminiszterrel. Dr. VI. Clementis államtitkár előadja, hogy e hét elején Prágába érkezett a magyar külügyminiszter, s hogy tárgyalás indult vele a lakosságcsere és a magyarok kitoloncolása kérdéséről. Az államtitkár ecseteli, miként képzelte eredetileg Magyarország, hogy a nyugati hatalmak rokonszenvét bírja, hogy számolhat szimpátiájukkal és segítségükkel, s hogy ennek következtében nem kell tárgyalnia Csehszlovákiával. Utólag azonban a magyarok meggyőződtek arról, hogy sem Nagy- Britannia, sem az Északamerikai Egyesült Államok nem óhajtanak a csehszlovák-magyar államközi tárgyalásokba avatkozni, hanem ellenkezőleg, az amerikaiak ajánlották a magyaroknak, hogy lépjenek velünk közvetlen egyezségre. Éppen ez vezetett a magyar külügyminiszter látogatásához. A tárgyalás főképpen két pontot érint. Az első a jóvátétel és a resti- túció kérdése. Ez a kevésbé súlyos anyag. A második pont már nehezebb, lévén ez a lakosságcsere s a magyarok kitoloncolásának ügye. A csehszlovák tárgyaló fél a tárgyalások alapjául összesen 10 pontot készített elő, s az államtitkár bejelenti, hogy rendre fölolvassa e pontokat, s mindegyiknél előadja a magyar küldöttség álláspontját. E pontok alkotják a jegyzőkönyv AJ mellékletét. (A melléklet nincs a birtokunkban. K. L. megj.) Az első pont fölolvasása után megjegyzi, hogy minekutána a magyar külügyminiszter néhányszor ennek visszautasításával próbálkozott, elvi beleegyezését adta hozzá. Eredetileg azt kívánta, hogy Magyarországnak legyen befolyása a szlovákokkal ily módon kicserélendő magyarok kiválasztására, de az államtitkár ezt határozottan elvetette, leszögezvén, hogy ez a mi ügyünk. Hozzáfűzte, hogy hajlandók vagyunk engedni a formát illetőleg, de mindenképpen kénytelenek vagyunk ragaszkodni ahhoz, hogy mi határozzuk meg, kit fogunk kiköltöztetni, illetve kicserélni. A második pont ellen a magyar küldöttség nem emelt semmi kifogást, s most csak arról van szó, hogy a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyetértését megszerezzük hozzá. A harmadik pontról folyt tárgyalás során a magyar fél kételyeit fejezte ki afelől, hogy részünkről végrehajtható lesz-e, mert szerintük az itteni magyarok vagyonát már tulajdonképpen kisajátítottuk. A legnehezebb a 4. és az 5., illetve csak a 4. pont volt. A magyarok hangoztatták, hogy legjobb akaratuk mellett sem képesek nagyobb számú szlovákiai magyart a mai Magyarországon elhelyezni. A csehszlovák tárgyaló felek ezzel szemben azt az álláspontot védelmezték, hogy mindenképpen ki kell költöztetni minden magyart, különösen azokat, akik az állampolgársági és a vagyonkobzó dekrétum hatálya alá esnek. Eközben a magyarok igen bátortalanul megkockáztatták, hogy semmi kifogásuk sem lenne a népesség átvétele ellen, ha megfelelő területet is adnának nekik hozzá. Ezt a megjegyzést, persze, határozottan visszautasítottuk. Aránylag simán folytak le a további, a 6-10. pontokról, különösen a határrevíziós propaganda leállításáról s a sajtó magatartásáról való tárgyalások. Tárgyalásaink közben megállapítást nyert, hogy a magyar küldöttség nézete szerint legfeljebb 60-100 ezer szlovák kicserélésével számolhatunk, ennyien lennének hajlandók Magyarországról Szlovákiába költözni. Ez azonban azt jelentené, hogy a csere után még mintegy 500 000 magyar maradna nálunk, akikre kitoloncolás várna. A magyar küldöttség fő ellenvetése szerint ezeket az embereket koldusokként akarják átküldeni a határon. Arról volt hát szó, hogy küldöttségünk milyen vagyonjogi javaslatot tehet, s itt az államtitkár nem kívánt maga dönteni. Továbbá főként arról van szó, hogy meghatározzuk a kitoloncolásra szánt magyarok végleges számát. A köztársasági elnök egy ilyen végleges szám híve, s 400 000 magyar kitoloncolását javasolta. Ez azt jelentené, hogy mintegy 100 000 magyar maradna nálunk, s azokkal már elbánnánk („a s térni bychom si védéli rady”). Nagyon bizalmas értesüléseink szerint, amelyeket az államtitkár Krno követ révén szerzett, a magyar kormány arra számít, hogy 300 000 magyart lesz kénytelen átvenni tőlünk. A csehszlovák fél arra törekszik, hogy a kormánnyal és a köztársasági elnökkel indítandó előzetes tárgyalások nyomán olyan megegyezés szülessen, amelynek alapján meghatároznánk a kitoloncolásra szánt magyarok végleges kvótáját, majd közös nyilatkozatot adnánk ki tárgyalásaink eredményéről, amely meghatározná a részleteket, s ezzel az egész probléma véglegesen megoldódna. Véleménycserére kerül sor dr. VI. Clementis és J. Lichner államtitkárok között a vagyonjogi kérdéseket s a kitoloncolásra szánt magyarok számát illetőleg. Az utóbbi felszólaló szerint a pénzügyekben többé-kevésbé engedhetünk a magyaroknak, s beérhetjük 300 000 magyar kitoloncolásával, mert a magyarság olyan népelem, amelyet egészében könnyű beolvasztani, s hogy számíthatunk rá, hogy utána a maradék magyarok aránylag könnyen beolvadnak. Dr. I. Pietor miniszter is azon a véleményen van, hogy a legfontosabb feladat, hogy a lehető legtöbb magyartól megszabaduljunk. A pénzügyi kérdés másodrendű, s ebben valóban engedhetünk a magyaroknak. A felszólaló meggyőződése szerint azonban nem számolhatunk azzal, hogy valóban 100 000 szlovák óhajtana Magyar- országról Szlovákiába költözni. Zd. Fierlinger miniszterelnök úgy véli, magyarországi propagandánk feladata lesz, hogy erre rávegyük őket. Dr. I. Pietor miniszter azonban nagyon szkeptikus e propaganda kilátásait illetőleg, félve, hogy ebben a magyarokkal sosem vetekedhetünk. J. Ursíny alelnök javasolja, hogy végképp ne hagyatkozzunk a lakosságcserére, hanem a magyarokkal kötendő szerződésben határozzuk meg a Szlovákiából kitelepítendő magyarok végleges számát, miközben kimondjuk, hogy eltávolításuk vagy csere, vagy közvetlen kitoloncolás révén fog történni. A felszólaló üdvözü, hogy a tárgyalások folyamán dr. VI. Clementis államtitkár igen energikusan jár el. Osztja a korábbi felszólalók nézetét, miszerint valamennyi pénzügyi kérdésben viszonylag liberálisak lehetünk, hogy hozzájárulhatunk, hogy ingó vagyonukat a magyarok magukkal vigyék, s az ingatlan vagyon realizálásáról is születhetne némi megállapodás, de ez bizonyos korlátok közt maradna. Ez persze nem vonatkozik a háborús bűnösökre és a fasiszta pártok tagjaira. Dr. VI. Clementis államtitkár is osztja a véleményt, hogy az itt maradó magyarok beolvasztása, ha nem lesznek sokan, viszonylag könnyen sikerülni fog. Másfelől a tárgyalások során kinyilatkoztatta a magyar külügyminiszternek, hogy nem érdekel bennünket azoknak a szlovákoknak a sorsa, akik nem óhajtanak Szlovákiába költözni, hanem azzal számolunk, hogy ezeket a szlovákokat elmagyarosítják, s hogy sok sikert kívánunk nekik hozzá. J. Ursíny alelnök szerint a határvidékre szlovákokat kell telepíteni, a maradék magyarokat pedig a határvidékről az ország belsejébe. Ezzel a beolvadási folyamat fölgyorsul. J. Lichner államtitkár még hozzáfűzi, hogy ez a beolvadás számos magyarnak voltaképp csak az eredeti nemzetiségéhez való visszatérést fogja jelenteni, mert sok esetben ezek a magyarok igazában csak elmagyarosodott szlovákok. J. Öuris miniszter figyelmeztet, hogy a kedvező vagyonrendezés nem érintheti a reakciósokat és a háborús bűnösöket. A mezőgazdasági vagyont illetőleg pontosan a Szlovák Nemzeti Tanács előírásai és rendeletéi szerint kell eljárni. Továbbá az államközi tárgyalások során ragaszkodnunk kell ahhoz a jogunkhoz, hogy rendelkezhetünk az itt maradó magyarokkal úgy, hogy bizonyos lakhelyeket jelölünk ki számukra. K. Gottwald alelnök úgy véli, hogy ezzel a vita kimerült, s hogy a kormány az államtitkár jelentését tudomásul vehetné azzal, hogy a magyar tényezőkkel folytatható további tárgyalásokról a szlovák kormánytagoknak még külön is tanácskozniuk kell. Zd. Fierlinger miniszterelnök hozzáfűzi, hogy e javaslattal egyetért, ez azonban nem jelenti, hogy a kormány cseh tagjait az ügy nem érdekelné. A kormány ezt követő 1./határozata: A kormány meghallgatván a KM államtitkárának a magyar külügyminiszterrel a magyar népesség cseréjét és kitoloncolását illető tárgyalásairól készített részletes tájékoztatóját úgy határoz, hogy a jelentést tudomásul veszi, s utasítja az államtitkárt, hogy a tárgyalásokat mai beszámolójának s a szlovák kormánytagokkal holnap délelőtt, a magyar tényezőkkel holnap délután esedékes újabb tárgyalási fordulót megelőzőleg folytatandó tanácskozás szellemében folytassa. Végrehajtja: a KM államtitkára a kormány szlovák tagjaival történt megállapodás szerint. (Roncsol László fordítását az eredetivel összevetette: M. E.) Jsál« hlarnö a to» abjr byl orSsn pevn? MaSazi, ibaflaii PrftgiA«»* republllt? ;}© pro etartovsnS takoví P»vjs4 ciSvf & doporoSll, ab? se yyaUhovalo *00»OOP Ma^arCt. £o jby aBamoaal©* 2« by u nÍ9 sítetalo aei 100«OüQ fea5ar5~~a"¥~~tgial byoh&a <rl vlAtfll radjy* íodle yeliott Aűrlrn^ch laforaacl» letöri jetátöi ttohl sítö&tl proatgodalotvte vyolanc© tmo, po?ítá ( ImaJiftrsM tXAű* a tím, Se oá nAa bufie maueXt pPovait 500*000 M<aJar$, 'saahoa 2aokoalpy«a«3fc£alii ▼yjödnavaSÜ ;) e, aby ee doaplfio p© p JoáaixA- ja©;}!doh jsönánfob a ylAdott a prsaidenv<m ropubXifcy k ctehodS, m VALÓSÁG 1995. november 26. l/HSáffiap