Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-12 / 46. szám
1995. november 12. GYERMEKVILÁG éges-régen, még ak- [1 kor, amikor az állatok is tudtak beszélni, egy krokodil elszunnyadt a folyó partján. Amikor felébredt, arrafelé mászott, ahol a hold világított. Azt hitte, hogy a fehéren világító homok a folyó. Mászott, mászott, addig ment, míg a sivatag közepén nem találta magát Éppen arra haladt tevéjén ülve egy ember, akit Muhtámak hívtak. Meglátta őt a krokodil, és rimán- kodni kezdett:- Vigyél magaddal. Ha jót teszel velem, s elviszel a fo- lyóig, azt kérhetsz tőlem, amit akarsz. Muhtár így válaszolt:- Nekem csak egy kérésem van hozzád. Ha megígéred, hogy teljesíted, elviszlek a fo- lyóig. Ha nem teljesíted, itt pusztulsz el a sivatagban.- Kérj bármit, teljesítem - így a krokodü.- Ne fald fel soha az embereket! A krokodil megesküdött, hogy soha többé nem fogja bántani az embereket. Akkor Muhtár felültette őt a tevéjére, s elvitte a folyóig. Amikor Muhtár tevéje közel ment a folyóhoz, a krokodil rávetette magát. Muhtár felkiáltott:- Szóval így állunk, ezzel fizetsz a jóságomért? Elhozta(Arab népmese) lak a sivatagból a folyóhoz, te pedig fel akarod falni a tevémet? A krokodil így válaszolt:- Ez az én tevém! Én utaztam a hátán, most pedig fel akarom falni. Ha ez nem tetszik, gyerünk el az öreg tehénhez, az majd igazságot tesz! Muhtár beleegyezett. Elmentek a tehénhez, elmondtak neki mindent. Az öreg tehén így döntött:- Az embernek nincs igaza. Nézzétek, ez a sok tehén ezek az én gyermekeim és unokáim. A gazdám mégsem akarja, hogy közöttük haljak meg, hanem el akar adni engem a falubelieknek, hogy levágjanak és megegyenek. Ezért te, krokodil, vedd el a tevédet! A krokodil megragadta a tevét. Ám akkor Muhtár így szólt hozzá:- Te állatnak mondtad el a vitánkat, én embernek akarom elmondani. Elmegyünk a helybeli bíróhoz. A krokodil beleegyezett. Elmentek a bíróhoz, és elmondtak mindent. A bíró nem hitt Muhtámak.- Ez nem lehet - mondta -, te hazudsz! Tényleg elhoztad a krokodilt a sivatagból? Majd a korkodilhoz fordult:- Téged hozott el ide ez az ember?- Igen, engem - felelte a krokodil. Ekkor a bíró azt kérdezte Muh tártól:- Hogyan hoztad el őt?- A tevémen. Azt mondja erre a bíró:- Hiszem, ha látom. Mutasd meg, hogyan ültetted fel a krokodilt a tevére. Megszólal erre a krokodil:- Rendben van. Ültess csak fel a tevédre, hogy a bíró higgyen neked. Muhtár a krokodilt a teve hátára kötözte.- Jól van - mondta a bíró. - Most pedig vidd őt vissza sivatagba! Aki a jóért rosszal fizet, csakis ezt érdemli. Muhtár, a bíró tanácsát követve, visszavitte a krokodilt a sivatagba. A szerencsétlen állat rimánkodott útközben, hogy kegyelmezzen neki. S még sírva is fakadt. De hát ki hisz a krokodilkönnyeknek? Sági Tóth Tibor fordítása csi&átaJÍ Szőlő Lila szőlő, Ősszel érő. Sok szem van egy fürtön, A nótáját fütyülöm. Szép nagy a levele. Gyerünk szedjük le! Ősszel szedjük, Finom bor lesz belőlük. Kisgyerek Volt egyszer egy kisgyerek Megfogta az egeret. Az egérke jajgatott, Engedj engem szabadon. Nem engedlek nem biz én. Megfogom a farkad én. Őszi idő KOSZTOLÁNYI DEZSŐ dől kodo»tti Az időjárás megváltozik, A nap a felhők között elbújik. Már tudjuk, hogy itt az ősz, Mert a szél erős. A legelők elszáradtak, A virágok elhervadtak, Majd tavasszal újra kinyílnak. A lombos fákon most minden szín ékeskedik, A falevél majd lassacskán lesik. Csak a kopasz ág marad ott, Falevél nélkül állhat ott. Az esők gyakran esnek, Sok helyen pocsolyák is lesznek. Néhány állat nyugovóra tér, Mert a téltől fél. A süni a vackot csinálja, Hogy legyen télen minél szebb álma. A medve barlangjába visszatér, tavasszal eleségért mendegél. Mészáros Károly, a peredi alapiskola 8. osztályos tanulója Ha a C betűtől elindulsz, és lóugrásban haladva összeolvasod a betűket, egy nagy magyar költő nevét kapod. Ki a költő? Készítette: Kovács Sándor c R 1 0 V H T 1 0 M 0 S Z 1 Y N A K A É B N T L E Lehet, hogy az idén ősszel te is csináltál papírsárkányt, és kimentéi a mezőre vagy a domboldalra, hogy a szelek szárnyán a magasba küldd. A sárkányozáshoz szeretnénk kedvet csinálni. Színes sárkánykavalkádunk- kal akár ötletet is adhatunk a sárkánykészítéshez. Addig is, amíg elszánod magad, állapítsd meg, van-e sárkányaink között egyforma. Nos? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS Az október 22-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Thália Színház, öt darabot. Nyertesek: Magyar Janka, Nagycé- tény; Gubrica Arnold. Párkány; Bodnár Erzsébet, Sajógömör; Sándor Gyula, Nádszeg; Szabó Kitti, Battyán. SZÚNYOG- Hopp, máris röpülök, egy ru- bintcsöppel, mely a lámpafényben bíborlik, a meleg, harminchét fokos véreddel, egyéniséged egy parányával. Te fölkiáltasz: „Segítség, lopját az életem. ” De ekkor én már messze szállók, viszem bíbor kincsemet, mint egy ékszertolvaj. MEDVE- Mindig ölelnék, mindent, a világot, a fát, a sziklát, a kisgyereket, Vagyok a lompos és otromba jóság, a láncravert, esetlen szeretet... JUDASPÉNZ- Kör alakú leveleim olyanok, mintha valami ügyetlen kéz vágta volna ki áttetsző ezüstpapírból, aztán körülszegte volna pezsgőszín cérnával. Ügy rémlik, hogy nem is élek. Ezzel szemben a többi virág mind elvirít, míg én cserjémről levágva, hónapogig díszelgek a szobákban önzetlenül, anélkül, hogy elhervadnék. Az árulásnak hervadhatatlan érdemei vannak. Örökkévaló vagyok, mint a gonoszság. ASZALTSZILVA- Ne csúfoljátok szegény nagyanyát, hogy bőre olyan ráncos s arca majdnem fekete a vénségtől. Valaha én is ott ringottam a leveles ágon, táncoltam a betyár szelekkel, frissen, fiatalon. Szépségem azóta múló idővel eltűnt, de nem veszett kárba, csak átalakult, megváltozott, befelé fordult. Tartalom lett belőle: jóság és édesség. SZITAKÖTŐ Én, lenge vízi tündérke, tavi balerina, üvegszárnyammal, karcsú, barna testemmel alkonyaikor - színháznyitás idején -, lejtem fátyoltáncomat, kék, lila, sárga, zöld kardalosnőim között. Szúnyogok muzsikálnak hozzá, melyeket később meg is eszem. Egyébként szívesen fölfalom kartársnőimet is, a szitakötőket. Sohase csodálkozzanak ezen. Pri madonna vagyok. SZENTJÁNOSBOGÁR- Nappal jelentéktelen, fakó proletárként alszom. Csak éjszaka dolgozom a nedves partok mentén. Régi, regényes költők a fű szikrájának, elkallódott gyémántnak neveznek. A valóság prózaibb. Anyagi helyzetemre való tekintettel egy zsebvillanylám- pagyár szolgálatába szegődtem, s mint reklámember keresem kenyerem. Hátamra fénybetűkkel ez van írva: „Vegyetek zsebvil- lanylámpát.” EZÜST- Én az arany szegény testvére, fáradt lelkemből a múlt halvány fénye árad. Olyan vagyok, mint ég késői ősszel, mint a könny a csipkén, a holdfény s az őszfej. Emlékezem csupán, de már nem élek. Ezért zenélek. ECETFA- Nyurgán, elhagyottan álldogálok vörös bugáimmal a nyirkos kert mélyén, egy fal mellett. A kutya se vesz észre. Ezért lettem olyan savanyú. Hirtelen, vadul nőttem fel. Szegénysorsú szüleim semmiféle nevelésben sem részesítettek. Még faiskolába se járattak. Rácz Noémi rajza S/t rki s/.lí : T'iill«'»si Délii
