Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-10-22 / 43. szám

A nemzetközi futballstatisztikával foglalkozó IFFHS szervezet négy éve hozza nyilvánosságra a világ legjobb kapusainak listáját. Há­rom alkalommal PETER SCHMEICHEL, a Manchester United dán légiósa vitte el a pálmát. Eddig nyolcvan alkalommal öltötte magára a címeres mezt, Angliában is elismeréssel beszélnek a hórihorgas szőke portásról. Pedig pályafutása kezdetén nem akart hálóőr lenni... TERMINATOR A KAPUBAN Gladsax városában született (1963. XI. 18.), kilenc esztendősen jelentkezett a helyi serdülők edzésén. A tréner a csatársorba állította, ám tíz perc után rá­szólt: „Menj inkább a kapuba, mert még valakit megsebesítesz!” Nem szíve­sen, de szót fogadott, s azóta hálás Sven Age Hansennek, aki mellesleg másfél évtizede az apósa. Márciustól novemberig futballozott, télen pedig kézilabdá­zott, ahol szélsőként ontotta a gólokat. Sokan meglepődnek, hogy a kétméte­res, 98 kilós óriás szabadidejében szívesen ül a zongora mögé, nem okoz ne­hézséget számára néhány klasszikus alkotást eljátszani. Ugyanis édesapja - an­nak idején Lengyelországból vándorolt ki Dániába - zenészként kereste a ke­nyerét. Szülei szerették volna, ha ő is a nyomdokaiba lép. Pétért viszont a fut­ball vonzotta. Húszéves koráig a negyedik vonalban szerepelt, amikor leiga­zolta a koppenhágai Hvidovre. A tehetséges kapus ki is használta a lehetősé­get, három hónappal később már meghívót kapott az utánpótlás válogatottban. bemutatkozásom eléggé gyengére sikeredett, 3:l-re kikaptunk, elismerem, két gólban is ludas voltam. Azt hittem, ezzel véglegesen elúszott a címeres mez. Szerencsémre Richard-Möller Nielsen biztatott, s újabb lehetőséget adott. ” Nyolc esztendővel ezelőtt debütált a dán nemzeti tizenegyben, csak ezután kezdett komolyan foglalkozni azzal, hogy a jövőben profi futballistaként foly­tatja. Ugyanis addig csupán munkaidő után gyakorolt. Eleinte elárusítóként, majd szőnyegtisztítóként dolgozott. Csak 1987 tavaszán írta alá első profi szerződését a Bröndby együtteséhez. „Egy nappal később jelentkezett értem a Hannover, dupla fizetést kínált, de már késő volt. Csábított a Bundesliga, azonban egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Fantasztikus öt szezont töl­töttem a Bröndbynél: négy bajnokságot nyertünk, a nemzetközi kupameccse­ken is kitettünk magunkért. ” Legsikeresebben 1990-ben ment a gárdának: az UEFA Kupában elbúcsúz­tatta a frankfurti, a leverkuseni, a ferencvárosi csapatot. Az elődöntőben a Ro­ma állította meg a menetelést. Ezt követően a klub szűkös anyagi helyzete mi­att elkezdődött a kiárusítás, tizenkét hónappal később a portás is Angliába tá­vozott. A Newcastle szerette volna leigazolni, Schmeichel végül a Manchester United mellett döntött, aki a klubcseréért 700 000 fontot inkasszált. Lese Sealeyt váltotta fel, hamarosan a szurkolók kedvencévé vált. Az első idényben 23 találkozón maradt érintetlen a hálója! Jól ment az együttesnek is, megnyerte a Szuper Kupát, a Liga Kupát, viszont elúszott a bajnoki cím... Öt fordulóval a zárás előtt hiába vezetett hétpontos előnnyel, a végén a Leeds ün­nepelhetett. A következő pontvadászatban már kijött a lépés, és 25 év után elsőként zárták a Premier League-t. A németországi kontinensviadalon (1988) vált a dán válogatott első számú ka­pusává. Azóta mindössze négy előkészületi mérkőzést hagyott ki! Négy esz­tendővel később óriási meglepetés­re az Európa-baj- nokságot nyert együttes kulcsem­bere. Pedig az északiakat csak tíz nappal a viadal előtt értesítették, hogy Jugoszlávia helyett ők indul­nak. Akkor min­denki a dán csodá­ról beszélt, hiszen felkészülés és edzőtáborozás nél­kül nyert aranyér­met a csapat. „Igaz, a tréner úgy szedte össze a szabadságoló futballistákat, ennek ellenére nem mondhatnám, hogy felkészületlenül érkez­tünk az Eb-re. Nálunk amúgy sem divatosak a hosszú edzőtáborozások. Nagy előny volt számunkra, hogy senki sem számolt velünk, különösebb lelki teher nélkül futballozhattunk. Egy neves német újságíró csapatkapitányunkat keres­te, azt mondtam, Olsen reggeltől estig a konditeremben gyakorol, hogy elbírja a győzelemért járó trófeát... ” Végig remek formában védett, az elődöntőben a favorizált hollandokkal 2:2- re végződött az összecsapás. A fináléba jutásról a büntetők döntöttek, Schmei­chel van Basten büntetőjét hárította, így Dánia lett Németország ellenfele. A döntőben Klinsmannék sem bírtak a szőke hálóőrrel, és 2:0-ra Povlsenék nyer­tek. A toliforgatók szinte egyértelműen őt látták a seregszemle legjobb portá­sának. Mint ismeretes, az északi legények nem szívbajosak, reggelig pezsgőivással múlatták az időt „Ha erre gondolok, még mindig megfájdul a fejem. Amikor a szövetség pénztárosa meglátta a számlát, majd rosszul lett. ” Az 1994-es vb-selejtezőkön hiába tett ki magáért Schmeichel: tizenegy talál­kozón nem kapott gólt, Spanyolországban azonban vereséget szenvedtek, így csak a televízión keresztül nézhette a világbajnokságot. Klubcsapatában elégedett: „Jól érzem itt magam, a Manchester United szin­te fogalomnak számít a szigetországban. Régen a fontos mérkőzések előtt ide­ges voltam, ám amióta a Bruce-Pallister duó játszik előttem, nincs okom az iz­galomra. ” Tavaly a Bajnokok Ligájában nem sok vizet zavart a patinás angol egyesü­let. Nagy meglepetésre az idén az UEFA Kupa 1. fordulójában a Rotor Volgo- grad búcsúztatta az Old Trafford-i együttest. A visszavágó hajrájában Schmei­chel is az ellenfél kapuja előtt szorgoskodott, azonban pazar fejesgólja sem tudta megakadályozni a kiesést. Termete miatt régóta Terminátornak becézik. Dániában és Angliában is rendkívül népszerű, könyvét napok alatt szétkapkodták. Szerződése június vé­gén lejárt, ám már tavaly ősszel újabb öt esztendőre kötelezte el magát a Man­chester Unitedhoz. Az egyesület vezetői szerint: a „Terminátor"nem eladó! Szabó Zoltán Ötven perc Moses Kiptanui háromszoros kenyai akadályfutó világbajnokkal Kenyai szabadsága idején kedves és biztosan jól megfizetett kötelességének tar­totta eljönni Európába. A Reebok cég követeként Münchenben és Bécsben for­gatott, miközben Pozsonyba is átruccant Hírverést csinálni a Slovnaft ’96 atlé­tikai viadalnak, elárulni egyet s mást önmagáról. MOSES KIPTANUI a sport­ág legfényesebb csillagai közé tartozik 1995-ben. Év közben a tévécsatornák jó­voltából számtalanszor megcsodálhattuk kivételes képességeit Azon ritka fu­tók egyike, akik mind a hosszútávon, mind az akadályversenyben kimagasló teljesítményre képesek. Erről az öt kilométeren (12:55:30) és a 3000 méteres akadályfutásban elért (7:59,18) idei világcsúcsa árulkodik a legtöbbet Pergő nyelvű, a kenyai sportolókra nem éppen jellemző bőbeszédű fiatalember. Tizedes az akadályok fölött Mosoly a kíváncsiskodóknak Percen helül. Amikor színre lép, csak futni látjuk. Hosszú körökön át rója a kilométereket, legtöbbször a mezőny élén. Ritka alka­lom hát, hogy beszélgethetünk vele. Po­zsonyban ötven percet ajándékozott éle­téből az újságíróknak. És mi örültünk, mert egy sztárallűröktől mentes, kedves és igazságszerető sportolót ismertünk meg benne. Egyáltalán nem adta tud­tunkra: a legjobban kereső atléták egyi­kével van dolgunk. Számos világhírű honfitársától el­térően hű maradt hazájához. „Több okom is van rá. Kenyában élnek a roko­naim, ismerőseim, akik fölöttébb fonto­sak számomra. Adottak az edzési feltéte­lek, a magaslati felkészülés lehetőségei, és nem vagyok rákényszerítve a sok-sok utazásra.” Egykor falun nevelkedett, a győzelmekért és csúcsokért bezsebelt pénzből Eldoretóben vett családi házat. Ott él feleségével és két gyerekével. „Nem tudom, hány lesz még, de szerin­tem a kettő is elég. Legfeljebb három. ” Évente három hónapot tölt a brit Ted- dingtonban, menedzsere és edzője tár­saságában. Ám a legjobban mégis ott­hon érzi magát. Példaképei mindig nagy nevű kenyai elődei voltak. Utálja a háborút, ám egy­ben fél is tőle. Azokat az embereket cso­dálja, akik másokat is tisztelnek. Arról szokott álmodozni, hogy egyszer sikeres edző lesz. A fiatalokat arra szeretné fel­készíteni: szintén sikerhalmazókká vál­janak. Leginkább menedzserének, Kim McDonaldnak hálás. ,Mindent neki kö­szönhetek.” Imádja az európai futballt, kedveli a countryzenét. Fociszeretete nem véletlen. Egykor labdarúgóként kezdte, és nagy vágyai voltak. Ismerői azonban egyre-másra csa­logatták az atlétikába, felismerve kivéte­les futóadottságait. Sportágat végül is nyolcvankilencben váltott, amikor unoka- testvére, az ugyancsak világhírű Richard Chelimo hosszas győzködése sikerrel járt. „Egyáltalán nem bántam meg, hogy atléta lettem. így sokkal többre vittem és vihetem, mint a labdarúgásban. ” nem mondtam ki az utolsó szót. Javítha­tok eddigi legjobb időeredményeimen, ám mindennél fontosabb, hogy a 3000 méteres akadályfutásban én legyek az olimpiai bajnok, mert ez a cím még hi­ányzik éremgyűjteményemből. ” A barce­lonai olimpia előtt ugyanis csak negye­_____ dik lett a kenyai válogatón, de fe lkínálták neki: fogadja el a har­madik Mutwola helyét. Ő azon­ban visszautasította. Többet ért számára egykori osztálytársa, és jó viszonyuk, mint hogy azt fel­adja. így az utazott az olimpiára, aki kiharcolta a részvételt. Amikor teljesítőképessége ha­tárairól faggatják, nemes egy­szerűséggel kijelenti, hogy csú­csok továbbra is születni fognak. Senki sem mondhatja, itt és itt a csúcs, és nincs tovább. Újabbnál újabb technológiák jelennek meg, tökéletesednek az edzés­módszerek, új atlétikai tehetsé­gek tűnnek fel. Leselkedő gyerekekkel a száraz pozsonyi vizes­árokban Merengés az Inter gyepszőnyegén (Vlado Gloss felvételei) Kivételes futótehetségét iste­ni adománynak tekinti. Minden­kinek megvan a saját stílusa, ám teljesítményét kemény felkészü­léssel kell megalapoznia, vallja. Többnyire csak önmagára össz­pontosít, ám az élet és a ver­senypálya akadályait két eltérő s ezáltal összehasonlíthatatlan dolognak tartja. Arra is választ ad, miért a ke­nyaiak uralják a világ akadály- versenyeit. „Ez a kemény edzé­sek eredménye. Megpróbálták már mások is velünk, de köny- nyen kidőltek, mondván: sok ne­kik a mi edzésadagunk. Renge­teg dologról le kell mondanunk. Aztán az is lehetséges, hogy többen azért nem indulnak, mert arra gondolnak, ez a ke­nyaiak száma. így eleve ben­nünket részesítenek előnyben. ” Fantasztikus évet zárt, és eddi­gi sportolói pályafutása sem akármilyen. „Hogy a három vá­cimét, vagy a nyolcperces álom­határon belülre kerülést tartom- e fontosabbnak? Számomra mindkettő sokat érő. Erre vágy­tam kilencvenegy óta, és még Szergej Bubka harmincévesen ötszörös világbajnok lett. Kipta­nui egyelőre három vb-címnél tart s a harmadik iksz elérésekor akár túlszárnyalhatná a fenomenális ugrót. „Szívesen megpróbálnám. Viszont tu­dom, hogy a technikai számokban köny- nyebb ilyen babérokra törni. Egy­szerűen hosszú évekig a csúcson lehet maradni, a futóknál viszont öt esz­tendőnél tovább nem. ’’ Hogy milyen szerepet játszik a pénz az egyik legjobban kereső atléta életé­ben? „Fontos fizetőeszköz, mert nélküle nem ehetünk és nem utazhatunk, egy­szerűen megköti az ember kezét, ha hi­ányzik.” Ugyanakkor az sem bántja, hogy az idén egyszer kikapott, mégpe­dig honfitársától, Kosgeitől. Mint mondja: minden versenyen van győztes és vannak legyőzöttek. Veresége arra volt jó, hogy jobban odafigyeljen ellen­felére, nehogy valamivel meglepje a vi­lágbajnokságon. Valóban igaz, hogy a kenyaiaknak olyan természetes a futás, mint az északi embernek a sízés? Eleve atlétának szü­letnek? Moses Kiptanui nem ért egyet ezzel az állítással. Mindenkit környezete befolyásol, attól függ, mire adja a fejét. Ő is megszállott focistából lett a futó­számok csúcsdöntögető szerelmese. J. Mészáros Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom