Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-29 / 44. szám
32 oldalas színes _____ MA GAZIN Heti tévé és rádióműsor Sédet éd Riportunk a 8-9. oldalon Megcsordult a Kövesdi-hegy leve Riportunk a magazin 4-5. oldalán 1995. október 29. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona Ez az ország azért nem volt földi paradicsom, hiszen minden deklarált és valós jog ellenére mégis csak mostohagyermekek voltunk, miként a csehszlovakiz- mus téveszméje miatt háttérbe szorított szlovákok is. Itt ért bennünket a kollektív bűnösség hazug vádja, ennek az országnak az elvakult politikusai százezrekre zúdítottak leírhatatlan tragédiát, máig nehezen gyógyuló szenvedéseket a deportálásokkal és a kitelepítésekkel. Mégis: ha nincs háború, ha nincs proletárdiktatúra, talán ebben az országban lett volna esély a svájci mintájú nemzetiségi modell és demokrácia fokozatos meghonosítására. Ez így természetesen történelmietlen eszmefuttatás, miként a negyvennyolc utáni négy évtized sommás elítélése. Hiszen számtalan egyéni és társadalmi igazságtalanság ellenére, mégiscsak ekkor alakultak magyar iskolák, magyar népművelési intézmények. A mikor ugyancsak nem népakaratból, hanem politikusok alkuja következtében kimúlt Csehszlovákia, megértettem a szlovákság törekvéseit, állampolgárként elismertem jogukat az államalapításra. Bíztam, nagyon bíztam abban, nekik már nem lesznek olyan meghatározó politikusaik, akik nemes eszméket csak másokra vonatkoztatva tartanak kötelezőnek. Reméltem, hogy Stúr és más szlovák személyiségek tanait az anyanyelvi iskolákról, művelődésről, a lakosság anyanyelvhasználati jogáról nemcsak addig vallják és hirdetik, amíg nem jutnak hatalomra. Csalódtunk, és egyre nagyobbak az aggodalmaink. Manapság jómagam nem Csehszlovákiát, hanem az ott nyiladozó demokratikus eszméket perelem vissza, amelyek nélkül nincs, nem lehet megbékélés, anyagi és szellemi jólét Szlovákiában sem. kezési jogának szellemében önálló államokat. Mindez azonban úgy történt, hogy az utódállamok politikusai az államalakítás és az új határok megvonása körüli tárgyalásokon, valamint a diplomáciai manőverezések során nem tartották magukat azokhoz a nemes elvekhez, amelyek nevében évtizedeken át küzdöttek. Nem elégedtek meg az akkor még viszonylag egyértelműen megrajzolódó etnikai határokkal, ezért a legkülönbözőbb diplomáciai fondorlatokkal - felismerve a francia érdekeket, az e problémakörben megnyilvánuló amerikai tájékozatlanságot, s nem utolsósorban a számunkra kedvező történelmi pillanatot - magyarok millióit szakították el anyanemzetüktől, évszázadokon át összetartozó természetes tájegységeket, sőt városokat szabdaltak ketté. Trianon döbbenetét és traumát okozott a magyarságnak, sokan lélekben máig sem heverték ki ezt a nemzeti tragédiát. Ám az emberi és a közösségi ösztön életpárti: nem a nemzethalálba, közösségi kimúlásba sodor, hanem túlélésre, értelmes alkalmazkodásra sarkall. Így történt ez a polgári Csehszlovák Köztársaságban is, ahol éveken át tartó levertség, a merőben új társadalmi helyzetből fakadó bizonytalanság és kiútkeresés után zászlót bontott az új arcú magyarok szellemi elitje és egész nemzedéke, amely nem a re- vanspolitikában, nem a sovén indulatokban bízva remélte önmaga és egész Közép-Európa sorsának békés rendezését, hanem a Duna-völgyi párbeszéd, a jó szándékú és egyenrangú dialógus megkezdésében, amely rögös és buktatókkal teli úton át ugyan, de elvezethet az itt élő népek, nemzetek kiegyezéséhez, az államhatárok jelentőségének csökkenéséhez. Ez a nemzedék munkálta ki a vox humana népének, a szlovákiai magyarságnak eszmei és erkölcsi értékrendjét. Jól kitapintható kettősség jellemezte Csehszlovákiát. Az érem fényesebb oldalán egyértelmű törekvés tükröződik a polgári eszmék és a demokrácia valóra váltására, intézmények, politikai eszközök és kimagasló személyiségek révén. Több volt, mint jelkép, hogy T. G. Masaryk több esetben is magyarul szólt dél-szlovákiai rendezvényeken, és nyolcvanadik születésnapja alkalmából egymillió koronát ajándékozott egy magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társulat céljaira, e szavak kíséretében: „A magyarok nyelvi és kulturális jogai nem tekinthetők valami állami kedvezménynek, hanem az államnak jól felfogott érdeke kívánja, hogy polgárai nyugodtan éljenek és jól érezzék magukat. ” Ma is fölöttébb időszerű gondolat... Ugyanez mondható el Emanuel Rádl neves cseh tudós kiállásáról is, aki többször keményen bírálta a csehszlovák kormányt, amely a hatályos nyelvtörvényt a kerület és a járás határainak módosításával - szlovák községek hozzácsatolásával - igyekezett kijátszani: „Aki a népszámlálás adatait úgy módosítja, hogy azok előre megállapított politikai célt szolgáljanak, az aláássa a demokrácia legfontosabb alapelvét. ” Történelmi tény, hogy az itt élő magyarság zöme demokratikus jogait és anyagi helyzetét tekintve jobban élt, mint Horthy Magyarországának nagy többsége. Nem véletlen, hogy a harmincnyolcas, bizonyos értelemben mesterségesen felkorbácsolt eufóriát követően mind erőteljesebben morajlott a közösségi érzésként megfogalmazott jelszó: Minden drága, vissza Prága... SZILVÁSSY JÓZSEF ámtalanszor ki- r7 szakadt már W-/ tt-J talán mindannyiunkból, hogy abba az országba is belekény- szerítettek bennünket. Ezerszer elrebegtük, elpanaszoltuk azt a történelmi tényt, hogy hetvenhét éve nem szabad akaratból választottunk államhatárt és hazát. Nagyhatalmi diktátumok és elvtelen alkuk ítéltettek bennünket kisebbségi sorsba. történészek szerte a világon mára egyetértenek abban, hogy a közép-európai nemzetek teljes joggal rombolták le a népek börtöneként megbélyegzett Monarchiát, s alakítottak a népek önren- del-5 0 1
