Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-11-12 / 46. szám

v Kollman nevűnek - talán itt csak Duidnak hívták - : Gyula fűszerüzletet veze­ti a faluban, ahol kamatra venni. Na, nem uzsoraka- i úgy, mint az állami ban- n két Eigner is lakott, az lő volt, a másik pedig tyú- ’■eskedett. Szelíden éltek itt It velük bajuk a keresztény n a háború alatt mind : őket - hogy pontosan mi­nd r nem tudom, akkor ép­hon. A háború után néhá- ek. Emlékszem rá, Messin- egyik fia - Bábudnak hív­sére már nem emlékszem -, Imént Palesztinába, főleg a ' ők általában egymás közt ínyekkel nem nagyon kévé­évé volt itthon látogatóban ■m nagyon tudott magyarul, hogy Goldstein Gusztáv - tinak hívtak, mert péksége ött a háború után. Vele ak- léltünk, ugyanis abból az rációs táborból szabadult, ősz hadifogságba kerültem, kocsmája volt az alszegen, >en él, ő is volt már itthon. Messinger, aki hentes és ólag ő mondta, amikor vit­tek: Na most mi megyünk, is. És igaza lett! Jött a ki- mrcolás. , aztán Auschwitz olásáról a hetvenhét éves beszéltem. Ő ugyan nem li származású, de mint zsi- ubeliekkel együtt élte meg rcoltatást. - Vágsellyén volt tötték be a kakastollas ma- sidókat és a kommunistákat ieákiról is az összes csalá- hány nap után a sellyei va- : bennünket marhavagonok- ihonnét azután nagyon ke­it csak a sírkövek árulkod- ilaha izraelita vallásúak is gyiken héber szöveg, a má- ndössze ennyi: Kohn Samu idikon gót betűs német feli- m tucat sírt számláló te­lt ép sírkő, a legtöbbön lát- i keze nyoma - két-három ották” össze a sírköveket, őri precizitású a munka, de ítartozók, vagy a hitközség ci önkormányzat elvégezte etreméltó kömyzetet terem- akóinak nyughelye köré. Gaál László Kamii Fojtík, az együttes vezetője bá­nyamentőből lett hivatásos vívó. Tíz ál­landó tagjuk és négy kisegítőjük van, de négy ügyes lány is derekasan forgatja a Bajmóc vára már a honfoglalás korá­ban is állt. A monda szerint egy Bojnlk nevű rablólovag építette. Urai között meg­találjuk az Árpádo­kat, Csák Mátét, Mátyás király fiát, Corvin Jánost. Kö­rülötte, érte sokszor csatáztak, a török és Bocskai hadai nem tudták bevenni, Ber­csényi viszont igen. Csaták napjaink­ban is folynak Baj­mócon. Nem az oltár körüli hercehurcákra gondolok, hanem valóságos baj vívás­ra. Bojník lovag ké­sei utódai, az azonos nevű bajmóci együt­tes nyáron a vár tö­vében vívta csatáját nemes célért küzdve. Jutalma bőséges: a közönség tapsa. Másfél évtizede vívnak csatát Kamii Fojtík és társai, tíz éve közönség előtt. Egész Európában szívesen látott ven­dégek. Tavaly két­száz fellépésük volt, s ebből itthon csak - A kultúrát elnyomják - mondja Kamii Foj- hatvan. tik. De merje valaki megtenni! levő vívószámoknál már szinte maguktól sújtanak le a bárdok, kardok. Könnyedén, pedig a páncéling - bár nem a tizenkette­dik századból való - pontos mása a né­kardot. Igaz, lo­vagokhoz méltó­an társaik a kö­zépkori nehéz- fegyverektől megkímélik őket. A fegyverfor­gatók élete min­dig veszélyben forgott. Ma sem veszélytelen mu­latság a lovagi torna. Könnyen megsérül a fi­gyelmetlen baj­nok. A bajmóci lovagok eddig néhány komo­lyabb sérülést és több mint hatvan öltést gyűjtöttek össze. Főleg az új műsorok „be- futtatásakor” for­dul elő baleset. A két éve műsoron met kereszteslovagokénak, a súlya is egyezik. Külföldön jobban ismerik az együttest, mint itthon. Talán megvátozik a helyzet, mert a lovagok az idén nyáron többnyire hazai földön küzdöttek. A bajmóci vár tö­vében leltek otthonra. A jelenlegi színpad és a nézőtér azelőtt szemétlerakat volt. Februárban a lovagok levetették a páncél­ingüket, kard helyett csákányt meg lapátot ragadtak. Azokkal is ugyanolyan jól bán­tak, mint a fegyverrel. Április végére sza­badtéri színpad várta a nézőket.- A jövőben sokféle rendezvény színhe­lye lesz az egykori szeméttelep - ígérte a nemes lovag, Kamii Fojtík. Lehetőséget biztosítanak amatőr együt­tesek, alternatív színházak, zenészek, bűvészek bemutatkozásának. Nem akar­nak vagyont keresni, csupán bebizonyíta­ni: igenis lehet hagyományt teremteni. A Bojník és az Aguila, a solymászok bemu­tatója az idén sikert aratott. Sokan meg­csodálták a lovagi tomaviadalt. Csak so­káig kitartson a küzdőkedvük... (kopasz) Van Ilyen A hetedik X-ben járó Tony Curtis an­no képes volt arra, hogy a Van aki forrón szereti című bűbájos filmben egy nőt domborítson - s nem is akár­hogyan! -, de sosem titkolta: igazi nőfaló. Az elmúlt 30-40 évben a pletykalapok sorra közölték fotóit, szebbnél szebb bögyös, szőke szépsé­gek társaságában, akikre ezenkívül az jellemző, hogy az évek múlásával egyre fiatalabbak és magasabbak let­tek. Curtis régebben akár az apjuk is lehetett volna, mostanság meg akár a nagypapájuk is. Legújabb „szerzemé­nye” a 25 éves modell, Jill van den Berg, aki szintén amolyan Marilyn Monroe, csak úgy 20 centivel maga­sabb. Amikor a magyar származású film- legendát egyik barátja meglátta leg­frissebb „menyasszonyával”, aggód­va kérdezte tőle: nem fél attól, hogy a szenvedélyes kapcsolat esetleg orvosi komplikációkat okoz? Curtis csípőből válaszolt: „Hát ha elpatkol a nő, ak­kor elpatkol...” James Spada újságíró, Barbra Strei- sand nagy hódolója megírta a művésznő legújabb életrajzát, mely­ben eddig sosem hallott részletekkel egészíti ki már meglévő ismeretein­ket. Ezek közül a legérdekesebb két­ségkívül az a sztori, amely szerint ugyan rövid, de szenvedélyes kaland fűzte egymáshoz Barbrát és a Királyt, vagyis Elvis Presley-t. Az eset állító­lag 26 évvel ezelőtt történt, lényegé­ben nem bizonyított, de akár igaz is lehet. A történet egy meg nem neve­zett, akkoriban Elvis szűk társaságá­hoz tartozó egyéntől származik. Történt, hogy néhány héttel a Funny Girl című filmben nyújtott ala­kításáért kapott Oscar-díj átvétele után a 26 éves Barbra Las Vegasban lépett fel, s az előadás után öltözőjé­ben meglátogatta az akkor 34 éves, még jóképű Elvis, hogy gratuláljon neki. Egy rövid „hello” után térdre esett előtte, fogta az öltözőasztalon lévő vörös körömlakkot, s elkezdte festegetni a művésznő legendásan hosszú körmeit. Ez a gesztus annyira elvarázsolta Streisandot, hogy az öl­tözőből egyenesen a lakosztályába mentek, s együtt töltötték az éjszakát. Ennyi. Másnap mindketten elhagy­ták a várost, szólította őket a köteles­ség. A show-nak folytatódnia kellett. (görföl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom